Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 21. szám
Esztergom, III, évfolyam. ______ 21. szám. ______________Vasárnap 1881. márczius 13-án. V V árosi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ára : egész évre..........................................6 fit, — Irr. fél évre......................................... . 3 „ — „ é vnegyedre..........................................1 , 50 , Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadd hivatalhoz, Széchenyi téren intczeudők. Megjelenik : hete ii k i n t kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, ŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM ALÁ, intézendők. Kéziratokat néni adunk vissza. Megdöbbentő napirend. Jó ideje már majd minden liéten hamis bukásról meg váratlan csődről vezet naplót Esztergom városának bánatos géniusza, Tisztesnek látszó éleinedett férfiak, becsületes törekvésüeknek feltűnő fiatal emberek záratják be boltjaikat s őszitik meg hitelezőiket. A botrányról csak elbeszélgetnek egy darabig a mindennapi kávéházi társaságok, végre szidják a zsidót s a kormányt, De a megdöbbentő napirend tanulságát senkise keresi s a gyógyszert senkise alkalmazza, Ma megint egy fővárosi fiók pénzüzlet ingadozása, vagy mondjuk ki őszintén szédelgése izgatja föl egész városunkat. Egy váltóház tulajdonosa igen érdekesen megszüretelt. A torkolt itt hagyta s a jő termést magával vitte. Néhány komoly koponyájú ur is részt vett a szüreten s erősen puffogtatta az üres puskát. Ezek a bölcs moralisták. És kezdenek beszélni az úszókról is. Köztiszteletü, közbecsiílésü urak is vauuak köztük, a kik jómódjuk bordójának megnyitották a csapját s ugyancsak mohón vesztegették belőle azt, a mit nagy czélok elől ku- porgattak egybe. Próbálja csak meg valaki. Vegyen egy ivet s menjen pl. egy tönkrejutott család számára kéregetni. A szükkeblüség durvasága s a zsugoriság visszataszító kislelküsége mindenütt előtte lesz. Kudarczot fog vallani ember- baráti törekvése s a nyomorgó család ki mehet a temetőbe. Vagy kérje pártfogásukat közérdekű eszmék fölkarolására. Pbiliszteri olcsó érvekkel s az uzsorások alantjáró logicájával fogja bebizonyítani, hogy erre meg arra éretlen a város közönsége, hogy kár is feszegetni olyan dolgot, a mit nem pártfogolnak. És megint a kudarcz szégyenpirjával sompolyogsz el s megfogadod, hogy ezentúl okulni akarsz. Hanem ha arról van szó, hogy ezer forintból lehet több ezret is termeszteni rövid idő lefolyása alatt, még pedig minden munka nélkül, ha arról van szó, hogy a gazdag ember néhány nap alatt még dúsgazdaggá is lehet, ha feléje mosolyog a szerencse : akkor nyájassá válik a szűkleikiiség zsugori arcza, kinyílik a fösvénység szoros marka s merész- szé, áldozatkésszé sőt elszánttá fokozódik a krajczáros takarékosság s a visszautasító ku- porgatás. Valóban sajátszerű tünemény az élet vásárján s a meggazdagodási láz zsúfolt pia- czán. Koezkáztatni, veszélyeztetni, gyanús kezekre bízni ezrek sorsát s megtagadni a jótékonyság filléreit s visszautasítani az irgalom csengéseit! Könnyelműen a forgandó szerencsére bízni a vagyon jórészét és sopánkodni, jajgatni sőt kétségbeesni, ha arról van szó, hogy a közérdek egy kis gyámolitást kér. Fájó szívvel vonjuk ki a megdöbbentő napirend szomorú morálját, mely csak azért olyan szomorú, mert annyi előkelőségünk s annyi gazdagodott parvenunk sirathatja benne a jobb sorsra s szentebb czélok kivitelére érdemes anyagi forrásokat, A közönséges csalókkal azelőtt nem maradt egy tető alatt, nem váltott szót s nem fogott kezet a magyar ember. Ma a hamisan bukott boltos még a rokonszenves emberek szerepét játsza. Azelőtt csak annak adtak hitelt, a kinek kipróbált becsületessége volt. Ma a Leitnerek csavargó haramiái s a bécsi krach epigonjai átalános népszerűség tárgyai. Valóban szomorú jelenségek. Meglazult fegyelmi! társadalmunknak kelleno a megdöbbentő napirend nyavalyáin segíteni. Tartsunk össze, méltassuk a becsületet még a koldusban is, de korbácsoljuk meg a szédelgőt még a gyémántos kezű dúsgazdagban is. Törekedjünk kevesebb vagyonra, de több becsületre s ne az erszénye hanem jellome szerint tiszteljük felebarátunkat! Levelek egy vidéki nőhöz. — Az országos nőipar-kiáliitás érdekében. — II. Önök ott a vidéken, hölgyeim, tehát apostoli hivatást teljesítenek, ha minden nőiparág jelentékenyebb képviselőjét a kiállításban való részvételre buzdítják, vagy nekik legalább lehetővé teszik, hogy részt vegyenek mások anyagi támogatása vagy hozzájárulása folyfáu. Ez leginkább úgy történik, ha egyes czikkeket nagylelkű hölgyek megrendelnek, ezáltal a készítőnek lehetővé teszik, hogy anyag, idő és fáradság áldozat nélkül állítson ki. — Különösen áll ez a szegényebb himzőnőkre, varrónőkre s főleg a póruőkre nézve, kik nagyon sok érdekes s etnográfiái szempontból is értékes tárgyat állíthatnának ki. Ha mindenkit lelkesít a kiállításnak imént jelzett uagyfoutosságú czélja, oly eredményt leszünk képesek elérni, melyre minden magyar nő büszke lehet. A kiállítás második csoportja a leányiskolák, nőnevelő-intézetek, tanitóképezdék, nőipariskolák és „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE" TÁBCZÁJL Születés napomra. — Márczius, 15-ikén. — Hogy oly sebes az időnek szárnya! S mégis annyi bus nyomot hagy bátra! Hogy oly hamar eltűnnek az évek, S szétfoszlanak a vágyak, remények ! Hogy az élet olyan tilnő álom — Huszonnégy év... s oda ifjúságom! Huszonnégy év... mily rövid: egy arasz, S vele mégis oda van a tavasz! Életemnek arany tavasz-kora Alig éltem már is oda-oda! Hej az élet olyan tűnő álom — Huszonnégy év... s oda ifjúságom ! Ábrándoztam, hírről, dicsőségről, Csillagokat tépni le az égről! Olyan szűknek érzém e világot, Lelkem fényben tündökölni vágyott... Hisz az élet olyan tűnő álom — Huszonnégy év... s oda ifjúságom! A hírnévről lemondtam már régen, Fény, ragyogás, egyik sem kell nékem, Boldogítson a szerelem mécse Kedvesemnek csókja, ölelése... Hisz az élet olyan tűnő álom — Huszonnégy év... s oda ifjúságom! Hir, dicsőség nem bántja már lelkem Csak te lánykám, csak te szeress engem! Nincs szivemnek, nincsen egyéb vágya: Csak te veled boldog lenni lányka. „Egy kunyhó és két szív“ ideálom : Hisz az élet olyan tűnő álom! Hevesi József. Az én kegyenczem. — Bajz. — Csúnya kietlen éjszakán egymagám siettem hazafelé. Féktelen vihar zúgott végig a néptelen ut- czákon s a havat óriási csikókban zúdította le a házakról. Néhány éber bakter czammogott olykor-olykor elém, alázatos jóéjszakát kívánva. Mindenki családja körébe menekült s a kinek nem volt családja, legalább nyájas lakására sietett hol vígan lobog a tűz s minden könyve kedélyes csevegésre kínálkozik. Egy gyauus ntcza sarkán úgy belémkapott a vihar, hogy kényten voltam gyorsan odalapului a ház falához, különben szentül megdönt. A félénken világló petróleum-lámpa olykorolykor nagy Jobbokat vetett s zord utamat majd a másik lámpáig megvilágította. Éles, apróra zúzott üveg gyanánt vágódott rám az emeletes ház szörnyű meredek tetejéről lecsapó havazás. Alig láttam alig hallottam. De azt igen is 1 éreztem, hogy egy félig hóval befútt ember testére léptem. A következő pillanatban más irányban zúgott a hózivatar szeszélye s én bátran fölvetettem fe- 1 jemet. Meglepetve tekintettem magam elé. Egy kínosan nyöszörgő fiatal ember feküdt lábaim előtt, vékonyka, íöszláuyos ruhában. Fájdalmasan zsugorodott össze s reszketve födte el arcát mind a két kezével. Mikor szélcsöud következett, levette arczárói ) kezeit s körültekintett. Maga a kétségbeesés nézett I reára. Kékült arczán a kínos megadás, aggodalmas I szemeiben a végső reménytelenség. 1 Mikor rám tekintett, megrándultak idegei s I annyi erő gyűlt össze dermedt tagjaiban’ hogy fé- lig-meddig föl bírt vánszorogni. Megesve segítettem rajta. — Könyörüljön rajtam — eseugé remegő hangon s megragadta karomat. — Lássa én meghalok, ha még tovább is az utczáu kell maradnom. Megint felénk csapott a vihar. Hatalmas erővel hordta ránk a más utczák minden futó havát. Kénytelen voltam elfordulni a sziszegő áramlattól.
