Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 51. szám

Esztergom, IV. évfolyam.

51. szám.

Vasárnap, 1882. junius 25-én.

ESZTERGOM

es

TORE

Városi és megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hetenkint kétszer:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évre...................................................6 fit — kr.

fél évre

........................................................^ „

n

egyedévre...................................................1 „ 50 „

Egyes szám ára 7 kr.

SZERKESZTOSEG :

Lőrincz-utcza íjO., hová a lap szellemi részét, illető közlemények küldendők.

KIADÓHIVATAL:

^ZÉCHENYI-TÉR 35.,

hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szánt köz- leménvek, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIRDETÉSEK:

1 szótól 100 szóig — frt 75 kr 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr.

MAGANHIRDETESEK

megállapodás szerint lehető leg- j Hiányosabban közöltetnek.

NYILTTÉR sora 20 kr.

Uj félév.

Lapunk ismét uj félév küszöbe előtt áll.

Ilyenkor meg szokta újítani a közönség a pártfogást, ha a lap iránya és szelleme megérdemli.

Reméljük, hogy lapunk iránya és szelleme ellen olvasóink nem fognak gáncsot vetni; reméljük, hogy jó törekvésünket jövőben is pártolásraméltóuak ítélik s igy egész bizalommal kérjük a pártfogás megújítását.

Nem igérüuk be nem válthatókat.

Azt azonban megígérhetjük, hogy lapunk a közélet és társadalom minden kérdését fölkarolja, élénk megbeszélés tárgyává teszi s érdeket és bizalmat szerez miudannak, a mi életrevaló s érdekeinket védi és szolgálja.

Vezérczikkeinkben mindig napirenden lévő kérdésekhez szólunk s nem rekesztjük ki a több oldalról való megvitatást.

Tárczánkbau bevégzett apróbb-na- *yobb belletrisztikus dolgokat hozunk rendesen jobb nevű Íróktól.

Közczikkeinkben és híreinkben az osztergomi és megyei társas élet minién mozzanatát megörökítjük s oda hatunk, hogy a napi történetírás ne csak száraz registrálás, hanem élvez- aető és kellemes Írásmódban előterjesztett följegyzés legyen.

Mindezek után kérjük lapunk olvadóit, fogadják az „Esztergom és Vidé- íétu ismét szívesen látott vendégüknek, )lyan vendégüknek, a ki a közélet szolgálatában mindenek fölött csak a közönség érdekét munkálja.

A szerkesztőség.

Az „Esztergom és Vidéke“ előfizetési ára:

Félévre . . . . 3 frt.

Évnegyedre . . . 1 „ 50 kr.

Kérjük egyúttal a hátralékos összegek szives hozzácsatolását az uj íélóvi előfizetéshez.

A kiadóhivatal.

Aratásra.

Az érett kalászok közt átsubanó szellő meg-meghajtogatja a magyar nép véres verejtékével ápolt gyümölcsöket, a szántó-vető gazda báladatos lélekkel nézi az arany hullámokban ringó tengert faluja határain s mikor örvendeni akar, elkomorul, s nehéz gondok között aratja le azt, a mi az ő földjén termett, az 6 munkáján érett s mégis a más jószága.

Elgondolkodik rajta, hogy milyen istenáldása volna, ha mindaz, a mit learat, az övé és családjáé maradna. De minden máskép van.

A falut már napok óta az adóvóg' rehajtó tartja ostromállapotban, az ügyvéd már napok óta fenyegeti lefoglalással, az uzsorás pedig már hetek előtt foglalást tett a termésre.

Ez a kepe adóba, ez a kepe takarékra, ez a kepe iparbankra, ez a kepe Salamonnak, ez meg Jakabnak, ez pedig az ügyvédnek. Aztán megint tovább rakja s mikor készen van, alig jut vetőmagnak, alig marad élésre.

A magyar nép az utóbbi évtizedekben nem elszegényült, hanem elkoidú- soskodott. Nehéz felhők járnak fölötte, azért olyan nyugtalan s azért olyan elkeseredett.

Mikor ezerkétszázuegyvenegyben a kutyafejü tatárok elárasztották Magyar- országot (mainap más kiadásban) a szegény földművelő népség az erdőkbe és barlangokba rejtőzött. A városok és falvak romokba dőltek s a begyomoso- dott utakat csak holttestek jelölték, csontvázak irányították.

Akkor ? tatárok^' megcsalták a magyar népet s királyi; elorzott pecséttel ellátott visszahívó írásokkal csalogatták vissza őket a le nem aratott földekre. Nem lesz bántódástok, a mongolok hazatakarodtak, gyertek vissza falvatokba, hontalanul bujdosott királytok is idehaza van és arassátok le a szép termést félelem nélkül.

A magyar nép mindig könnyen- hivő volt.

Vissza jött rejtekhelyéből, learatott s akkor rájuk törtek a tatárok, elvették a learatott s eltakarított gabonát s a szegényt népet hol fölkonczolták, hol elűzték a nyomorba.

Ilyen tatárjárás világot érünk ma is.

A magyar nép nem magának arat; nem is magáuak vet.

Elsüllyedt az adósságokban, emerült a roszlelkü emberek hálójában s napról napra jobban zúgolódik s pusztul a maga portáján.

Minden falunak meg vannak a maga Shylockjai, a kikben nincsen szív, nincsen hazafiság, hogy úgy meggyötrik a szegény földművelőt s úgy tönkre csalják polgártársaikat.

Nagy birtokaink kiesnek az ősi kezek gondozása alól. Kisbirtokaink elvesznek az óriási terhek miatt.

Hová jutunk, ha ez rendszeresen igy fejlődik!

A nemzet maholnap árendása lesz

az idegen pénzhatalmaknak s elveszti minden önállóságát.

Ilyen világban arat most a magyar ember.

Véres verítékkel munkált földjéről csak a kicsépelt szalma az övé, a többi a hitelezők zaklatásait akarja elhárítani.

Szomorú aratás, szomorú még akkor is, mikor az Isten keze bőséggel áldja meg a kalászt.

Mert mindig kevés az arra, hogy a gonosz számítások áldozatául esett nép végkép megszabadulhasson általa nyomorúságából.

Azelőtt ünnepek voltak az aratások.

Most keserű robot napjai.

Azelőtt vidám szóval, jókedvű dallal arattak.

Most szidás és bánat között hull le a kalász.

Adja az ég, hogy a szomorú aratások mihamarabb véget érjenek hazánkon, tartsunk össze és segítsük a népet daemonjai és vámpírjai ellenében tanácscsal, pártfogással és jólétekkel.

Az irók és művészek kirándulása.

Az irók és művészek társasága által rendezendő aldunai kirándulás program mj a :

I. Indulás külön hajóval julius hó 17-én esti 8 órakor. Ismerkedő estély a hajón. Megérkezés reggel 5-kor Bajára. Fogadtatás a bajai intelligeutia által. Megérkezés Újvidékre d. u. 4 órakor. Fogadtatás. A város és nevezetességek megtekintése. Esti 9 órakor hangverseny, utána táncmulatság.

Is „EssUrgom és Vidéke“ tárcsája

Hugóm beteg-ágyánál.

(1879. junius 21.)

íh vesd rám könnyes, elborult szemed regény kis hervadó virágom,

|!gy biztató, szelíd tekinteted, ily rég, oly szívszakadva várom ! ősak úgy, miként a napsugár,

Ja áttör szürke fellegen ; . . . dsak úgy ragyogjon ez a szempár :!s nékem az remény leszen ! . .

száraz, kiégett piros ajkaid ’ h vond szelid mosolyra újra, . tiiszen nem kín, nem láztól égé ki, asak úti szél kicsipte, fújta . . Josolygj! mint tiszta őszi ég,

[időn a természet beteg, re melyen elmerengve, még ggy sugárt a tavaszra vet!

3 eszélj, susogj ... kis lázas angyalom, iigasztaló szelid szavadra, mint remegve, búsan hallgatom,

Üdül szivemuek fájó liarcza . . . h mondd, hogy nem maradsz beteg, fájdalom már engedett . . . íisogd kétségem éjjelén verd föl bunyó reményemet!

Dr. FÖLDVÁRY ISTVÁN.

Az est oly csöndes . ..

Az est oly csöndes, mint szivem,

Mely rólad álmodik híven . . .

A lomb se rezdfíl meg sehol;

S a kéklő messzeség ködében A zöld az éggel összefoly.

Az estharang átzúg a légen,

Letérdelek, imádkozom S úgy érzem, redutba rám hajolnál És örök hűséget fogadnál Édes, jó angyalom.

RÜDNYÁNSZKY GYULA.

A nőkről.

(Mozaik.)

Hát nem kell hozzá vastag vakmerőség ! Hát nem irt róluk már minden iró s nem emelte föl őket eléggé minden költő! Van valami uj is, a mi jó s valami jó is róluk a mi uj ?

A napokban egy kedves kis társaságban vettem részt.

Hét hölgy s tiz ur volt jelen.

Szóba került minden nevezetesebb théma Alibitől Eszterig, a miről legtöbbet imák s legtöbbet beszélnek.

Tehát szóba kerültek a nők is, a kikről mindig legtöbbet Írunk és legtöbbet beszélünk.

Volt a társaságban egy szellemes barátom, a ki abban keresi a maga és a felesége kedvét, hogy garmada számra tanul meg apró mondásokat, csattanós idézeteket epigrammái rakétákat.

Ezeket azután alkalomadtán úgy kiadja, mint zsilip a vizet. Soká is forgatta a társalgás malomkerekét.

— Vannak-e befolyással a nők a mi sorsunkra ? — ezt az egészen fölösleges kérdést valaki egy magyar közmondással akarta megválaszolni. Férfi sorsa az asszony.

De citátumokkal táplálkozó barátunknak ez igen kevés volt s Lord Beaconsfild- nek a nőkről mondott apborismáit kezdte elmondani :

— Nincs pillanat, melyben a nők sorsunkra befolyással nem volnának.

— Nőinkre való vonatkozással egész bátr in lehet állítani, hogy az egészség mai napság valami nagyon abnormális állapot.

— Niicsen uyomor, nincsen ínség, akár testi, akár lelki, a mit a nők meg- enybiteni nem tudnának.

— Az a no, a kit nyilvános helyen gáncsolnak, nem lehet egyéb, mint irigység tárgya.

— Kitűnő társalgóvá csak úgy nemesülhetünk, ha mennél inkább keressük a szellemes hölgyek társaságát.

— Leginkább imponálhatunk a nőknek szellemi sikerekkel.

A társaság igen is megkedvelte az elmés mondásokat s még többet kért az eleven epigramma-gyűjteményből.

így kerültek szóba még a kővetkező megjegyzések:

I — Tudják kérem, hogy mit tart Gi- rardinné asszouy az özvegységről: Nagyon nehéz egy állapot az özvegy asszony állapota. Egy okos özvegynek egy fiatal leány minden szerénységével kellene bírnia, persze a fiatal leány tapasztalatlansága nélkül.

— Montaignétől a következők jutottak eszébe: Nincs elég nehéz martyromság a nőre nézve, mint mikor szépségével tündökölni akar.

— A nő mindig szeret. Ha földi szerelméről le kell mondania, akkor az égiben keres vigasztalást.

— Csak az esetben ócsároljuk a nők állhatatlanságát, mikor áldozataikká lettünk.

— De Meillanuak is van egy érdekes mondása : Afrikában az asszony háziállat, Ázsiában közönséges czikk, kiállítási darab, Európában pedig elkényeztetett gyerek.

— Yeronnak is igaza van : A nő csak azt nem fecsegi el, a mit nem tud.

— Minden nő állhatatosabb a gyűlöletben, mint a szerelemben.

— Szép fogak hiányában a nők sze- mökkel mosolyognak.

— Szép és egykorú hölgyek között a barátság sohasem egyéb, mint fegyverszünet.

— Kegyetlen ugyan, de igaz mondás az is, hogy a nők ép oly gyorsan változtatják szerelmüket, mint a keztytít.

— De az is igaz, hogy azt értik leginkább visszául. a mit az ő kedvökre mondunk vagy Írunk.

Kérem ne értsenek engem se félre mo-, zaiktárczámmal. AUCUN.