Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 46. szám

Esztergom, IV. évfolyam.

46. szám

Csütörtök, 1882. junius 8 án.

Városi és megyei érdekeink közlönye.

JA

EG JELENIK HETENKINT KÉTSZERI

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évié ..............................................

f

él évre ....................................................

negy

edévre ..............................................

Egyes szám ára 7 kr.

6 fit - kr.

3 , - .

1 , 50 „

SZERKESZTŐSÉG:

jÉŐRINCZ-UTCZA ^O., hová a lap szellemi részét illelo közlemények küldendők.

KIADÓHIVATAL:

jSzÉCHEN YI-TER 3^.,

hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIRDETÉSEK :| MAHÁNHIRDETÉSEK

1 szótól ion szóig — fi t 75 kr !megállapodás szerint lehető leg- 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ jutám osablm'n közöltetnek.

200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ j ,

Hélyegdíj 30 kr. NYILTTÉIÍ sora 20 kr.

A buda-újszőnyi vasút.

ii.

A vízi út az ide való Löszén el- , szállitásához, daczára olcsóságának, nem alkalmas:

1. mert a Duna tudvalevőleg csak nyáron használható, a szükséglet kisebb; télen és pedig 3—4 hónapig (sőt azon 27 éven át, mig én bírtam a szarkási kőszénbányát, tudok egy évet, a melyen 5 hónapig nem lehetett Dunán szállítani kőszenet) a hol a szükséglet nagyobb a dunai út elzárva vau ;

2. mert az ide való barna kőszénnek (de nemcsak annak, hanem úgy a salgó-tarjáiiyinak is és átalában minden kőszénnek, melynek sok „kén“ tartalma van) azon rossz tulajdonsága van, hogy idővel elmálik, sőt ha magasan vakatik magától is meggyül és úgy idő múltával nemcsak íütő erejéből, hanem ,.kinézés“-ben is veszt;

: tehát nem alkalmas raktározásra, pedig, [ha a kőszén csak a vizi útra van rutáivá, úgy először az ide való rak tárni kban télen 3—4 hónapig kell he- riverni, ezen idő alatt elmálik, másodszor, ha aztán Budapestre elszáll itta,tik, nnár oda elmúlIott állapotba kerül; és nniután a nyári szükséglet kisebb, mint sa téli, Budapesten is kell raktározni, fhogy téli időben legyen készlet; és i'nigy, mig a. kőszén a gyárba kerül, acsupa merő por és dara, melynek nom- acsak sokkal kisebb fii tő ereje és rossz K„kinézése“ van; tehát csakis azért nnem concurálhat a salgó-tarjányi kőszén finel, mert az mindennap újonnan kiaknázott kőszenet száll it a budapesti piaczra, még eltekintve attól, hogy azért, hogy az ide való kőszenet nem magasra kell raktározni, mert különben 2 — 3 hét alatt meggyül, aránytalan nagy raktárok szükségeltetnek, melyek ia drága raktárbér végett a kőszenet is el drágítják, sőt még városokban tűzveszélyesek is.

A mi most Hangay urnák azon állítását illeti, hogy — noha már 30 évvel ezelőtt vasutat terveztem, mégis közgazdasági szempontokkal nem jó lábon állok; úgy annak megbirálása megint nem Hangay urat, mint ellenfelemet, hanem a közönséget illeti, s úgy gondolom, hogy sikerülni fog nekem bebizonyítani, hogy többet értek a közgazdasághoz, mint Hangay ur, ugyanis:

Én épen közgazdasági szempontból indulok ki, hu a buda-ujszőnyi vonalt nemBicske-Tatánát, hanem Dorogh-Al- máson át tervezem; mert fél mértföld különbség mégis csak kisebb, mint 6 mértföld; és a veszteség, bogy ha a 10 millió métermázsának körutat kell tenni, nagyobb, mint ha a buda-ujszőnyi forgalomnak fél mértföldnyi utat, kell tenni, de nemcsak azon 10 millió métermázsánek kellene azon 6 mértföldnyi körutat tenni, hanem az egész esztergom-bécsi forgalomnak is azon körutat kellene tenni, — ha Esztergomból Bián át Béesbe akarja irányítani a kormány.

Egyátálában egy fél mérföld körút már magában is oly csekélység, hogy azt, tekintve, miszerint a bicske-tatai utón semmi ipar sincs, mig a dorogh- almási utón pedig egyik a leggazdagabb ipar z országban, nem is lebet

számításba venni, mert utoljára is, ha már fél mértföldet is kellene venni, akkor a huda-bécsi vonalat nem is kellene Bicskéről Tatára irányítani, hanem egyenesen Bicskéről Győrbe, miáltal a tatai ut ellenében egy egész mértföld nyerve volna.

ügy látszik, hogy Hangay ur II. Miklós orosz czárral járt iskolába, ki, mikor tőle kérdezték, hogy vájjon mily irány bau kell a varsó-szent-pétervári vasutat építeni? ■— vett egy vonalzót odaillesztette azt a két várost jelező pontokhoz és húzta azon egy vonalt, mondván: „Ni, ezen a vonalon!“

Tehát elméletileg áll az, hogy kát nagy város közül a vasutat lehetőleg a legrövidebb vonalon kell irányítani; de gyakorlatban azt nem lehet végrehajtani s úgy kisebb eltéréseket kell tenni és arra nézve nagyobb városokon kívül leginkább nagyobb kőszéntelepek ezek, melyeket tekintetbe kell venni, de ha még Esztergommegyében más kőszéntelepek nem volnának, nem Esztergom városa maga . inkább tekintetbe veendő-e, mint Tata?

Nem akarom elősorolni az esztergomi elsőségeket, hiszen ismeri ezeket az egész ország.

Még a tarifákhoz is meglehetősen értek, mert majd mindennap elküldőin a sárospataki malomköveimet a szélrózsa minden irányában, Szent-Péter- vártól kezdve Alexandriába Egyiptomban és Mailand és Münchentől kezdve Odessáig; de köszönnék egy oly vasút- politikát, mely szerint a kormány 10 millió mótermázsa kőszenet 6 mértföl■ dig ingyen szállítaná, csakhogy kedvezhessen egy-két nagy birtokosnak és az ellen ünnepélyesen is tiltakozom,

mert a kormány nem a maga zsebéből építi e vasutakat, hanem a nép filléreiből és ezek közül az én pénzem is benn van s amennyire tőlem telik, nem engedem az ilyen pénzkidobást.

Nem akarómat, olvasót tovább untatni; ámbár még sok oldalt lőhetne teleim i, Hangay ur czáfolásaiból csak még egyet akarok említeni, melyben Han- aay ur engemet az első czikkembeu nem értett meg,

Mikor azt mondtam, hogy a buda- győri vasutat kell kiépíttetni, mert erősebb gabona kivitel idején, az jó szolgálatot tehetne, nem azt értettem, hogy a buda-győri vasút a maga határban lövő gabona elszállítását nem bírná, hanem, hogy mivel a buda-uj- szőnyi vasút azon a keleti M.^gvar- országból való szállítást nem bírná, úgy ilyen időben még a a buda-győr' vasút is segíthetne, azon kivitelt további tani, mert ellenkezőleg az egész állításomnak nem volna semmi értelme.

Mogyorós,. 1882. május 31.

Brzorád Rezső.

Propyleum k

(a borászat terén.)

XIII.

A magyar nemzet legújabb keletű eulturmozgalmaiban nincs semmi, a mi erősebb, hatalmasabb port kavart volna heves, makacsul folylátott küzdelemnél, hogy a lánczliidtereu felemelendő monumentális emlékszobron, a nemzet korszakotalkotó nagy állambölcsének

hLz „Esztergom és Vidéke“1 tárcsája

JCsillag Erzsi a fonóban . . .

(Neprománcz.)

Csiliag Erzsi a fonóban Az orsóját elejtette —

Bég lesi a biró fia.

Nagy örömmel föl is vette.

S mikor csókkal kiváltotta Zálogát a szép esapodár :

Az ablakon épen akkor Nézett be a gulyásbojtár.

S nesztelenül elballagott,

Bosszú támadt a szivében — Harmadnapra már vason ült A vármegye börtönében.

PÓSA LAJOS.

Niedermann Ferenez

(szül. 1801. megh. 1882.)

— Elet és j e 1 1 em raj z. —

Ha igaz az, hogy az államok léte, a nemzetek szellemi és anyagi emelkedése I ' közép, az úgynevezett polgári osztály jó- ele és vágj onosodáöában találja garautiálját, akkor méltó bogy ne csak a nagy hadvezérek — kik egy-egy győzelmük árát százezrek élete és vagyona megsemmisété- sével Szelik meg — örökítessenek meg a történelem lapjain, avagy a hir és névre tett államférfiak — kik gyakran hiúságuk kielégi lése végett, készek egy egész nemzet boldogságát feláldozni ; hanem kell hogy azokról sem feledkezzék meg, a kik csöndes munkássággá!' arany tiszta jellemükbe 1 hozzájárulnak azon épület fenntartása és emeléséhez, melyet édes hazánknak nevezünk.

Eli kell ismernünk, hogy századunk a tudomány, az ismeret minden ágában nevezetes. sőt mondhatni csodálatos emelkedést tár szemeink elé, látjuk, miszerint majd minden nap egy-egv újabb felfedezés köti le figyelmünket, de azt is elmondhatjuk, hogy századunk az anyagiság százada, s hova tovább az erkölcs, becsület, a szorgalom és hazafiság, mint hitvány rongy talál helyet közöttünk.

Nem czéltévesztett munka tehát, ha egy oly példát állítunk polgáraink szemei elé, a melyből kiolvashatják megtanulhatják mindazt, a mely a társadalmi életnek kell hogy alapkövét képezze.

Niedtrmann Ferenez egész élete hasonlít azon patakhoz, mely nem hord ugyan hátán árboczos hajókat, füstölgő óriásokat nem szolgál koporsóul az életet megunt férj vagy feleség hullájának, a lenged csaták kiutejes áldozatainak, — hanem életet ad a. pázsitos mezőnek, szóraját hűti az elfáradt vándornak, homokjából aranyat mos a munkás kéz, csörgedező árjával megor- leui igyekszik a szegény ember kenyerét.

I Hat testvérével együtt, kik közül különösen Niedermaun András mint a városnak „szószólója“ és jeles gazdája még máig is emlegetfcetilc, Ferenez 1801. ölet. 6-án született Esztergomban öreg-uteza 232. sz. házban.

Különösen, de azt már a tapasztalás igazolja, hogy a szülők hárrniut is szeretik gyermekeiket, ezen szerétéiből legtöbb jut a legkisebbre.

Abból származik-e ez, hogy mindaz, a mi kicsiny már magában véve kedves, avagy talán érzik a szülők hogy a legkisebbnek a szülői szeretet, és gondoskodásból esetleg legkevesebb juthat ?

Ferenez is, mint a hat közül a légiesebbik — a szülők által leginkább ked- veltetett, s mint ilyfen már kicsiny korában gondos nevelésben részesült.

Első ismereteit szülővárosában, Esztergomban nyerte, később pedig a gymuá- syumra Győrbe küldetett.

A tudományok iránti szeretető a szülőket azon gondolatra hozták, bogy papi életre neveljék, mely óhajtásuk teljesedésbe is ment, mert elvégezvén Győrött a gymnasium hatodik osztályát, Czuczor Gergely, Jedlik Ányos, Bállai Valér iskolatársaival a benezések jeles rendjébe lépett.

Azouban a gondviselés által máskép volt elrendelve, mert alig hnt heti bentiétel után a rendből kilépett, s jövendő életpályájául a kereskedői szakmát választotta.

Ha elgondoljuk, hogy ezen század elején, a nagy Napeleonuak reánk is nagymértékben kiható hosszas háborúskodása alatt, midőn inkább a kardforgatás mint a tanulás képezte s foglalta el a honatyák

minden gondolatát, ha vesszük azt, bog8 még ma is — elég bibásau — az ipar- és kereskedelem azoknak jut osztályrészül a jövendő életpályául — kik az oskolában és ott is elemi osztályokban, nem a legjobb bizonyítványokra tettek szert, akkor Niedermaun Ferencznelc azon elhatározása, hogy a hatodik gyimnasiális osztály bevégeztével kezdje meg a kereskedői pályát, már e szá- zidtiak nagyon is elején — azon tiszta öntudatot tárja elénk, mely szerint már akkor tudta — a mit máig sem akarnak igen tudni — hogy az ipar- és kereskedelem a nemzet egyik talpkövét képezi, a melyhez nem elégséges egy pár normális iskola, s készen van a kereskedő, liánéin kell hogy azon a téren is széles látkör s ismerettel bírjunk, mert csakis ekként leszünk képesek hazánk ipara és kereskedelmét a külföldiéhez felemelni, s a világ előtt ezen helyünkön megállani, :

Mint kereskedő Körmöczháuyán tanult, s mint segéd ugyanott maradt hosszabb ideig. Már itt hasznát vette alapos ismeretének, a mennyiben mint fiatal kezdő, főnökeinek támogatásával nevezetesebb vállalatokba is bocsátkozott.

Ugyancsak itt ismerkedett meg Elzea- bann Amáliával a derék anya és házastárssal, kit 1859. november 24-én az oltárhoz is vezetett.

Innen kezdődött azon boldog családi élet, melyet csak nemrég 1879- évi november 24-én arany menyegzővel pecsételt meg.

Olvastam egy könyvet, melyben a házas életet, a derék anya és házastársat egy oly fához hasonlítja, mely ueiu csak gyű-