Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 54. szám
is, nemcsak e városból, de az ország legtávolabb vidékéről is. Ismét első sorban bíboros herczegpri másunk, a méltóságos esztergomi főkáptalan, az esztergomi takarékpénztár, az iparbank és más számosak; fogadják mindnyájan városunk tanintézetünk és a tanuló ifjúság nevében buzgó szives köszönő temet. És itt el nem mulaszthatom mély hálámat kifejezni azon szives érdeklő dés, jóakaratú buzgóság, serény tévé kenységért, melyet a legújabb időben a megye élén reáliskolánk javára és jövőjének biztosítására a megye mélt főispánja, ns. alispánja kifejteni mél tóztattak. Mi ezután a reáliskola érdekében jó, hasznos és üdvös, mind a magas kormány, mind a megyei községek ré széró'l történend, azt e két megyei főtekintélyeknek köszönheti a városi közönség és a hálás reáltanoda. Éljenek sokáig! Hasonló érzelemmel mondok köszönetét az intézet nevében azon tisztelt tényezőknek is, kik a tanuló ifjúság oktatásában elismerésre méltó munkásságot és fáradhatlan buzgóságot évek hosszú során át tanúsítottak, kik közül a legidősb Kaán János jubiláns tanár ur különösen kiemelendő, mert ő volt az intézetnek első tanára, ki nemcsak ezen reáliskola keletkezését látta, hanem abban 25 éven keresztül, mint szorgalmas tanár és sok éven át, mint igazgató-tanár tényleg dicséretesen közre is működött. ürömmel és megnyugvással jegyzem meg, hogy dr. Szmatanay József tanár elhunyta után utódáúl egy jeles tehetségű képzett fiatal erőt nyert, irodalmi munkásságáról széles körben ismert dr. Kőrösy László úrban a tanintézet. És most hazafiúi örömmel és áhi- tatos érzettől áthatva újólag emelem fel szavaimat, hogy mély tisztelettel emlékezzem meg hazánk és egyházunk azon nagy nevű és méltóságú fiáról, kinek csak nehány órával ezelőtt hosszú és drága életéért a várbeli bazilika szent falai közt röpítettük fel imáinkat a Mindenhatóhoz; ki tegnap töltötte be 25 éves püspökségének ritka korszakát. Valóban szerencsésnek érzem magamat, hogy ezen reáltanoda részéről, a magam és a tanári kar, valamint a tanuló ifjúság nevében is e magasztos ünnepély alkalmából, egész lelkesedéssel a hazafiúi kegyelet, a szives hódolat és a legbensőbb fiúi ragaszkodásnak őszinte kifejezést adhatok. Simor János bibornok hcrczegpri- más, esztergomi érsek, az ünnepelt egyháznagy, Fehérmegye szülöttje, esz- tergommegyei áldozár, lelkész és tanár, 25 év óta püspök, előbb Győrben; 1867 óta esztergomi érsek és Magyar- ország herczegprimása, 1873 óta a rém. szentszék kardinálisa; a magyar tudományos akadémia igazgató tagja, róm. szentszéki követ és hittudor. Bő tudománya, szilárd munkássága, vallásos buzgósága, de különösen fényes egyház szónoki és irodalmi tehetségénél fogva már első férfi korában feltűnt. Áldásteljes és szent életének egész ideje alatt a keresztény hívek élén és érdekében, a magyar egyházat, a hittudományt, a tanügy és különösen a népnevelés ügyét, a hasznos és erkölcsös irodalom érdekeit kitartó nemes buzgósággal, ügyszeretettel -és nagyszerű áldozatkészséggel szolgálta és pártfogolta. A lelki gondjaira bízott egyház megyéjét egy negyedszázadon 'keresztül nemcsak higgadtsággal, szelídséggel és bölcsességgel vezette, de abban a hívőknek egyszersmind valóságos szerető és ápoló atyja is volt. Azért Esztergom az egész hazával együtt méltán elmondhatja, miként egész élete szakadatlan láncolata a jótevésnek, áldozat- készségnek és szeretetnek, melynek a legutóbbi napokban oly fényes példáját adta. A magas trón iránti hűsége, tündöklő jellemtisztasága, egyházi fényes erényei, de a humanisztikus, köz és nevelési célok előmozdítására kifogy- hatlan áldozatkézsége által oly nagy mértékben kiküzdötte a világi, úgymint az egyházi fejedelemnek bizalmát és kegyelmét, hogy már 25 évvel ezelőtt püspökké, majd érsek-primássá és bi- bornokká neveztetett ki. Ragyogó erényeit és messze terjedő érdemeit a múló századok számára a történelem örökitendi meg és a késő nemzedék hálás szivvel és kegyelettel említi majd mindenkor Simor János íerczegprimás tündöklő nagy nevét. Adja a jóságos ég, hogy a legjobb testi és szellemi épségben hosszú ideig áldozhasson az emberiség, a tudomány és a hazafiúság elenyészhetlen szent oltárán. (Éljen!) Tisztelt közönség! Hátra van még az iskolai előmenetelt gyámolitó nagylelkű iskolaharátok jutalom dijainak a tanuló ifjúság közt való felosztása. Az esztergomi [iparbank egyesülete 20 frtot adományozott 4 jeles előmeneteli! és viseletű ifjú számára.. A tanári kar következőket érdemesítette a jutalmakra: Arm Jakab, Rajcsányi Béla. Krausz József, Roth Arnold. Nagys. Krotky József kanonok és várbeli plébános úr az évi lefolyt vizsga alkalmával az átalános jeles eredményről teljes megelégedését nyilvánítván, személyesen átadott 15 fr tot három jó erkölcsű és szorgalmas tanuló részére. E jutalmat elnyerték: Sziláveczky István, Gangéi Bódog és Baumann Frigyes. Kedves tanulók! Int az idő a búcsúszóra, szivemből kivárnom, hogy ez intézetből való távozástok után szerencsésen jussatok kedves szüléitek karjai közé és engedje a Mindenható, hogy két havi szünet után a jövő iskolai év kezdetén a gondozásom alatt álló tanodában ujult erővel és nagy számmal ismét jó és állandó egészségben találkozhassunk. Isten hozzátok ! Midőn a mélyen tisztelt vendégeknek, kik e két rendbeli huszonöt éves öröm ünnepélyt becses személyeikkel díszíteni és emelni méltóztattak szives köszönetemet az intézet nevében nyilvánítanám, az iskolai évet és ünnepélyt azon lelkes felkiáltással zárom be: Éljen az ünnepelt bibornok herczeg- primás Simor János! Éljen a reáliskola ! Dr. Feichtinger Sándor, k. tanácsos és reáliskolai igazgató. Városunk üdvözlete. Pazar fénnyel kiállított albumok, ékes rendekbe foglalt díszes föliratok, száz meg száz üdvözlő okmány, megöl vas- hatlan sok üdvözlet az ország díszeitől, ünnepi ódák, magasztaló költemények halmozódtak össze a herczegprimás asztalán. Valamennyi üdvözlet közül azonban legközelebb van hozzánk s szivünk legmélyéből van fogalmazva Esztergom szabad királyi városának hódolatteljes és hálás elismerése, melyet a városunk színeibe kötött díszes albumból egész terjedelmében bemutatunk: Főmagasságú bíboros érsek ! SÍM Öli JÁNOS kegyelmes főpász tornak és urunk! Azon közönöm, — melyet átérez az egész haza — ezen alkalommal, midőn Főmagasságod Magyarország Iíerczeg- primása, püspökké ' szén temetésének negyed százados ünnepét üli, és az isteni kegyelem ez ünnepély jelentőség- teljes évszámaihoz a testi és szellemi erők teljes épségének áldásos adományát is csatolta — Esztergom szabad királyi város közönsége is osztozik: teljes mérvben, mindenkit megelőzőleg és legelső joggal, mert hisz Főmagasságod ezer éves történelmünk és ezzel karöltve járó törvényeink értelme sze- szerint a mienk, az ősi Esztergomé! Engedje meg Főmagasságú Bibor- nok ur a kir. város közönségének azt, hogy ezen teljes mértékben kiérdemelt kegyteljes napon Főpásztorunk elé hozzuk szivünk meleg szeretetét, mellyel az Örökkévalóhoz emeljük fohászainkat kérve Őt: hogy a szeretet és mélyen tisztelt Főpásztornak, a haza első zászlós urának, Esztergom fényének és dicsőségének drága életét most élvezett erőben a legtovábbi jövőre terjeszsze ki, számunkra pedig áldásos kegyét ezen túlra is tartsa meg. Kik is megkülömböztetett tisztelettel maradunk Főmagasságú Bibornok, kegyelmes Főpásztorunk és Urunknak Esztergom, 1882. évi június hó 28-ik napján külön az alkalomra tartott rendkívüli közgyűlésünkből alázatos szolgái (Városunk összes képviselői aláírták.) Jelezzena fenkölt hangú fölirat nemcsak nevezetes ünnepet, de városunk szebb jövőjében emlékezetes fordulatot is. Annyi érzelme volt hánykodó keblébe, Nem szólt mást, csak „Áldja meg az isten érte.* IV. Az ég pereméről lehanyatlott a nap . . . A haraugok hej. be bánatosan szólnak ; Beborul az ég is, gyászt vesz fel magára, Elhervadt a falu legszebbik virága. János gazda házát Isten-csapás érte, Fáj is a szegénynek szive nagyon érte . . . Alig viselheti el azt a nagy bút, bajt : Boriska nincs többé, kis Boriska meghalt. Hát a szegény Peti, majd meghasad szive, ,,Mért jött el a halál ilyen korán érte?! Halottas koporsó, menyasszony-koszorú“... Ezt zokogja és a koporsóra borúi. Fehérbe öltözve jön tizenkét szép lány — Koszorúval fején, búbánattai arczán . . . Eljön valamennyi, hullat egy két könnyet, Vet a koporsóra egy két marok földet. A természetnek is fáj a szive nagyon, Hisz a legszebb lánynak hervadása vagyon, Sir szeme: a felhő hullat eső-könyet, Megáztatja vele a felhantolt földet. ... A szegény Boriska... de ki is hihette ! Petivel cziczázott harmadnapja este, — Pe az ég irigylé e nagy boldogságot És a halál mint ölyv : a galambra vágott. Peti azt se tudta, hogy már most mit tegyen ITa nincs többé már az, akitő szeressen; — ...Búbánat társával bujdosásuak indul, Talán csak kitalál a ezudar világbul. V. Könybe lábadt Peti szeme, hogy búcsúzott, Ahogy utoljára nézte a sirhalraot, Amely eltakarta minden boldogságát, Életének, üdvének egyetlen virágát. Aztán elballagott még egyszer a házba, Szedett össze, amit egyhamar talála ; Czifra tarsolyába szalonnát, kenyeret, A kezébe pedig réz nyelű fokost vett. Kiment a mezőre, attól is búcsúzott, Ahol Boriskával annyiszor mulatott. Leborult a földre, tele sírta könnyel S egy-pár virágszálat tarsolyába tett el. Megesküdött arra, hogy e kis virágot, Amely boldogságát s mindent mindent látott, Örökké ott fogja viSelni keblébe, Hej ! mert ez lesz az ő egyetlen emléke. Útnak indult menten, már vissza sem fordult, A szeméből többé könnyű nem is csordult: Fütyörészni kezdett, nótáját fütyölte „Volt egyszer egy legény, az ég de megverte“ A mosolygó napra keserveseu nézett, Fájt a fényes sugár borús kebelének; Aztán, hogy kifáradt, meggondolta végre : ,.Ej! be messze lehet a világnak végo!“ Majd a nap megszánta, elborult sugára, Nem volt olyan fényes többé mosolygása; 1 Helyt adott az esti csillagok fényének, |A méla holdvilág bánatos képének. Lecsendesült a föld, kihalt a madár-dal, Peti is a gyepre ereszkedett halival, Egyet fohászkodott, fejét lehajtotta... Erőt vett az édes. csendes álom rajta. IV. Peti álmaiból egyszer csak felriadt, Hallva bárány-bégést, meg kolomp-hangokat; Nem tudta felfogni: mi lehet vele hát, Hogy miféle tündér űzi itt játékát. Mert amint először körül pillanthatott: A legelső nyáját s Bodriját látta ott; — Ó maga ott hevert a kis erdő szélen, S a napnak sugára reá tűzött éppen. Közelében a kis falu tornya látszott . A falu véginél meg Boriska állott . . . Azaz dehogy állott, sietett feléje : Jött, hogy ráboruljon Petije keblére. Erre aztán Peti nagy bámulva néze, Két ragyogó szemét majd hogy ki nem nézte; Nem is tudott szólni, csak egyet rikkantott, Végre megérté az édes valóságot. A leánykérés, a — temetés bujdosás Nem valóság volt, csak rossz álom, semmi más . . . Ajka imára nyílt : ,.Az Istenem áldom, Hogy nem volt az egész csak egy kínos álom.“ Nagy sietve felkelt, megrázta subáját, Elővette sípját, összeszedte nyáját, — S oly víg nótát, fütyült — felnézve az égre — Hogy szinte kicsordult, a könnye beléje! PEKÉNYl KÁLMÁN. Ismét egy tevékeny emberrel kevesebb. Megint egy veszteséggel több. A legbuzgóbb esztergomi kiadó, ki vállalkozó szellemű vállalatai által áta- lánosan ismertté és becsültté tudta, tenni nevét, hosszú szenvedés, hosszú haldoklás után hétfő reggel jobblétre szén derült. Mélyen megdöbbentő e hir különösen reánk, az irodalom munkásaira nézve, mert mi valamennyien egy ritka tevékenységű, ritka buzgalinú kiadót s. könyvnyomtatót veszítettünk benne. Buzárovits Gfusztáv pécsi születésű volt, harmiuezkat esztendős s boldog családi életének hetedik óvébeu. A fővárosban s a külföldön már igen szép tanulmányokat gyűjtött volt, midőn 187 3-ban a Sartori-féle könyv- kereskedést átvette. 1877 elejétől a Horák-féle jeles nyomdát önállóan kezelte. Rendkívül serény kiadó volt. Nevezetesebb kiadványai közül csak néhányat sorolunk elő: Isten Igéje, hét évi folyam; Irodalmi Értesítő, 2 évfolyam; Zöllner Hitelemzők Beszédek, négy évfolyam; Jedlicska Társadalmi Testvér- harcza ; Schmidt, Elemi Káré; a Gfyőrffy- féle népiskolai könyvek ; az „Esztergom“ három éves folyama, a Mulattató Zsebkönyvtár, Maszlaghy útirajzai stb. Nevezetesebb nyomdai müvei közt vannak: a Monumenták, Zádori Jézus szont szive; szűz Mária szent szivének tisztelete; Manning a Szentszék függetlensége, Bízzál Istenben; Munkai Szent angyalok történote 3 k. Sche- matismusok, főogyházinogyei körlevelok; Uj Magyar Sión; Jézus sz. szive Hírnöke, „Esztergomi Közlöny“ stb. Jeles nyomdájában kitűnő múizlés- sol készült műveiért nem egyizben-H ne i
