Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 38. szám

kereskedői becsületem egyaránt tiltja,hogy valakinek oly üzlet megnyitását ajánljam, melyben anyagi vereségei mellett üzleti hitele is csorbát szenvedhet. Hacsak tehát az angol gentry valamelyik passionals tagja inyenezségből meg nem vásárolja, a mihez én közvetítést nem szoktam elvállalni, úgy vevőt Londonban nem fog találni, és ha egyátalán szabadulni akar borától, egyéb nem marad hátra, mint franczia médoci kereskedőnek felajánlani, ki azt majd a csatornán visszaszállitja és az angol ízléshez feldolgozza.

De ha már egyszer szerencsém van, folytatá a derék ügynök, nem tudnám magamnak megbocsátani, ha önt teljesen vigasztalanul hagynám távozni.

A magyar boroknak fényes szerep van a londoni piaczon fentartva, mert az önök természettől gazdag és vandál mellett sem könyen kizsarolható talajuk sokkal nemesebb borokat termel mint Francziaország sovány és zsirtalan földje, azonban iparkoduiok kell önöknek egy jellegű nemes borokat, nagy quau- tumban termelni, hordáikat nemes szeszekkel teliteui, boraikkal tisztán, a tudomány vezérelvei szerint bánni : akkor meg fogják önöket az angol sterlingek ott a Maros és a Kőrös partjain keresni, de mindaddig derütelen homlokkal fognak a magyar borszállitók a Themse partjaitól búcsút venni.

Tisztelt barátom Mister Bowring, végzé be a borügynök, a napokban tért meg ismételten az önök derék és lovagim? nemzetétől, naplójába önök egyik kitűnő írójuk ezen emlék sorokat irta;

„Jó hazafinak lenni nehéz, de nem lehetetlen.“

Ne felejtse el soha báró úr ea emléksort és a czél mely önt hozzánk vezérelte, közelebbb lesz önhöz mintsem egyelőre hinné.

Evvel a társalgást befejezte.

A nemes báró azután csakugyan fraue/ia kereskedőnek volt kénytelen borait elpocsékolni, visszajövet a hazába letett a bor szállításról, hozzá látott a honi ipar, a férbli és makaó müvelésé- és úri barátainak keverés közben, pikáns megjegyzések között szokta volt londoni kalandjait elbeszélni, s azóta^taláu meg is halt mint annyi más, terméketlenül önmagára, gyümölcsteleuül közgazdaságunkra és megsiratlanul az emberiségre nézve.

Magyarország sfilyedő borászatának nem utolsó indoka szerencsétlen szensál- jaiban fekszik.

Megverne az Isten, ha azt hazudnám, hogy nincsenek Váczon szép leányok. De meg nem áldana sohase, ha azt hiresztel- ném, hogy az esztergomi lányok számban is, meg bájban is a kedves váczi szépek mögött állanának.

Hiszen van ott is sok, nagyon sok szép leány, a kire ráillik a latin mondás öt pje, a mi nélkül házasodni nem lehet, hogy :

Pia, prudens, piüchra, pudica. potens; de azért mégis csak különböző két város az az ő Váczuk, s az a mi Esztergomunk.

A „Váczi Közlöny“ derék szerkesztője nekem régi jó pajtásom. Neki köszönhetem, hogy az ifjabb Vácy. néhány derék tagját megismertem. Csak tiz olyan tevékeny erűimre lenne, mint fiatal közjegyzője, bezzeg nemsokára aranyos jövő virradna rá.

A társadalmi élet legmozgalmasabb félfiát becsülik a vácziak azon derék tanárban, ki majd minden újabb vívmányt kezdeményezett. mozgatott s keresztül vitt.

Meg is jutalmazza érte messze földet bejáró jó neve s az egész váczi közönség elismerése.

Vácz magyar város. Tősgyökeres eredeti alakokkal, zamatos sajátszerü tájejtéssel, s bizonyos mindenfelé közös jellemvo- nású ősi magyar indulentiával.

A város szeret szórakozni, meg mulatni s épen május elseje volt, mikor a „lövöldöző házban“ a mulató Váczczal talál kéz tarn.

Jé C'/igány húzta, jó közö íség mulatott s aranyos verófényű nap kedvezett.

A vácziakuak nem adott a természet olyan remek környéket, mint nekünk esztergomiaknak.

Mig Angolország kereskedelme az 6 tudományos és jel lemos ügynökein és lelkiismeretes alkuszain mint megannyi oszlopokon szilárdan áll és virágzóink emelkedik addig nálunk az alkuszügy, az ügynökiség kérdése a leglel ki ismeretlenebb, értetlenebb és gyámoltalanabb kezekben van.

Csak egyszer szükséges hazánk egy városába betekintenetek,melyek borkereskedelmi tekintetben némi jelentőséggel és fontossággal bírnak mint Tokaj, Kassa, Gyöngyös, Miskolcz, Versecz, Nagyvárad, Arad, Vácz, stb. azonnal undorral fogtok viszaemlékezni azon tudatlan, szemtelen, tolakodó, zsaroló, értelmetlen szenszálokra, kik már a vasúti és gőzhajó állomásoknál valóságos haj tó vadászatot tartanak az utazókra, alig léptél ki a vasúti kocsiból, már bőröndödet ragadják ki kezedből, szörnyen ajánl gat va egy vagy más vendégfogadót, melynek történetesen zsoldjában állanak: rendesen azonban, ők azon

bizonyos vidéki, kisvárosi uzsorások és Shylokok bérenczei, kik a mi szerencsétlen, megszorult, becsületes hiteltől elapadt bortermelőinknek 200—400°|0ra kölcsönöznek pénzeket, és ezen lelketlen kölcsönök fejében az egész évi termést elharácsolják.

Borkereskedőknek adják ki magukat ezen jó madarak, és ezen minőségüket csak is azon kis időre szokták megtagadni, mig az adócomissió működik.

A szerencsétlen, tapasztalatlan vidéki borvásárló, kit kegyetlen sorsa hozzánk vezérel, mindjárt első lépésénél ezen világcsalók és embernyuzók kelepczéjébe esik. A szenzál, — kár volna őket magyar névvel illetni, — mindjárt kezdetben telebeszéli az idegen fejét ezer- félo ajánlatokkal, hogy ö mily jó, olcsó és kitűnő borokat tud.

Azután az első cselfogás abból áll, hogy elvezeti a szenzál a vevőt egy olyan termelőhöz, ki legmagasabb áron szokta borait tartani, és kinek a mellett egy két hordó szagos bora is van.

Természetesen itt vásárt nem üt hetuek.

Akkor azután megbordozza a vevőt az uzsorásnak a város mind a négy részében levő pincééiben. égre fölére dicséri annak spirítussal, krumpliezukor- ral s sárgafölddel és mésszel izlitett borait, melyek két három forinttal olcsóbban meg kaphatók.

Az einsjáilagszagtól, a pinczebiiztől, a sok ostoba beszédtől végre megszédül a vevő feje s megcsinálja a vásárt.

———p—p——i w i w ’n ^■l■u^ln it-tv \aaai

De ha adott volna. bmtM jobban meg" becsülnék s többet csinálnának belofemiutmiA köznép mnnicás, az iparos dolgos, a zsidó magyar s az intelligeutia tevékeny.

Nem is kell több, hogy egy város virágzásnak induljon.

Van vasútja, dunai kikötője ; nincs elzárva sohase a világtól. A szomszédság kitűnő bort terein s a kertekben pompás gyümölcsösök s virágok duskálódnak.

Abban azonban igen hasonlít hozzánk, hogy sok benne a szilmaláug, s kevés a kitartás. Nagy benne a közöny, s kicsiny a buzgóság.

De hát a szeretetreméltót hibáival együtt szeretjük. Vácznak még szép jövője lehet, ha egymáshoz való vezérelmei összetartanak s keresztül viszik azt, a miért csak sírkövünket szokás megbabérkoszo- rúzni.

Még most is hallom a Cserebogár ábrándos akkordjait s látom a legszebb váczi leányt átszellemülve zongorája mellett. Még most sem érzem a jó váczi emberek baráti k.ézszoritását s azt a derék vendégszeretetet, a melyért Poprádon számlát nyújtanak be. Még most is látóin a székesegyház komoly kőszentjeit, azokat a furcsa óriás gyerekeket.

És mindig fogom becsülni azt a várost, melynek polgárai egyszerűen és őszintén magyar szívvel mondják el azt, a mi a szivükön fekszik. Jól esik ez manapság, mikor már nemcsak a tokajit, a hófehér fogakat, a csillogó gyémántot s a ragyogó drága érczeket, hanem a nemes barátságot s az őszinteséget is fölisrnerhefcetlen művészettel hamisítják. Dr. Körösy László.

Hogy azután mily gyalázatosán rá van szedve,annak csukákkor jő nyomába, mikor összevásárlott borai saját p in - ezéibe megérkeznek.

Az utazókat tökéletesen megviselte, a.vizanyag a sárgaföld és a mész segélyével diadal mat arat a boréi ómen, és nincs többé a tudománynak az a dériIő szere, mely ezt a büdös, felfordult Iotlyot újra rendbe tudná szedni.

Kérdezzétek csak meg Becs, Cseh és Morvaország bőrkereskedőit, majd értesíteni fognak benneteket elmaradásuk indokairól.

Nem azon kell, tisztelt barátaim, fejeteket törni, hogy a szónzált adótárggyá tegyétek , hanem qnalifikáljátok oly czölüpökké, hogy rajta kereskedelmünk és körforgalmunk rendületlenül megnyit godba : é ;.

Oh az én lelkem a nagy meszesé- gekbe Motő sugaraival még nem képes beérni ama fehérlő ormokat, melyek a s/ebb jövő, a kelő hajnal, az ébredő támadat hírnökei.

Mister E—i még soká lesznek Magyarországnak.

De hazám casinói, Széchenyi szelleme veletek, ne merül etek ki egy közvacsora rendezésében, hanem nyissatok ti saját helybeli termelőitek számára bortözsde könyveket, kereskedelmi hitelünk megalapítására, jövedelmeitek gyarapítására, egy erős, izmos, terheit viselni képes polgárság megteremtésére.

Dr. Kiss József.

Lövészegyesületüiik közgyűlése

(május 7.)

A közgyűlést Palkovics Károly fő- lövészmester bevezető beszéde nyitotta meg. A szép számmal összegyűlt tagokat felvilágosította egyesületi viszonyaink felől s a jövőre nézve melegebb részvétet kért.

Emelkedett szellemű megnyitóját 1 elitesen megéljenezték.

Következett azután Vezér János pénztárnoki jelentése, melyet a közgyűlés tudomásul vett s a fölmentést jegy zőkönyvi köszönet mellett meg is adta.

Az egyesületi ügyésznek, Szén tamási Bélának kiadott behajtani való ügyek késed címezése élénk vita tárgyát képezte s a közgyűlés elhatározta, hogy a béke- birót gyorsabb lebonyolításra kéri föl.

A jegyzői jelentést szintén tudomásul vették s a közgyűlés a főlövészmester indítványára elhatározza, hogy a jelentés a helyi sajtóban is közzóté- tessék.

Jelentésünket lapunkban csakis azon szándékkal adjuk ki, hogy a szebb idők emlékének felidézésével talán sikerülni fog több érdeklődést támasztani az egyesület iránt. Ez mentse eljárásunkat.

A jelentés következően hangzik ;

Tizenhét esztendeje múlt.

Hamar Pál ideigl. elnök, Brenner János, Kruplanicz Kálmán, Litsaer József, Maiina János, Pisufch István, Schwarcz József, és Burány János ideiglenes választmányi tagok 185 aláírót jelentettek, kik az esztergomi lövészegyesület megalapítására szövetkeztek.

A népszerű eszme kivitelére napról napra többen és többen sorakoztak, úgy, hogy alig egy hónap alatt az összes tagok létszáma kétszázötre emelkedett. Ritkította párját az a lelkesedés is, mely ritka áldozatkészséggel látott neki az egyesület fölszerelésének.

Az alakuló közgyűlés 18(15. április 9-én tartatott meg Hamar Pál elnök- j lote alatt s Litsaer József Esztergom

szab. kir. város főbírája, mint országfejedelmi biztos jelenlétében. Több mint 1600 forintra rúgott a fölszerelésére kiterjedő költségvetés s az alakuló közgyűlés 800 forintnak a Takarékból való kölcsönzését azonnal elhatározta.

Kik voltak akkor az esztergomi lövészegyesiilet főbb bajnokai?

A köz- és társadalmi élet legkiválóbb emberei.

Idézzük föl ma nevükkel emlékezetüket, hiszen még igen sokan közöttünk van közülök s folytatják azt az áldásos munkát, melynek már két évtized előtt is sok érdeme és elismerése volt.

Főlövészmester Hamar Pál, allö- v ész mester Leipolder József, jegyző Burány János, pénztár no Ív Sántlia János, ügyvéd Pisulh István, választmányi tagok; Lieb Mátyás, Brenner János, Schwarcz József, Etter Lőrincz, Frey Vilmos, Maiina János, dr. Lő- rinczy Rezső, Bischitzky János, De- szálh József, Kruplanicz Kálmán, Nagy Ferencz, Szilva Ignácz, Szerencsés Mihály, Trón kér Ferencz, Litsaer József, Havasi Imre, Haudinger Ignácz, Ka- mócsay László, LPb József, Leffter Mihály, dr. Feichtinger Sándor, Fleck Ferencz, Kruplanicz Ödön és Till mami Károly.

Nekik volt köszönhető a legnevezetesebb esztergomi polgári egyesület megalkotása.

Szilitoly érdekes egyesületünk történetében a tiszteletbeli tagok megválasztása.

Országos nevezetességek, nagy hazafiak s nagy befolyású esztergomiak azok valamennyien.

Az alakulásról irt jegyzőkönyv igy jegyezte föl:

Védnök; Gróf Forgách Auguszt, Eszfcergominegye főispán! helytartója, báró Baldácsi Antal, Deák Ferencz, Dräsche Heinrich, héró Eötvös József, báró Fekete Mihály püspök, Ferenczy Jákó, gróf Forgách Sándor, Friedberg Salamon Ödön cs. kir. alezredes, Ja- gassich Sándor, Lipthay András püspök, Lipthay Gyula, Luczenbacher Pál, gróf Pálffy Pál, Palkovics Károly, gróf Sándor Móricz, Scitovszky János, Schmidt Szőrén.

1865. május 14-én az esztergomi lövészegyesület, melyet hibás szóképzéssel lövöldének neveztek, az egész város i legélénkebb érdeklődése mellett meg- ■ nyílt. Ezüst serlegekre, olajfestményekre i esett a dijlövés, nemeslelkü grófunk ; Forgách Ágoston tiz aranyat tűzött ki a legügyesebb körlövőnek.

De hát azóta sok tíz folyt le a j Dunán és sok olyasmi történt, a mi az j akkori időket alkotásban is, meg szemlencsében is túlszárnyalta. Miért sorol- - jam tehát föl mindazon adatokat, melyek j egyesületünk alakulásáról szobának ?

ügy van az az életben is, hogy az s elhanyatlott ember szeret múltjára fii- -j vatkozni s tespedő jelenje tétlenségé- -i ben olyan szebb idők emlékét idézi fel 1 képzeletében, melyek vigaszul, büszke- -i ségül s megnyugtatásul szolgálnak.

Ránk is kijutott a szebb idők ein- -i lékének föl idézése, nekünk is osztály- - részünk, hogy egyesületünk igen is ei szerény jelenében visszaemlékezzünk a * múltra s rámutassunk azon fényes ec pontokra, melyekre egyesületünk min- -i delikor büszke lehet.

Fájdalom azonban, hogy a közelmúlt dl s a jövő nem kecsegtetheti a szemlé- -é lődőt fényes pontokkal.

A régi lelkesedés sokat vesztett dp erejéből s az uj emberek a kor igényei is szolgálatában sokfelé kénytelenek szét- -p forgácsolni tehetségüket, hogy liivatá- -P sukat napjaink követelményei érteimé- -ói bon betöltsék.

Egymás tetejébe alakultak a külön- -m bűző esztergomi egyesületek, melyok ifi,