Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 3. szám
Esztergom. IV. évfolyam. 3. szám. Vasárnap. 1882. Január 8-án. ¥ ' Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a • Megjelenik : egész évié fél évre . G fid — luIf-e t e ii k int k é t s /> e i évnegyedre ...............................1 . 50 Egy«» szám: 7 kr. vasárnap és csütörtökön. Az elolivm .ősi pénzek az „Esztergom és Vidéke“ NyilUór petit soronként 20 kr. kiadó hi víi t:il áh óz Széchenyi-tér 35. sz. intézendők. A Hirdetések a legolcsóbb áron közöltehiek. Isip szellemi részét illető levelezések, :t szeikesvtőséghez, jwŐRINCZ — U rCZA <^0. SZÁM ALÁ, intézviidok. Kéziratokat nem adunk vissza. Farsangra való reform. (Dr. K. L.) „Kérjük a hölgyeket, hogy mentői egyszerűbbe» megjelenni szíveskednek.“ Ebből aa alapmondatból indult ki múltkori czikkében egy kedves munkatársunk nagyon is időszerű elmélkedése, melyhez fon tartottuk magunknak hozzátenni valóinkat. Nincs könnyebb föladat a legliálá- sabb tbémák között, mint az árral úszni s dicsérni azt, a mit sokan tesznek, ha mindjárt szentül is meg vagyunk róla győződre, hogy rosszul. Nagyon könnyen közkedveltségnek leszünk, ha csak dicsérünk, ha csak méltatunk oly alkalommal, midőn kötelességünk volna figyelmeztetni, óvni és opponálni. Nekünk az a nehéz, de az a szép hivatás jutott osztályrészül, hogy ne legyezgessük a társadalmi kinövéseket s ne dédelgessünk olyan elfajult állapotokat, melyeket némi jóakarattal igen könnyen meg lobot változtatni. Tehát hadi lábon állunk a báli fényűzéssel is. Pedig akkor majdnem hadat kell üzennünk nagyon sok szép hölgynek, a mi nagyon keserű föladat. Vigasztal a-z ónban az a tudat, hogy czikkünkét minden papa, minden férj, nagyon sok jó mama és komoly udvarié nagy suttyomban aláírná, de az- zal a kikötéssel hogy a neve mindazonáltal bele ne kerüljön ám valahogy az újságba, mert akkor fölfordult világ lesz odahaza. A fényűv.és ellen, mely a magyar vidéki városokban már-már égető tár&z „Esztergom és Vidéke“ tárcsája Fekete Borbála. Jön a mély vadonból fekete Borbála, Tévelyeg, tébolyog, útját nem találja. Szaladásuak indul tüskén-bokron által, Követi az erdő haragos zúgással. „Istenem, teremtőm, mit is cselekedtem? Egy falevéltől is úgy remeg a lelkem. Ej de mit remegek, hiszen nem is látták, Ember azt nem érti, mit beszélnek a fák.8 Megy haza lappangva, ér haza félénken, A kapu se nyilik előtte ki szépen. Udvar is, küszöb is, szoba is mogorva, És az üres bölcső mintha meg szólalna: »Gyere ringass engem szép gügyögő dallal: Tente baba, tente, esi esi ja kis angyal! Mese, mese mátka, fekete madárka, Voltam egy szel én is, voltam király lánya. “ Kiabál a kuvilc éjfélkor a házon, Fekete Borbála vergődik az ágyon. Hányja a hab lelkét . . s megjeleli előtte Zokogó sírással árva csecsemője. „Ha világra szültél, édes anyám, lelkem, A vadon erdőbe inért tettél ki engem? Vadgalamb a fiát eteti itatja, Még a farkasnak is kedves a magzatja.“ sadalmi kérdés, frontot kellene csinálni mindenekelőtt maguknak a nőknek. Ne találja ezt senkise kivihetetlennek. Van majd minden vidéki városban jótékony női egyesület. Ennek komoly- hivatása segíteni a helybeli szegényeket. Erre a czélra minden nemes eszközt mozgásba hoznak s rendeznek bálokat is. Már most nem viszás állapot-e az például mikor egy jótékonyczélii no- egyesületi bálon, melyet a városi szegények javára rendeznek, maguk az irányadó rendezők valóságos tőkét képviselő tói letteben jelennek meg? Lehet-e kedvezőtlenebb benyomás, mintha az ily természetű vigalmak a lehető legfényesebb s legpazarabb női öltözékből rendeznek kiállítást? Tehát első sorban a jotékouy női egyesületek irányadói tegyenek ki magukért s csináljanak lelkes propagandát az egyszerűség eszméjének. Ezt azonban ne hirdessék a meghívókon, mert akkor bizonyára az ellenkező sülne ki, hanem hirdessék maguk között, hogy a jótékony bálra valóban mindnyájan a lehető legegyszerűbben fognak megjelenni, hogy a fényűzési példák annál inkább kiríjanak s önmagukat győzzék le. A jótékony nőegyesületek mindenütt irányadó elemek s ha a jótékonyság náluk nem ürügy, hanem valóságos czél, akkor nekik van legfőbb hivatásuk és jogosultságuk a társadalmi haj ellen mindenfelé gyakorlati reactiót szervezni. Biztosíthatom a múltkori czikk igen tisztelt írónőjét, hogy az igen is egyszerű öltözék ti bálokról nem nyilat- kozhatik úgy egy művelt és lovagias fiatal ember hogy : no ez a bál valóságos szobalány bál volt! A ki látszatos műveltségét, illatos fürtökben, szabója ügyességében s af- fectatiójában .képviseli, az természetesen nem fog visszariadni ízléstelensége nyilvánításától s talán elítéli azt a bált, a hol nem tehetett tönkre né- l^ny selyem uszályt s nem sodorhatott le néhány atlasz diszitést. Biztosíthatom e tekintetbon a múltkori czikk igen tisztelt írónőjét, hogy városunk fiatalsága a lehető legválo- gatottab s legnemesebb értelemben, csak örvendeni fog azon reformnak, ha báljainkon a fényűzés helyett egyszerűség kezd uralkodni. A mint említettem, a kezdeményezés egészen a hölgyeken áll, főleg azon hölgyeken, a kik hivatásuknál fogva méltán síkra szállhatnak a takarékos egyszerűség eszméje mellett. De ba számítani kell a fiatalságra, akkor a komoly fiatalság mindig oda fog csatlakozni, a hol nem a jólét fitogtatása vagy a zilált viszonyok selyemruhás meghazudtolása szerepel, hanem a hol a jóízlés a takarékosság s az egyszerűség hirdetik az igazi jó feleségnek való leányok szerető tre méltóságát. A vallás unió. (Irodalomtörténeti adatok.) „Vajha egy vallásiját, vajha egynyelvűét volnánk mi szegény magyarok !“ Gruzni’cs. A ki ismeri a Kazinczy korát, az ismerni fogja a legérdekesebb kérdések között a vallásnuió kérdését is, mely főleg Guzmics Izidor idealismusa I által az irodalomtörténetnek mindig egy nagyon vonzó lapja lesz. „Én barátom semmit úgy nem óhajtók, mint az egy nemzeti nyelvet — Írja Guzomics — s az egy nemzeti religiót, azt hitetvén el magammal, hogy csak e kettő egyesülve egyesítheti a hazafiak lelkét“ (Kazin- czynak 823. apr. 4.) Erre Kazinczy igy nyilatkozik: „Te nemzetemnek egy vallást óhajtanál adhatni. Reméuyelhetni-e ezt? Nem hiszem. Berzeviczy Gergely is törte az affélén magát s kívánta ítéletemet. A kérdésre ez vala feleletem : Eszes emberben meg var az unió: a nem eszes soha el nem fogadja. S ezt mondom neked is. Nem édes barátom, unió sohasem lesz. A Római Anyaszentegyháznak egyik oszlopa az, hogy magán semmit sem változtat: s mint gondoltad, hogy igy a protestáns uniáltassék! Ezeknek vallása a progressives: a tied nem az. A Religió szivet kivan s nem fejet és ha a ti religió toknak holmi baja s alkalmatlansága nem volna az jobb volna, azaz czólravezetőbb, mint a miénk. Nekem pápista leányaim vaunak. A legidősbet magam vivém a kassai Püspök elébe, hogy bérmálja meg. Magam kértem egy imádkozni szerető uj helyi káplánt, hogy készítse cowmu- nióra, de megírván neki, mit óhajtók s midőn a gyermek az oltárhoz ment az egész templom láttára nyomtam áldó csókomat homlokára. Utálom a frauezia libertint, a franczia pliiloso- phust s magam a legreligiosusabb embernek ismerem magamat. De az én vallásom n«m Anti-Ca„S éjuek éjszakáján siet az erdőre, Öleli kis lányát, csókolja előre. Fogadja az erdő haragos súgással, Hej de az ő szive csak gyerek sírást hall!8 „Iezike-piczike, aranyos babácska, No ne sírj, no ne sírj, itt jön a main ácska. Hazavisz, rubiiitom, soli’se hagy el többé, Dobogó kebelén tartogat örökké.8 De jaj, hova tette, mucs a piczi ottan, Keresi holdféuynél, minden kis bokorban. Keresi, kutatja, de nem akad rája, Hol emitt, hol amott liallik a sirása. „Czinege, nyulacska, ugyan hova bújtál? Aha, megvan, ott sir, kukk, a gyalogúinál. Te odú, te barlang, niucs-e itt a lányom? Jaj nekem, jaj nekem! . . uczczu iliajdá [rom!“] Pósa Lajos Egy esztergomi asztalos. A népszínház egyik legnépszerűbb népszínműírójának Csepreghy Fereuczuek esztergomi napjairól találtam jegyzeteim közt néhány igen érdekes adatot. Iparosaink közül még igen sokan élénken fognak vissza emlékezni a derék pályatársra, ki legelső költői benyomásait sőt sikereit városunkban szerezte. Nagyon szerény, egyszerű, de nemes lélek volt telje; életében s a helybeli kafcholikus legéuyegvesületnek kitartó tevékenységével egészen uj irányt tudott adui. Nem lesz teliát érdektelen, ha a derék íróról, ki az asztalos műhelyből nőtt ki legjelesebb íróink közé, néhány jegyzetemet bemutatom. Van Csepreghy Fereuczuek egy nagyon derék asztalosmester öcscse Budapesten. Igen értelmes és jómódú egy magyar iparos, kinek nevével gyakrabban találkozhattak olvasóink jeles iparos csikkek alatt. Csepreghy János a Pesti Hírlap két év előtti folyamában (1880. 57. 58. sz.) Az én néhai jő Ferencz bátyámról czirn alatt igen becses följegyzéseket közölt s ezek között találtam a következő igen jellemzetes részleteket; Hogy az én jó bátyám — úgymond Csepreghy János — épen az asztalosságot választotta, annak Jókai Mór volt az oka. k Pesti Napló épen ekkor közölte a Magyar Nábobofc. Jókai e regényében lép föl egy Boltai Sáudor nevű asztalos legény, a kit tehetsége rendkívül kiemel a forgácsok közül. Mesterének remek rajzolatokat ád, aristokratákkal érintkezik, nagy emberek szívességbe jut. Ebbe az ideális asztalos legénybe szeretett bele a kis Csepreghy s igy lett asztalos.8 Az asztalos inas élményeit következőkép festi : „Tizenegyedik évében volt, midőn Esztergomba, Szeifert József műhelyébe adták. Tanpénzt kellett értté fizetni, bogy a nehezebb munkáktól meg legyen kiméivé. A milyen gyöuge növésű kicsiny fin volt, Szeifert uram műhelyének szokásait néhány hó alatt mégis fenekestül fölforgatta Eleinte sokat korholták tagitóicgóuyei azon I — egy valódi asztalos inashoz sehegysem illő — szokásáért, hogy a reggeli déli, és esti szünidőben a helyett, hogy áhítattal az ő korcsmái sfiklieiknek előadását hallgatta volnál, mindig olvasott, a könyveket bújta, hanem később az ő példáján maguk a segédek is olvasgatni kezdtek, végre az egész műhely olvasott az öreg Sámueltől kezdve le egészen Jóska és Matyi iuasokig kik Fereuczuek Treucséuvármegyéből származott eollegái voltak. Szeifert urarauak — Isten nyugtassa őt! — eleinte o változás nem igen volt ínyére, mivelhogy az olvasáshoz kivált u kosz- szú téli estéken nem kevés gyertya kellett. Sok.kkal több mindenesetre mint annak előtte, midőn a legények inkább a korcsmárosok gyertyáját fogyasztok. Egyszer csípősen jegyezte meg, hogy műhelyéből inkább egészen casiuót fog csinálni. De midőn művelt megrendelői —- ezek között több világi és bonczés tanár — műhelyének e meglepő sajátságaiért öt megdicsérték : megelégedve monda, hogy ez teljesen az ő kiváuata szerint vau igy. Kárt külöubeu e változás nem is igen okozott, inkább csak hasznai hajtó t üzletének, mert az általánossá lett tanulási hajlam rövid idou a műhely készítményein is visszatükröződött. Ferencz maga például a koporsók piugálását addig nem ismert lendületbe hozta. Senki azelőtt olyau rozmaringot, olyan feszületet, homokórát, meg eltört égő gyertyát, melynek füstje lefelé gomolygott, nem festett azokra.' A vasárnapi rajziskoIának, mint akkori németajkú rajztanára monda Regi menst Haupt Äciclmerje volt. i hol megfordul,
