Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 43. szám
Esztergom, IV. évfolyam. 43. szám. Vasárnap, 1882. május 28-án Városi ás megyei érdekeink közlönye. Mi lEGJELENIK hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ...................................................6 frt — f él évre.........................................................8 „ — negyedévre...................................................1 „ 50 E gyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: PöklNCZ-UTCZA <^0., Z' ^s/.ellemi részét illető közlemények küldendők. DOHIVATAL: ' OZECHENYI-TER 35., hová a hivatalos s a mayán hirdetések a 11 y i ltd érbe szánt közlemények, előfizetési penzek és rechimálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : MAGÁN HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr megállapodás szerint lehető leg- 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ jutányosabban közöltetnek. 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ Bólyegdíj 80 kr- j NYILTTÉR sora 20 kr. A budapest-iíjszőnyi vasút. — Tatai prodomo. — — A tataiak Brzorád Rezső czik- kének épen nem örültek meg. Sok olyan érvet találtak benne, melyet trtai prödromo szerint alá kellett aknázni. Erre vállalkozott Hangay 'Lajos, kinek czikkóből a leglényegesebbeket a következőkben közöljük : A magyar kormány és a szab. osztrák állam vasút társaság között létrejött előleges megállapodás, mely minden kétséget kizárólag végleges törvényű szerződéssé fog válni, korszakot alkotó esemény Magyar- ország vasúti politikájában. Könnyebben lélekzünk, mintha lidére/uyomástól ; szabadultunk volna meg. Valóban nem 1 szerencsés csillagza t alatt született köz- [ lekedési politikánk, mely annyi milliónyi [ meddő áldozatot követelt a nemzettől, egyszer végre sikerrel dicsekedhetik. 1 mely nem egyszerű siker csupán, ha- 1 nem gyökeres átalakulást jelent. Igaz, í bogy a vasúti kamatbiztositások sok 1 milliónyi terhétől nem szabadultunk, ) de vasúti közlekedésünk lerázta az y osztrák állam vasút nyűgét. És ez sok. I Elmondhatjuk : „Haec est victoria !“ Alig száll hire, hogy ama meg- hállapodás folytán a magyar kormány jílétesiteni fogja a Budapest és Bécs Tközti legrövidebb összeköttetést, vagyis Mkiépitteti a budapest-ujszőnyi vonalat: fazonnal előállt az ellenfélnek vagyis i;a dorogli-nyergesujfalu-almás-ujszonyi iwonaliiak egyik védője Brzorád Rezső Lalái rással, Mogyorósról. Czikkiró azt mondja, hogy közel fU „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Török Amia. Betegen tért liaza Szegény Török Anna, Megveti a háló ágyát Üreg édes anyja. ,,Városba, szolgálni Minek is mentél el ? Megvert engem a jó isten Mind a két kezével !“ Könnyet hullat érte I tj 11 vőlegénye; Mint sírra a szomorúfííz, Úgy hajol föl éje. ,,Mi bajod van, Annám ? Hogy nem is szólsz hozzám ? Hej pedig a csillagot is Lábad elé raknám !“ „Jaj, ne kérdd hibámat! Beteg vagyok, fáradt — Nem tudom éu : úgy szorongat Valami nagy bánat!“ ,.Jer közelebb, mellém, Én szomorú gerlém ! Turbékold el bánatodat, Hallani szeretném !“ harminc/ évvel ezelőtt, 1853-ban ő tervezte legelőször ezen vonalat. Őszintén megvallva indokaiban és érvelésében nem bírom fölismerni azt, a ki vasutat tervez, mert eddig legalább úgy képzeltem, hogy annak a vasúti üzem tényezői és föltételei iránt alapos tájékozottsággal kell bírni. A czikkben ezt nem találom meg. Az ország herczegprimása körül- belől egy évvel ezelőtt emlékiratot nyújtott be a, kormányhoz ugyancsak ezen vonal érdekében. Abban az emlékiratban meg vannak ugyanezen érvek. A doroghi kőszénbányák, a piszkei és süttői vörösmárvány, meg három cementgyár. Ebből áll az ellenfélnek összes holmija. A doroghi kőszénbányák kát millió métermázsa kőszenet szolgáltatnak jelenleg, czikkiró föltételezi, hogy tiz millió métermázsát is szolgáltathatnának és azt mondja : „Ezen áníczikk elszállításából magából megélhet egy vasút.“ Igen ám, de hogy valamely áru- czíkk elszállittassék, ahhoz megkiván- tatik legelőször, hogy az áruczikk meg legyen. Évenkint tiz millió métermázsa kőszén előállításához nagy üzleti tőke is szükségeltetik és czikkiró elfeledte megmondani, hogy hol van ez az üzleti tőke ? Ha az üzleti tőkéről czikkiró nem feledkezik vala meg, úgy bizonyára eszébe jutott volna, hogy a doroghi kőszénbányák közel vannak a Dunához, hogy tiz miliő métennázsát termelő üzleti tőke könnyen fedezheti a bányáktól a Dunáig vezető olcsó vasutat, s hogy mindenféle terménynek a ,.Nyelv azt lo ne mondja: Lelkemet mi nyomja ; Elviszem én azt magammal Sötét sirlialomba. Tekints a szemembe, Onnan a szivembe, S hagyj el engem, vőlegényem, Hagyj el mindörökre!“ . . . Elkísérte Annát Sírjáig mindenki, Csak, ki legjobban siratta, Öt nem látta senki ! PÓSA LAJOS. Júlia szerelme. — Rajz. — Pünkösd vasárnapja van ma. Az emberek felöltötték ünnepi köntöseiket, s mintha a felkoszoruzott oltárral együtt az ő lelkűket is virággal, tömjénillattal árasztotta volna el a szentlélek mulasztja, lelkűk leveti a fájdalom, a titkolt bánat gyászmezét, s az öröm, a boldogság mosolygó ruháját ölti fel. Gyönyörű tavaszi alkony. A nap nyugvóra hajlik, végsugarainak lángcsókja alatt pirul az égbolt, s az a könnyedén reá ja lehelt néhány negédes fel- liőcske ; a virágok illatát szárnyaira veszi szállítása vizen sokkal olcsóbb, semhogy a vasút versenyezhetne vele. Átalábau fölötte csodálatos, hogy a ki annyira hangsúlyozza a közgazdasági szempontot, ugyanaz észre sem veszi a Dunát. Különösen feltűnő ez a márványtelepekkel és a cementgyárakkal, melyek közvetlen a Duna partján. Hát abból, hogy „Piszke, Lábatlan, Siittő, Neszmély (?) és Almás községek kimeri tlietetlcn márványfelepekkel bírnak s a márvány kifejtéséből és faragásából élnek csaknem kizárólag“, — nem az következik, hogy vasutat kell nekik építeni, hanem igenis az, hogy ha a márványt minősége többféle alkalmazásra teszi képessé, akkor fejtsenek minél többet és szállítsák vizen, mert a vasúton szállított márvány nagyon drága találna lenni. Különben azt se feledjük el, hogy Magyarországon a márvány igen csekély keresletnek örvend, a külföldnek pedig, legalább ez a márvány nem kell, mert van neki sokkal különb. Ezen három problematikus ániczikk érdekében kellene tehát a vasútnak Doroghtól kezdve Ujszönyig folytonosan a Duna partján haladni, s noha Béccsel a legrövidebb összeköttetésre törekszünk, mégis legalább egy fél mértfölddel hosszabb utat tenni, mint Bicskén és Tatán át. Czikkiró maga kiszámítja, hogy a vonal Doroghon át 12 és fél, mig a bieske-tatai irány csak 12 mértföld. Az már mégis furcsa logika, hogy saját számítása dacára is a rövidebb, vagyis a bicske-tatai vonalat nevezi kerülőnek, midőn így szól: „Hisz az említett kerülő utón a legcsekélyebb az alkouyi szellő, s elárasztja vele az egész mindenséget. mint tömjén illat az egyházat. Az úri fogatok arauysujtásos inasaikkal, büszkén robognak a sétáuyerdó' felé, A chioszk sétánya üres, s csak nehány ty- pikus dajka alak halad a kavicsos porondon, gefrajter szive választottja mellett, — Hajh ! gyermekeinket dajkákra bízzuk, de lovainkat magunk vezetjük sétálni mindig. Ez a mostani bon ton, a chic! De hagyjuk a hintákban ülő piperés hölgyeket kik bűvös álomképekként nyil- sebesen vonulnak el szemeink előtt s lépjünk a mi fakóinkon szerényen a külutczábn. hol köröskörül kiholtnak látszik minden, s csak a távoli kocsik dübörgését viszhan- goztatják a mogorva falak. És még sem oly szomorú, oly puszta itt minden, mint első pillanatra látszanék. A költészet földi vándorlásának nyomai ide is eltévedtek. Tekintsünk csak egyik magányos lakba, mely ma a rend, a tisztaság ünnepi köntösébe öltözött. Nesztelen, csendes minden, csak az esti szellő lejti át a kis szobát, mintha az alkony egy vigasztaló szót suttogna kedves lakóinak. Az alvó kisded bölcsőjét ringatva ül az édes álmoktól ringatott — halvány, szép asszony. Egyedül van. A szegénység daemona, melynek feje a nyomor, karjai a nélkülözések, szive a bú és gyötrelem, az ünnepnap szentsége elől félrevonult; a béke angyala gazdag kincseket rejtett leikébe, mely az ünnepet hozzá méltóan, magasztosan üli meg. Kék szemeinek merengő tekintete oda tapadt a kis riugó bölcsőre, mintha valami bű verő tartaná megigézve. Mozdulatlanul ipart sem találja ; ugyan miből akarja üzemét táplálni.“ Erre saját maga adja meg a választ. Sürgeti ugyanis, bogy a nyugati vasút építse ki a buda-győri összeköttetést „mivel erős gabna kivitel idején igen jó szolgálatokat tehetne, mert a kivitelt egy pálya aligha győzi. Tehát a bicske-tatai vonalon oly nagy forgalmat helyez kilátásba, hogy azt maga nem is győzi. Ebben az elismerésben rejlik a létjoga a bicske-tatai vonulnak ; ez adja a közgazdasági indokot, mely irányadó ; ez positiv valami, mert az azon környéken fekvő uradalmakban a mezőgazda- sági termelés tényleg meg van, mig a doroghi bányatermelés csak föltételezte tik. Mogbotráukozik a Duna melletti vonal védője a fölött, hogy a kormány a Bicskén és Tatán át menő fővonalból Biánál kiinduló szárnyvonalat tervez Esztergomba, igy akarja a kőszén bányákat is némileg kielégíteni. Mog- botránkozik azért, mert ez esetben a doroghi kőszénnek útja — számítása szerint — Budapestre, egy egész, Bécsbe pedig hat mértföldel hosszabb és igy annyival drágább a szállítás. Noha czikkiró már harminez évvel ezelőtt vasutat tervezett, mint előbb rámutattam a közgazdasági szempontokkal nem igen jó lábon áll ; de mi több ; a most említett okoskodását olvasva úgy látom, szüksége lenne egy kis föl világosi tásra arról, hogy mi az a vasúti tarifa, vagy is a szállítási dij, midőn az állam a saját vasú tain, ha indokolva van, azt tetszése szerint mérsékelheti. * * néz, s u szemeiből kisugárzó szel id fény árul el csak egy-egy titkos epedést, valami elérhetlen vágy után. Lelke az emlékezet szárnyain elkalandoz messzire.., messzire... felkutatja a lezajlott gyermekévek édes képeit. A emlékezet felállitá gazdag színpadát; a gondolatok, eme ügyes színjátszók, oly életlníeu játszák néma szerepüket, hogy a halovány szép asszony azt Hiszi, hogy mindaz, a mi érzékeit elfoglalja, valóban meg is történik körülötte. * Gyönyörű tavaszi nap. Az ég átlátszóan kék, s az a nehány esüstös bárány felhőcske csak még élénkeb- beu tünteti fel a mosolygó azurszint. A virágok nyílnak, a csalogányok üdvről, boldogságról dalolnak. Tavasz vau a természetben tavasz két fiatal szíven : az első szerelem, arany tavasza. Julia és Jenő szerették egymást. Az ifjú tizennyolc/ éves. a leáiivká tizenöt. Mindkettő gyermek a fejlő ifjúkor első szerelmével. A szerelem, e magasztos érzelem, a nyomor hajlékában is meg tud honosnlni ; mert azon érzelmek közt, mikkel közelebb emelé magához az embert a Mindenható, épen a szerelem az, mely márványpalotá- ban, s egyszerű szalmafedél alatt egyenlően osztja üdvét és szenvedéseit. „Raum ist in der kleinsten Hütte Für ein glücklich liebend Paar!“ Éneklé Schiller a földi szerelem mennyéi dalnoka. Egy fedél, és egy szerető kebel ! Az ábrándozás, a hóbortos zajongás 1YÍ o i Cl n m mii rli _1 .'RÍ „ ~ ~ l „ 1 __
