Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 53. szám
Egy negyed százada csak, hogy Magyarországon a reáliskola napvilágot látott. Nem környezi hagyomány, nem a teljes siker tudata. Szerények vágyai, szerények igényei. .Létezése inkább csak küzdelem még a törekvések harezme- zején. De életbe lépett, mert szükség volt rá. Kezdetben ez új intézmény némi bizalmat lan sággal fogadtatott. Nem a tárgy fogalma, hanem inkább idegen külseje idézte elő az ellenszenvet. Nyelve — szelleme — idegen vala. A keidet nehézségei akadályokat gördítettek a zsenge intézmény elé. Az ellenszenv azonban lassan-lassan szűnni kezdett; az aggódó hazafiak láthatáráról e külső jelenség eloszlott; a reáltanodák megmagyarosodtak s rövid idő alatt országszerte oly tömeges látogatásnak örvedettek, hogy pl. a, Budapest belvárosi reáltanoda tanulói a kilenczszázat meghaladták, pedig akkor még csak hat osztályból állott. Szerény intézetünk három osztályában pedig ez időtájt 152 tanuló volt, és okkor egészíttetett ki a polgárok áldozatkészsége folytán négy osztályú reáliskolává. Ez áramlat roh?mos volta a kumanis- mus barátjait megdöbbentette. A nevelésügy tudós doctoral tehát összeültek s tanácskozásuk eredménye az lett, hogy betegnek deci arái ták ez egészséges izmos intézményt, és mint egy reáltanodái igazgató írja — az ágyba szorították, decoctumokat,elixíreket itattak vele, izzasztották, eret vágtak rajta. Mindegyikének jutott valami új csodaszer az eszébe. Tették pedig ezt oly férfiak, kik mint fönnobb idézett igazgató mondja — kevesebb hivatottsággal mint hivalkodással, kevesebb kazafisággal mint üzérkedési szellemmol elfoglalván a nyilvános tért, ujjougva hirdették úton- útfólón, itthon és külföldön, hogy a reáliskola rossz, a közönség pártolását veszti, s tele torokkal kívánták a magas kormánytól azok megszüntetését. Elhitették vele, hogy a forrongó ifjú vért a realismus, mely csak az anyaggal és az anyag szétbonczolásával foglalkozik, könnyen félrevezeti és túlkapásokra ingerli. Elhitették vele, hogy a merev, hideg anyag örökös tanulmányozása megdönti az erkölcsi világot s ezzel — hogy ne mondjam — a társadalmat. A közoktatásügyi kormány az ő mindenütt hallatszó lármájukat a közvélemény szavának vette, tanácsaik után indult s a reáliskola meg lett változtatva ; a hat osztályból nyolez lett érettségi szigorlatokkal. A felső osztályok tananya átalakíttatott és pedig úgy, hogy a VlII-ik osztályban 13 nyelvi, bölcsészeti és történelmi tanóra mellett 3, mondd három mennyiségtani tanóra lett előírva. Még ez intékedé- sek jó formán életbe sem léptek, már is hallatszottak hangok, melyek ismét átalakítást, újabb szervezetet rebesgettek. A reáltanoda tehát egyenrangú lett a gymnasiumokkal. Ez talán javításnak lenne mondható, ha a reáltanulók ki nem záratnak a tudományos egyetemről. Számukra nincs nyitva a tud. egyetem, s miéi t ? mert a civilisatio nélkülözhotlen factorát — a latin nyelvet nem tanulták, hanem helyette a francziát. Ehhez nem kell kommentár. A hiány azouban, melyet eddig a hat osztályú reáliskola betöltött, ez átalakulás életbe lépésével újra jelentkezett. Igen sokan voltak, kiket a fennálló intézetek ki nem elégíthettek. Keresték a régit, de annak csak hült helye volt már. Az életpályák és az egyéni tehet ségek nagyon eltérő külömbözősége miatt, az egynemű és egységes műveltség teljesen lehetetlen lévén, kellett oly intézményről gondoskodni, mely a különálló foglalkozások mellett is egy közös kapocscsal csatoljon a bnűveltebb emberek nagy összegéhez egy tekintélyes számú s a hazára nézve hasznos működésű tömeget. Ezek számára egy uj iskolára van szükség. Ekkor azután ugyanazon férfiak elkezdtek prédikálni a polgári iskolával, és a közoktatásügyi kormány ismét minden figyelmét a polgári-iskolákra fordította. Polgári-iskolákat állított fel, s ez eszmét mindenütt népszerűsíteni törekedett. OBERMAYER GYÖRGY. (Vége köv.) Kereskedelmünk magyarosodása. Kereskedelmünk magyarosodása érdekében még igen sok a mi tennivalónk. A Magyar Kereskedők Lapja a sok tennivaló legsürgősebbjét a magyar IL Scltovszky János prímás. Boldogult Scitovszky esztergomi prímás egyike volt a legkedélyesebb öreg uraknak. Kedvelte a tréfát, magának ugyan keveset, de környezőinek annál többet enge Ivén meg e tekintetben. Sokan tudják, hogy ő eminenciája a legyeket ki nem állhatta, azokat szobájában •szenvedélyesen pusztitgatta, s e szerint szobáiban tisztességes kék, zöld, sárga, vörös hímezett légycsapók valának egyes bútordarabokon okszerűen elhelyezve. Sokszor az örgg egyedül Ült megkereső' levelei, aktái éz ioliánsai közt, s beléjük mélyedett auy- nvira, hogy tán a bazilika beoraolta sem t^/e'íztette volna föl. Jöhetett vendég: Kis Miska, báró Iszkiriczky avagy maga ,a pápai minczius, őt ugyan ki nem lehetett zavarni nyugalmából; de ha egy kis légy, csak akkora, mint egy szúnyog, repült feléje, azt rögtön észrevette, s egy légy csapót fölfogva, a most már tán ellenkező irányban távozó legyet, szép türelemmel, uagy öumegadással és lurfangos fondorlattal addig üldözé, mig nem azt kapóra fogván, jól rácsapott, fölvétetvén igy vele bíbornok kezektől a szent utolsó kenetét. Történt pediglen, hogy ő emiuenciájá- nak a midőn már a légyirtásban a legkitűnőbb szakképzettségnek adná jeleit, lábaiba köszvény ereszkedék, mely e nem kis élvezettel járó vadászati fölráudulásokat yégkép megszüntette. Volt neki ez időben egy eleven eszü komornyikja, egy azok közül, kik mindenből hasznot tudnak húzni. Ennek meghagyta ő eminencziája, hogy a »kártékony és csiklandékony“ legyeket szobájában pusztítsa, utasításait ezzel fejezte be : „fiam ! minden légyfejért, melyet szobámbau fogsz jelenlétemben, egy hatost kapsz, ha talán a képemen, nyakamon, fejemen tudnál fogni, anuak fejőért pedig egy forintot kapsz.“ A komornyik fölötte megörült a dolognak, s ugyancsak tömte zsebre a hatosokat, mert lnnu jó eleve megfogott legyeket rakott egy törött czukorral meghintett kis asztalra, s az öreg, mikor be- létemetkezett a mélységes tudományba, vagy lábával bajmolódott, emberünk figyelmet fölkeltő lármát csapva — utána kapott a csomó légynek, s az eredményt fölterjeszté ő eminencziája bíboros színe elé, a turpisságot nem sejtő kegyes atya pedig hűségesen kiszolgáltatta a komornyik hatosait. * Ő eminenciája egyszer épen siestát tartott, mikor vendége érkezett. Nem tudom már micsoda gróf, vagy kicsoda báró. A komornyik kapott az alkalmon : kiosont a vendég urasig (legyen A. gróf) illő elhe- lyezésésének ürügye alatt elhauyagolá a rendes órában ő erainencziáját felkölteni, e helyett a primási jóhirtí pinczéből hozott föl pár palaczk jeles bort, a grófot illően finom udvariassággal megkínálta másodszor, sót harmadszor is, úgy hogy a második palaczk bort már uem egyedül a gróf, kereskedelmi szótár ügyét egy érdekes felhívásban pendíti meg, melyet egészen a magunkévá teszünk : Olvasóinkkal alig közölhetnénk örvendetesei)!) eseményt, — írja laptársunk —- mint azt, hogy a magyar kereskedelmi szótár kiadása most már elhatározott tény. Lapunk olvasóinak teljesen fölösleges most bővebben fejtegetni, mily jelentősége van ez eseménynek, mert alig jelent meg e lapokból szám, mely direkt vagy indirekt ne foglalkozott volna e kérdéssel. Kereskedelmünk magyarosítása (érdekében számtalan czikket közöltünk, de egyet sem, mely uem hangoztatná hogy kereskedelmi műszótár nélkül nem is képzelhető. Most ezen, mindenki által érzett hiányon segítve leend, mert akitől a mű létesítését reméltük, a magyar tudományos akadémia, elhatá rozta a szótár szerkesztését és már a szükséges előkészületeket is megtette. E héten harmadizben tárgyalta az akadémia nemzetgazdasági bizottsága a szótár ügyét. A mű kiadására, mint már közöltük, a magyar kereskedelmicsarnok 1000 frankot és a pesti első hazai takarékpénztár 1000 forintot ajánlott fel. El volt határozva az is, hogy —- miután a mü kiadása előreláthatólag nagy költségbe fog kerülni — az első hazai takarékpénztár fel fog kéretni a Fáy- alapítvány egy izbeni átengedésére, de az e héten tartott ülésen a bizottság czólszerűbbnek találta, ha a kiadás támogatására a vi dóki kereskedelmi és iparkamarák és pénzintézetek kéretnek fel. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar hazafias pénzintézetek, felfogván a nemes czélt, nem fognak késni adományaikkal elősegíteni a mű lehető gyors megjelenését és nem hisszük, hogy akadjon magyarországi pénzintézet, melynek az idei kimutatásában tekintélyesebb összeggel ott ne szerepeljen azon adomány, mellyel a magyar kereskedelmi műszótár megalkotásához hozzá járul. Részünkről is kik Nemcsak beszélni de tenui is szeretünk, mert immár elkövetkezett a cselekvés ideje, a szótár kiadói és szerkesztőinek következőkép óhajtunk segédkezni: Lapunk, a hazai pénzintézetek és a kereskedői osztály köreiben, az összes magyar lapok közt legiukább lévén elterjedve, elfogad miudennomű adományt a magyar kereskedelmi műszótárra és a gyűjtést ezennel megnyitja a szerkesztőség 10 írttal. hanem ketten itták meg. Volt aztán több bor is! Másfél óra múlva te voltak egymással. „Többről többre, szóról szóra“ mondja az arany szájú Arany, ősszeölel- keztek a jó emberek, a közöttük létező rangkülöubség ily nemes megvetésével, a mindeneknek tetsző szépséges felebaráti szeretetnek örvendetes jeleit adván. Ily nemes állapotban állítottak be a prímás szobájába, hol ő főpásztorsága bo- szaukodva dörzsölé szemeit s ép óráját he- lyezó vissza zsebébe. — A gróf! — sietett jelenteni a komornyik. Ez két bokázó lépést tett ő eminencziája felé. A prímás nagyon komoly volt s szigorú hangon kérdezé szolgáját : h ány óra ? — Ke, kegy . . . bérez . . . elfeledtem fölhúzni ai órámat! — Haszontalan beszéd! Méltóságos gróf! kérem távozzék szobájába, nyngodja ki magát szembetűnő fáradalmaitól. Komornyik ! — tévé hozzá komor arczczal s haragtól reszkető hangon — parancsolom hogy ... A vihar kitörőben volt, most mindjárt lecsap az egyházi száraz meuykő. E pillanatban a komornyik egyszer csak rákezdi : — Hi, hó, jaj, pszt! kegyelmes ker- czegséged homlokán egy iszonyú dongó légy pszt! ahán, mindjárt elrepül! meg ne mozduljon kegyelmességed! és a furfangos komornyik oldalvást láb ujj hegyen közeledett Ő kegyelmessége felé. Minő más fordulatot vett a dolog egyszerre! ő eminencziája nonus piusi bárány szelídséggel tartá arczát meg nem mozdítva, szemeivel világért sem pislantva, Ez az első, a mit az ügy érdekében teszünk ésfelhivjük ezúttal az ösz- szes hazai pénztézeteket, hogy ebben bennünket támogatni méltóztasanak. De különösen a kereskedői osztályhoz fordulunk, felhiva őket, karolják fel a magyar kereskedelmi műszótár ügyét, jól felfogott saját érdekükben, jelentékeny számukhoz méltóan. Adakozzék e kiválóan nemzeti czólra, minden kereskedő erejéhez képest, hogy a nagy munka minél teljesebb kiállítását, minden kétséget kizáróan biztosítva mondhassuk, — és hogy legyen benne részes minden magyar kereskedő. Adakozzunk tehát és rendezzünk gyűjtéseké t a magyar kereskedelmi szótár érdekében. A másik : a szellemi támogatás. Egyes ügybuzgó kereskedő urak rendelkezésünkre bocsátottak már kisebb magyar kereskedelmi müszó-gyüjtemé- nyeket. Ezeknek közlését már legközelebb megkezdjük, s miután az ily szógyűjtemények a szótár szerkesztőinek igen becses anyagot fognak szolgálni, felkérjük olvasóinkat, hogy bocsássák rendelkezésünk alá szógyűjteményeiket, mi azokat az illető gyűjtő nevével lapunkban közlni fogjuk. Bajnai levél. (Bajna község hármas ünnepe. — Péter és Pál napja. — A bérezegprimás főpapságának 25 éves jubileuma. — Egy 13 méter magosságu tölgyfából készített keresztnek fölszentelése a gyönyörű kilátással biró őrhegyen.) Az előkészületek még szerdán reggel vették kezdetüket, mely alkalommal az anyaszentegvház tornya zászlókkal díszittetett fel. Korán reggel egy 8 fogatú szekér szállította fel azon óriási keresztet, melyet az ünnepély emlékére nagyméltóságu Metternich Richard herczegnő, született Sándor Paulina grófnő emeltetett és adott át az örök idő viszontagságainak. Péter és Pál napján reggel harang- ■ zúgás között gyülekeztek össze Bajna, Nagysáp és Epöl és községek rom. . kath. vallásu hívei, mely alkalommal ft. Mezey Rudolf esperes ur az egyház szószékén ékes beszédben emlékezett d meg az országos főpásztornak 25 éves é püspökségéről kiemelve beszédében an- - nak Bajna községben töltött hat év 1 •alatti érdemeit. hogy a légy tova ne szálljon; lassú han- -j gon, alig mozdított ajkakkal mondá : édes e fiam, csak az orrom ne sértsd! Hopp!!-----k omornyik nagyot kapott a szép homlok i felé, — meg van! —mondá diadal és bor- -• ittas arczczal: a cselszövő! isten tudja, hol í< kerített zöld dongó legyet ő eminencziája « elé. — Nesze fiam! — szóla a jó öreg,tt gyöngéden legyintve eme írnek arczára,-----m ost megelégszem ennyivel s megbocsá- -j tok A legyet gombostűre bökd föl, s tedd hl el emlékül — pro memória; mert ennek sie köszönheted, hogy szolgára maradtál. Bo- -c csánat gróf ur, — mondá a bámuló czö-~c löpliez : méltóztassék helyet foglalni. Ko—o mornyik csöngess: két üveg burgundit, ue--a kém pedig rusatit savanyú vízzel. Szent iett a béke. A jó öreg lelkiig pásztor soha sem vétó szemére komornyik--2Í jának ezt a botlását, szolgálatában maradták az egész haláláig az öregnek, ki elmond—b hatá: recte vitám perfugi raeam; mambussn trador tuis spiritum meum, domine! * X. érsek Rómába ment, a mint a rosszsg^ világ mesélte, biboruoki kalapot eszközölni».[I ki magának, — hanem csak nagy nátkátdiU hozott vissza az útból. — Nem kell megütközni rajta, mondák!)! Scitovszky prímás midőn ezt meghallotta,,., — hiszen kalap nélkül jött oly mész—sg sziről.
