Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 3. szám

iliuíicismus, liánom tiszta Protestan­tismus. A világ vallástalanunk néz, mert nem irtózom a gyertyától, oltár­tól, orgonától s midőn egyik húgom azt kérdé, hogy fogom nézhetni, hogy egyik gyermekem pápista a másik kál­vinista, azt feleltem, hogy úgy, mint midőn az egyik nadrágot von fel a másik szoknyát. Ha barátom lehet pá­pista, mért ne feleségem s ha ez, mért ne a lányom?“ 1823. apr. 24.) (Gruz­in [cs mik Kazinczy Gruzmics erre a kö- v” e tk e ző k e t, vá 1 as z o 1 ta : „Írásom tárgya egyedül az volt, hogy azt, mit hazánk boldogságára so­kam óhajtunk, a vitatott lehetetlenség­nek semmijéből kivívjam, s legalább a reménységet addig is éltessem, mig a gondviselésnek tetszik azt valóvá is tenni. — Nem, barátom. Igaz, hogy a Religió szivet kíván, de hogy fejet is nem kíván : az nem igaz. Előttem úgy fél ember a fejetlen ember, mint a szigetien s ki csak szívvel religiosus és-nem fejjel is, azt a németek Schwär- mernek mondják. Nem valóságossá tenni akartam én az egyesülést, csak elémozditani s a sziveket ébreszteni kívántam. (Ka­zinczy nak 1813. Máj. 13.) Gruzmics óhajtja az uniót, de nem reményű, Kazinczy mivel nem reményű, nem is óhajtja. Kazinczy a kath. vallást tiszteletes régiségéinek, mágiái ragyog ásóinak mondja, mely minden érző emberre mindig nagy hatást fog gyakorolni. He azt kívánja maradjon főn mind a két vallás, csak békességben. Ha mindenki tisztelné a más vallását, ak­kor már csakugyan lehetne nniórul be­szólni. Gruzmics azt vélte, hogy ha egye­sek között létrejött az unió, akkor az idea már kivívta győzelmét a nép, majd csak az okosak után simul. Kazinczy nagy akadálynak tartotta azt, hogy a pápának zsinatot kell ösz- szehivuia, hol aztán minden elvész. (luzmics ellenkezőleg a magyar Diétára óhajtaná az ügyet, hol az istentiszte­let módját a nemzet jelieméhez, s a kor szükségéhez kellene kapcsolni; de úgy, hogy nemzetiség is legyen bennök. A katholikusokiiak engedni vagy módosítani, a protestánsoknak simulni kell. Milyen lélekemelő viszony volt te­hát az, mely a prot. vallású Kazinczy s a derék katholikus tanár között ki­fejlett! Kazinczy még leányát is Gruz­mics Izidor tiszteletére Izidoának bér­mál tatta. A szeretet melegével fölkarolt kér­désnek azonban akkor még nem volt országa. Kazinczy nem egyszer fejezte ki Gruzmics ideájának hívságát. Egész őszintén nyilatkozik a következő sorok­ban: „Dogmák nélkül vallás nem lehets te ós én ezek állal rettenetesen el va­gyunk korlátolva. Szép álmod hasonlít az alehymistáéhoz ; látja, hogy nem fog aranyat főzni, de főzi mórt a főzés és a remény neki örömet ad. (Kazinczy Gr-nak. 1823. jun. 14.) De elvégie maga is belátta, hogy nagyon szép az álomnak és óhajtásnak, hogy könnyű volna a rendsze­rás, alapos nevelés, ha egy valláson lennének az ifjak, ha az elválasztó fa­lak ledőlnének s mindenben egyetérté­sünk volna! És resign áló hangon nyilatkoztatja ki: (Gruzmics 1827. apr. 16-án irt levelében) „Igazad van, egységet re­mél mi kábaság! Kazinczvnak alig ahogy most va­gyunk, az uniót még nagyon soká nem reményű, neki elég, ha a katli. s a protestáns szépen megférnek s nem bántják egymást. Elösmeri, hogy Guz- micsnak foglalkozása vallásért lelke­sedni és tenni de Kazynczynak nem mulatsága mélyebben bele bocsátkozni. És azért nem is osztózik ideáiban. Ka ziuczynak nagyon fáj a múlt, melyre a vallásos protestáns mindig borzadva gondol. Elszegényedésünk. Szomorú példák álltnak előttünk elszegényedésünk fokozatos elterjedé­sére. Az alsóbb néposztály meg van fosztva keresetétől, a téli munka úgy szólván semmi, a mi a nyárról maradt az rég elfogyott, s a szegény nép foszlányaiban és ínségében fölveszi a koldusbotot s elmegy oda könyörögni, a hol nem szokták elutasítani. A példák nagyon szomorúak; de legszomorúbb az, hogy az Ínségesek száma napról napra emelkedik. A kol­dusok ez a fajtája a lehető legszánal­masabb. Nem tud esdekelni, nem tud hazudni; csak foszlányaira mutat és csak nyomorult családjára utal. Városunk szegényeit eddigelé meg­lehetősen ellátta főpapságunk s külö­nösen főkáptalanunk jótékonysága. A női egyesület jótékony intézménye ha­sonlóan igen áldásosán gyakorolja hi­vatását. De mindezen forrásokra egyedül támaszkodni mégse lehet. Az Ínségesek nagymérvű s rend­kívüli elszaporodása rendkívüli intéz­kedéseket igényel. Városrészeink kiilön-külön s vá­rosunk e tekintetben valóban lélek­emelőén közreműködhetnének Eszter­gom szegényeinek istápolásában. Gondoskodjék minden község a maga szegényeiről s ne engedje, hogy a könyörtelen munkásból henye és csa­vargó koldus váljék. E-y néposztályn megmentéséről van szó. Vajha ne hangoznék el felhívá­sunk a pusztában Pataházi. Lövész-bál. Tisztelt Szerkesztő úr! A lövész egyesület eddigelé mind íg­érvény es ül ni tudott társadalmunkban. Rendezéseit rendesen siker koronázta s az egyesület körülbelül kétszázötven tagjával városunk színét javát egye­síti keblében. Derék elnöke s tevékeny választ­mánya kitűnően vezeti az egyesület ügyeit úgy, hogy a társadalom méltán igényelheti a lövész egyesület farsangi vigalmát, annál is inkább, mert az idei farsang igen kevés jó sikerű mulat­sággal kecsegtet. Örömmel értesültem arról, hogy a vasárnap megtartott választmányi gyű­lés az egyesület javára rendezendő táncxvigaloin megtartása felől már ér­demlegesen intézkedett s hogy az a nőegyesületi bálhoz se közel se távol ne essék, tehát február tizenkettedi­kére tűzte ki a vigalom megtartását. Biztosítja a bál sikerét az a kö­rülmény, hogy a lady patronesse tisz­tét Palkovics Kárölyné urhölgy szives volt elválalni s hogy a fiatalság nagy része már meg van nyerve a rende­zésre nézve. Országgyűlési képviselőnk Horánszky Nándor ur megígérte szives részvéte­lét s lehet, hogy városunk közönségé­nek ez alkalommal fogja bemutatni kedves leányait és családját. Van okunk tehát örömmel üdvö­zölni a zártkörű vigalmat s a rende­lői tűnt mindenütt. A müveit sétálók gyak­ran fejcsóválva nézték, hogy az oly kicsi asztalos inas, midőn vasárnap vagy Feiera­benden a kis Duna szélére bárányt legel­tetni küldik ő nem keres magának állásá­hoz való játékot, hanem egész leikével el­merülve olvassa a Karthausit. A jó és hasznos könyveknek ez idő sze­rinti forrása az esztergomi papnövelő volt. Egy unokabátyánk volt abban akkor: Ko­vács József, a jelenlegi kis gyarmati plé­bános. Éhez járt be mikor szelét tehette — mint mondá — lelki abrakért. Kapott a sok közt olyan könyvet is, melyben az irás mestersége volt megírva, nem emlékszem már ki által irt magyar prosódiáf. A papnövelő folyosóján sétálva tanulta meg azt is, miképen kell a balkéz öt njján méregetni e pegazus isteni pari­pának kényes lépteit. Első öntudalosabb szárnypróbálgatásait, melyek iuasi éveire esnek, azzal kezdte, hogy kis öcscseinek kis lapot szerkesztett, mely természetesen nem nyomtatásban, ha­nem írásban jelent meg. A lapocska hom­lokára gyalut & körzőt piugált saját kezűleg e fölé egy nemzeti sziutí szalagot, melybe a 'festvén Szeretet czimet irta. Mindezeket Feierabenden csinálta. 1860 tavaszán föl­szabadult, s Pestre ment dolgozni. Itt a loth, legény egyesületbe lépett, melynek el­nöke I)r. Szabóid volt. Szavalni, színmű vek­ben szerepelni már ekkor nagy kedve volt s itt tere is nyílt. 8 mivel a kath. legény egyesületben annak idején nem volt sza­bad nőnek föllépni, a női szerepeket ren­deden ő vállalta el. Finom arcza s vékony, karcsú termete és gyönge hangja leginkább i atkalmásították. 1862-ben irta első darab­ját Szabóki tiszteletére az „Eluökuevenapja“ cziműt. A minduntalan betegeskedő ifjút Csep- reghy János 1862 végin Esztergomba hívta. „É betegsége után — folytatja maga az iró testvére — hívásomra Esztergomba jött dolgozni vissza tanító mesterünkhöz, hol én is munkában álltam akkor. Innen túl min­dig „kompániában“ egy ós ugyanazon mun­kát csináltuk. 1863 év tavaszán M vszlényí Gyula és Zajosok János főlisztelendo urak, Eszter­gomnak akkor igen népszerű papjai egy ottani legényegyesiilet felállításán fáradoz­tak, mi igen szépen sikerült is. Ez egye­sület dékánjává egyhangúlag Ferencz vá­lasztatott meg. Az üdvözlő beszéd, me­lyet Szcitovszky prímás ós egy igen nagy és díszes közönség elolt tartott s a költe­mény melyet azon alkalomra irt és elsza­valt, melyben Széchenyi István mellszobra felé fordulva az uj egyletről ezt mondja: Méhkas ez itt, rajta ki s be Fáradliatlan méhek járnak; Mézet gyüjtnek önmagoknak, Mézet gyüjtnek a hazának. Azért azt a szent küszöböt Lomba here no tapossa; Ott van, ott áll buzdítással Hazánk első napszámosa, stb, már igen határozott tehetséget mutat­nak“. Török János a Pesti Hírnökben ez al­kalommal következőleg nyilatkozott Osep- reghy ükről: „Ekkor elélépett egy igen fiatal asz­talos legény Csepreghy Ferencz, ki nem­csak öuk eszi tette beszédéjiek tartalma és- logicája, de természetes előadásának meg­kedvelhető modora által is feltűnt s mond­hatni általános hatást idézett elő. ügy hi­szem, tisztelt magyar olvasók, velem együtt örvendeni fognak, midőn nemzetünknek még nem iskolázott osztályaiban is ily becses elmeket tapasztalunk, melyek ha szerény munkás körükben maradnak, áldásos lefo­lyást gyakorolhatnak egykor polgártársaikra.“ Ugyanez évben Bécsbe ment dolgozni. Itt irta „Magyar fiuk Bécsben“ czimtí da­rabját, melynek alakjait nagyrészt környe­zetéből vette. Szerepelteti azt a gyárost, a kinél mind a két Csepreghy dolgozott, en­nek a leányát, egy cseh házmestert s a mű­hely egyik vén iszákos legényét. Sándorban öcscsét, Károly ban és Sixliben saját ma­gát akarta belefoglalni. — „E darab mondja más helyütt öcscse — először 1865-ben, midőn katonai soro­zásra jöttünk, az esztergomi legény egye­sületben adatott elő s oly tetszést aratott, hogy egy hét múlva ismételni keljett. Az akkor megjelent esztergomi újság lelkesült veferádákat hozott felőle. Többek közt azt mondá: „Hogy a nemzeti sziupadra is he­il lenék.“ Kezeim között van az Esztergomi Új­ság (1865. 9. sz.) azon száma, mely az előadásról referál. Az érdekes czikkecsko a következő: „Múlt vasárnap vagyis febr. hó 19-ón színi estély rendeztetett az esztergomi kath. legény-egylet tagjai által e czim alatt ’• zésre meghívandó fiatalságot arra lel­kesíteni, hogy az ügy szolgálatával csak társadalmunknak tesznek hasznos szolgá­latot s csak a siker muníiq ji: váll alják magukra. Egy lövész. H i r e k — Elszegényedésünknek igen is hangosan beszélő jele az, hogy a hol jótékonyságra van kilátás, ott százá­val tömörül össze a különböző nyomo­rék. Így történt néhány nap előtt, hogy Máj er István püspök házát több mint kétszáz szegény ostromolta egyszerre. Nagy szerencse még nyomorultjainkra a gyönge tél, mely legalább megeny- hiti nélkülözéseiket. — A jótékony nőegjesületi bál feifiiendezo , s vasarnap délelőtt tiszte­legtek az egyesület elnökénél, ki meg­győződhetett az előterjesztésekből, hogy a jótékony nő egyesületi bál az idei farsang legkitűnőbben sikerülő vigalma lesz. A második bál hangverseny részleteit Bellovits Ferencz rendezi s igy a legélvezetesebb zeneestélyre van kilátás. A dalárda s a Hétfői kör köremű- ködésen kívül női énekkar is föl fog lépni s ez alkalommal lesz szerencsénk Dr. Rapcsák Imrémé zongoraműrésze­iében legelőször gyönyörködhetni. — Nagy tánezpróba. A 4főgym­nasiumi ifjúság az a része, mely az idén Welzer Ferencz tánezmester alatt tánczolni tanult, szerdán este tartja meg a Hadiuger féle helyiség nagyter­mében tánezpróbáját, mely megérdemli, hogy a tavalihoz képest ismét kitűnően sikerüljön. — A lövész egyesület vasárnap délután a főlövészmester lakásán vá­lasztmányi gyűlést tartott, melyről kü­llőn tudósítást közlünk. E helyütt csak arra kérjük az egyesületi tago­kat, kik még jó formán vissza vannak a tagsági dijakkal, hegy ne engedjék az egyesület ügyészének hivatalos föl­lépését a bíróság fóruma előtt kifej­lődni. A csekély tagsági dij összegyűj­tése égetően szükséges kiadásokra van előirányozva; kérjük tehát az illetőket hogy kötelezettségeik kiegyenlítésére válasszák a legrövidebb s a legegye- nesebb utat. — Visszaélés. A „dr.“ czim jog­talan használata. S. Adolf ügyvédje­EGY MAGYAR FIÚ BÉCSBEN. (Vígjáték három felvonásban. Irta: Csepreghy Fe­róim-: asztalos legény.) KÖZREMŰKÖDTEK: Steinmüller gyártulaj Ionos— Happel Károly ászt.leg. Netti leánya — —------— *** B árdosi mészáros mester Pest- Kollár Kálin. ászt. leg. Sándor fia asztalos — — — Csepreghi J. ászt leg. Károly Sándor barátja— Hilbrant Rafael ászt. leg. Háger fogadós a medvéhez Csermák Jakab szabóleg.. Venezel i Savadlena nyer. 1. J°haun \ Steinmüller legényei ítel“\ Tam as é » •’ Kiss Mate bad. 1. Sikszl > Csapkovics J. nőegy. sz. Posztadni házmester — — Sziivásy János szabóleg. Neltit magú a szerző adta. Csepreghy ez alakításáról ugyanott ezt olvassuk: „Igeu találóan játszta a darab szerzője Netti is azon szerepet, a mikor atyja nyakába borult s fájdalomtól rezgő szavakkal kéré őt azon válságos perezbeu, a mikor forrón szeretett jegyesét az atya az ő házától örökre elbo- csájtani akarta.“ No talán már mosolyogva vonjuk meg tőle Netti szerepének habárait! de elismer­jük, bogy a szinrehozott darab, mely még mindig életrevaló már nem közönséges te­hetségről tan usk o d i k. Esztergomban már most rövid ideig

Next

/
Thumbnails
Contents