Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 4. szám
Esztergom, ÍV. évfolyam. ___________________4^ szám. _______ Csütörtök. í882. Január 12-én. V árosi és megyei érdekeiok közlönye. Előfizetési ára : fi rvt — 3 , — 1 . 50 égési ev re................................... fél évi#........................................ évnogjedi« .................................... E gyes szám: 7 kr. \y. el(>IÍ7.nlé«i pénzek ír/. „Esziergom és \ idéke“ kiadóliivnlalálm/. Szétliönvi-tér §5. sz. iuiézendők. le. Hegjulunik : h e I e ii k i ii I k <51 s z e r vasárnap és csütörtökön. Nyillfór petil s<>n>ulvénl 2<* kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A Ifip szellemi részét illeti) levelezések, a szeikesv- t őséghez, LoRINCZ-UTCZA 30. SZÁM AI Á, inlé/omlolc. Kéziratokat nem adunk vissza. A városi vágóhíd. A városi vágóit id ügye azzal, liogT maga a város az új vágó Ilid felállítására két helyet t. i. a szérűknél a dunapartot, másik helyül pedig a ken - déresi földeket jelölte ki, új stádumba lépett. Mindkét helyet csupán kijelelték, de nem elfogadtak. A város közönsége az ügyet a Tanácsnak mint az első foki! iparhatóságnak adta ki az ipartörvény b és következő §§. értelmében eljárás végett. Ott volnánk tehát, hogy meghatározzuk, vájjon felállitható-ö a vágóhíd akár az egyik akár a másik helyen ? A nagyközönség érdeke és pedig különösen az egészségügyi szempont az mely követeli, hogy ezen mar most új stádiumba lépett ügyet beható vizsgálat alá vegyük. A mostani vágóhíd eltávolítását kivánók az eltávolítást azzal indokoljak 1 I-ször, mert a jelenlegi vágóhíd a város középpontján fekszik. No az idegen, ki a négy város különállását nem tudja, nem ismeri, s kit ha ezen az őskorba illő állapotról felvilágosítunk hát nevetségesnek fogja találni — ez ugyan azt mondja reá hogy igaz, hanem mi kik tudjuk hogy a szomszéd városokkal nem ritkán farkasszemet nézünk, azt mondjuk reá, hogy nem úgy van. Mert bizony az a vágóhid a város legszélsőbb pontján fekszik, s ezt az elien- nézetűek be nem fogják bizonyíthatni mindaddig mig Szttamás nem csatlakozik. Il-ik érvük az, hogy a kis Duna egyrószét be fertőz tuti. Hogy a kisduna azon vizét melybe a vágóhiti alatt lefolyó meleg víz be- léomlik, még azon esetben is, ha a vágóhíd felette nem állana, alig lehetne különösen nyáron midőn a kis- duna vízállása vajmi sekélyivó vizűi használni alig szenved kétséget. Hogy magok a Szttamás tetején lakók is a nagy Dunáról hordják a vizet az is bizonyos, s ez az egy eset maga eléggé igazolja állításunkat. A III-ik indok, melyet az ellentábor fölhoz az, hogy a vágóhíd mi- azmákat terjeszt s ez által a környékbeli lakók közt egészségtelen állapotot teremt. No már a fiatalabb nemzedék is megélt egvpár kolera esztendőt, pusztított is elég bőven városunk területén, hanem hol az úgynevezett nadrág ntczában meg a temető alatt, no ezek az utczák ugyancsak messze vannak a vágóiadtól. Nincs eset reá, hogy akár a vörös- utcza akár a vágóhíd ntczában kolera eset merült volna fel. De liát nézzük csak mi történhetik akkor ha aiiár a (Innaparton akár a kenderföldeken lesz a vágóhíd. Hogy az állati hulladék clásassék s ekként iuliczitáltassék, hát csak tessék megpróbálni ezt évi 1600 — 2000 db. állatnál, olyan bizonyos mint a kétszer kettő négy, hogy kigőzölgések származnak, oltsák bár reá Kesztölcz mész hegy ét. Tehát majd a Dunaparton épülőnél a Dunába fogják ereszteni. Köszönöm szépen, minden évben egy rendes kolera járvány, mert mint most is a kis-duna vize nem folyik Oly kevés lévén abban a viz, megérhetnénk hogy az Amerikába kirándulás nálunk is divatba jönne. Aztán ez esetben nem volna baj? jó lenne a kis-Duna vize ha az egész Dunán végig folyna az állati hulladék? Még most csak is egy kis részén, az is egy kis részén, az is a folyás következtében azonnal a nagydunába vitetik a nélkül, hogy rothadásba menne át. A kenderföldek hasonlóan alkalmatlanok arra, hogy ott vágóhid állítassák fel. Alkalmatlan pedig azért, mert mint feljebb mondáin bármikép is inficziál- tassék, az állati hulladék, kigőzölgés fog származni, ezt ki sem tagadhatja. Esztergom pedig természeti fekvésénél fogva a jelen éltető szelet a lég- vonást éppen délkeletről vagyis Dorog, jKesztölcz és Sztlélek felől kapja, már I most tessék ez a szél a vágóhid ki- ■ gőzölgését egyenesen a városra hordja. Mi támadhat ebből, mint az hogy nemcsak a Terezianum s ezen részen lakók a folytonos rósz légáramlatban fognak sinlődni, hanem az egész város megéhezheti ennek hatását. De van ennek a kérdésnek egy más oldala is s ez a pénzkérdése. A város az égető szükségtől kény - í szeritve jövő évben megkészitteti illetveI megujittatja a kis-duna hidját ez belekerül legkevesebb 4000 frtba. Hogy a helybeli de meg a vidéki is, hogy a lelkét ki ne rázza a bu- daniczai kövezet a budadautezának négyszzögkövekkel kirakása elhatároztatott ez 7 év alatt belejön Iá,000 forintba. Eleget akar tenni a város, a? u égető közkívánatnak is, hogy > Irány.».; oskobiztatása alaposabb u e-c.kö/ ésl-e vétessék, s ezért még ö 6 é harmadik azután pedig a iie-ryurA iy t»y oskolát állíttatja fel, ez is uem - .ár forintot kíván. Itt van már most akaszrin a kérdésé. Az egész város ennek .egmogol- dását úgy várja mint az éhen haló a falat kenyeret, s mérnöki számítás szerint a felépítési költség 280,000 frt. A múlt évben építtetett a varos gymnásiumot mely belejött a városnak 40,000 írtjába, már most lessék 14,000 forintos vágóhidat csináltatni, mi summa summarum 353,000 forint. Hát uraim a vágóhid költsége aligha kerülhet ki valahonnan. Nincs is ok sem közegészség sem egyéb indokból azt a mostani helyéről elvinni. A közigazgatási bizottság a nagy közönség érdekében cselekednék ha az egész ügyet ad acta tenné s jobb időkre halasztaná, mert ‘ bizou már most: is nagyen keményen kell gondolkozni, bogy a mindennapi kenyér honnan fog elő teremtődni. Adózó. Népkör. Népünk szellemi művelése ügyében akárhányszor fölszólalkoztunk s erősen hangsúlyoztuk, hogy itt az idő a tevékenységre, ha jobb módú viszonyokra akarjuk képesíteni városunkat akág anyagilag akár szellemileg. M „Esztergom és Vidéke “ tárcsája Ki szereti a magyar népété) Ki szereti ezt a magyar népet, Melyet a a sors keze annyit tépett?! Az-e, a ki tele szájjal mondja, De hogy reá szebb jövő derüljön, 8 azt kivívni tettre lelkesüljön, Arra aztán többé semmi gondja?! Ki szereti ezt a magyar népet? Melynek szive olyan sokszor vérzett! Az-e, a ki csüggedt szívvel mondja: Ne reméljünk szebb jövőt! Hiába! Veszve a szív és az ész muukája És a honfi fen virrasztó gondja! Ki szereli ezt a magyar népet? Mely mindig a szabadságért égett! Az-e, a ki doreséguek mondja A szabadság és a jog eszményét, És a jogok szent egyenlőségét Hilveszitve tagadásba vonja? Ki szereti ezt a magyar népet Mely megvédte a kereszténységet! Az-e, a ki liazudja felőlünk, Hogy nincs bennünk annyi szív és lélek, Hol az eszmék megteremhetnének, 8 mint a rossz fa elvadulva tengünk! *) Az Erődi Dániel által szerkesztett Nagykő íi .1 iü Közlöny első számából. Ki szereti ezt a magyar népet? Mely a szépért mindig lánggal égett! Az-e, a ki tudomány s művészet Sugarával úgy fölékesiii, Hogy az is, ki elleusége néki Meghódolva hajt előtte térdet? Ki szereti ezt a magyar népei ? Melyet a sors törzsétől eltépett?! Az-e, a ki irigyelve nyelvünk Más nemzetté akar minket tenni, Hogy ne tudja még nyomunk se lelni, Ha keres majd a Jövendő bennünk?! Ki szereti ezt a magyar népet? Melynek „Isten hozta“ a vendéget! Az-e, a ki sátrat ütve köztünk Megszereti, megtanulja nyelvünk, Jóban, rosszban kész velünk részt venni, 8 nem akar más, csupán magyar leunj! Oh nemzetem! édes magyar népem! Szivein gyöngye, egy gyönyörűségem! Ki szeretne, ki szeretne téged, Ha nem az, ki együtt érez véled, Együtt fárad a dicső jövőért, Melyet Isten teneked megígért. A ki mint Jób, a ó szövetségi, Balsorsbau is Istened dicséri; Ki nem hiszi, hogy te elveszhessél, Hogy rosszabb légy egyéb nemzeteknél. De fölteszi örök üdvét arra: Dicső jövő vár még a magyarra! Erődi Daniel. Az egyesület utolsó tagja. (Karczolat.) Körülbelül uyolez éve annak, hogy nagyobb utazás alkalmával Magyarország fővárosát — Budapestet meglátogattam. Szándékom volt benne néhány napot tölteni. Egyúttal Vilmos nagybátyámat, ki már egy idő óta a fővárosban lakik, akartam meglepni. Nagybátyám igen gazdag volt. Elhalálozott szülői után vagy 100 ezer forintot örökölt, daczára hogy már a hnrmiucz évet túlhaladta, mégis egyformán fiatalos jókedvű maradt. Nagyon szerette a mulatságokat, viszont őt is nagyon kedvelte a hölgyközöu- ség; mindenütt szerették. Megérkezésem nagyon meglepte, miután nem is gondolta volna, hogy én őt valaha meg fogom látogatni. Az első nap nagyon hamar folyt le. Megmutatta a hires város szépségeit, este a „Népszínház- ba vezetett. A felvonások közti szünidő alkalmával egyszer csak következőképen szólt hozzám: — Zsiga öcsém, majd az előadás után megmutatom a mi uj egyesületünk helyiségét, egyszersmind be is vétetlek a fiatalok egyesületébe. Előre meg vagyok győződve, hogy igen jól fogsz mulatni. Akarod? — Jó, sőt nagyon is örvendeni fogok, hogy újabb eszméddel ínegismerkedlioteio. Mert előre tudom s képzelhettem hogy csak is a te eszméd lehetett az az egyesület. — Igazad van, most az egyszer kitalálod az, hogy egész egyesületén alapítottam. De mindenek előtt az alapszabályok egy czikkére akarlak figyelmeztetni. Az egyesület fen állásáig mindenki teljes hal Iga tagságra van utalva azaz addig mig az összes tagok — kivéve az utolsók nem házasodtak meg. Az előadás után nagybátyám egy nagy- tágas térre vezetett, hol egy kisebb épületit ház előtt megállt, s egy titokzatos kilincset megnyomott, mire az ajtó egyszerre zörgés nélkül meguyill, s belépésünkül' ép csendesen bezárkózott. Egy sötét folyosón keresztül menve az előszobába értünk. Lépésünk hallatára azonnal kinyíltak az ajtók s mi egy gyönyörű szép bútorokkal ellátott nagy terembe értünk. Ismétlem hogy a berendezés semmi kiváuui valót nem hagyott Bátra. A terem közepén egy nagy pamlag vörös bársonyból körös körül 15—20 karszékek szintén piros bársonnyal födve. Az egyesület majdnem ősz szes tagjai már jelen voltak. — Barátaim! — szólt nagybátyám vau szerencsém önöknek rokonom :fc be ma tat,ni, kiről uem vagyok meggyőződve, ao_,y egyesületünkbe belép: igaz hogy alapszabály ellenére van, de ez idegen barátom, mondom íokonom, s remélem hogy még megtér. Tisztelt uiaim! — mondára — nagybátyáin lekötelezettje vagyok, hegy ily alkalmat nyújtott uekem, égy egészen uj s egyesület alapszabályaival 11 egismerkedui sót nagy kedvezésnek venném ha öuök érdemesnek tartanaiul; eugemet mint újonnan belépett tagot tekint.mi.
