Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 51. szám

II. Julius 19. Reggel 6 órára megérkezés Belgrádba. A város és nevezetességei megtekintése, 10 órakor visszatérés Zimonyba ; ott 1 órai időzés, 12 órára megérkezés Pancsovára. Fogadtatás. Délután az épölő telepitvé- nyes községek megtekintése. 6 órakor, tovább utazás. Éjjelre Baziás mellett megállapodás.

III, Julius 20. Reggel 5-kor indulás ; 10-kor megérkezés Orsó vára. Rövid idézés után tovább utazás a Yaskapun át Turn-Szeverinig, A város és nevezetességei megtekintése. 5-kor visszatérés Orsó vára.. Kirándulás Ada-Kale szigetre s a Korona kápolnához.

YI. Julius 21. Reggel elhagyva a bajét, utazás vasutón ; megérkezés 8 órára Herkules fürdőbe. Egész nap ott időzés. Kirándulások. Este hangverseny.

Y. Julius 22. Reggel 7-kor indulás külön vonattal Temesvárra. Karánse- besnél, Lúgosnál fogadtatás. Fél 12-kor megérkezés Temesvárra. Elszállásolás. Délután a város és nevezetességek megtekintése. Este hangverseny.

VI. Julius 23. (Vasárnap), 11 órára megérkezés Szegedre. A városi építkezések s vízmüvek megtekintése. Este hangverseny, utána táncmulatság.

VH. Julius 24. 9 órakor megérkezés Kecskemétre. A város s nevezetességek megtekintése. Fél 12 órakor matinéé. Délután 5-kor tovább utazás. Érkezés fél 6-kor Nagy-Kőrösre. Ott időzés este. 8-ig, 8-kor visszautazás Budapestre.

A kiránduláson résztvehetnek az írók és művészek társaságának tagjai s azok családtagjai. Részvételi dij személyenként 22 frt, melyben a hajó és vasúti utazás költségei foglaltatnak. Előjegyzéseket f. hó végéig elfogad Feleki Miklós biz. elnök és Dolinay Gyula titkár. A részvételi jegyek julius 1-én adatnak ki. A hangversenyek mindenütt helyi jótékony célra rendeztet- nek Mindennemű megkeresések, levelek az írók és művészek köre helyiségébe (nemzeti színház bérbáza, I-ső emelet) intézendők.

Vizsgálatok

a vízivárosi zárdában.

(Jun. 19-22.)

Tizenhét éve, bogy a bold, emlékezetű Scitovszky bibornok e zárda alapítása által városunk nőnomzedékének neveltetéséről gondoskodni elhatározta.

Mennyi'szakértelemmel, mennyi odaadó buzgósággal, mennyi türelem és fáradtsággal (igyekezett a, zárda nemes feladatát megoldani és mily sikerrel oldotta meg, fényesen bizonyltja azon körülmény, hogy városunk és vidékünk művelt, tudomány és művészet iránt élénken érdeklődő hölgy lakosságának nagy része ma is örömmel és hálaérzelemmel emlékezik azon falakra, melyek között annyi szerettei és buzgó (igyekezettel törekedtek zsenge sziveikbe oltani úgy az ismeretek, mint a nemes erkölcsök magvait.

És e buzgóság, ez önfeláldozás any- nyi év fáradalmai által nemcsak nem lön kimerítve, de ina is ugyanazon lelkesedéssel munkálkodik, ugyanazon kitartással dolgozik.

Szavaink igazságát helybenhagyja mindenki, ki e lefolyt napok alatt Itáliája volt azon próbatételeknek, melyekre nézve Bar tál Rezső, kir. tanácsos és tanfelügyelő ur legteljesebb megelégedését fejezte ki, és melyről az elismerés hangján szólnak mindazok, a kik a növendékek szabatos és jól előadott feleleteit hallhatták, vagy mondjuk inkább, kik azokban gyönyörködhettek.

Különösen elismerőleg kell szól- lanunk az Írásokról és rajzokról.

A gyakorlatok, a mint észrevenni szerencsénk volt, nemcsak irály gyakorlatra szánt feladatok, hanem oly kérdések és tárgyak körül forognak, a melyek a női életből lévén merítve, a növendékekre kell, — hogy hivatásuk szempontjából is külöuösen képző hatást gyakoroljanak.

Megtekintettük a kézimunkákat is. Földszint, a bejárattól jobbra, egy nagy teremben vannak a munkák könnyen áttekintketőleg, Ízlésesen elhelyezve,, hegy ne níoudjuk — felhalmozva. A piczi kezecskék harisnya próbáitól fel egészei) a nagyok gyönyörű hímzéseihez, minden női kézimunkát képviselve találtunk.

A falakon gyönyörű hímzésű szőnyegek, kötött ágytakarók, és igen szépen hímzett képek függtek. A falak körül és a terem közép részében felállított asztalokon kötési, himzósi, ki- varrási és korgolási munkák feküsznek. A kézimunka terem valóban egy darab — a női-iparkiállitásból.

Fényes tanúsága e terem a szakértelemnek, melylyel az intézet t. tanítónői rendelkeznek; a fáradhatlan gondosságnak, melylyel a növendékeket vezetik és az elismerésre méltó eredménynek, mely buzgalmukat kisérte.

Átalában oly szép eredményt mutatott fel az intézet, hogy inig a legteljesebb elismerés tolmácsolására érezzük magunkat indíttatva, addig nem mulaszthatjuk el azt sem, hogy a kitűnő intézetet a t. szülők figyelmébe a legmelegebben ajánljuk.

Az intézetnek u. i. egyik igen nagy előnye az, hogy nemcsak tanít, hanem a szó legszorosabb értelmében — nevel is.

A szeretettel párosult szigor tanulásra, szorgalomra, nemes versenyre kelti a leánykákat.

A nagy rend, mely az intézetben uralkodik; a példás tisztaság, mely mindenütt felénk mosolyog — kezességül szolgál, hogy az innen kikerült növendékek majdan szintén tisztaság- kedvelők és rendszeretők lesznek. A hang és modor, melyen a t. tanítónők a növendékekkel érintkeznek a női szelídség modora és hangja; remélhető tehát, hogy a leánykák is majdan gyöngéd érzelműek, szerények és szelídeknek fogják bizonyítani magukat. A vallásosság szelleme pedig, melyet a növendékek magukba szívnak, biztos reményt enged táplálni az iránt, hogy munkásság lesz jelszavok és mindig meg lesznek elégedve azzal a körrel, melybe a Gondviselés őket helyezendi.

Ezen nagy előnyei kell, hogy kellőleg méltányol tassanak.

Nem egyedül a tudós, hanem az okos és egyszersmind vallásos, munkás takarékos és nemes erkölcsű nők azok, kik a társadalom felvirágoztatásához jeletékenyen közremunkálkodhatnak.

Negyedszázad,

Herczegprimásunk a csütörtöki ünnepélyességeket aligha töltheti városunkban s igy rá vagyunk utalva arra, hogy nélküle ünnepeljük meg a napot.

A hol érdemek, nagy érdemek vannak, ott a személy nem mindig első rangú, ott az egyén gyakran nem is Ikerül olyan számba, minta valódi érdemek mérleglése.

De ne tagadjuk el, a mit mind- ‘ annyian érzünk.

Fájlaljuk, hogy herczegprimásunk nem osztozkatik a nép szeretőiében, a nép örömében, tisztelői ünnepén.

Távozását, távolmaradását azonban egyik legnemesebb jellemvonásával meg lehet magyarázni.

Mig mások országos tőkét tudnak csapni buszonötesztendős szolgálatnak s

elvárják legmagasabb magasztaltatásukat: addig vannak jellemek, a melyekkel nem fér össze a tüntetésekkel járó ünnepeltetés, a kik szeretnek visszavonulni a kitüntetések elől s tartózkodni a zajos ünnepélyességektől.

Ezek közé a kevesek közé tartozik herczegprimásunk is.

De azért annál bensőbb, ha nem is tüntetőbb lesz az ő püspökségének huszonöt esztendős ünuepeltetése.

Az egész ország tisztelete fog kifejezést nyerni azon a napon. Yárosok. fejezik ki hálájokat, kitűnő férfiak küldik meg szerencse kivánatukat.

Székvárosa nem maradhat el a hálásak sorából.

Daczára annak, hogy nem tisztel- ■ hetjük, falaink között, kifejezést adha- ■ tunk őszinte örömünknek annál is inkább i mart nem személyi, hanem órdembeli . részét ünnepeljük meg az enlékezetes í évfordulónak.

Reméljük hogy herczegprimásunk.3 távoztát az ünnepélyességek elől nem-- veszik jeladásnak arra nézve, hogy azs ünnepélyességek elmaradhatnak.

Reméljük hogy városunk, ha nemű is tüntető módon, de őszinte bensőség-- gel kifejezést fog adni annak, a mitl a bála, az elismerés s a kötelesség dictál.,1

. *

Emléklap.

Herczegprimásunk negyedszázados' püspöki ünnepére egy igen díszesen«: kiállított Emléklap fog megjelenni!« Laiszky János kiadásában, melyet la—ü púnk szerkesztője állít össze.

Az emléklap a kerczegprimás leg-g újabb arczképét közli, életrajzát egésBí- terjedelmében ismerteti, ünnepi költe-e. ményt hoz s a mi az emléklapnak kiválóH érdeket kölcsönöz: főpapjainktól s ki-h tiinőségeinktől közöl kézirati hason-rr másokat.

Az emléklap kiállítása és tartalmasa csak az ünnepélyességek díszére akai,:: szolgálni.

*

Mikor nem lesz zsidókérdés.

Brieg városajeunesse doréejának vezére, Ritter Johannes Arthur von Branditz, a briegi erdőben egy óriási társaság előtt egy to- asztot mondott, mely találó vonásai folytán óriási tetszésben részesült.

A szellemes humoristikus toaszt nem támadja meg a zsidót erkölcsi téren s nem üzen hadat a semitizmus ellen nemzetiségi és hazafisági ügyben, hanem bizonyos külsőségeket említ föl, melyeket megjavítani óhajt.

„Az antiszemitizmusra a zsidóknak nem belső, de külső ellemetlen tulajdonai provokálnak — úgymond a kitűnő ötletekben gazdag szónok. — Megszűnik azantiszemi- tizmus, ha a zsidók általában megtanulják hogy az „ich“ csakugyan „ich“ és nem „iach“ ; ha a velük semmiféle intimitásban nem lévőket igy üdvözlik : „alázatos szolgája“ s nem igy hogy „szervusz“, vagy ,,szervősz“-féle variációból; ha inexpressible - j ük rendes begombolására több gondot fordítanak, mint eddig; ha nem kapják el a kávéházban az újságot az ember orra elől ; ha a vasúton vélünk utazva, lábaiknak pihentető helyül nem a mi ölünket választják s az utazás közben elfogyasztott szőlő héját, valamint a cseresznye magját, egy e czélra hevenyészett papírba pökik és az ablakon kidobják s nem szórják el, mint eddig az üléseken s a kupé padlóján ; ha addig mig náluk idősb, vagy rangosabb ember beszél hozzájuk, uem fordítanak annak zsebre vágott kézzel hátat, s nem vakarják czomb- iaikat, sőt fejüket sem; ha mihelyest kissé melegük vau, nem vetkeznek mindjárt ingujjra, különösen hölgyek jelenlétében : ha

nyálka kiválasztásukat ügyesebben maszkírozzák s különösen az úgynevezett „horkolást“ teljesen a magány perczeive hagyják ; ha a table d’hauteban résztvéve az utolsó fogásul szolgáló körtének nem tapogatják végig minden egyes darabját, mig a legjobbra ráakadnak ; ha valakinek egy 10 filléres szivart adva, nem kürtölik rögtön világgá, hogy valakit egy 30 filléres szivarral ajándékoztak meg ; ha sem a mi óraláticzunk s óránkról rögtön nem kérdezősködnek, sem az övékéről nem mondják el rögtön, hogy mennyibe került; ha nem mondanak gúnyos élezeket a nemesi és raágnási előítéletekre legalább akkor, mikor épen egy rendjelecskéért esedező folyamodványukat viszik a hatósághoz ; ha nem vou- nak örökösen párhuzamot saját és más emberek esernyőinek selyme között, a sajátjának előnyére ; ha megtanítják csemetéiknek, hogy beszélgetésbe mélyedt urakat vagy hölgyeket, közéjük nyargalva szétriasztani, még ugró-zsinórjukkal [való játszás közben s még a sétatéren sem illendő, ha kalapjaik levevését az illető helyeken sürgősebben intézik el, mint eddig, s ha végül meghozzák azt az áldozatot is, hogy a járdán velők szembejövőnek azon esetben, ha az hölgy vagy hatvan éven felüli férfi, udvariasan kitérnek.“

A briegi toasztozó óriási totszéssel fogadott beszéde végéu egy szalamándert indítványozott azokra a zsidókra, kik máris elhagyták ama rossz szokásokat, a melyek az antiszemitizmusnak, o veszedelmes érzületnek szülő okai.

Az erdőből.

(Külöu-ös tudósítás.)

A főgymnásiumi ifjúság ez idei erdei mulatsága, mint már előre látható volt, kiváló sikerrel párosult.

Nagy részvétel, nagy élénkség, nagy vigasság.

A mi a deák majálisokat olyan vonzókká teszi, az mindig az a kedves (blazirt- talnii), fesztelen (kivasalatlan) hangulat, melyet nem kell csinálni, hogy vidám jó kedvre perditse a szép leányokat meg a sudár gyerekeket, hanem jön az magától, mint az áldás.

Azután az a kedves apróság, a mi ilyenkor a szép sorokat megtarkázza ! Régóta nem volt olyan virágos a Cserepes, mint ezen a mulatságon.

Városunk szépei valóban szép rendekben vonltak ki s adtak találkát a természet minden kellemével ékeskedő erdőben.

Vidám világ járta már ott kora reggel.

Akkor vonult ki a diákok gárdája, az „ősök“ régi traditiója szerint aranyos jókedvvel.

A mi a diák életbe költészetet önt: az az ifjúi lelkesedés, az az áradozó öröm; az a romlatlan kedély, az a csintalan jókedv, az a mindent átkaroló szeretet, mely csak addig van meg bennünk, mig a világban szerzett tapasztalatok meg nem hamisítják vagy ki nem irtják: mindez eltudta felejtetni odakíinn a zöld erdőben hogy veszedelmes felhők járnak az égen, sötét lioinj lókkal, haragos szemekkel s még talán eis is mossák az egész mulatságot az erdo.6-j színéről.

Sajátságos nap is volt az a csütörtökkö

Neki eredt a legszúróbb verőfénynekdoí a legszeszélyesebb borulás, sőt az ijeszt-ixí gető kövér esőcseppek se fukarkodtak.

A napernyő minden öt perezben am esernyő szolgálatát is teljesíthette.

És mégse riasztott vissza senkit, a luí mulatui akart s a ki mulatott is.

A vidáman eltöltött raajálisozás utánn&) úgy négy óra tájt rázendítette Pali a nyi-i^c táuyt.

A nyári teremben megkezdődött a táu*n£j s már úgy kezdődött, hogy csak aranyoion folytatást és befejezést Ígért.

Nem vagyunk ez esetben pontos tör-iöi ténetirók.

Az figygyel-bajjal összeállított névsonos »ugyanis nagy katasztrópha érte, mertnyoirwrio talonul eltűnt s igy csak az emlékezet tábd&f Iájáról vau módunk leírni néhány nagyoKo--, kedves hölgy nevét.

Nagyon sok közt, mert vagy 80 páLj járta, voltak jelen a következők : Helcz ör-’iö zsike, Pepi és Anna, Pissuth Mariska fró j Piki, Spiszár Mariska, Rudolf Etelka éó j Irmácska, Schaller Gizella és Vilma, Pethemih Ilonka és Terka, Etter Gizella, Wipplingeogn Ilka és Miczike, Douáth Mariska, Hajnalin ; Mariska, Kluger Blanka, Kozma Örzsike éú oi Irén, Dienes Mariska, Gyurányi Anna, Horváé. Berta, Vajand Ilka, Horácsok Czili, Ekes-./i; Amanda, Htibschl nővérek, Szecskay novéoviu rek, Ács nővérek, Cseruó nővérek, Elliugea^m testvérek „stb.“ — öt perczig.