Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 53. szám
Esztergom, IV. évfolyam. 53. szám. Vasárnap. 1882. iuMns 2-án. Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer; VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁH: egész évié ..............................................6 fit — kr. fé l évre....................................................S'» — » negyedévre..............................................1 * 50 „ Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Lörincz-ütcza 30 , hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: pZÉCHENYI-TÉR 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szánt közlemények, elölivsetési penzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDISTKSEIí :| .MAGÁNIIIRDKTÉSIÍK 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr 1 megállapodás szerint lehető leg- 100-tól 200-ig . 1 „ *50 „ jután} osahhan közöltetuek. 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ " ,---Lélyegdíj 30 kr. j N YILTTER sora 20 kr. Uj félév. Lapunk ismét nj félév küszöbe előtt áll. Ilyenkor meg szokta újítani a közönség a pártfogást, ha a lap iránya és szelleme megérdemli. Reméljük, hogy lapunk iránya és szelleme ellen olvasóink nem fognak gáncsot vetni; reméljük, hogy jó törekvésünket jövőben is pártolásraméltónak ítélik s igy egész bizalommal kérjük a pártfogás megújítását. Nem Ígérünk be nem válthatókat. Azt azonban megígérhetjük, hogy lapunk a közélet és társadalom minden kérdését fölkarolja, élénk megbeszélés tárgyává teszi s érdeket és bizalmat szerez mindannak, a mi életrevaló s érdekeinket védi és szolgálja. Vezérczikkeiukbeu mindig napirenden lévő kérdésekhez szólunk s uem rekesztjük ki a több oldalról való megvitatást. Tárczánkban bevégzett apróbb-na- gyobb bolletrisztikus dolgokat hozunk rendesen jobb nevű Íróktól. Közczikkeinkben és híreinkben az esztergomi és megyei társas élet minden mozzanatát megörökítjük s oda hatunk, hogy a napi történetírás ne csak száraz registrálás, hanem élvezhető és kellemes írásmódban előterjesztett frdj egy zés legyen. Mindezek után kérjük lapunk olvasóit, fogadják az „Esztergom és Vidékét“ ismét szívesen látott vendégüknek, olyan vendégüknek, a ki a közélet szolgálatában mindenek fölött csak a közönség érdekét munkálja. A szerkesztőség. Az „Esztergom és Vidéke“ előfizetési ára: Félévre . . . • 3 fit. Évnegyedre . . . 1 „ 50 kr. Kérjük egyúttal a hátralékos összegek szives hozzácsatolását az uj félévi előfizetéshez. A kiadóhivatal. Pro domo. I. A művelődésben elmaradt államok egyik ismertető jele az eszmék világának örökös hullámzása. Nézetek, elvek, rendszerek tűnnek elő, melyeket időjártával újak és ismét újabbak váltanak fel. Egyik hypothesis kigúnyolja a másikat, egyik szemkápráztató rendszer halomra döuti az előtte uralkodók állításait; majd új tudományok apostolai jónek, kik tele torokkal hirdetik tanaik csalhatatlanságát. Az eszmék és elvek eme kavargó özöuében egy rémes külsejű lói y lappang, mint a fejlődő művelődés valódi tengeri-kígyója — a kísérletezés. Minden nap látjuk, mint tétetik ki egyik vagy másik hosszabb életű rendszer a kísérletezés esélyeinek a nélkül, hogy a fennálló viszonyokhoz mért s minden izében áttanulmányozott, átkutatott eshetőségek kelő azámba vételével a létrehozás lehetőségének biztos alap kerestetnék. Csak egy lebeg a próbálgatok szemei előtt, a legbizonyosabb siker és az ez által elérendő dicsőség. A dicsőség szomja elnyomja benuök a lelkiismeret szavát, feledteti az óvatosságot, mely kettő pedig az ily munkák létrehozásában feltétlenül szükséges. Még a puszta theoriák körében is minden újabb elmélet megalkotásához óvatosság és szigorú lelkiismeretesség kívántatik. Kétszeresen óvatosak és lelkiismeretesek legyünk pedig akkor, midőn oly intézmények létrehozásáról van szó, melyek nem többé a fényes elméletek körében, hanem a gyakorlati életben, közvetlen összeköttetésben az emberrel jelennek meg. Ily fontos érdekű intézmény a nemzet nevelése. Századunk, mely röptében a műve lődés azon tokán áll, melyen az emberiség eddig uem állott soha, régen megállapította azon igazságot, hogy az államok boldogsága egyenes arányban van a nevelés ügyének fölkarolásával, hogy a nemzet nevelése valamennyi társadalmi tény.zők közt legelső helyen áll. És épen a nemzet nevelési ügye az, mely az utóbbi évtized alatt számtalan vjitásou, számtalan módosításon ment keresztül. Ha csak futólag is akarnám érinteni a változásokat, melyeken a nevelés ügye e rövid évek alatt átesett, nagyon tarka képét kellene festenem ama kísérleteknek, melyeknek még egyike sem mutatta be a teljes sikert; egyikéről sem mondható még el, hogy ez és nem más ama biztos révpart, melyben a magyar nemzet géniuszának kikötni kell. Az idők, az emberek, a viszonyok változnak. Ezekhez alkalinnzkodniok az újabb nevelési intézményeknek üdvös és czél- szerű. A mai magyar embert nem lehet úgy nevelni, mint nevellek a v.zérek korában. A mai magyar nép a művelt Európa követelményei szerint nem lehet többé Árpád párduczos nemzete; korunk igényei küvetelőleg léptek fel s erősen döngették a nemzeti élet zárt érczaj táját. S mi nem is vagyunk ellenségei az új eszméknek, jól tudjuk és érezzük, hogy nemzetünknek, ha lótét biztosítani akarja, azt csak a modern műveltség elsajátítása és feldolgozása által teheti; de barátai sem vagyunk ama kizárólagos újítási szellemnek, mely kísérlet alá veti még a legnjabbat is, és korlátot nem ismerő újítási vágyának kész mindent áldozatul odavetni. A sok köznevelési intézmények közül csak a reáliskoláról akarunk említést tenni. A negyyennyolczadiki o emónyek után a házai művelődés uj stádiumba lépett. A kivívott jogegyenlőség nagy tömegnek nyitotta meg a tud máuyos pályát. A gondolkozók töMs'ge érezni kezdte, hogy o tömeg közül nem mindegyik pap, ügyved, bíró, orvus vagy tudós, s hogy mindennek dacára ama pályákon kívül is még igen-igen sok egyénnek műveltebb emberré kell lennie, ha más pályára lép is. E meggyőződés behatása alatt átplántáltatok hazánkba a reáliskola, oly czilból, hogy a hazai ifjúságnak alkalma legyen a felsőbb reáltudományokra, a kereskedelemre és iparra vonatkozó ismeretekben magát kiművelni. Lz „Esstergom ás Vidéke“ tárcsája Mily fényben ég . , , Mily fényben ég a nap sugára, S oh, mily vidám a rengeteg ! Minden bokorban, minden ágon Dalos madárkák zengenek . . . A csendes völgyek vadvirága Oly csillagos, oly harmatos . . . — Miért hogy épp’ az én szivem csak Olyan setét, oly bánatos ? . . . . . . Bár száz virág is ékesítse A völgyek titkos rejtekét: Pillangót zár keblére mindje, Es illatát igy szórja szét! A suttogó patakcsa medrét Bús fűzek lombja öleli . . . — Mért hogy épp1 az én szivem csak, A mely párját föl nem leli ? ! A zöld pagonyban, völgy ölében Líingv szellő játszik fel, s alá, — Mikéntha az ifjú tavasznak Száz szép regéjét mondaná! . . . Lágy suttogása új virágot, A fára új rügyet fakaszt . . . — Miért hogy épp1 az én szivemnek Nem nyílik többé új tavasz? . . . . . Lomb suttogása, vig madárdal, Lassúdaü csergő kis patak, S a lenge szárnyú, íátszi szellő, Mind-mind szivemhez szólauak, Szelíden ez, — az néma dacczal, De miud szivemhez szólanak : Ha lángra gyűlt, miért aludt ki, Miért volt olyan balgatag ? ! PERÉNYI KÁLMÁN. Prímások humora. i. Kopácsy József prímás. Metternich egyszer magához hivatá a hunyászkodni és koldulni nem akaró büszke magyar papot, ki a pázmáui széknek sok becsületet hozott, s a miniszter bizalmasan azt mondja Kopácsy na k : — Önnek igen sok irigye vau ! — Harminc éve dolgozom azon, hogy minél többen legyenek. Ekkor látta a miniszter, hogy e vádnak tett kérdést csak büszkeségnek tartja, nein hallgatott többé az irigy lteddk fon- dorkodúsára, hanem kinevezését elrendelé. * Biz én most már uem tudom megmondani hova való plébános neveltette Kopácsy t, de az bizonyos, hogy midőn püspöki székét Veszprémben elfoglald, s a megyebeli papság szertartásos kézcsókolásraj bejött, egykori nevelőjének elébe kocsizott és ő csókolt neki kezet. * Kopácsy a herendi porczelláu gyámok Fischer Móricnak kitűnő pártfogója volt, és egyik megrendelést a másik után tette, hogy a nagyszorgalmú embernek minél több ösztönt adjon. A herczegprimás megrendelte egyszer nála József nádornak arcképét porczellánra; s az árt huszonöt darab aranyban állapi- ták meg. A kép elkészült, még pedig oly kitűnő szerencsével, hogy a herendi gyámok leghíresebb készítményeit is túlhaladta, s a jeles gyáros nagy örömmel sietett Esztergomba, hogy a képet megrendelőjének bemutassa. Kopácsy nagy megelégedéssel fogadá a képet, s a huszonöt darab aranyat is lefizetné, de a képet is vissza adta. — Nem szabad e képet megtartanom, ez oly jeles, hogy üunepiesebb alkalomra használandó. Fischer elvitte a képet, néhány évig magánál tartá, s előkerült alkalommal bemutat á azon vendégeknek, kik Herendet művészi szempontból keresték föl. Később Fischer Becsbe is elvitte a képet,, még pedig épen azon időben, midőn József nádor leánya a brabanti herczeggel egybekeleudő volt. A belga követ meglátogatván Fischer- uek raktárát, e képet is megnézte. — Fischer ur, — szólítja meg hazánkfiát . . . megfelel ez urczkép hasonlatossága az eredetinek ? — Arról excelleutiád meggyőződést szerezhet magának, palotájába kflldeudem, hol vendégei megismerhetik. ügy történt,-s az ismerős vendégek uem győzték dicsérni a képet. A követ alkuba bocsátkozik. — Nem szívesen adom el a képet, — válaszolt Fischer a követnek kérdésére. — Meghiszem, folytatja a sü^ölést a követ, hanem egy rendkívüli alkalomból hiszem, hogy ön, mint magyar, nem vonakodik e képtől megválni. — Bizonyosan nem ! mondja némileg gyanítva, hogy a követ mit akar. Ezen kép a főliérczegasszony teremébe helyeztetett épen azon pillanatban, midőn esküvőre ment. Apját ezredének öltönyében lerajzolva látván, visszagondolt szülőföldjére — Magyarországra ! * Midőn Kopácsy esztergomi érsek és prímás Ion, a káptalannal mindjárt az első héten megismerkedett, liánéin e nagyon is magyar prímás hamar észrevette, hogy a a káptalau tagjainak többnyire idegen nevük van. Valamelyik veszprémi kanonok eljött Konácsylioz Esztergomba, hogy a tőlük elvált főnököt meglátogassa, — bizalmas beszédbe ereszkedtek s utóbb az esztergomi káptalanról is előjött, a szó. — Milyen emberek a káptalanbeliek ? — kérdé a veszprémi kanonok. — Gondold el . . . mondja a prímás szivéből kaczagvn, az egész káptalanban, két magyar ember van, az is az egyik német, a másik tét. — (Értsd: Németh és Tóth.)
