Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 44. szám

Eszünkbe jut itt egy államférfin mondása, ki azt mondta, hogy „magyar társadalom csak akkor lesz boldog, ha nem csak a most őszülő de az ezektől megmételyezett generatió is kihalt!“

Rég volt ez mondva.

Az akkor őszülő generatívból, ma már ift-ott van egy-egy tipikus alakja a múltnak s nagyon őszülnek és ritkulnak azok is, a kik általok meg voltak métely ez ve!

Csak ezek is meg ne mótolyezték volna a férfiasodul kezdő nemzedéket !

Mért ne lehetne ugyanazzal az anyaggal másik nagy dolgot miivel ni ?

Első bemártásra borzasztó vihar.

Második csöppro rettentő pusztulás.

Harmadik bemártásra szörnyű romhalmaz.

A három csöpp földolgozott tenta azután megteszi a hatást s a bűvös csöppok fültalálója édesen mosolyog az idegek és részvét izmok rángatózásain.

Most már mindenki mosolyog s talán Csávolszky ur is, a ki olyan kedélyes tudósítókkal rendelkezik.

Hanem mindamellett meg lesz vasárnap a kirándulás.

Az ismeretes programúitól csak dátum dolgában térnek el; különben minden Ízben ragaszkodnak hozzá.

A műkedvelői előadás szinlapja a következő:

Nincs tehát egyébre szükségünk, mint jó időre, aranyos időre, a mit biztosan megtudnak a kirándulók, lia szombaton óriási felhőszakadásról olvasnak tudósítást az Egyetértésben.

Nagyon rossz történetírója lennék a májálisuak, ha meg nem emlékezném azou „hét vitézekről“, a kik per pedes Aposcolo- rum tették meg az utat. Igen hálátlanul fogadták őket; mert seukise indítványozott emléktáblát.

Schuller jóságos konyháját is eldicsérték azok, a kik odakiinn étkeztek. Ebéd után igen kedélyes hangulatban mulatott a; társaság s a táncz hosszú ideig tartott.

ügy tizóratájt váltunk el az erdőből de,; maga az egész társaság akkor még nem; volt oszlófélben, sőt a harmadik négyest követő csárdást járta erősen.

Hanem velünk az egész utón versenyt futott egy kocsi, a mi a helyzet magaslatán uralkodó kocsisunk ambitióját ami i,a sarkalta, bogy megfeszített igyekezettel hajtatott, s nem engedett a becsületből.

Remekebb utat egy olyan visszarándu- lásnál az erdőből képzelni sem lehet. A vidék messzi tájai fölött fekvő ezüstös köd, melyet a hold sugarai szőnek, a csillagokat visszatükröző nyájas forrás patak, a fel ajzott kis madár, a szent némaság, az alvó természet fensége, a mindinkább változó panoráma majd hegyesen, majd völgyeseu, hol homokon, hol zörgő köveken, mindez nagyou élénk benyomásokkal hatott a lélekre.

Vidám hangulattal robogtunk be, ambitiös ko csisunk böcsülete még jobban gyorsította az utat, mint a keményen megpattogtatott paripapár.

így jutottunk be a városba, a mit akkor is tudomásul vettünk volna, ha komor sötét az éj. Mert a kriminális kövezet ugyancsak élénken emlékeztetett édes otthonunkra.

Aucun.

egyike jeles opera- és operetta-énekesnő.

Béődynó, El 1 iugor Ilona, Follinus- nó és Tatai Eugenie már régi jó ismerősei közönségünk nek.

A férfi w.tagok névsora a következő :

Benedek Gyula (első szerelmes.)

Beődy Gábor.

Dezséri Gyula.

Heréid Antal.

Fenyéri Mór (jollemszinész.) • *■

Foil inns Aurél.

Hajdú Manó.

Horváth Arnold (tenorista.)

Hunyadi József.

Kiss Ferkó.

Kiss János (népszinműónekes.)

Kovács Béla.

Konti József (karmester.)

Mándoki Béla (hős színész.)

Mezei Mihály.

Mikei Lajos.

Mück Ferdinand (ellenőr.)

Oláh Sándor.

Parányi Adolf.

Pokorny Sándor.

Takács József.

Tollagi Adolf.

Veres László (apaszinósz.)

Itt is több jó ismerősünkkel találkozunk. A kiválóbb erőket, kik először lépnek színpadunkra nyomban bemutattuk.

Már most rövideden a műsorról kell megemlékezünk.

Az igazgatók a bérlő közönségnek a következőket Ígérik :

Op'-rákból : ,

Sevillai borbély. Norma. La tra- viata.

Operettekből :

Üdvöske. Nap és Hold. Olivet lakodalma. Furcsa háború. Székely Katalin. Két nej fi gróf.

Népszínművekből :

Szép asszony kocsisa. Árva Zsuska. Igmándi kis pap. Körösi lány. Miiimán. C árda romja. Judit asszony. Ördög bibliája.

Egyéb színművekből:

Czifra nyomorúság. Kaviár. Odette. Agglegények iskolája. Bagdadi her- ezegnő. Iícjutazás. A hol unatkoznak. A hol mulatnak. Villemer marquis. Sergii s Pánin.

íme ez a műsor s ez a Beődy-Máii- doky színtársulat.

Pozsonyból sok szép sikert aratva jönnek hozzánk. Ott nemcsak a művészet, de a nemzetiség ügyének is nagy szolgálatot tettek s mi, kik figyelemmel kísértük a pozsonyi sajtót, már régóta örvendtünk azon kritikáknak, melyek a német lapokban ép úgy mint a magyarban magos superlativusokban jelentek meg.

A legközelebb múlt időben olyan színtársulatok telepedtek hozzánk, mo- . lyelt nem a művészet szolgálatában voltak, s melyek csak compromittálui tudták azokat a jelszókat, melyeket csak hangoztattak, do mog se értettek.

Irgalomból pártolni valamit, nagyon szegény passió.

A múltból megtanulhattuk, hogy csak a magu"k szellemi rovására dolgozunk, ha a jó féle színtársulatot kevés elismerésben részesítjük, mert akkor ránk származnak a magyar színészet úgynevezett bajnokai, kik magukat a nemzet napszámosainak nevezik, do a kik meg nem érdemlik sem a munkát, som a jutalmat.

Reméljük, hogy a hozzánk készülődő társulat méltó fogadtatásban fog részesül ni.

Reméljük, hogy Esztergom a színi saisonban Boődy-Mándoky társulatának meg fogja hozni azt a pártoló elisme rést, melyet minden művelt városbó- megó rd o me It oSz tál y rószö k ü 1 hoznak! magukkal.

A kirándulásról.

Külön tudósítók érkeztek Londonból és Pétervárról.

Útban vannak a riodejanerói, new- yorki, eautoni és pekingi tudósítók.

Hiszen egy város, melyet egy zivatar elpusztít, az nagyon érdekes théma.

A bécsi és budapesti átutazó vendégek folyton arra zaklatták a kapitányokat, hogy mutassák meg nekik a hajóról a borzasztó zivatar által elsodort virágzó város romjait.

Egy átutazó angol, a kinek Esztergom romjai gyanánt egy nagy parlagot mutattak meg a honvédtemető alatt, azonnal egy kötet elégiát irt s tízezer szós táviratot rögtönzött a Thimosnek.

Szóval valóságos láz ütött ki.

Rosszul értesült lapok azt Írják, hogy Sebastopolban gyűjtést indítanak „felépülésünkre“ s felültetett szerkesztők azt közük, hogy Londonban óriási népünnepet rendeznek romjainkból való feltámadásunkra.

Honnan ez eget-földet fölrengető esemény ?

A budapestiek kirándulást terveznek s a gyászos hir visszatartja őket.

Csak nem mehetnek romvárosba s hullák közé kirándulni, komédiázni, diszebédelni s diszláuczolni.

Hanem gyászszalagot tesznek kalapjukra s megfogadják, hogy többet nem kísértenek sehová.

És mindez bárom csöpp tintáért.

De hát mit nem lehet csinálni három csöpp tintával?!

Miksa császár halálitóletét, Lengyelország feldarabolását, Sedán porba sülyedését épen bárom csöpp tintával írták meg.

\mm 4íj bmpm.

1882. június 4-én.

A fővárosi „IPAROS KÖR“ kirándulása alkalmából a helybeli tűzoltó egyesület és iparos ifjúság javára színre kerül a

(Vígjáték 3 felvonásban. Irta: Henne- quin Alfréd. Fordította: Sz. K. Rendező : Forray József.)

Személyek:

Dnpraillon Edgar . . . Rakodczay Pál.

Szilveszter Jenő . . . Kocsányi László.

'l’é mi dart Adolf ; . . Tanyai Géza.

D’Hervey Pál .... Clair Vilmos.

Babtiste inas .... Hatvani Izor.

Pzabella, Dupraillon neje Staffel Katinka k. a. Louiza leánya . . . Dibisewszky Emma k. a.

Anette szobaleány . . Forray Ilonka.

Kezdete pontban 7 órakor.

(Helyárak a rendesek.)

Jegyek holnaptól kezdve Rudolf Mihály, Sternfeld Rezső és Satzlauer uraknál válthatók.

A kirándulást tehát egy kis színpadi élvezet is vouzóvá fogja tenni.

ügy értesítenek Búd?pestről, hogy meglehetős szép számmal látogatnak hozzánk s még Váczról is csatlakoznak a hajóra.

Színészetünk.

(Bemutató.)

A legkitűnőbb vidéki színtársulatok közé tartozik ez idő szerint a jelenleg Pozsonyban tartózkodó Beődy- Mán do k y fél e szi ííf á rsu 1 at.

Előkelő erők, kitűnő repertoir, jó hírnév meg a sajtó ós közönség teljes elismerése teszik nevezetessé a hozzánk készülő társaságot.

Beődy é« Mándoky kedden városunkba érkeztek s megtették az első lépéseket a színi saison megnyitására Esztergomban.

Beődy már nem egyszer jelent meg közöttünk kitűnő örökkel, de olyan társulat, milyen a mostani uj szervezetű, még nem járt városunkban.

A társulat női tagjai a következők :

Abonyiné Ella.

Benedekné Rózsa.

Beődyné Amália.

Dezsérinó Irma.

Ellinger Ilona.

Follinusné Etel.

Kovács Ilka.

Laczkó Aranka.

Mándokiné Emma.

Mikeiné Tinka.

Munkácsy Teréz.

Oíahné Henriette.

S/apári Janka.

Szőllősi Hermina.

Takács Lina.

Takáesné.

Tatai Eugenie.

Völgyi Katicza.

A közölt névsorban már sok kedvesen hangzó isin ru névvel találkozunk. Abonyiné Ella még nem volt nálunk. De rövid idő múlva itt is meg fogja érdemelni a közönség rokon- szén vét, mert ő a társulat első Operette- és népszínmű énekesnője.

Kovács Ilka naiv és énekesnő, Laczkó Aranka Budáról, Debreczen- ből és Pozsonyból előnyösen ismert drámai és vígjátéki szende, a ki nálunk néhány esztendő előtt még pályája hajnalát kezdte. Mán doky né Emma a társulat legkiválóbb női tagjainak

énekelve, hol eladomázva. Az erdőben közel az úthoz néhány elmélázó ember, a ki poezist keres a magányban.

Beharangoznak a második négyesre.

Pompásan foglalkoznak.

Miben nincs fitogtatás ? Ne legyen az érzésekben sera? Ha a talmi valódi kaliforniainak akar tetszeni, nincs joga ugyanilyen hamisításra az önzésnek is?

Hogy manap már nem tudunk úgy titokban szeretni. Hanem meg kell azt tudni, minden fűnek fának s ha boldogtalanok vagyunk, el kell panaszkodnunk minden bokornak.

Nem úgy szeretünk, s nem úgy szenvedünk, a bogy igazán kellene , úgy elrejtve, úgy eltagadva,hogy seukise lássa, senkise hallja.

Az a második négyes!

Tűnődésemben odatelepedik hozzám egy jó barátom, s nagyon rajta van, hogy bebizonyítson olyas valamit, a mihez nekem.-egész életemben legkevesebb érzékem volt. —-• Hogy milyen ki Manő a sör.

Beszélt azután a sörkészités módjáról, a sörivás előnyeiről, a hazai sör tápláló anyagáról és mindig csak sörről, úgy hogy szinte lialbba veszve láttam az egész erdőt.

Valami tíz óra lehetett.

A nyári terem faggyú lángjai s csinos lampionjai kellemesen megvilágították a szebbnél szebb tánezosnoket. A tánczoló helyiségen kivííl még mindig tekintélyes sor szemlélő gyönyörködött a vigalmon.

Nagyon kellemes volt az éj azzal az ilditő iratos erdei levegővel, mely csupa balzsam. Nagyon kedves volt az ég, az ő nyájasan mosolygó csillagaival.

Nincs a világnak az a terme, mely ben annyi varázs, annyi bűbáj egyesülne, mint egy olyan nyári teremben, melyet a természet díszít.

Hogy nálunk még mindig olyan nehéz munka egy erdei vigalom rendezése!

A távolságot s az út silányságát emlegetik villámhárítónak, a kik odahaza maradnak. Pedig se olyan világvégi távol, se olyan nagyon kietlen az az ut, a mi oda kivezet.

Hanem hát miuálunk kitűnő ínventió- val szoktak bírni mindazok, kiket a vádlottak padjára ültethetünk. A második négyes alatt néhány adatét gyűjtöttem. Sikerült is egy nem sikerült névsort összeállítanom. Még pedig teljes bocsánatesdés mellett.

Ä kaszinói majálisról a következő részvevők névsorát jegyeztem föl :

Barta Árminná, Borsiczky Ottóné, Brinkmann Antalné és Miczi, (Budapest). Brunner Mariska, Csukássy Lászlóim, Dietrich alezredesné, Dubrovay Gizella, Ellinger Ilka, Farkas Ferine, Frey Ferenezné, Grósz Fe- renezné, Hajnalyné, Hajnaly Ilka, Haudin- ger Ignáczné és Katinka, Helcz Ferenezné, Helcz Pepi és Örzsike, Hübsehl Alajosné, Lujza és Margit, Ivanits Istvánné, Ivanovits Béláué, Klement Feriné, Kiuplanicz Kálmánná, Lajka s a kis Aranka, Meszéna Nelli, Nagy Pálné, Niedermann Józsefué, Pfalcz Józsefné, Ragályi Gyulámé, Rencz Lajka, Rédly Jánosué, Ródly Izabella, Berta, Irma és Rónai Mariska, Ruhmfeld Leopoldine, (Béesből), Sényi Józsefné, Szarkási Anutaluó és Ilonka, Szvoboda Romáimé és Irma.

Sokan voltak, a kik ott nem voltak. És ez a hangulaton sokáig meg is látszott.