Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 54. szám

Városi és megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hetenkint kétszer:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

SZERKESZTŐSÉG:

gőRINOZ-UTCZA *-}0 .

HIRDETÉSEK.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

HIVATALOS HIRDETÉSEK:

MAGA NHIRDETÉSEK

egész évre fél évre . negyedévre

Egyes szám ára 7 kr.

G frt — kr.

* , - .

1 . 50 ,

KIADÓHIVATAL:

SZÉCHEN YI-TÉR 3^.,

hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyiJttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek é-i reelaniálasok intézendők.

1 szótól 100 szóig — frt 75 kr 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ 200-tól 300-ig . 2 ,, 25 „ Bólyegdíj 30 kr.

megállapodás szerint lehető leg- jutányosabban közöltéinek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

Pro domo.

(Vége.)

II.

Most az a kérdés, mi a polgári-is - kola ?

A neve hangzatos. Az intézmény maga igen uj. A reáliskola méliében melengeti. E tanoda oly tanulók részére való, a kiknek szellemi tevékenysége a földművelésnek, ipar- és kereskedésnek képezi lelkét. Az elemi iskola a szoros értelemben vett földművelők, a városok durvább kézimunkával foglalkozó munkás osztályainak iskolája; de a mesterséget, gyáripart, alsóbb művészetet és kereskedést űző nagyszámú osztály több képzettséget igényel, mint a mennyit az elemi tanoda nyújthat. Ezen osztály képezi a mai felfogás szerinti polgárságot és innen származik elnevezése is.

E tanoda áll hat osztályból. Az első négy osztálya egyenlő a reáliskola négy alsó osztályával. Tananyaga a franczia nyelvet kivéve, teljesen ugyanaz. Miből kifolyólag az 1877. évi 21,056 ez. a érkezett miniszteri intézmény elrendeli, hogy a polgári iskola uégy első osztályából átléphet a tanuló a középtanoda megfelelő osztályába és pedig, ha a reáliskolába lép, köteles a franczia nyelvbeli megfelő jártasságáról tanúságot tenni.

De menjíiuk tovább !

A reáliskola alsó négy osztálya — daczára anuak, hogy tanulóit a felsőbb reálosztályok készitik elő, — egy kis befejezett egészet képez, konnét a tanulók magasabb tanintézetekbe léphetnek. Szintúgy a polgári iskola négy

As „Esstergom is Vidéke'1 tárcsája

Atva

I.

Est az idő, a nap lenyugvóban éppen, Legutolsó «sókja töndöklik az égen;

Majd leszáll a harmat a virág kelyhére, Mint első szerelem a leány keblére.

Jőnek a bojtárok, a nyájat terelik,

Öröm- s boldogságtól ragyognak szemeik ; Czifra bokrétába vadvirágot szednek,

Vi szik a,kedvesnek“, a „szép szerelemnek*.

Tadják hogy ha szépen rátűzik keblére, Ölelést meg forró csókot kapnak érte; Azért olyan vigak, valamennyi örül,

Messze szállt a bánat vigadó szivükből.

Nem nézik a fának száradó ágait,

A száradó ágnak sárguló lombjait;

Nem nézik a jövőt—élnek a jelennek, Sziveikhez gondok nem igen férkőznek.

Ilyen a boldogság! u«m keres palotát,

A kunyhók lakója szivének nyűgöt ád :

Aki megelégszik egy szív világával,

Azt kiséri, annak az utain járdái.

Szép ogj'etértésben élnek a legények, Miutha volnának mind egy atya-fi vérek,

osztályából is, csakhogy némi kiilömb- séggel.

A polgári iskola négy osztályát végzett tanuló, ha szakiskolába akar átmenni, átléphet:

a) a tanító képezdébe,

b) a kereskedelmi iskolába,

c) a közép ipar tanodába,

d) az országos minta rajz tan ódába. A reáliskola négy osztályából pedig

ugyan ezen szakiskolákon kívül :

e) a főreállanodába,

f) a gazdasági tanintézetekbe,

g) az erdészeti és állatorvosi középintézetekbe.

Van még a polgári iskolának két osztálya. Az ötödikben a középtanodák

V. osztályának tantárgyai szűkebb tér jedeleinben, de gyakorlati irányban vannak előírva, ezeken kívül az alkotmány- és könyvviteltan. A hatodik osztályban szintén a rendes tantárgyakon kívül a jogismeret-, a könyvvitel- és a gazdaságtan.

A polgári iskola tehát a reáliskola gyermeke. Közte és a reáliskola között alogica kérlelhette» lánczolatánál fogva oly viszony vau, mint az anya és gyermeke közt; és ama hivatást iparkodik teljesíteni, melyet több éven át a reáliskola teljesített, csakhogy míg annak idejében népszerű volt, a polgári iskola még eddig, mint az értesítők mutatják, nem tudott népszerűségre vergődni.

Van városunknak is egy, a régi polgárok örökre dicséretes «áldozatkészségéből alapított alreáliskoLája ; ők felfogták a kor szózatát, s Esztergom egyike volt az első városoknak, a melyek reáliskolával bírtak.

Ez intézet 1858-ben alapittatott két osztálylyal, 1866-ban a harmadik,'

De közülök egyet szeret valamennyi Legjobban — és ez — a szegény Árva Peti.

Kis gyerek volt még, hogy meghalt apja auyja ügy nevelte őt fel a jó János gazda;

És* mig annak nyáját őrzi a legelőu :

A kis Boriskára gondol nagy epedőu.

Alig, hogy beér a nyáj a kis faluba, Megszólal szép csengőn a templom harangja ; S imádkozik minden, az egész természet, Még a kis fűszál is, mely bőven tenyészett.

Leveszi kalapját a sok délczeg legény, Imaszerű sóhaj száll mindegyik keidén, Majd sietnek földi mennyországba jutni, Kedvesük keblének verését hallgatni.

Ez alatt a hold is feltűnik az égen,

Lenéz a vidékre oly szelíden, szépen ! Hallgatja a pásztor epedő danáját,

Nézi a szeretők édes boldogságát.

II.

Kibújt hát a hold is felhő subájábul Es le a vidékre kíváncsian bámul,

Meglátja ott Petit, furulyaszó mellett,

Feléje meg épen Boriska közelget.

„Lelkem kis Boriskám! simulj ide hozzám* így szól Peti... s a lány ott nyugszik a vállán, Pirulva borul rá Petije keblére,

Mint a rózsa-bimbó a védő cserjére.

Ezt ahogy meglátta a hold is megindult, S mezőre, virágra — harmatja, könnye hullt.

1873-ban a negyedik osztály is meg lett alapítva. E kisded intézet, mely közel egy negyed századon át híven megfelelt fel «adatának, néhány óv óta heves támadásoknak van kitéve.

A mozgalom, mit a közoktatásügyi tanács megindított, ide is elhatott. Avatott és avatlan, több-kevesebb jó indul.it tál hurczolgatja a reáliskola kérdését.

Valami újat, valami a haladó kornak megfelelőt keresnek sokan, és azt a polgári iskola hangzatos neve alatt hiszik rejleni. s már csak az újság kedvéért is szeretnének a polgári iskolával megismerkedni.

Elmondottam, mi a reáliskola, mily viszonyban áll ahhoz a polgári tanoda, mily körülmények tették nélkülözhefc- leuné a reáliskola megalapítását, milyenek közt jött létre a polgári tanoda. Elmondottam, mi az egyik mi a másik hivatása.

Ezekhez csak keveset teszek még. A helybeli alreáliskola huszonöt éven keresztül iparosokat, kereskedőket, tanítókat, gazdászokat stb. nevelt; tehát ama czélokat oldotta meg, melyeket igen sokan a polgári iskola által remélnek megoldhatni.

A polgári iskola sem rossz, nagyon kor- de nem népszerű; s miután, mint láttuk, a reáliskola gyermeke, alig volna értelme a serdülő gyermek kedvéért, az anyát ölni meg és fölösleges kísérleteket koczkáztatni, melyek által végre is mindig csak a tauügy szokott szenvedni.

Oldják cs«ak fel a helybeli intézetet azon békáktól, melyeket annyi éven át hordoz; ne költsék veszett hírét minden évben ez iskolának, és megA hurmathullárfou támadt a szerelem,

S gyökeret vert mélyen az érző kebelben.

Peti csak úgy nézte, milyen szép Boriska, Milyen eper-piros, pic/.i az ajaka;

S ahogy igy elbámult, szivében vágy támadt Megizlelni azt a kicsi kis ajakat.

Aztán megcsókolta ezerszer, meg százszor És az Isten tudja — ráadásra hányszor!? Mog is ölelte őt — amugyan módosán, Suttogott fülébe édesen, pajkosan.

Elég a hozzá, hogy — amíg ölelkeztek,

A csillagok s a hold — mind eltünedeztek... A napnak sugára égett fenn az égen,

S pirulva nézett le szűzi szemérmében.

„No Boriskám lelkem ! válást int az óra, Még egy ölelést s egy csókot búcsúzéra!... S—„Isten veled édes* —„Isten veled kedves Suttogja egymásnak a váló szerelmes.

És hogy elváltanak, szomorú lett a táj.

Hisz a legyszebb lánynak, virágnak szive fáj... Mint intenek búcsút könnyező szemekkel, Vigasztald kis madár őket vig énekkel!

S dalol a pacsirta, dalol a csalogány,

Virág vigaszt suttog a mező bársonyán,

A szellő is súgja, mely közöttük repdes : „Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves.*

III.

Egyenesen tűz le a nap hő sugára Heverő Petire, legelő nyájára.

lehetnek győződve, hogy ezen intézet újra felvirágozand, újra áldásosán közre fog működni, mint tette azt eddig is városunk szellemi érdekeinek emelésében s minden körülmények közt híven fogja szolgálni azon ügyet, mely a jövő szíízad ügye — a gyakorlati irányzatot. OBERMAYER GYÖRGY.

Ünnepi beszed

(a reáliskola negyedszázados évfordulójára.) (Vége.)

Mélyen tisztelt közönség!

A méltányosságnak óhajtók eleget tenni, midőn ez ünnepélyes alkalommal hálás köszönetemet fejezem ki mind- «azon egyesek és testületek irányában, kik városunk díszére és polgári nevelés ügyünk nagy előnyére —- tanintézetünk felállítására és fen tartására hazafias készséggel áldozni, ügyszeretet és nemes buzgósággal közreműködni szíveskedtek.

A legnagyobb hálára kötelez engem a hatósággal egyetemben a városi közönség, mely a tanintézetnek gyönge csiráját egy negyedszázad előtt keltette, gondosan öntözte, hogy viruljon, ápoló kezekkel megvédte, fejlesztette, mely e tanintézetet azóta mindenkor pártfogolta önfeláldozó nagylelkűséggel, anyagilag segítette, 25 évig fen- tartotta, feutartja és ápolja.

Fogadja tehát Esztergom szab. kir. városának lelkes közönsége elismerő hálás köszönetemet. (Éljen!)

De nem kevésbé járultak a reáliskola említett céljai elérésére egyesek

Mig legel nyája, ő árnyas helyen alszik, Édesen mosolyog... róla álmadozik.

Mosoly és suttogás játszik az ajkakon : „Szeretlek Boriskám, egyetlen angyalom... Hogyha te eugemet el tudnál feledni,

Meg kéne szivemuek bújába repedni.“

S mintha felébredne... terelgeti nyáját,

Majd hajtja zöld mezőn, majd hajtja réten át, S úgy eltépelődik, úgy töri a lejét,

Meg akarja kérni Boriskája kezét.

Előre reszket az öröm- s boldogságtól.

Hej! de kísértetek jelennek meg hátul; Azon tanakodnak, avval incselkednek „Kis Boriska kezét soha sem kapod meg‘‘.

Erre aztán gyorsan haza hajtja nyáját,

Szép kacskaringósra kifeni a bajszát,

Pörge, kis kalapját fogja a kezébe, Tiszteséggel lép a gazdája elébe.

„Gazd’ uram az égre ! megkövetem

szépen, —

Vóna kigyelmedhez igen nagy kérésem ; Megvallom igazán, szeretem Boriskát,

Adja nékem kend, oszt’ adja ránk áldását!“

János gazda nem szól, néz maga elébe, Majd meg beleüt a Peti tenyerébe.

„ügy se szántam másnak, egyedül csak

neked, —

Az esküvőt Peti, szüretkor tartjuk meg.“

Ennek a nagy szónak úgy megörül Peti, Nem is bir egyhamar lélekzetet venui;