Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 44. szám
Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. epész évié fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI AR: Egyes szám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 » - „ 1 . 50 „ Városi és megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTÖSEG: jLőRINCZ-UrCZA <^0., hová, a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SzÉCHENYI-TÉR 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamáíások intézendők. HIRDETÉSEK. HÍV ATAL OS HIRD ETESEK 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr 100-tól 200-ig : 1 „ 50 „ 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGANHIRDETESEK megállapodás szerint lehető leg- jutányosabhan közöl tétnek. NY1LTTÉR sora 20 kr. A buda-újszőnyi vasút. Ellenczikket Írni nőm tartom szükségesnek, minthogy épen ma küldtem a „Budapesti Hírlap“-mik egy másik czikket a buda-ujszonyi vaspálya tárgyában, melyben Hangay Lajos úr czáfolatomat is megtalálandja; de ha nem is küldtem volna be azon czikket a „Budapesti Hírlap u-nak, Hangay Lajos úr czikkére mégsem válaszolhatnék, mert, ámbár a polémiát nagyon szeretem, de másokat sérteni mégsem szeretek, pedig Hangay Lajos úr czikkére csak sértéssel lehetne válaszolni. Különös fdolog, hogy vannak emberek, kik sértés nélkül nem tudnak polemizálni. Csak azt az egy felvilágosítást akarom Hangay Lajos urnák adni, -- mi a „Budapest Hírlap “-hoz beküldött ozikkembeu nem fordulhat elő, mert akkor még Hangay Lajos ur czikket nem olvastam volt, — hogy a mi az ő aggodalmait „az évenkinti tiz millió métermázsa kőszén előállításához szükséges tőkét“ illeti, úgy a pesti kőszén és téglatársulat, mely valamennyi esztergomi bányát bírja, elég tőkével rendelkezik, hogy akármilyen nagy meny- nyiségű kőszenet előállítson, csak legyen elég megrendelés; tulajdonképen ahhoz nem is kell uj tőke, mert a létező bányák maguk képezik a tőkét, csak erősebben kell dolgozni benne; a mi most, épen a kedvezőtlen forgalmi körülményok következtében nem lehetett, s a mit többször említett czikkemben hosz- szasabban tárgyaltam. Itt hét nagyobbszerű bánya létezik, és pedig a dorogbi, tokodi, csolAz „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Izoldának. (Márc, 17.) I. Nem tudják, hogy mért szeretlek Olyan nagyon téged !... — Nem volt az én megigézőm A te nagy szépséged ! Hanem az, hogy mikor engem Nem szeretett senki: Te még akkor, még akkor se Tndlál elfeledni! ...Rám borultál!.. lecsókoltad Homlokom borúját!.., S édes szavad feledtette Szivem minden búját! ...A te szived jóságáért, — Nem szépséged végett — Szeretlek én oly rajongó Szenvedéllyel téged! II. Nincsen is több oly szív, Ezen a világon. Mint a tied édes, Gyönyörű virágom !.., A mely úgy szeretne. Mondhatatlan hévvel, — Mindent feláldozó Örök szenvedéllyel, noki (Miklósberek), sárisápi (Anna- völgy), mogyorósi, szarkási (a melyet én ezelőtt 27 évig bírtam) és a uyer- ges-uj falusi. Ezen bányák, a legutóbbi kivételével mind a pesti kőszén és téglagyár társulat birtokában vannak, és melyek közül egy egészen szünetel, három csak annyira műveltetik. hogy annak fenntartása biztosítva legyen, kettőben pedig fél erővel dolgoznak; és igy köny- nyen érthető, hogy kedvezőbb forgalmi körülmények mellett könnyű szerrel lehet ötször annyit termelni, mint most, eltekintve attól, hogy az elsoroltakon kívül még más bárom kős/éutelep van felfedezve, melyek csakis kellő forgalmi eszközök hiányában nem mivel- tetnek eddig. Brzorád Rezső. A nagyzás hóbortjai. Rosen Gyulának van egy ily czimü vigjátéka ; igaz, német alakok játszák el a nagyzás hóbortját s az is igaz, bogy a hires „Gründlichkeit“ sem az alakokban, sem a darabban épenséggel nem nyilatkozik, — mind a mellett érdekes némileg azért e színdarab, mert rámutat a társadalom nevetséges hóbortjaira, megmutatva az utat, hogy melyiken kellene haladni, ha reformálni óhajtjuk azt. A magyar társadalom telve van nagyzolókkal, (bocsánat a szóért; nem jó biz az de hát ezt használják) telve van a mindennapi élet annak hóbortosaival, a kik természetes : egész komolyan játszák le hóbortja'kat, tetszelegve mngoknak azzal, hogy e furcsaság nagyon jól áll nekik s hogy rendel tetésök nem egyéb, mint csak is eféle nagy zás hóbortjait végezni. Bizony, igaza volt annak a mali- cziózus vidéki hírlapírónak, a ki egy czikket azzal a nézetnek nyilvánításával kezdé, miszerint „hazánkban igen sok bolond ember van, a ki az hiszi magáról, hogy ő — okos ember!“ Szegény nagyzoló hóbortosok, szánalomra méltó élet komédiásai! Ha megfigyeljük a társadalmi élet nyilatkozásait, ha látjuk az emberek létért való küzdelmét, ha megbíráljuk az eszközöket és utakat, a melyekkel és melyeken a közös nagyczél eléréséért harczolnak, ugv tudjuk szánni őket, mint a társadalmi fonákságok áldozatait, kik a tömkelegben elzülhetnek, a kik ,hol az árral, hol az ellen úsznak s elvégre is alámerülnek e proletariz- mus bűzös posványába, . melynek fojtó kigőzölgése nem csak őket, de utódaikat is megmételyezi. Ezer és ezer ilyen nagyzoló egyén hemzseg az élet színpadán. Hóbortosán, öntudatlanul, a viszonyoktól kényszerítve s aztán bele szokva, öukény- tesen játszák szerepeiket, nem gondolnak semmire, a mát élvezik, a holnapra nem gondolnak, szívják a reménység emlőiből a mérges mézet, mely ha néha kedves izt ad az életnek, végeredményében rendesen a legtöbbekre káros hatással van, mert hisz a remény — csak álom, csak képzelgés, csak chi inéra! E szegény emberek, mint mondók, a társadalom áldozatai. Nevel-e az élotro a társadalom ? Foglalkozik-e azzal valaki? Látjuk-e nyomait ? Angliában, Amerikában a társadalom maga neveli azon egyéneket, a kik később oszlopai lesznek, nem közvetlenül ugyan, de közvetve, Ott a táisadalmi élet nagy fontosságával mindenki tisztában van; ott az egyén czólja nemcsak az önérdek, de ezt kapcsolatba hozza a közjóval, a közérdekekkel. Nálunk sajátságos viszonyok vannak. A bölcsőtől a koporsóig valami poétikus máz ragyog életünkön. Igazán „nótával születünk, nótával halunk meg.“ Kelettes felfogás nyilvánul törekvéseinkben, tetteinkben ; folytonosan idealisták vagyunk, az élet komolyságai közzé valósulatlan ábrándokat szövünk, kitarkázuk jövőnket, alkotunk, magunknak fellegvárakat s csak akkor ocsúdunk fel, csak akkor vesszük észre, hogy nagyzoltunk, midőn a fellegvár sehol sincs, mikor a végzet, fülünkbe kaczagva súgja, hogy nem vagyunk gyakorlati emberek, nem e világba illünk. A családi növelés abszurdum kaczag- tató nézeteit, az iskola mothodikus nevelése nem ellensúlyozza, csak zavártabbá teszi, —- a társadalom nem nevel senkit, hatást nem gyakorol egyénire, engedi a nagyzás hóbortját járszani mindenkinek s a legügyesebb komédiást —- mert aztán ilyen is akad, — megtapsolja, engedi aratni. Meszire vinne e téren a fejtegetés, az eszme-lánczolat tovább folytatása. Félbehagyjuk most azt. Időnként majd rá mutatunk egyes tünetekre, mint eddig, — várva az időktől a társadalmi bajok orvoslását. I Mely olyan hatalmas, Mint a zúgó tenger!... Minden egyes csepp vért Felkorbácsol, felver ! Majd meg csendes, miut a Suttogó patakcsa, Mely a part melletti Világot csókolja ! ...Szeretlek ob én is Mindörökre téged !... Örömest szenvednék Bármit is teérted; Összetéphetuék a Szivem darabokra, Minden része mégis Csak érted dobogna ; Oh, mert végtelenül Szeretlek én téged; A pokol tüzére Vethetnének érted, Még onnan is által A felcsapó láugou : Hozzád szállna az én Végső sóhajtásom ! PERÉNYI KÁLMÁN. Az erdőből. (Casinói majális pünkösdhétfőn.) Nagyon, de nagyon szép az olyan erdei mulatság, a hol a vigadó terem fala a zöld erdő, a teteje kék raeuyország, s a talaja iratos fii, Olyan különösen szabadinak érzi magát az ember tőle, még az is, a ki rendes körülmények között nem akarja elhinni, hogy annyi szabadsága sincsen, a mennyit egy lehulló tölgyfalevélre rá lehet irui. Százezer rímben megénekelték már a költők, hogy milyen királyi mulatság a természet tárt karjai közt, a kis ibolya meg a gyöngyvirág szülőföldjén elmerengeni. A hol minden olyan nyílt, olyan természetes, olyan őszinte. Szeretem, nagyon szeretem a turbó kóló vad galamb lyráját hallgatni, de azt már még se szeretem, ha kelletlenül is tanújává kellene leunem két szárnytalau vadgalamb olvadozásaiuak. Szinte megvesztegetem a kis bokrokat, hogy ne üssenek zajt s észrevétlen visszaszármazom a mulalság környékére. Nagyon vártam, hogy mikor kezd az erdőbe való jókedv uralkodni. Az a jókedv, mely még a pliiliszter ajkaira is nótát fakaszt, ha a zöld lombsátrak közé szánja magát a kerek erdőn, a hol nem csak sok szép leányt lehetett várni, de találni is, a asiuó majálisán. Casinói majális. — Te kis mama küldtek nekünk meghívót a casinói majálisra ? — Küldtek hát kis jószágom, de nálunk már minden el szokott veszni. — Hát elmegyünk-e ? — Nem megyüuk, majd meg fogom mondani a Kovácsipatakuál, vagy Fárikút- uál, ha kárpótlásban részesitlek, hogy mért. Nem is mentek. De azért mégis összegyűlt vagy har- miuez pár. Hurmincz pár nagyon is elég arra, hogy valahol igazi jókedv üsse föl birodalmát. Csak a módját kell tudni. Föl vau írva csillagomban is, hogy nekem mindenhová el kell késnem. Pedig úgy dukálna, hogy jövetelemkor a kivasalt rendezők gallérjai még szúrni is képesek legyenek. Nem akarok tovább késni az elkésés gondolatánál, mert uagyou bele kellene merülnöm a részletekbe, már pedig én nem szeretem, mikor a tárczairó a sápadt lyri- kus kenyerébe vág. Mikor kiértem, már sokan betértek. Az olvasóterem egyik legismertebb hírlap-búvárja akkor már mérte a hazafelé vezető ösvényt ; erősen indult s úgy gondolta, hogy körülbelül nagjon sok fáradságba kerül, ha az emberi mozgositják, s nem tetszés szerint méretik vele az utat. A rögtönzött közönség meglepett. Őszintén szólva, el voltam rá készülve-, hogy a casinói mulatság meghiúsul, a papák elszántan fogják üldözni a pagátet s a mamák kicsijükkel meg egy gavallérral fáradtra járják a legjáratlanabb utakat. Mert ha már az ember tánezra készül, nem szép akkor, ha fáradatlanúl tér haza, s minden csipkéje olyan rendben vau, mint a mama magasabb számvetése. Javában járták. A pörge kalapok mellett árvalány haj, vagy tölgyfalevél, s az arezokon a jó hangulat ambitiója. A nyári terem parketja köles bójával volt behintve. Csúszott is tőle az ember nem csak előre. A gerendákon lampiówk meg apró faggyúlángok ragyogtak. Kívül az I asztalok körül több jókedvű társaság, hol
