Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 38. szám

EGJELENIK HETENK1NT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ..............................................6 frfc — f él évre...................................................:I * n egyedévre..............................................1 * 50 E gyes szám ára 7 kr. l<r. Városi és megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: J-wÖRINCZ'UTCZA . hová a lap szellemi részét illeti" közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: ßzECHENYl-TER 3^., hová a hivatalos s a inasán hirdetések a nyiittérbe szánt köz­iemén vek, előfizetési pénzek és reclaim!lások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : M ÁG Á N HIRDET LSEK 1 szótól 100 szóig — írt 75 k>- megállapodás szerint lehető leg- 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ jutányosabban küzöltetnek. 20O-t.ól 800-ig . 2 „ 25 ,, : Bélyegdíj 30 kr. j NYILTTÉR sora 20 kr. Propyleumok (a boríísxiit terén.) XI. Forró, tik ka tag nyári délutánokon, midőn a hőterinő napsugarak égető láng- kévéi függőlegesen öiulenek alá a mezők növényzetére, ezernyi életet érlelve a jövő taviisz lel támadásához, a hegy olda­lok százados diófáinak nesztelen lomb sátora alól, egyre növekvő gyönyör között, órákon keresztül élénk, ernyedui nem tudó űgyeleminel kisérem az aether fenséges régióiban vijjogó ölyiit, a mint terjengő szárnyaival libeg az egymásba ömlő légáramlatok közepett, tapadó szeme tűzvonaláival merész koczkázatokát vonva ia termő szántóföldek barázdái közt, hogy biztos támadási pont alá vegye a gabona- szárak között cincogó egereket, vagy a ibarázda vonalaiban aknázó vakondot, meki komoly missiója van a természet magy berendezésében, veleszületett egois- inusának épen nem írhatom be rossz aéven, ha fáradozása némi szerény jutalmazásául, néha holmi gyenge csirke- jpécsenyére jő meg a gusztusa. Read sem haragszom süvöltő éjlovag, csapongó denevér, midőn a tenné napok äsendes, enyésző szürkilletjein, az ereszt sodorva vagy merész, szabály tahin vo- nalakot rajzolva a levegőbe kellemet­len közelségbe férkőzöl hallóérzékeim­hez, fáradhatlan vadászván ;i halál- lepékre, vagy a sötétség rovaira. A kártékonyság őrlő férgei fölött tartasz te tisztitó puiáficátiót és a ter- mészetismerő hálás szemekkel adózik ouzgó működésedért. De ki nem gyűlölne téged folyton] vándorló, arczátlan patkány had, ki merészen megvívsz az emberrel a tu­lajdon jog felett ott, hol az alapvetés­nél izzadni elfejtesz, aláőrlőd építmé­nyeinek talpfalát, felfalod és bemocs- I kólód véres verejtékeinek termesztmé- ' uyeit, gyütrővó teszed a lét különben is keserű küzdéseit, pusztulást és un­dort hintesz vándorlásod egész vonalán. Példázó jelképe vagy te az embe­riség egy bizonyos válfajának, szomorú ábrákat rajzolsz a kereskedelem törté­nelmének lápjaira. Az öröklő igazságok fénytengeré­hez visszaköltözött búvár szelleme a nagy Darvinnak, öinlesz egy iránysu- gárt a te merész nyomdokaidon meg­indult, kétes kétségek között vergődő tudós kutatókra, váljon a kiválás elve nyomán azok egyediségének létoka hova vezethető vissza. Londonban vagyunk, az Oxford- sfcr et tíz angol mértföldet befutó ház sorai nyílnak meg szemünk előtt, me­lyek között az öt világrész termelő és kicserélő lakosságának milliója gomo­lyog, örökkön változó alakot, soha nem fárad, nyüzsgést terjesztve a látó és hallóideg elé. A kavalygó tömeg kígyózó vona­laiban egy alföldi magyai polgártár­sunkon tapad meg figyelmünk, ki Magy a rád szikrázó nedűivel jelent meg London világpiaczán már második hó­napja telik, hogy hordáit a city nagy árúcsarnokába leraktározta, de mind­eddig nem találkozott annyi millió halandó között egy árva kereskedő sem, ki hajlandó lett volna azon vásárt meg­kötni, melynek vérmes reményei között annyi távolból megindult. iz „Esztergom és Vidéke” tárcsája Kereszt előtt. Két kezemet összetéve Imádkozom, mint a gyermek, A ki mindent hallott látott, Attól várok igazságot, Kinek áldó szent irgalma Sziveiukket oltalmazza, Kinek drága nagy szerelme Nyújt talán még írt a sebre. Nem bántottam soha senkit, Még az ág se tud rám semmit, Még is mindig egyre sértnek, Nincs vége a szenvedésnek ; Meggyi 1 koI ták szereimemet, S fájt hogy szivem meg nem repedt Mint egy ronda, bullát, vázat Eltiportak, meggy aláztak. Könnyes szemmel, szivszakadva, Nézek föl a feszületre. A keresztet amig nézem, Enyhülni kezd szenvedésem; — Mit szólhat egy földi ember, Telve bünuel, gyöngeséggel, Ha az isten szent szülöttét Eltiporták, megfesziték ? Két kezemet összetéve Imádkozom, mint a gyermek, S kérem a nagy Igazságot, A ki mindent hallott, látott, Kinek drága, szent szerelmét, Tövisekkel megsebezték, Adjon erőt, hogy ez ajkon Panasz többé ne fakadjon. Lévai Sándor. Váczi emlékeim bői. (Naplótöredék a „Váczi Közlöny“ számára) Mikor a hajó Váczboz közel jár. kezd egyhangúvá 1 apuiui a liegyes-völgyes viseg­rádi panoráma s fnkrul-fokra sivárabb par­tok között veri a hullámot a karcsú gőz­hajó. Még Vácznak kijutott a természet szép­ségéből az madártávlatbeli gyönyörű stallage mely átelleuéből a túlsó partokon szem­lélhető. A Dunáról igen kellemes arczulatja van a városnak, ügy kezdődik mint Esz­tergom. Nyomorú viskókkal, ügy imponál mint Esztergom. Kegyeletes rom maradvá­nyokkal. És úgy köti le mindenki figyelmét, akárcsak Esztergom. Az ő végtelen sok hol karcsú, hol zömök templomtornyaival. Mindjárt eiső tekiutetre leolvashatni a torony alphabétájáról, hogy püspöki város- 1 bau vagyunk. A város eredete, múltja, je­Pedig ha valahol, úgy itt áll az, hogy az árú pénz. Alig ér a kikötőbe a halifaxi szűcs a Labradorokon összevndászott szőrméi­vel, már biztos vevői ott várják a partokon, a korjákok n.yest és hermelin szállítmányai, Grönland dunna ludjai, Men ado, Borneo, Ceylon kávé és China term esz tményei, Jáva narancsai, az ión i szigetek olaj küldeménye, Kuba és Ja­maika dohánya, a Szunda szigetek szá- gója, a Molukkok gyöngyei, a frauezia és spanyol borok, Belgium fémipar ezikkei, Madagascar cifra tollai, Odessa faggyúja, az egyesült államok gyapjúja és gabonája, sőt még Port-St-Urban all igatorja is itt mind szabatos, bör­zei leg jegyzett árakkal bírnak, csak a magyar bor az egyetlen unicum, a me­lyet nem keresnek, legfeljebb bámul­nak, a miből pedig vajmi kevés haszna keiül a szerencsétlen szállítónak. A dolgok ily helyzetében épen nincs mit csodálkoznunk, ha a mi ma­gyarunk Lodonban ott is vakarózott, a hol nem is viszketett neki. Nagyon unott portékává vált már saját bora előtte, melytől minden áron szeretett volna megszabadulni. Kinos vergődései közepette, jó sorsa összehozta őt egy miskolezi származású halifaxi szűccsel, ki, mint tiz millió dollár értékű vagyon ura, respectált egyéniség volt a londoni kereskedelmi körökben, ennek panaszolta el helyze­tét, kitől azon tanácsot nyerte, hogy egyéb tenni valója nem marad, mint valamely borallmsz közvetítését igénybe venni, egyúttal ajánlta őt Mister É.... kereskedelmi ügynökhöz. Mister E . . . . borügynök a nyert ajánlatok folytán, a kitűnő szakember ■—■—— lenje s ralán jövője i.s vallásuuk traditiói- val, szent emlékeivel forr egybe. A püspöki palota s nyájas parkja, a derekatlan tizenkét köpenyű kőszentekkel díszített dóm s a legtöbb díszes épület a püspöki szék hatalmát és fényét hirdeti. Többször voltam Váczon, és mégis csak most ismerkedhettem meg azokkal, kiket már oly régen ismerek. Többször voltam Váczon s csak most tűntek föl előttem fénypontjai és árnyai a legélénkebb sziliekben. Az a tizenkét óra, a mit benne töl­töttem, tizenkét kötet jó könyvnél is tanul­ságosabb volt nekem. Rendkívüli forgalma van. Alig száll be valahol olyan tömeg, mint Váczról. alig pi­hen tovább a. hajó valahol, mint Váczon. Az a kellemes benyomás azonban, a mit az utas a hajóról élvez, sok tekintet­ben elveszti zománezát, amint a nyájas te­kintetű városba lépünk. Szörnyű rossz kövezet, sok rendezet­lenség. A székesegyház előtt való fölséges sza­bású tér például egész a bo^zankodásig idora- talau és műveletlen. Nem kellene hozzá egyéb néhány szemernyi jóakaratnál s a székesegyház tere a 1 ellető legpompásabb legfestőiebb s legkiesebb részlete lenne a városnak. A hatalmas téren most idomtalan buc­kák, piuczekéményok, sőt pinczeajtók is szö­gellenek ki, a mi nem igen kellemesen hatja meg azt, a ki szeret harmóniát ta­lálni ott, a hová maga a természet is szé­pei égni jár. előzékenységével és szívességével fo­gadta a hozzá folyamodó nemes bárót, mert zárjel között legyen említve, Imr- szál lit ónk báró /.... aradmegyei birto­kos volt, előadta volt neki, hogy mindjárt megjelenése napján tudomást vett boTSzállitmányáról és úgy van ér­tesülve, hogy azok lényegükben kitűnő borok, de a helyi fogyasztás kívánal­mainak épen nem felelnek meg, minek folytán a helyi piaczon nem értékesít­hetők. — Lássa ön, — szólt a derék ügynök, — mi angolok azon saját­szérű természeti tulajdonsággal bírunk, hogy megkívánjuk, miszerint egész éven keresztül az általunk fogyasztott bor­nak egy ugyanazon ize, zamatja és természeti hatása legyen, és jaj volna azon korcsmárosnak, ki ezen nemzeti sajátságunkat szem elől tévesztené és a megszokott bor helyett másféle sa­játságokkal biró borokat mérne vendé­geinek, az menten becsukhatná kocs­máját, üzlete örökre el volna veszve. Önnek nemes báró úr jó években terem ezer, ezerötszáz akó bora, középtermé- seknél 600—700, ezek jellege is a fajok termőképességéhez mérten válta­kozik, ha egy üzlet embernek az ön borát megvételre ajánlanám, első kér­dése is az volna, mi biztosítékot szol­gáltathatok arra nézve, hogy a meg­nyitandó új üzletben állandóan egy minőségű borral folyton el lesz látva. És lássa ez a bökkenő. Már az ön sa­ját termése sem hordoz magán egy­öntetű jelleget, szomszéd termelőinek pedig ismét más zamatú, minden irány­elvek nélkül kezelt borai vannak, igy a nyitott üzletnek egy évi fenmaradást sem jósolhatnék, azt pedig polgári és Vácznak a múltban igen tevékeny s igen derék vezérférfiai lehettek. A város olyan állami pártfogás alatt álló középüle­teket kapott, melyek csak virágzást biztosí­tanak. Ott van az ország két legszomorúbb s fájd dóm, hogy ez idő szerint még leg­szükségesebb épülete. Az országos fegyház, s a siketnémák intézete. Láttam a sajtó bilincsre került bajno­kainak szabadságvesztő kalitkáját is. Valami öt ablakos földszintes nagy kalitka az, hová már sok jó madár járt néhány hónapra a rabság kendet magjára. A piaristák jóliirnevű főgymnásinma szintén egyik nevezetessége a városnak. Ta- gadhadhatatlau, hogy sehol sincs nagyobb küzdés a létért s a nagyobb eszmék diada­láért, mint a kis városokban, hol az erők nem részesülnek valami buzdító támoga­tásban meg pártfogásban. Váez is küzd a főgymnásitim felső osz­tályaiért s ha meg is van a rég óhajtott manna, még mindig sok kitartás kell hozzá raig a derék intézet tökéletesen föl lesz sze­relve. A legkedvesebb és legtevékenyebb vá­czi ur szives előzékenységének köszönhetem, hogy tizenkét nagyon tartalmas órát tölt­hettem Váczon. Kedves nejének s bájos leányának tar­tozom nagy hálával azért, bogy a váczi szép világgal nemcsak elméletben, de né­mileg gyakorlatban is megismerkedhettem. Váczon is, mint Esztergomban erősen járja a déli mise látogatás. Ott találkoznak az inte 11 igentia elemei s oda siet mindenki, aki jobban tud imádkozni, ha Ízléséhez illő körben imádkozhatik.

Next

/
Thumbnails
Contents