Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 6. szám
Esztergom, IV. évfolyam. . __ 6. szám. ________________Csütörtök. 1882. Január 19-én. c ju. ■■ *z~- “ . «-------------au- ■ -------V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára égés* • t t •..................................................................tí fii' — lfv fél év re......................................................8 , — , é vuagjvdr«.................................................1 . 50 „ E gyei íz Am: 7 kr. Aa eltfflíefési pénzek az ,Esztergom és Vidéke“ kindóliivntalálio7. Szédienyi-tér 85. sz. iniézendoli. Megjelenik : li e I e ii k i ii t k I s z e r vasánia|) és csiltörtökön. Nj'iltléi' petit soronként 20 ki. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetiiek. lap szellemi részét, illető levelezések. « szerkesztőségbe/., JwŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM Al.Á, intézendő k. Kéziratokat nem adunk vissza. Magyar betegség. Boldog-boldogtalan embernek nagy betegsége az a magyar vidékeken, liogy hozzá szól olyasmihez, a mit nem ért s hozzá szól olyan módon, a mi élessé sőt tarthatatlanná teszi viszonyát sok ellennézetüekkel s hogy többet foglalko- kozik vele mint hivatásával. És ez a politika. Egy német iró nemrégiben nagyon szépen kifejtett« azt az elvet, hogy legboldogabb ember az, a ki a politikával nem törődik, mert a politikával való foglalkozás sok tekintetben meglazítja az erkölcsöket s megmételyezi a jellemet. Aláírjuk mi is ez állítást, mert sok példa van előttünk, a mi ezt bizonyítja. És mindig azok pártján leszünk, a kik kiüldözik a politikai világot onnan, ahová a családi élet vagy a társadalom gyöngédebb és nemesebb élvezetei építettek fészket. És mindig azok pártján maradunk, akik a politikával való foglalkozást csakis a hivatott sőt inkább választott képességekre Pizzák. Nagyon szép dolog az élénken érdeklődni az ország politikai helyzetével, de a mellett elhanyagolni egyéb érdeklődést más hivatási! pályánkon nagyon is oktalan. Még szebb figyelemmel kisérni az európai politikai alakulásokat, de ezt egyéb tanulmányok rovására űzni mégse észszerű. Pedig nagyon sokan igy cselekszik. A politika annyira belevitte magát a közéletbe majd a társadalomba, hogy alig is tartják képzett embernek azt, a ki hozzá mm tud szólni a leg- bonyolodottabb kérdésekhez. Hogy hány ezer ember válik lépten nyomon nevetségessé szörnyű komoly tudók osságával szörnyű gyarló előtanulmányai mellett, azt minduntalan látjuk. De már a magyar ember azzal a betegséggel születik s habár tudja is, hogy betegség, mégse igyekszik tőle szabadulni, hiszen szeme előtt áll, hogy tiz nagy ember közül kilen ez bizonyára a politika tekervényes ösvé- vényein lett azzá. Minden egyéb pálya iránt nincs átalános érdeklődés. A mindennapos közönséges országgyűlésekről minden fodrász segéd komoly arczczal elolvassa a tudósításokat; de ha az akadémia időnként nagy gyűléseket tart, azok a tudósítások bizonyára olvasat- lanok maradnak. Képviselőházi junker stiklik köny- nyen hőstettekké válnak a sensatiósat üldöző napi sajtóban s egy goromba ellenzéki beszéd melyben minden van csak rendszer nincsen, bizonyos niui- busba vonhatja a legyarlóbb képviselőt is. Még pedig néhány óra alatt. Az egész magyar sajtóban egyetlen egy napilapunk vau, mely politikával nem foglalkodik. A többi kíméletlen pártszenvedéllyel politizál s politikája szolgálatában nagyon gyakran hűtelen az igazsághoz. A fővárosban nem érnek rá annyit politizálni, mint a vidéken, hol csöndesebb az élet s nem olyan mohó a munkakör. És a vidéki politizáló lapok milyen politikát űznek ! Valóban a gyarló vidéki politikai lapoktól vártuk a politikai mánia meggyógyulását. Hát érdeklődjünk a politikai világ iránt, de ne áldozzuk föl érte a társadalom élvezeteit s ne szolgáljuk annyi meddő indulattal s munkafecsér- léssel, ha se hivatásunk, se kenyerünk. Elvégzik helyettünk mások, ha mindjárt nincs is köszönet benne. A vidéki sajtó proletárjai. Nem egy czikket közöltünk már a vidéki sajtó ügyében. Többször kimutattuk, milyen sok alja van s ez azután mennyire leszállítja a vidéki sajtó tiszteségét és értékét főleg a fővárosi eritóriumok előtt. örvendünk, hogy e részben más vidéki lapokban is hasonló felfogásra találunk, a mi azt bizonyítja, hogy a haj megérdemli a komoly vizsgálódást s a mentői gyorsabb orvoslást. Laptársunk a vasmegyei közlöuy a vidéki sajtó elburjánzásáról a következőkéi Írja: A járványok korszakát éljük. Himlő, vörkeny, dipkteritis nemelég már, ezekhez napjainkban egy újabb járvány szegődött, hogy réme legyen a halandó emberiségnek. Ez a hírlapirás járványa. A kik unalmasnak találták füstös irodákban a tolikoptatást, czélvesztett geniek, problematikus, elzüllött exis- tentiák, egy nagyot gondolnak, s ime, egyszerre csak tudtára jutnak annak, hogy hiszen ők eddig hálátlan, nem nekik való téren fecsérelték el a drága testi és szellemi erőt, hiszen az ő voltak épen való hivatásuk a hirlapirás. Ahhoz nem kellenek iskolák, nem szükségesek az ismeretek, tanulni és folyton tanulni felesleges, jellem, erkölcsi önérzet, ember és világismeret egyébre való; csak tollat kell fogni a kézbe, és kész a hírlapíró. És mert ez igy van, épen nem csodálkozhatunk ama számos kórtüneten, melyek napjainkban a hirlapirodalom terén szemlélhetek. Tisztelői vagyunk, elismeréssel adózunk — ezt önbeesérzetüok is parancsolja — a hírlapirodalom hivatott munkásainak, mert hisz ők az emberiség jótevői; de keserűséggel telik «1 lelkünk, amikor látjuk, hogy hova a saruk levetése után lenne szabad csak belépni, számos lovagja az elbizakodottságnak, kiknek agyuk ü r e s- ségénél, csak arczátlan- s á g u k nagyobb — sáros lábbal csatangolnak a hirlapirás szentélyében. S ezek, kik a hírlapirodalom templomát Augiasistál lójává alacsony itatták le. Csoda-e azután, ha az ily tünetek még a hivatottak tekintélyét is aláássák s megfosztják őket azon fölénytől, mely arra volna hivatva, hogy munkálkodásuknak súlyt és erkölcsi erőt kölcsönözzön. S ha már annyi az újságíró genie szép Magyarországon nem természetes következés-e, hogy a lapoknak is gom- bamódra kell szaporodniuk. Másod, harmad-rendű községekben nincs szorgalmasabb teendője a nyomdászoknak, mint a kirlap-alapitás. Hogy szükséget pótol-e, van-e létjoga? az nem jő tekintetbe. Üdvözöljük mi a hírlapirodalom Lemondani, felejteni. — Egy szép leánynak. — Nem szerelmet, oh csak azt ne ! Nem kiváuok már szeretni. Az a láng, mely bennem égett, Mint a köd, füst semmivé lett, S hogy szerettem, meglakoltam Mostan árván, elhagyottan Bujdosom a nagy világot, S nyugodalmat nem találok. Pedig egykor hőn szerettem, Ifjú szívvel, forró lánggal ; Csali ott legyek közelébe, Csák egy leget szívjak véle. Elhagyom a kedves földet, Melyet nem láthatok többet, El az áldott, édes anyát, Milyet a föld sohasem ád. Elbujdostam messze, messze, Zord, kietlen idegenbe, — S ha fölébred bennem a vád Meghallottam ezüst szavát, Bele néztem vágyva, égve Szép szemének kék egébe, S mint. kit bűvös álom illet, Elfeledtem vádat, mindent. Rabja voltara szép szemének, Hitegető szép szavának : Én csak neki s értté éltem, Benne hittem és reméltem, .Földi üdvöm, boldogságom, 0 volt minden a világou ! Úgy szerettem, — s szerelmemet Hűtlenséggel fizette meg. Nem vádolom, bár szivemben, Ha emlékét fölidézem, Föijajdul a vád, az átok, De én mindent megbocsátok ; S nyíló ajkam átok helyett Szép fejére áldást rebeg, En már mindent elfeledtem. Csak azt tudom, hogy szerettem. Nem szerelmet, oh, csak azt ne ! Nem kívánok már szeretni, Az a láng, mely bennem égett, Mint a köd füst, semmivé lett. Rideg az én szivem nagyon, Óhajom is csak egy vagyon: Lemondani, felejteni, Hogy ne fájjon aztán semmi! Lévay Sándor. Olaszországi képekI. Színházak. Olaszország legnépszerűbb intézménye a színház, amennyiben az a társadalom gyúpontját képezi, hol a társalgási feszesség megszűnik. Kölcsönös látogatások töltik be az estélyt és gyakran az életre kiható ismeretségek köttetnek. I A páholyok pótolják a salont. Azért sehol sem látogatottabbak a színházak mint Olaszhonban, hol a Stag- gi ónéban (évad) a páholyok mindig elfoglal vák. A páholy kiegészítő részét még egy kényelmesen és a bérlő anyagi viszonyaihoz képest több helyen igen elegánsan és fénnyel bútorozott kis salon képezi. A jobb társasághoz tartozó olasz nők sohasem lépnek földszintre, egy zártszók rájuk nézve lealacsonyító. Utazó hölgyek csak páholy helyeket (palco), a nagyobb színházakban földsziuti zártszéket (Scanui cliiusi v. Sedie chiusi alia Piatea) bérelhetnek. Ezekhez (a páholy vagy a zártszék jegyen kívül) még egy belépti jegyet kell váltani (Biglietto d1 Ingeresso). Egyébiránt az árak sehol sem oly olcsók mint Olasz- oiszágban. Az idegen sehol sem sajátíthatja el a nyelvet gyorsabban, mint ajó vígjáték és más színdarabok előadásakor. Ezek és a szin- köii előadások kitűnőek szoktak lenni. A dalmű- és ballet-szinházak közönségesen 8 órakor nyittatnak meg és éjfél után végződik az előadás. Egy különlegességei biruak itt a színházak s ez az utójátéli (Earsa), mely jó ötletekkel, kicsapougó vigsággal és bohózattelve. a megelőző dráma és szomorujáték által előidézett nyomott hangulat ellensúlyozására adatik. A sziuházak rendesen a városok s egyes helyeken társulatok tulajdonát képezik (mint Yelenczébeu a Fenice színház.) Ez utóbbiaknál az alapítók páholylyal rendelkeznek, s több elszegényedett családnak egyedüli keresetforrása. Ezek naponta átadják a páholy kulcsát a sz. Márk téren a jobb oldali nyilt folyosón ülő megbízottjuknak, hogy azok a páholyt bérbe adják. Ezeknek á;a nincs meghatározva ós ha az est bekövetkezik, ily páholyokat gyakran 4 — 5 líráért is meglehet kapui. II. Az olasz konyha. Téves volna azou felfogás, miszerint az étkezés Olaszbonbau csak egyszerű pro- viuciális divat, mert ha az éghajlat befolyását tekintjük, azt találjak, hogy természetes összefüggés létezik az olasz konyha és Olaszhon éghajlata között. Más féle konyha, mint az ott tényleg létező, természetellenes valami volna s az ember ode tovább meg adná árát, ha oly féle étkezést folytatna, mint minálunk. A meleg éghajlat inkább a növényvilágból nyert eledelekre szorítja, az embert, mintsem a húsételekre. És a természet ezen követelményeinek megfelelőleg oly étkezési módot találunk Olaszbonbau, mely tápláló ugyan, de nem hevítő, nem melegítő; Ízletes és egyszerű. Ezért nem eléggé ajánlhatjuk, miszerint Olaszbonbau étkezzék az utazó olaszinÓdra, bár kezdetben szokatlan légyen az reá nézve. Hogy némi részletes tájékozást nyujt- suuk, felemlítjük, miszerint Olaszhonban a mienkhez hasonló kenyeret nem ismernek, valamint idegen productum ott a „kifli“ Az olasz kenyér ritkán sül a háznál, pék gyártmánya az s frissen használva igen ízletes tápláló, másnap azonban már hasznavehet- len keménységénél fogva. A kenyér nem
