Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 21. szám

egyéb nyilvános intézetek kiállítási csoportja. Ennek czélja azon rendszert feltüntetni, a mely szerint leányaink az iskolában a házi munkákat saját hasznukra, vagy (a tanítók) másoknál leendő értékesítés szempontjából is tanulják. E rendszer megismerése ránk nézve felette fontos. Fontos azért, mert a kiállításban szerzeudő tájékozás alapján e rendszer tökéletesítése érdekében illetékes helyen sokat lehetne tenni, s mindazt a mi egyikmásik intézet rendszerében előnyösnek mutatkozik, a többiekkel is elfogadtatni. Az e csoportban való részvételre különben fölösleges újból is buzdítani a tanügy nemes barátait, mert a vallás és közoktatásügyi magy. kir. miniszter ur, mint a kiállítás egyik főpártfogója, az összes tanintézeteket, melyekben leány növendékek taníttatnak e kiállításban való részvételre köriratban szólítja föl, s a tanfelügyelő urak is melegen karolták föl ez ügyet és dicséretes buzgalmat fejtenek ki a leányiskolák méltó képvisel- tetése érdekében.

A kiállítás harmadik csoportja lesz valószínűleg a legnépesebb. Ide a nők kézi munkái tartozunk. Olyan kézi munkák, melyeket közönségesen e nevezet alatt szoktunk megjelölni, melyek nem képeznek kereskedelmi czikket, hanem a háztartás díszítésére vagy szükségletére vaunak rendelve. Minden nő köteles háztartásában a tű és olló közvetítésével a szükséges javításokat eszközölni, vagy eszközöltetni, mi csak hozzávetőleges számítás szerint tiz százalékkal fokozza a ruházati és egyéb ily javításra szoruló czikkek értékét. A nő Stein LŐ- riucz számítása szerint munkájával az ingó javaknak legalább egy százalékát takaríthatná meg éven- kint. „Tegyük föl — Írja Stein — hogy a megtakarított vagyis nem szerzett, de a nő által veszni nem hagyot százalék évente csak öt forintot tesz. Tegyük föl, hogy Ausztriában és Magyarországon ' csak hat millió család van. A birodalom női tehát éveukiut legalább is 20 millió forintot takaríthat- j nának meg, mit a férfiak meg nem takaríthatnak. I Ha nem nevetséges ama kár kiszámítása, mit a szú és szőlőféreg okoz, csakugyan nevetséges volna számokkal kimutatni azt, a mit azáltal nyerek vagy veszitek, ha ingem és harisnyám kijavitatlan marad s a kendőm szakadásával nem törődöm ?

Tegyük föl, csakugyan kevésre számítva a dolgot, hogy ama hat millió család csak 20 millió inget visel, s hogy minden ing 4 rőf, hogy tehát 80 millió rőf szövet csak ingekre használatik föl, s ennek kerek értéke, ha egy röf — mondjuk — 33'/2 krajczárba kerül, 27 millió forint; tegyük föl, hogy helyes javítgatás mellett minden ing csak 10 százalékai tart tovább, mint különben, akkor a házi nő kezében a tű és a czérna mathematikni biztossággal csak az ingekuél 2.700,000 frtot takarít meg éveukiut.

Kiszámíthatnék még, mennyit takarít meg a a harisnyán, a czipőu, az ágy és asztalneműn, a ruhánál, a konyhaeszközöknél s a bútorzatnál. Kérdezzük meg gyárosainkat mennyivel kevesebbet szükségei egy nép, ha nem bir annyival, hogy sokat fogyaszszon, s tapasztalni fogjuk, hogy mennyivel bírhat többet egy nemzet, ha női oly házi nők, kik keveset használnak föl, de sokat tartanak fönn.

Valóban vagy nagyon gazdag, vagy nagyon szegény lehet az az ember, ki ezt fölfogni képtelen.“

A ki azonban e számítás jelentőségét fölfogni képes, az könnyén méltányolhatja a nőiparkiál- litás fontosságát. Tudjuk, hogy a gondos nő nagyon el van foglalva a háztartás teendőivel, de legtöbb esetben jut idő és alkalom, melyet kézimunkával értékesíteni lehet és kell. Az az irány, mely a kézi-munkában nyilvánul, mindenesetre jellemzi a nőt is, ki kézi-munkával foglalkozik. Egy darab munkából a gondos szemlélő fogalmat nyerhet a készítő egyéniségéről, Ízléséről, szorgalmáról és pontosságáról. S ha a nők egy országos kiállításon jeleunek meg, az ország előtt, az országnak tehetnek tanúságot alkotó képességükről, Ízlésükről és felfogásukról.

De ha meg is vagyunk róla győződve, hogy e csoportnak általános képe egyik-másik irányban még kívánni valót hagy fönn, ez nem leliot ok a kiállításban való részvétel csökkentésére. Ellenkezőleg! Ha tudjuk, hogy szigorú és igazságos bírálók mondanak Ítéletet munkáink felett, kétszeresen kell törekednünk i tömeges részvételre.

Hadd legyen alkalom a tökéletesedésre. Tár- j ják föl a hivatottak a kézi munka eddigi irányának ferdeségeit. — Mert ezáltal alkalmat szolgáltatnak a nőnemnek e ferdeségeknek jövőre való mellőzésére. Alkalmat szolgáltatnak a kézi munkának minden irányban való tökéletesítésére.

; Gelléri MórHírek.

— Herczegprimásunk a héten néhány napra a fővárosba utazik.

— A primási palota ez idei építkezését sokan kétségbe vonják, a mennyiben még sem az előmunkálatok meg nem indultak, sem tégla gyárakkal viszonyba nem léptek.

— Mikó Lajosné temetése leginkább bizonyította a közönség mély rokonszeuvét. Az öreg utcza majd egészen megtelt a részvevőkkel.A telekkönyvi

| tisztviselők s az ügyvédi kar igen díszes koszorúkat helyeztek a megboldogult koporsójára.

— Burián János urat tegnapelőtt Budapesten az összes jog- és államtudományok tudorává avatták föl. Őszinte örömmel sietünk gratulálni.

— Polgármesterválasztó közgyűlésünk f. hó 25-én lesz, ügy értesülünk, hogy Szilday József

tanácsost egyhangúlag fogják megválasztani, a minek az adott viszonyok között bizonyára mindenki csak örvendeni fog.

— Wanke Sándor primási foerdőmester urat a napokban a dunai réven való átkelése alatt szél- hűdés érte s a beteget Bodies úrhoz kisérték Párkányba. Örömmel értesülünk azonban, hogy a tevékeny férfiú már minden veszélyen túl esett.

Két ievél érkezett hozzánk egy hitelében megtámadott kereskedőnk reputatiója helyreállítása érdekében. Minden megjegyzés nélkül közöljük mindkettőt s az ítélet fogalmazását az olvasóra hagyjuk. Az első levél a következő: Fried Arnold ur felkérésére a nyilvánosság előtt kiuyilatkoztatom, hogy mint a Takarékpénztár pénztárnoka már huzamos idő óta csaknem hetenkiut ezreket váltatok nála és váltásaiban mindeddig semminemű hiányt sem fö- döztem fel. Esztergomban márczius 10-én 1881. Kakass, pénztáruok. — A második levél igy hangzik: 1. Szerk. ur! Egy idő óta Fried Arnold pénzváltását e lapok nyiltterében kíméletlenül gyanúsították. Minthogy hosszabb idő alatt alkalmam nyílt Fried urnái munkásaim és napszámosaim számára sok fölváltást eszközölni, a gyanúsítások értékét le bírom szállítani annak kijelentésével, hogy én Fried Arnold urnái a pénzváltás körül mindig a leglelki- ösmeretesebb pontossággal találkoztam. Kelt Esztergomban, raárcz. 10-én 1881. Kovács Ferencz.

— Kiss József egy valóban remek költeménynyel örvendeztette meg lapunkat, melyet jövő vasárnapi számunkban mutatunk be. Kiss József reményű, hogy költeményei az esztergomi szépeknél is pártfogásban fognak részesüíui s ide vonatkoznak következő sorai: „Tisztelt pályatárs! Kern hiába

országos hirűek az esztergomi szép asszonyok, hiszem, hogy most is ki fognak tenni magukért.“ A jeles költő valóban megérdemli, hogy ebbeli reményei teljesedésbe menjenek. Előfizetési felhívással szívesen szolgálunk.

— Több oldalról kaptuuk kérdezősködést aziránt, hogy mikor is készül el már Palkovics Károly arczképe? Válaszszal csak most szolgálhatunk, mert a várvavárt mű már néhány nap múlva meg fog érkezni. Elvárjuk, hogy a kiküldött bizottság a leplezés ünnepélyét is magára fogja vállalni.

— Helyi irodalmunk egyik legfigyelemreméltóbb vállalata a Buzárovits Gusztáv kiadásában megjelenő Mulattató Zso b k ö ny v tá r, melyből épen most jelent meg a második füzet. Az Ízléses kiállítású s takaros formájú tiz krajezáros füzet Lauka Gusztáv Eltévedt Csók czimű humoros novelláját közli. A kik kedvelői a földerítő, szellemes olvasmányoknak, azoknak fölösleges is lesz bővebben méltatni a füzet becsét.

— Gözhajózás. Az idei legelső gőzhajó ma este fogja érinteni városunkat. A szőuyi hajó ugyanis ezentúl a szokott, időben már rendesen fogja köz- vetiteni a régesrég várt duuai közlekedést.

De a közben gyorsan megragadtam a szerencsétlen ifjú karját, különben a sebes vihar leteperte volna őt. —

— Fogja meg karomat és jöjjön velem ! — mondtam a szerencsétlennek, a ki lázas hévvel ragadott meg engem.

Az utcák már egészen sötétek voltak. Csak néhány nyájas utczai lakás meleg szobáiból derengett ki a lámpák fénye. Gyorsan mentünk, neun sokára haza is értünk.

Kizártam lakásomat s a kis éjjeli lámpásról meggy ujtottara gyertyáimat.

A szegény fiatalember már nem didergett. — Hálásan mosolyogva tekintett rám.

— Milyen jó világ van idebent.

A legkényelmesebb székbe ültettem.

— Étkezett-e már valamit ?

— Dehogy étkeztem, jő uram. Dehogy étkeztem. Tegnap este a pusztai korcsmában jó meleg borlevest főzött egy jó asszony. Az tartja — még mostan is a lelkemet.

— Hát majd hozatok magárnak valamit.

Megmondtam a cseléduek, hogy sürgesse és

siessen.

Mohón étkezett.

Szürke kis kabátja minden mozdulatánál, minden varrásánál szerte nyílt.

Viselete szörnyű nyomorúságos volt. Minden darab ruhájának más gazdája lehetett, mert vagy igen is kurtán, vagy nagyon is fölöslegesen nyúlt el rajta.

De volt valami rokonszenves kifejezés az ar- czán. Nagy kék szemei, bodros szőke haja, vékony, fehér pelyhedző bajusza, finom szabású ajka és nemes hajlású orra merően ellenkeztek koldus mezével.

Gyorsan étkezett s vacsorája után, mikor utolsó pohár vörös borát is megitta, fölkelt és hozzám lépett.

— Talán lesz még módom meghálálni is jóságát.

És meg akarta csókolni kezemet.

Gyorsan visszaléptem s szivarokkal és ciga- rettekkel tértem eléje. Megkínáltam. Cigarettere gyújtott.

Kandallómhoz húztam a székét s megkértem hogy már mos-t beszélje el történetét.

Keserű mosolylyal tekintett reám.

—• Ha ugyan van benne valami, a mi nem szomorú.

— Beszélje el csak őszintén.

— Hát engem uram Bodor Sándornak hívnak. Egy hónap óta se istenem, se jó emberem.— Szüleim egész akaratuk erejével a papi pályára adtak. Két hónap múlva megszöktem a szemináriumból, mert nem nekem való életet tengettem ottan át. —

Haza nem mehettem.— Elmentem hát színésznek. Egy nagy vándortársasághoz kerültem, hol azt az ajánlatot tettem, hogy játszom ambití- óból 6 nem rendes jövedelemért.

Fölösleges is volt az ajánlat. Hiszen az egész trupp csupa koldusokból állott. Még tolom kölcsönzött maga az igazgató is az első napokon, mikor még volt egy kis pénzemNemsokáia egy jómódú vidéki városba kerültünk. Ott se volt ugyan pénzünk, de jó emberünk nagyon sok, a ki ellátott, vendégelte eretett.

A vidéki sziuész magától lesz. Nem tauitja azt senki. Ha van benne tehetség, az auuyira-meny- nyire neki fejük, ha nincs, akkor lesz belőle sziu- laposztó, kellékes, színházi szolga vagy tolvaj.

Másfél hét múlva nem volt család hová bejá- rós nem lettem volna.

Azt mondták, hogy jó színész vagyok. Mindig a legmódosabb szerepeket adták nekem. Sokan dicsértek, sokan szerettek. Csak szülőim nem. —Úgy hallottam —- hogy megeugesztelődés nélkül haltak meg.

Nem is volt áldás az én életemeu.

Ekkor történt hogy megösmerkedtem egy le- ányuyal, a ki már első találkozásunk óta szeretett.

Hanem hát ezt hagyjuk ki.

. . . Most semmi se vagyok.

Aszód felé megyek, arra lakom. Talán maradt valami rám a szülői átkon kívül is.

Az én kogyeuezem merengve nézett maga elé.

Elhallgatott.

Elbeszélése közben elkészült a thea. Átnyújtottam neki az illatos csészét s megiut cigarcttel kínáltam.

Thea közben nincsen titkolózás. Megnyílik a szív, leírnia titok nehéz leple s az őszinteség nyájas csevegése mindent szavakba önt. Nagyobb hatása [

vau annak a bornál. A bor feledteti a bánatot és vidámit. A thea nemcsak őszintévé, de elégültté és bizalmassá is tesz.

A borozó nehezen beszél, a theázó kedélyesen cseveg s nem nagy mondatokban, hanem őszinte részletekben áradoz.

— Várjunk csak, barátom — szakítottam meg a csendet. — Maga valamit erőnek erejével el akar hagyni. Hogy is van csak a szerelme története ?

— Hát azt is elmondom, jó uram. Hiszen nincs mit s nincs miért titkolóznom ön előtt.

Tehát megismerkedtem egy lánynyal, a ki már első találkozásunk óta szeretett.

Színésznő akart lenni érettem.

Hiszen a sziuész abban is elüt minden embertől, hogy érzéseit nem a fönnálló társadalmi törvények szerint szabályozza. Nem kértem meg a szegény leányt, hanem megszöktettem.

S még rosszabb társasághoz kerültem s hozzá olyan városba, hol nem kelt föl sohasem a vendégszeretet napja. Pedig e nélkül keserű és kietlen a vidéki színész élete.

Sokat nélkülöztünk, de boldogok voltuuk.

Kedvesemet mindenki csodálta. Olyan szép volt, olyan hóditó, hogy a direktor nem győzte eleget fölléptetni.

Sokat játsztuuk, de rendes közönségünk nem volt valami nagyszámú.

Az ünnepelt nők nagyon gyorsan megtáuto- roduak. Kedvesem gyakran sirfc, liogv nyomorultan kell ruházkodnia, hogy nélkülözve kell— tengődnünk.

Nem segíthettem.

Egy napou késő este tért haza. Épen akkor nem játszottunk. Izgatott volt és odavetőleg válaszolt kérdéseimre. Nem vallattam tovább, hanem azon éjjel nem bírtam aludni.

Éjféltájt feleségem felül ágyában s hallgatózik. Azután világot sem gyújtva halkau, de gyorsan öltözni kezd. ügy féltem hogy, szivem dobogása elárulja fájdalmamat.

Ügyesen és nesztelenül zárta föl az ajtót, s mint az árnyék suhant ki. Megrendült beuuem az élet. Néhány pillanat múlva már nyomába v oltam. Mint a kígyó siklottam utána.

Egy nagy ház ablakán zörgetni kezdett. Ki-