Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 20. szám
Esztergom, III. évfolyam. 20. szám. Csütörtök 1881. márczius 10-én. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési át a: egész évre..........................................6 fit. — kr. fél évre...............................................3 „ — „ évnegyedre..........................................1 , 50 „ Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzelt ;i kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendőlc. Megjelenik : lie te ii ki nt kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyílttól- petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM ALÁ, intézendő!;. Kéziratokat nem adunk vissza. A nőnevelés kérdése. 1. Jó háziasszony, jó feleség és jó anya, e három kellék a jó nőnevelés barometrnma ; ha a nőnevelés e hármat nem eredményezi együttesen, akkor az czéltévesztett és rossz. Mit értünk ezek alatt, nézzük egyenként: Jó házi asszonynak tartjuk, azt ki férje házi életét megódésitni, kellemessé iparkodik és tudja tenni, munkás takarékos, senki által magát a házitisztaságban felülmulatni nem engedi, jó és egészséges konyhát tart, nem tetszelgő divatbáb, férje akaratához akként tud simulni, hogy a saját akaratát is az ellenszenv felköltése nélkül érvényre tudja juttatni; legkedvesebb helyéül édes otthonát tartja, nem pedig a piaczi járdát vagy a kávé czime alatt tartott női gyűléseket, társalgásában mások iránt jóakaró, gyengéd, sem fenhéjázó sem lenéző. „La femme á été cré pour la douceur“ (Szelídségre van teremtve a nő.) Ilyenek voltak a nők, ily nőt énekeltek meg a költők is. A jó feleségről legkevesebbet tud és beszél a világ, mert minden munkássága, női- ségének egész lénye, az egy férje iránti határtalan szeretetében összpontosul, férjének védangyala, jobbik fele, titkárja s tanácsosa, az élet jó és rossz esélyeiben egyaránt hű kísérője. Olyan ő a családban, mint a szív a harangban, senki sem látja, de hatalmas szavát mindenki érti, s hová csak hangja hatol, imát rebeg minden. Ha ily nőd van, érteni fogsz, ha nincsen, vaknak beszélek sziliekről. — Ily nőnek minden gondolata, szivének minden dobbanása férjéé ; szerelme megolvadásra hirná Azt hittem... Azt hittem, hogy elfeledlek S vége lesz a gyötrelemnek, Azt hittem, hogy vége, vége — Emléked is szét lesz tépve, Ha elmegyek messze tőled, Hol hírt sem hallok felőled, Ha nem látom, mint ölelnek, — Azt hittem, hogy elfeledlek! Hiú ábránd! őrült álom! A nyugalmat nem találom, Előttem vagy éjjel, nappal, Szép szemeddel, szép hajaddal, Rám mosolyogsz, megsimogatsz Menyországot, üdvöt mutatsz, Szerelemről suttogsz regét, Elhódító tündér mesét. S a mely nem ér soha véget, Forró csókod ah, úgy éget... Es egy régi jól ismert hang, Csengő, mint az ezüst harang Szünetlen szól: „Jer, jer velem Én várok rád a . . . Szerelem“ ! magát az ég aczél boltozatát; az ily nő férjéért tűrni és szenvedni is tud lia kell ; lesi férjének minden gondolatát, s szive csak úgy repes örömében, ha azt eltalálva, férjének örömöt okozhat. Itt nem állhatom meg, hogy a jó feleség egyik mintaképét be ne mutassam. VII. Gergely pápa, IV. Henrik német császárt egyházi átokkal sújtotta, mely miatt alattvalói, mint bélpoklostól irtózva fordultak el. IV. Henrik tehát télnek idején gyalog egész Németországon, az Alpesek és Apenni- nek örökös havasain át Olaszországba Canossa várába ment a pápához vezekleni s bocsánatot kérni, mit az udvaron töltött 3 napi várakozás után meg is nyert. E példát csak azért hoztam fel, hogy ez útban IV. Henriket egyedül hű neje, Blanca kisérte, mindenütt mezítláb. A nő, hivatásának le.gmagasztos.abb tetőpontját éri el, midőn anyává válik és ha jó anya kisdedét — hacsak tennószetileg akadályozva nincs — maga táplálja, gondozza s az első pillanattól fogva maga neveli. Ha beteg éjj-efnappal ápolja, férfi iránti mély szerelmét vele osztja meg; tőle tanulja a kisded az „apa“ és „mama“ első szókat gagyogni, tőle tanul járni, szeretni, szót fogadni, játszani és ábóczózni. Szóval a kisded egész serdülő koráig, inig csak iskolába nem kerül, a szerető anya legközvetlenebb gondozásában részesül s igy lesz az anya busává és vérévé, s csak igy képes az anya a kisdednek már a tekintetéből is kiolvasni szükségét, örömét és bánatát, igy ölti magára a kisded a szülék közt tapasztalt szeretetet, kedves bánásmódot és mindazon jó lelkitulajdonokat, melyek az emberben nélkülözhetlenek az életben, de a melyeket mégis az iskolákban elsajátitni nem lehet. Miután ekként kifejeztem nézetemet, milyennek kell lenni a jól nevelt nőnek a gyakorlati életben, különféle minőségéhez képest, lássuk most már, milyen a mai nőnevelés, és milyen annak hatása a gyakorlati életbon. Az anya kisdedében pár napig gyönyörködve, siet őt egy külön szobában az előre felfogadott dajka gondjaira bízni; s ettől fogva a kisded csak akkor Látja mamáját, ha czifrán fel van öltöztetve, vagy a vendégek látni akarják. A kisdednek a dajkán kívül egész iskolába járásáig nincs senkije, ki örömében és bánatában osztoznék. A dajka aztán elmegy, a kis leány iskolába jár nagy czifrán, s jaj a tanítónak, ha a lármás vagy pajkos kis leányt meg merte feddeni. Mindeuekfelett fő dolog az, hogy a kis leány mind'g legszebb ruhában járjon, a többi mellékes dolog. Később zárdában vagy magán nevelő intézetbe adatik, hol csak mindent összevissza tanul, miből ki- léptével csakhamar mindent elfelejt, csak azt az egyet nem, a mit mindennap tanult, az irigységet és a rangkülönbsögből származó gyülölséget. Tanult azonban egyebet is. Műn- kátlanságot, mert az intézetben hozzászoktatják, hogy még fehérruhaját is kezébe adják, hiúságot, mórt hisz neki szebb ruhája van mint a másiknak. Miután ekként születésénél fogva szeretetet nem tanult senkitől, igy tehát az intézetből szívtelen ül, munkátlansággal, osztály gyülölséggel irigységgel és hiúsággal lép ki az életbe, mely lelki tulajdonság körül csak Azt hittem, hogy elfeledlek S vége lesz a gyötrelemnek: Hiú ábránd ! őrült álom ! Óh csak hozzád vissza vágyom Látni bár száz szeretődet — És meghalni ott előtted ! Lányi Adoiá’r A mozgalmas napokból. — Báró Baldácsiuál. — Azon időben volt, mikor a török-magyar barátság szalmalángja legjavában lobogott, mikor kardot vivő ifjúink Stambnl falai közt élvezek a vendégszerető török nemzet barátságát midőn egyszerre csak más térre irányult lelkesedés Link a Czeg- léd városából jövő ama hírre, hogy száz jókedvű s jómódú magyar gazda, neki indult Taliáu országnak, azon föltett szándékkal, hogy meg sem állnak Colleguo al Baraccone-ig, s onnét addig el se jönnek, mig „mindnyájunknak édes apját“ Kossuth Lajost magukkal nem hozzák haza. Megalakultunk tehát veudégfogadó — „har- miuczhármas bizottsággá. “ Ott ültünk üléseztünk harminczhármau, a dicső emlékű Szabadi-féle kávéliázbau, — mely mellett ha maiiap a véletlen elvezet, sajog szivem, — látva hogy „bejelentési hivatallá“ sülyedt, történelmi nevezetességű demonstráló, opponáló, gyül- helyünk. — Hja! igy jár minden az ég alatt, — Azon törtük 33 fejünket — kérem ne tessék félreérteni, mindenüknek csak egy volt, cíe néha mindnyájunknak nem volt egy feje sein — hogy miképen és milliódon fogadjuk kellő fénynyel a küldöttséget ? Már-már csüggedni kezdtünk, midőn azon iu- I ditváuyt teszi a 33-ak egyike, — hogy kérjük fel I segélyzésre Bald ácsi bárót, az bizonyosan kidruk- , kol egy százast, vagy ha azt nem. hát legalább küld I egy hordó bort, hisz annyi van neki, hogy még för- I dilc is benne. Mint mentő s Ieghelyessebb utón kisegítő ig- ! ditváuyt rögtön elfogadtuk s elhatároztató it, hogy • a báróhoz miután a harmadik megyebeli lakik, küldöttség menesztessék. E küldöttség élményeit szándékozom e néhány 1 sorbau elmondani, mintán a szavazás eredménye rám s Dlopolszky Lajos barátomra ruházta e tiszteit, hogy némi nyoma maradjon, s adatul szolgáljon, ha netán valakinek eszébe jut valaha a küldöttségek történetét megírni (!) Meg lévén választva, kinytehr.ek voltunk a belénk helyezett bizalomnak megfelelelőleg elfogadni a megbízatást, s igen sok jó tanácscsal, de annál kevesebb úti költséggel ellátva, hajtattunk lakásunkra az utazás előkészületeit megtenni. Gondolom január 16-ika volt, 1877-ben midőn a vasúti kocsiban elhelyezkedtünk, s szivar- ] jaiuk füstjével igyekeztünk kissé csökkenteni a hideget, mely jól átjárta tagjainkat, mig vonatunk Nánáig ért. Itt egy omnibusz-féle járműbe helyezkedtünk melynek alacsony mivolta nagyon ellenséges érzelmeket mutatott cziliudereink iránt, de szerencsénkre kiakkunk természete föl sem vette a ~ kocsi rugdalózásait, de annál inkább érezték tagjaink az esztergom-nánai ut megfagyott göröngyein
