Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 4. szám
Ölömmel üdvözöljük tehát azt a mozgalmat, mely vasárnap délután több jóakaró polgár kezdeményezésére megindult s mely már most egy igen életrevaló eszme realizálásán iparkodik. Rendkívül nagy hiánya Tolt eddig népünknél a szellemi művelődésnek. Csak a legszerényebb mértékűnek is. Népünk az év munkás napjait föláldozó tevékenységben tölti, szorgalmasan műveli szőlőit, földjeit, lelkiös- meretesen utána néz gazdaságának, de nem igen törődik utána, hogy újságot; olvasson vagy könyvet vegyen a kezébe. A jobb módú földműves osztályra, mely bizonyos fokú szellemi in tel l i- gentiát is fölmutathat, se a sajtó se az irodalom nem számíthat. És ez végtelen nagy baj. Leghatalmasabb forgalmú [irodaimi intézeteink, mint például a Franklin- íársiilat meg az Athenáeum évenkint ■kimutatják, hogy a közönség milyen rétegednek mennyiben állottak szolgálatára. A kimutatásból látják, hogy legerősebb irodalompártoló elem hazánkban az alsó papság s a földbirtokos osztály kisebb emberei. Az aristokra- tia szintén „pártol,“ de mégis többet istápolja a külföldi irodalmat és művészetet, mint a magyart. A tanító osztály igen szegényesen, a tanári nagyon szerényen, az iparos alig, a hivatalnok elvétve, de a jobb anyagi m Mii földműves (más szóval kisbirtokos) épen semmit sem törődik a magyar irodalom pártolásával s a magyar tudományosság főikarolásával. Azért nincsen még magasabb értekemben vett biztos irodalom pártoló közönségünk, a melyre jelesebb irodalmi vagy tudományos vállalkozásoknál föltétlenül számítani lehetne. Mennyit nyerne az irodalom ügye, ha fölkarolása szélesebb körökre terjedne s ha pártfogására újabb források nyílnának meg! Mennyit nyerne hazánk anyagi és szellemi érdeke, ha a visszamaradás őserdei helyett a műveltség és tudományosság iránt a fogékonyság virá- nyait látnok. És az általánosságból lekövetkez- tetvG, mennyi előny származnék közéletünkre, iparunkra és kereskedelmünkre, ha népünket szellemileg jól kiművelve nagyobb anyagi erők kifejtésére bírnánk sarkalni ! Mindez eszmék megvalósulásának nézünk most elébe s épen azért nem mulasztjuk el a mozgalom megindítóinak azt ajánlani, hogy mint más városok példája int, ne alakítsanak nép-casinót, mert az néhány hónap múlva biztosan föloszlik, hanem jó és olcsó népkönyvtárat szervezzenek, természetesen szakavatott útbaigazítás mellett. A néplapokon ismeretterjesztő és folyóiratokon kívül ne terjesszenek egyéb politikai olvasmányokat, mert a nép felfogását semmi sem rontja jobban, mint a tudákos és fölszínes tapogatózás olyan körülmények megítélésében, melyekhez csak képzett Ítélet szólhat. Legnagyobb veszedelme lenne a népkörnek, ha alapszabályaiból a politikai társalgást vagy irányzatot szigorúan ki nem zárnák. Mikor a népkor könyvtartó szekrényeiben van már egy kis tőke, akkor azt azonnal kamatoztatni kell. A néplapok és ismeretterjesztő folyóiratok a, megalakuláskor mindjárt megszerzendők. És harmadik pontozatnak a népszerű felolvasások ügyét kellene nyélbe ütni. Mindéhez azonban nem kellene egyéb, mint jómódú polgártársaink s főleg főpapságunk anyagi támogatása, mert maga az elszegényedett nép nem képes magának nópkört létesíteni. Az ügy megérdemli mindenki pártfogását. Az első bálról, — Sima Ka;czolatok — Minden ember életében van egy korszak, mely ha szerepre jut, akkor azt hiszi, hogy most már minden csak bivság, üres bliktri, ütni való philiszté- rium s egyedül csak ő maga a világ középpontja s egyedül kijelölt törekvései érdemelnek feltétlen figyelmet. Ilyenek voltunk valamennyien kedves olvasóim, mikor még nem léptünk bele az élet sajkájába, hanem csak a parton álltunk s becsméreltük a bornlé hullámokat. Ilyenek voltunk valamennyien kedves olvasóim, mikor még semmi egyebet nem tettünk, mint bált rendeztüuk. Mikor még egész múltúnk olyan rövid volt, mint saját bálunk éjszakája s mikor még rajongó ábrándjaink nem foszlottak szerte, mint a báli-terem újdonságainak csipkediszei sziinóra után. Ilyenek voltunk valamennyien s ilyenek leszünk valamennyién, inig fiatal emberek vagyunk. Ki mer elitélni értté ? * A Társaskör első bálja is ilyen volt. A jó fiúk vakmerő reményekkel szálltak síkra. Azt gondolták hogy az egész világ csak róluk beszél s csak az ő estélyükről gondolkodik. Azt hitték, hogy ha már minden is fenekestül felfordul, de az 5 tánczvigalmukat fényes siker koronázza. Es még se csalódtak. Az első bál nem bukott meg. Volt az ő tapasztalatlan föllépésükben valami lelkesítő összetartás, a mi azt mondja, hogy az esztergomi ifjúság mint a partra vetődött hajó idehaza roncsokra szakad, de az idegen világ hullámverésein megállja a helyét. * A ki arabusul akar beszólni, az tanuljon meg arabusul. De a ki nem tud arabusul beszélni, az ne is beszéljen arabusul. Arany László nem azért irta El- fridát, hogy egy szavaló hellyel közel felolvassa s hogy a publicum azalatt halálra ásítsa — Arany Lászlót. Pedig nem is az érdemelte. * Egy fiatal gyerek művész lépett föl a bálon. Nagyon kedves egy megjelenés volt a maga nem affectált szögletességeiben és sajátszerű összezsugo rodásában. Majd minden hangot plastiksilag is kifejezett. Hanem azért nagyon megállta a helyét s én nagyon örülök rajta, hogy a hangverseny estélyen legalább el tudta ragadni a közönségét. Sokat hegedült. De azért, nem hegedű ite el ismeretlen s mégis becsületes hírnevét. * Rovó Bánnal találkozom. — Hát ön nem tánczol? — Nem. Sziinóra után is találkozom vele. — Hát ön most se tánczol ? — Nem. Reggel is összeakadok vele. — Hát ön még mindig nem tánczol ? — Nem. A bál végén is látom. — Tehát semmit se tánczolt' — Tapodtat sem. Lássa a ban két dolog egyesül. Egy ki gyakorlat s egy kis üdvösség. Az nem adatott nekem, az elsőre nem nekem húzatták. Remélem 7 megért. * — Pali most gyepke jön! — kiáltja a rendező. Pali nyugodt és arrogáns, mint a féle elbizakodott jó czigány, a kinek gyönge kocsisa van. — Most séta jön kérem! — válaszolja. Es csakugyan nem játsott és .csakugyan sétált az egész bál. * Hajnali zenét adnak egy nagyau kedves túladunai leánynak. A Fürdő vendéglő folyosóján gyűlöm Ük össze a túlboldog fiatalság. Egy vidéki ur még éjfél előtt lefekszik vendégszobájában, de sehogyse alhatik; azaz örökös zenebona a folyosón s a czigány nem hagyta aludni. Hajnalig valóságosan dühöngni kezdett. Akkor aztán oda jönnek a hajnali szerenadoszok. És Pali remekül csinálja, hogy csak ugv olvad bele az egész világ. Az idegen ajaxi haragra lobban s az ajtóval átelenben álló nótázók felé röpinti ezipőit. Majd kíméletlen haraggal tör ki s elkezdi hogy Micsoda ázsiai állapotok ezek ! Az ember már hat óra hosszat nem képe# pihenni ! Nem tudom, hogy tudomásul vették-e egész külön véleményét. Különben mindössze is nagyon meg vagyok elégedve az estéllyel s csak őgy kedves tánezosnőm pikáns megjegyzését teszem magamévá, hogy azt se törüli ki kedves szerkesztő úr.( A pikáns megjegyzés igv hangzott. — Lássa baráiom legjobban mulatunk mi esztergomi leányok azokon a bálokon, a melyek nem sikerülnek s azért még se buknak meg. Reggel négy órakor mondta. És ez is azt bizonyítja, hogy azért jól mulattunk. A többi tagok ajánló helyeslésé volt a válasz. Ezután egyenkint bemutatták. Mindnyájan előkelő családból származtak s 24 — 30 évesek veltak. Nagybátyáin mint az egylet elnöke elfoglalta elnöki szókét, (mely arról volt ismeretes, hogy a többi karszékeknél valamivel magas bb vált,) s jelt adott az alapszabályok felolvasására. Az egyesület titkára erre egy kis zöld fiUetecskét húzott kis zsebéből s következőképen kezdi: 1. czíkk: Az egyesület neve: Fiatalok egyesülete. 2. ezilck: Czélja a tagokat a meddig csak lehet a nősüléstől visszatartani, és pedig mindennemű szórakoztatással, a mi a családi életet pótolja. Attól a pillanattól kezdve, midőn az egyik vagy a másik tag megnősül, többé nem tagja az egyesületnek. 3. czikk: Tag minden becsületes ember lehet, ki az egyesület két tagja vagy elnöke által ajánltatik. Titoktartás az egyesület feloszlásáig becsületbeli dolog. 4. czikk: (Itt már hangosabban olvasott.) A ki az egyesület utolsó tagja marad, azaz azon tag, ki legtovább nőtlen marad, annak nem szabad soha megnősülni különben becstelennek nyilvánítjuk. Az első bárom czikkek felolvasásánál kénytelen voltam mosolyogni, ellenben a negyedik czikk — megvallom — mély benyomást tett reárn, de mintán szándékom volt mihelyest hazajövök megnősülni— t. i. gyönyörű szép fiatul nnokalmgomat nőül vebníii; — téliát nem törődtem sokat a negyedik czikkel s mint egyesületi tag felvétettem magainat. Azután átmentünk a többi terembe hol az est, gyorsan és vidáman folyt. Tizenegy napi tartózkodás után haza rándultara hol is nehány hónap múlva csakugyan megnősültem. Fővárosi barátaimat meghittam a lakomára, egyúttal tudattam velők, hogy az egyesületi tagok sorából ki kellett lépnem. Majdnem mindé* tag meg küldte szerencse kiváuatát. Nagybátyám is gratulált, egyszersmind meg is irta hogy az egyesület már csak három taggal bir; a többiek mind a szent frigy boldogsága alá szerencsésen eljutottrk így aztán négy év telt el anélkül hogy valamit az egyesületről, (melyre természetesen még néha vissza gondoltam) vagy nagybátyámtól hallottam volua. Egy családi pör miatt föl kellett utaz- nem a fővárosba. Első dolgom volt hogy az egyesületet meglátogassam. De ón Istenem mit láttam ! Az egyesület helységei kiadandók voltak. Felkerestem nagybátyám lakását — de mit tapasztaltam ! Az egész szoba rendetlenül, egyik sarokban egy halvány arczú öreg ur ült a karszékbe, bit nagybátyámul meg se ösmertem volna. Hiszen mikor elhagytam oly jókedvű, vidám s viruló egészségben volt. Mikor megpillantott kemblembe borult s felsőimjtott. — Mi bajod? beteg vagy? kérdőm tőle. — Beteg beteg ám! — felelt szomorúan — szivére mutatva. — Csak ne légy oly kétségbeesett! Légy te is boldog mint ón, s nősülj meg! Én legyek boldog? éli nősüljek meg? Hisz én vagyok az egyesület utolsó tagja-' Most már értettem a dolgot. 0 szeretett s nem szabad megnősülnie. — Nem képzeled, hogy mennyit kínlódom folytatá — Legyen megátkozva az vz óra, a mikor ez eszme agyamba került! Halld csak! Szerettem egy gyönyörű, szép barna leányt, a kit nőül is vettem volua Akkor még megnősülhettem volna mert egyesületünk még két taggal birt. Az esküvő napja már meg volt határozva. S képzeld mi történt az napon ? Kora reggel értesültem az egyesület utolsó előtti tagjából hogy szintén megnősült! Majd megőrültem e hírre. Természetes, hogy a uősülósvől le kellett mondanom. — Szegény nagybátyám! — válaszoltam eltűnődve. No de adok egy tanácsot. Hadd itt a fővárost s jöjj hozzám falura lakni, ott majd elfelejted, ott majd meg lesz a nyugalom! — Nyugalom? — monda szomorúan, soha! nekem nem lesz többet nyugalmam. Nem voltam képes megvigasztalni. Búcsút vettem tőle. Azóta már néhány hét elmúlt, anélkül, hogy valami életjelt adott volna nagybátyám magáról. Egy napon a következő hirt olvastam az egyik fővárosi lapban: — öngyilkosság. Nagy feltűnést keltett tegnap B . . . Vilmos, öngyilkossága. Agyonlőtte magát. Hir szerint őrültségi rohamába,11 vetett véget életének. — Egy jó barátom levele még az nap meg is erősítette a szomorú hirt. Zunft Antal. Ha szívesen lát tisztelt szerkesztő úr akkor a legközelebbi bálról is megküldöm külön tudósításomat sima kar- ezolatokkal s epétlen pikantériákkal.*) Csalán. Hírek — Pór Antal pozsonyi kanonok urat ki tavai oly hősi leg kibukott városunkból, a pozsonyi Tokly Kör visz- szalépeit Vutkovicli Sándor helyébe aleluöknek választotta. A magyarosi tó egyesület ólén a Kraxelhuberek városában valóban helyén is van. — Nyilvános köszönet. A karácsonyi ünnepek alkalmára a Sz. Au- náról czimzett zárda iskolásleáuykái részére a következő adományok tétettek : Fm. biboruok herczeg prímásunk adott: 30 pár csizmát, .12 öltözéket es 500 darab kalácsot. Mélt. Szájbély pttsp. úr 5 frt M. Bubi a K. p. úr alapítványából kamat 5 frt. M. Daukó J. prael. úr 5 fit. N. Somogy K. K. úr alapítványából kamat 4 frt 70 kr. *) Vederé.no. A szerk.
