Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 5. szám
Esztergom, IV. évfolyam. 5. szám. Vasárnap, 18&2. Január -I5én. es Előfizet««! ár a : egész évi« . íél évié . évnegyedre • 0 fit — Itv 3 „ — „ 1 . 50 . Egye» szám: 7 Icr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kind «'»hi vjitsi láliov. Széelienvi-tér 85. sz. inlsézoiidő.k. Városi és megyei érdekeink közlönye. Mi.gji'jniiik : li e I, e ii k i ii I k é I s z e r vasárnap és csütörtökön. Nyillléi ('étit soronként 20 ki. Hirdetések a legolcsóbb aton közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, n szerkesz* tőségbe/., J^ŐRINCZ-UTCZA <^0. SZÁM ALÁ, inlézondŐk. Kéziratokat nem adunk vissza. Munkásainkhoz. Az ország szivében Budapesten minden jó és rósz vér összegyűl, minden nemes és nemtelen eszme találkozik s minden nagyobb mozgalom országos jelentőséggel bír. A napokban a magyar munkások tiszteségót igen megalázta az a botrányos gyülekezet, melyet, mint rendesen, ismét a rendőrség erőszakos föllépése oszlatott föl. A fővárosi munkások, kik között nagyon sok külföldi elem van, éven- kint ötször-hatszor össze szoktak gyülekezni, hogy „érdekeik megvédésére“ tanácskozzanak. Nagyon örvendünk, bogy ezek a tanácskozások nem összhangzóak. Két nagy párt küzd ott mindig egymás ellen. A magyar árnyalat, melynek külön lapja is van, a Munkás Heti Krónika s a német párt, melynek közlönye valóságos revolver lap, a Socialist. Mindkét pártot hatalmas czivódók vezetik s igy a rendőrség mindig talál alkalmas ü rügyöt a tanácskozásokon folyt veszedelmes áramlatok meggátlá- sára. Nagyon szomorú azonban az a körülmény, hogy a magyar munkás párt egyik matadora, bizonyos Horváth János, épen olyan elveket hangoztat, mint a legfanatikusabb német so- ci a Lista. Ő mondta ki múltkor egész leplezetlenül, hogy nem halna meg éhen, mert ha két keze munkája után nem birna megélni, akkor onnan venne eledelt a hol talál n a. Hasonló szellemű beszédének következő részletei a munkásosztálynak már most kell készülnie arra a nagy küzdelemre, mely immár elkerülhetetlen. El kell láb alól tenni mind mi akadályt, szembe kell szállani minden veszedelemmel. Csak a gyáva veszthet, a bátor elesik, de mint rabszolga soha. Hagyják abba a munkások a meddő reménykedést és lássanak végre munkához. Mindegy akár a megfeszített munka közben halunk nn*g, akár az ellenségekkel vívott küzdelemben.“ Hogy hol itt a józan ész, hol itt a tiszta irány, azt senkise tudná megmondani. A socialismus kérdése nálunk nem a mi társadalmi viszonyaink ferdosége, hanem idegen földről, nevezetesen Németországból átplántált betegség. Ott a kóros tünetek még indokolttá teszik a socialismus kifejlődését, habár ott se igazolják és szentesi tik. Merő rajongás, érthetetlen vágyak és törekvések zűrzavara az egész irányzat, mely ellen minden jó lelkű becsületes magyar munkásnak frontot kellene képeznie. Az egész magyar sajtó egyhangúlag elitéli a socialistikus mozgalmakat Magyarországon, mert nem hogy semmi jogosultságuk nincsen, de dúló természetüknél fogva vészes irányúak az összes magyar munkásokra. Herczegprimásunk a Szent 1st ván társulat egy nagy gyűlésén erősen kárhoztatta a socialismus törekvéseit s ezek kiirtását az iparosítják vallásos nevelésében keresi. Az erdőégést elrekesztéssel gátolják, így kell a socialismus veszélyével is lenni. El keli vágni a megkorhadt tagoktól a még romlatlan részeket s ezekre kell hatni az értelem s meggyőzés minden erejével. Már az iskola kezdje meg a har- ezot, a zagyva felfogású s vészes törekvésű socialismus ellen, a templom szószékéről zúduljon le a felforgató törekvésekre a hit átka s a társadalom vesse nmg és rekessze ki mindazokat kebléből, kik a fenálló jólét ellen vak hadjáratot üzentek. A józan magyar iparosok pedig Ítéljék el azt a mozgalmat, mely először is az ipar tisztességét másodszor a magyar iparos jóhirnuvét teszi tönk re. Dr. Szmatanay József. Idegen földön pihennek az ő hamvai, mert halált lelt ott, a hol életet keresett. Temetésére nein mehettünk, holnap lesz az ő emlékezetének napja a vízivárosi templomban. Gyülekezzenek tehát oda az ő tisztelői és barátai. Fiatal ember volt. Életrajzot alig adhatunk róla. Csak néhány adatunk van, a mit kötelességünk kegyelettel megöl* zni városunk évlapjai számára. Szmatanay József Esztergomban született 1852. octóber 16-án tisztes polgári bölcsőből. Első iskoláit és fogy m u á sí u m i tan u Imán y ai t szül ő v árosa - ban végezte el azután a papi pályára lépett. Két évet töltött a theologian s akkor más pályára való hivatása ki- szólította a papnövelő falai közül. A fiatal ember beiratkozott a budapesti. egyetem bölcsészet karához s két évig hallgatta a tanfolyamot. 1877-ben végezte el a tan:V v gálatot s rá két év múlva bök . .l . tudori rangot nyert. Az esz feergom városi rét / 1876-tól kezdve volt buzgó r: Irodalmi működése még csak \ ú: szépet ígérő kezdet stádiumába a v . Augustus császár korával kivál au foglalkozott s egy értekezése a boldog római császárról meg is jelent a reáliskolai értesítőben. Az utóbbi időben lankadatlanul dolgozott egy nagyszabású földtani s néprajzi munkán, ezt azonban már csak olyan befejezetlenül hagyta, mint szép jövőjét, mint szép fiatal korát s mint szép vágyait. Betegsége erős meghűlésből eredt s gégebaja majd két évig képtelenné letté azon szép ismeretei előadására, melyeket magának a saját erejéből gyiij tölt. Az utóbbi hónapokban torokbaja annyira megronesolódott, hogy minder, jóakarója rendszeres gyógy■: : kv. ajánlott ueki. így ment B:: ó : z zal a szándékkal, hogy ott a kórház •• ban egy hónapi gyógyrendszerne!: ve-: magát alá. Bécsi tartózkodása azonban igen rövid időre nyúlt. Egyszerre c a halálhíre érkezett vissza szülő váró sába. A halálhír nem volt váratlan, de annál sujtóbb mindazokra kik Szmata- nayban a nemes önerejü törekvéseket s a szorgalom és tehetség adományait becsülni tudták. Kórházban hunyt el, idegen emberek között. Ravatalát se állhattuk As „Esstergom és Vidéke1' tároiij* Dalok. h Mért uem születtem én Illatos virágnak, Kéklő nefelejcsnek, Vagy kis ibolyának? Zöld lombsátor alatt, Ott a völgy ölében, Ott nyílnék s virulnék Elrejtve-szerén) en. S ha te a kis völgybo Néha kisétálnál, S engem et meglátva, Előttem megállnák, Halkan megsúgná azt Te néked illatom: Tűzz lel ^ kebledre Drága kis angyalom ! II. Ne bigyjetek legények a leánynak Csalogató, édesgető szavának! Miufc a lepke műn inarad-egy virágon, Ügy a leány szerelme sem Állandó e világén. Lám! nekem is volt szeretőm elég már, De mi haszna, mind elvitte a tatár! A sok közül liíí hozzám csak egy maradt S óh! ez az egy is ott pihen A virágos hant alatt! F. A doctor bácsi. (Rajz) Tulajdonképen ugrifüles Máténak hívták, de az egész környék csak „doctor úr“-nak ismerte. Reánk kik közelebb álltunk hozzá „doctor“-ért s a „doctoi bácsi“ ért is neheztelt, s jogosan, mert minden inkább volt, csuk doctor nem. E hibáját leszámítva elég derék ember volt, szómentében szépen ki is lehetett vele jönni! de a ki kételkedni mert szépségében, annak halálos ellensége lett. Nem is volt valami csúnya ember, s ámbár a hölgyek „kiállhatatlau -uak tartották s talán tévesen is — ő mégis nagy tisztelője volt a hölgy világnak,- s ugyszólvn rögeszméje volt a boldog családi élet. Ha valahol egy szép leányt látott mint a brazíliai azonnal beleszeretett, s magának szánta azzal a különbséggel, bogy a Mungó szerepét is ő vitte, mert bámészkodva nézett a szép leány után mindaddig, mig valamelyik irigy utczá el nem csábitólta. Hogy eunyi jó tulajdonai niellett is «kiállhatatlau“ volt a liöígy világ elolt, az egyedül nem neki róható fel, tőle elég bátorság volt már az is, ha goudolni merészelte hogy: szeret. Egyszer azonban, hogy, hogy nem még most sem értem; oly hallatlan vakmerőségre vetemedett, hogy egy „kis mókus-“uak miufc ő uevezé bizalmas barátai előtt —• udvarolni kezdett. Hogy „milyen hangból“ udvarolt azt most. is sötét fátyol borítja, auy- nyit azonban tudok, hogy a „kis mókus“ sírva panaszkodott a mamának, s hogy az én „doctor bácsi“-ni egy hét múlva azzal állt elő, ha „törik-szakad ő azt a „kis mókust“ a főkötő alá hajtja. — Lelke rajta „doktor bácsi“, csak meg ue bánja, tudja hogy a házasságról mit tartanak hogy az egy vár. a ki kívül van erővel, be akar hatolni, s aki bejutott, hogy kiszökhessek, mart a hölgyek nem elégszenek meg . ..... .. . — Tudom; ön ismét guuyolódui akar.. Téved, ha azt véli, hogy lebeszélhet. Eli képesnek érzem magam egy férj szerepkörét elkölteni. Eu szeretem őt s ő enyém lesz s ezzel puuctura! (kedveuez szava volt a szerencsétlennek) — Ön szereti őt, de azért neje nem lesz punctum . . Ezért annyira megharagudott rám,..hogy egy álló hétig nem beszélt velem, s ha véletlenül találkoznunk kellett volna, inkább háromszor annyi utat tett, csakhogy elkerüljön. Égy ilyen alkalommal hogysem velem találkozzék inkább a piacznak ment, a piacz pedig abban a városban ember emlékezet éta egy sár tenger volt, s az én „doctor bácsi" m is ezt volt kénytelen tapasztalni, mert alig lépett tizet, azon vette észre magát, hogy „czipő nélkül szűkölködik.“ Ez annyira a szivére hatott, hogy jövőre ilyen kellemetlenség ne érje, mikor észrevette, hogy az egész jelenetnek tanúja valék, felém jött és szent lett a béke. Később tudtam meg, e szelíd megadás okát ő ugyanis akkor s „kis mókus-“ho készült. De mint hallottam ott is póvulz járt, mert az ajtó közt levő deszkában megbotlott, s egész terjedelmével hatolt ne a szobába, hol a „kis mókus“ daemeni kaczaj- jal felelt e furcsa beköszöntőre. Az én szegény „doctor bácsim“ mintegy vert had visszavonulót fuvatott, s négy napig sehol sem láttatta magát, ez alatt az idő alatt sem uem evett, sem uem ivott hanem egyre az ajtó közt próbált átlépni. A történtek után a paradicsomból angyali kaczajjaj. kiűzött „doctor bácsi“ nagyon levert volt, alig lehetett vele boldogulni, s ha csak távúiról is említettük a hamis kis mókusokat, annyira felbőszült, hogy képes volt a társaságot oldalba rúgni, (szolideu, ott hagyni.) A catastropha után engesztelésül meghívták a szegényt egy „barátságos vacsorára“. A vacsorát a szőlőben tartották, s a vacsorán én is ott voltam. „Doctor bácsi, .ugyauosak kitett magáért klakk, frakk, fehér nadrág, lakk czipő. Az asztalnál egy falusi kis lány mellé került, a kinek félórái kínszenvedés után egész tűzzed beszólta filusi ólet boldogságárul, az idyli élet pá- rafclauságárul. A kis leány nem ismervén emberünket szörnyen coutrázott ueki s a duett vége. az lett, hogy az én „doctor bácsiéin pogányul bele melegedett s nagy 'potiios/al beaiala:
