Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 46. szám

mposans alakja illő vagy álló hely* izeiben örökitossék-e meg ?

Es midőn végre az tilos mellett liar- czolók diadalmas trophaeumaikat győze- lemittasan emelék föl e küzdelmekből, mindnyájan könnyebben lélekzettüuk fel.

Ősztönszerüleg látszottunk érezni, hogy ez mégis igy van leghelyesebben, mert az álló alak temérdek sokat láthatott volna-e hazában ; a mi méltó boszúsággal töltötte volna el, még igy leültetve, históriai nevezetességű gomb jait szemlélve, a törpe epigonoknak kevesebb okuk lesz cuneta supercilio novens alak szemrehányásaitól reszketni.

De meg más — különben is öröklő életet mi sem ígérhetünk nemzetünknek, előbb vagy utóbb, politikai harczok bár, vagy féket nem ismerő nagy küzdései a természet ős erőinek keresztező vonalakat húzhatnak egy hosszú ezredévet beölelt existentiánk felett, és az utánunk következendő ezredévek újabb államalkotó népeinek régészei és kutató búvárai majdan a dunaparti romokból kiemelendő ülő- szobor roncsai által fognak értesitetni, hogy itt Európa közepén, a keresztény korszak második nagy millenariumjában ■egy nemzet élt, mely kortársai közöl ülései által különböztette meg magát.

Es merem is hinni, hogy a uem- -zeti ülőfogatok legtömörebb kifejezése ff. úr a pusztaszeri cserepek serény f el búr állója, ha majd egyszer ez az ülőszobor állni fog, nem ugyan a házasztalára, mitől közönségesen elkésik, de a bársonyszékekre, hova ma le nem ülhetett, lefogja tenni az indítványt, hogy az általa tervezett pusztaszeri parkban ülőkék rendeztessenek be a fel nem ismert, vagy félreismert nagy hazafiak meuesei számára.

És ha Angol ország nagy történészének Makaulaynak igaza van abban, hogy valamely mesterségnek állandó és huzamos gyakorlása a test physiku- mában kinövi magát : akkor épen

nines mit csodálkoznunk, hogyha a a magyar ember physikuniában is a számos, semmi üdvösét nem eredményező ülések következtében nemcsak az ülés, de néha a semmittevés fogalma is impraegnálj a magat.

És fi nemes barátaim, kik számos dolgot mi e hazában történik és nőm történik, nem vagytok képes megérteni, csak is az imént kifejtettek alapján magyarázhatjátok azt meg magatoknak ; honnan van az, ha a mi

közéletünknek czimeres férfiai szerepei-1 kot a bársonyszékeken egyszer kiülték, vagy a mindig változó népszerűség csapodár hullámaiban elültek: akkor a nemzeti munkásság küzdporondjáról duzzogva visszavonulnak, és iparkodnak maguknak idejekorán valamely, köz vágyó nosodásunk nedveit ügyesen kiszipolyozó bank vagy vasúti vállalatnál dúsan jövedelmező igazgatósági széket kihalászni, melyről a pár trajutott biztos nyugalmával hangoztatják Horá- tiust : speset futura vale te, ludite nunc alios. Nihil mihi vobiscmn.

Ha kebletek elfogul ily jelenségek szemléletére, tekintsetek akkor az angol állam férfiakra, a lelki vigasztalások mily édesen zsongó, szelíd fiival ma, simul kebletek reszketeg húrjaira, midőn látjátok például, hogy egy lord Brougham eredmény és dicsősógteljes nagy. partiamén ti liarczai után, melyeket a rabszolgaság eltörlése, a catholikusok emancipatiója, Carolina, esküdtszéki eljárás, perköltségek mérséklése mellett küzdött, midőn végül a választási cam- pagneon elbukik, egy perczig sem duzzog nemzete ellen, nem kárhoztatja magát tétlenségre, nem vonul dúsan jövedelmező jószágaira vissza, hanem a nagy nemzeti élet leghevesebb küzdelmei közé veti magát, szivéhez öleli a nemzeti népnevelés, a felebaráti jótékonyság, az alamizsnái kodás, a társadalom minden rétegeit át és keresztülható nagy kérdéseit, oda áll a közélet munkásai közé, és a miniszteri székeken és a parliamentaris küzdelmekben összegyűjtött tapasztalatok dús kincseivel és nagyszabású látköróvel, hat, alkot, gyarapit, át meg át dolgozza a nép nevelés mindennél nagyobb fontosságú rendszerét.

Ha tropikus liőségű nyári délutánokon vagy hideg, ziinankós téli estéken lelketek virasztó gondjai sem kártyában, sem gomolygó nikotinfiistökben eltmnetkezni nem akarnak és Poe Ed- gárd sötét hollója, a függöny lebentén szivetekre száll és balzsam Gfileadban nincs, hogy a gyilkos karmok által felszakgatott sebeiteket behegesszék, akkor gondoljatok lord Broughamuak következő szavaira :

„Kimondhatlan gyönyörrel szemlélem, hogy mennyien vaunak Angliában, kiknek csak azt kell mondanunk: ezen ember hiába néz munka után, ezen gyermek nevelés .nélkül marad, ez éhséget szenved és ők azonnal felhagynak egyéb foglalatosságaikkal, dolgoznak

'éjjel nappal, hogy táplálhassák az éhezőt, hogy ruházhassák a meztelent, hogy a szegény emberre áraszthassák a nevelésnek megbecsülhetetlen áldását. Ez Angliának dicsősége, ezen ország történelmében ón ennél szebb vonást nem ismerek. Országunk erre kétszeresen kevély lehet, mert szabad alkotmányunk nemes gyümölcse.“

Felvirad-e valaha reánk is ama boldog időszak, midőn a nemzet intelli- geutiája nemes versenyre kel, hogy az alsó osztályait a tanítás és jótékonyság áldásaiban részesítse ?

Be fogjuk-e valaha láthatni, hogy az idő csakugyan pénz, és nem fogjuk azt meggondolatlanul, könnyelműen, nem ritkán bűnös üzelmek között elpazarolni, ha nem a helyett bizonyos lelki buzgalommal fogjuk időnket és tehetségeinket a felnőttek oktatására szentelni.

Számtalanszor volt nagytekintélyű férfiaink által felvetve az a kérdés: mi oka lehet, hogy Magyarország, daczára földje és talaja rendkívüli termékenységének, szorgalmas, derék és józan népének, mégis egyike Európa legszegényebb országainak; népe a legpénzteíenebb, rosszul táplált és fogyatékosán ruházott.

E kérdéseket ma is számosán feszegetik az országban és csodálatos, hogy a nyavalyának okát mindeniküuk másutt keresi, csak ott nem akar puhatolózni, hol az valójában van.

Avagy Magyarország nem a kiválóan és agy szólván kizárólag agricul- tur ország és mégis mondjátok meg 15 millió földművelő lakosságának számára van e egyetlen egy gazdászati iskola felállítva.

Magyarország földművelő népessége nem azon módon szánt, vet. vagy kapál, arat, mint ősei ezer év előtt cselekedtek, hol van az a magyar földműves aki akár az iskolában, akár másutt egyebütt az életben őszinte felvilágosításokat nyerne földje mineműsé- géi'ől, termelt gabnanemüinek természetéről a különféle mivelés módok sajátságaival, a termékenyítés rendszeréről, az éghajlatunk alatt tenyésző növények élettanáról.

Ha, én uram teremtőin ezer év alatt annyira sem bírtunk eszmélni, hogy egy agrieultur országban a népoktatásnak mindenekelőtt a földművelés igényeit kell felölelnie, ha a helyett, hogy magunk adnánk be a derekunk és nem re Ten ve vissza egy kis főfájással járó gondolkozástól, magunk dolgoznánk ki, egy

agrieultur alapokon emelkedő népoktatási törvényt; iparkodnánk jeles, szakértő földinives kezeket képezni, e helyet mondom eljárunk Schveiezba, Belgiumba, Poroszhonba, onnan lopogatunk csipegetünk tóldozgatuuk össze egy nyomorúságos népoktatási rendszert, akkor bizony a mi állapotaink, soha som fognak egy hajszálnyit sem előre in inni sőt a természet niogtnásifcluitlau törvényének értelmében, qui non profiéit, deficit, nekünk is napról napra alább kell szállanánk.

Én mindenesetre olső vonalban csak a szőlőművelés érdekében jajdulok fel, és akkor midőn Magyarország lakosságának több mint egy harmada existent i áj á mik, j ó 11 é té n e k, v i rá g z ás á n ak

forrásait a szőlőmi volés rendszeréről legkisebb oktatásban sem részestfcfcotik.

Sőt szégyen kimondani, még eddig- elé arról sincs gondoskodva, hogy legalább az okulni, a tanulni kívánók számára egy megbízható szőlőinivelési szakkönyv Íratott volna.

Pedig mindaddig mig országunkban jól idomított, értelmes, begyakorlott sző- lőmunkások nem lesznek, s miga termelő kellő készültséggel nem bir talajainak és az azon végbemenő változásoknak felismerésére azoknak orvosolására, mindaddig mig a termelő hozzá nem szoktatja , é s reá nem kényszeríti magát az adatgyűjtésére, és a szorgalommal egybehordott és felhalmozott adat rendszeres feldolgozására, mindaddig mondom Magyarország borászati szempontból nem létezik, minden dolgotok merő szélhámosság, mert a teendők abc-je itt kezdődik.

Dr. Kiss József.

(Vége köv.)

A fővárosi Iparos Kör kirándulása.

Vasárnap d. e. 11 óra után taraczk- ■ lövések jelezték érkezésüket s pár •, perez múlva látható lön a díszesen i fellobogózott „Minerva“, melynek fe- - délzetén a vendégek ép úgy, mint az í egy hét öta várakozó bizottság kölcsö- - nősen feliólekzett, midőn a felhangzott I éljenek, kalap és kendő lobogtatások üJ és üdvözlő lövések közepette „elvégre, e révbe ért a hányt hajó . . .“

Mintegy 200-an jöttek, hozzá szá- - mitva a vácziak csatlakozását is.

ínóícsöt hoz, azt felneveli, megérleli, s niiut illyen szolgál az emberiségnek, hanem lombos ágaival, a rajta éneklő madár dalával árnyat, örömet szerez az elfáradt vándornak, s lelkét felemeli a miiideuség urához.

Ily családi boldogság honolt ötvenhárom éven keresztül, Niedermanu Ferencz, az egyszerű polgár szerény lakában.

Ily hosszú időn keresztül előuemfordult az, hogy csak egyszer is, az életben gyakran előforduló keserűségből részt juttatott volna nejének, avagy a házi boldogság, s feleség iránti kegyelet, tiszteletről megfeledkezett volna.

Az egyház áldásával megkezdett családi életben, a neje iránti szeletet oly mélyen honolt szívében, hogy a midőn késő •öregségében, az anya gyermekei látogatására menve, — néhány napig egyedül maradt, — mint a párja vesztett galamb, jött ment s nem volt nyugta addig, mig ismét oldala, mellett nem látta.

Végső pillanatában, midőn lelke visszakészült menni teremtőjéhez, oly erősen fogta meg neje kezét, hegy az csak a legnagyobb fájdalmak közt volt képes kivonni.

Ily kép óhajtotta — a mennyiben beszélni nem tudott — kimutatni neje bá- za»társa irányában azon lángoló szeretetek, melyet ötvenhárom évig érzett s hordozott kebelében, s melyet csak a romboló halál tört ineg„

A milyen férj volt, olyan volt mint

apa.

Azon széles látkör, magának már fiatalabb éveiben szerzett, a gyakorlati élet fel- .ismerése határozott gyermekei nevelésében Egyes mondatai, melyeket mind bajos

volna itt elmondani, — mutálják azon mély tapasztalatot, a mely különös sajátját képezte.

Egyik — köztünk élő s mellékszórakozásul máig is költé szettel foglalkozó —- öcscsének azt szokta mondani: „A poeziá csak csokor, melynek kell, hogy előbb kalapot szerezzünk.“

Mig az anya, — ki legközvetlenebbről érintkezik gyermekeivel, ki tudva azt, hogy egy gyermek, csak addig is. mig lábán önmaga képes járni, mennyi álmatlan és gond- teli éjszakákat okoz — szivét is képes volna odaadni gyermekének, s gyakran ezen anyai túlságos szeretet által a gyermekben táp* Iáit gyöngeségeket, a helyesen megválasztott korban és eszközökkel olykép kiirtani, hogy helyébe a valódi életismeret, s példaadás által a jó erkölcs elsajátítása verjen gyökeret, és Niedermann Ferencz gyermekei nevelésével ezen irányt követte.

Tudta nagyon jól, hogy a gyermek lásson, halljon jót vagy rosszat, élénk emlékezetében tartja azt, figyelemmel volt tehát arra folyton, hogy még háza cselédjei is, úgy szó, mint tettel a roszra példát ne adjanak, s ha mégis megtörtént, hogy a gyermekek közül egyik vagy másik vétett, miu- j denkor megbüntette, de meg is dicsérte a jót, miáltal a gyermekben már kiskorában önérzetett keltett,

Az volt elve, miszerint „mindenki saját lábán tudjon járni“, épen ezért sohasem kellett gyermekeinek instructor, nem könyör- gótt értök a tanároknál, s ez utón megérte azt az örömet, hogy egyik fia mint az igazság védője, a másik mint a lelki és testi betegek gyógyítója, a harmadik mint kereskedő, számot tesznek az általuk elfoglalt téren. Hosszú életének egyik alapját, gyermekeiben talált öröme képezte.

Többször találkoztam vele úgy vasárnapokon Pál fiánál, s ha ilyenkor készen várta a török pipa, s kényelmesen loüIlletett a kerevet egyik sarkában, pipafüstjéről volt kiolvasható azon apai öröm, melyet gyermek ei iránt érzett.

Mint polgára e városnak, már régibb idő öta »-észt vett közéletünk minden mozzanatában.

Fiatalabb éveiben úgyis mint a kereskedelmi társulatnak egyik megalkotója, mely társadalmunknak most is egy nevezetesebb egyesületét képezi, ugyancsak annak jegyzője volt.

Hzsonlókép az iparbank alapítói közé tartozott, s azt egész haláláig mint igazgató tag hathatós tanácsaival támogatta.

Mint képviselő már 1848 előtt tagja volt a „hatvams“ bizottságnak. A szabad- ságharezban pedig mint főhadnagy vett részt, s Ő is egyike volt azoknak, kik Bősze János vezérlete alett Komárom várat a magyarok kezére juttatta.

Vége levéli a küzdelmeknek ismét visz- szatórt csendes lakába, s a kereskedés, valamint az egyenes utón szerzett csekély gazdaságával foglalkozott. Ezután is egész utolsó pillanatáig tagja volt a képviselő testületnek.

Nem volt szónok, nem beszélt sokat a bizottsági ülésekben, de mint tapasztalt ember mindig tudott jó tauácscsal szolgálni.

Mint ember azon ritkaságok közé tartozott, a melyektől elvétve akadunk egyegy példányra. Mindenkor az igazság vé* del mezője volt, s még tréfából sem szerette e félrevezetni embertársát, s éppen ezért még gj öregségében is akadtak ellenségei, olyanokéi t. i. kik inkább a sötétben, meg az ember 'is háta megett szeretnek a becsület fáján rá- -j) gódui.

. . Tetteiben mindig a számítás volt azxn irányadó s a komoly megfontolás, s ez any—y uyira természetévé vált, hogy még beszé- -ö deibeu is mindig megrágta előbb mielőtt II szóllott volna.

Kereskedő létére, a tudományt sem inc hanyagolta el, s nagy passiót talált a nyel- -f* vek elsajátításában, hét nyelvet beszélt fo- -o‘ lékouyau, s ezek közül nagy kedvelője voltII a latin nyelv s irodalomnak. Virgil és lío-~o rácz műveit uiigyrészben kívülről tudta, se nagy öröme telt abban, ha valakivel lati--]] mii eldiskurálhatott.

A tudományok iránti vonzalma any--v[ nyira ment, hogy midőn Budapesten Gyuláéin fiánál tartózkodott, rendesen ellátogatott azsc egyetemi órákra s még az utóbbi időkben*! n is többször elmondta, hogy mint Volt tanúj ujj j j Gr. Apponyi Albert bírói vizsgája létété —sj lének.

Mint szem s fültauulc mondják, egyike előadás alatt az egyetemi tanár előadásábandi is közbe vágott s azt kiigazította, már azttxu hitték a hallgatók hogy zavar lesz belőle., e>[;' midőn az előadó maga igazat adott a fel — iy] szóll alóuak.

Néhány év óta, midőn elaggott korá-i>;, nál fogva már nem volt alkalmas arravvn hogy mnnkálkodhassék, a kaszinónak volíbv/ törzsvendége. Végig olvasta előbb a lapo- 1 kát, aztán egy kártya társaság háta roögú