Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 17. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára : Megjelenik : Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. egész évre ....................... hete ii k i n t k é t s z e r A lap szellemi részét illető levelezések, a sr.erkesz fél évre ............................. é vnegyed re .... .... 3 „ - „ ....................... 1 . 50 . t őséghez, Egyes szám: 8 kr. vasárnap és csütörtökön. LŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM ALA, intézendők. Az előlizetési pénzek a. kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Nyílttól- petit Honinként 30 kr. — Kéziratokat nem adunk vissza. A főispáni kérdés elvégre megoldást nyert. Hónapok óta napirenden volt, hónapok óta folytonosan azon tépelődtünk, hogy miként fog a legfelsőbb fórum intézkedni. Most már kielégítést nyert türelmes várakozásunk, az uj főispán nemsokára közöttünk lesz. Nem előzi meg fényes hírnév, de egy nagynevű család történeti érdemei teszik jó hangzásúvá nevét. Nem mutathat föl fényes múltat, de hivatkozhatik elődei dicsőségére s ha nemcsak jelszavául, de programmjául veszi magasztos törekvéseiket, akkor megtaláltuk azt, a kit kerestünk. Ifjú Majláth György a főrendiház elnökének és az országbirájárnak fia, még alig lépett abba a korba, melyet az erőteljes férfikor virágzása jelez. Minden izében uj erő, uj tehetség. — 0 csak korára ifjú, de nem tehetségeire. így jellemezte őt gróf Forgách Ágoston, a ki húsz éven át kormányozta Esztergom megye ügyeit s főispánsága alatt nemcsak a megye minden fiának tiszteletét vívta ki, de az egész ország méltó elismerését is kiérdemelte. A ki megyei s városi viszonyaink természetét vizsgálja, a ki beletekint az uralkodó cliqueek eoulissái mögé, a ki nemcsak gyors,- de alapos reformokat óhajt: az csak örömmel; üdvözölheti az uj főispánt, mint minden érdeken magasan fölülemelkedő minden titkos űgóval felruházott clique szétrobbautóját. Csüggedetlen tevékenységet, kitartó erőt, hanyatlani nem képes erélyt s viszonyaink bölcs megismerőjót várunk az uj főispánban, a ki egy szebb jövő kezdetét jelölheti megjelenésével. Meg vagyunk róla győződve, hogy a fiatal főispán nemcsak kiváló képességekkel jelen meg köztünk, de minden nagyobb tett teremtő erejével, ambitióval is. Megyei életünk sok tenni valót mutat föl, s a közigazgatási pálya tevékenységének széles tért biztosit. Mielőtt megyénk kormányzói székét elfoglalná s Ősi városunkba bevonulna, megelőzzük üdvözletünkkel mindazokat, kiket a pálya és szolgálat hozzá fog kapcsolni s a kik szeretni fogják őt. De ezt nem tehetjük anélkül, hogy érdemekben gazdag volt főispánunknak, gróf Forgách Ágostnak legőszintébb hálánkat ki ne fejezzük. Az ő pályafutásának méltatása a történelem föladata, tisztelete és szeretető azonban a mi osztályrészünk, mely sohasem fog elhalványulni fényében. Legyen üdvözölve ifjú Majláth György Esztergom vármegyének uj főispánja városunk és megyénk minden lelkes fia által ! Tanerőink méltánylása. Művelt államokban, művelt népeknél a tanügy magasztos érdeke minden egyéb fölött áll. Még az annyira kaszárnyaszellemű Porosz- országban is, hol a fegyverek döntő hatalma oly túlzott bálványozásban részesül, a tanügy sorsa iránt legnagyobb lelkesedés mutatkozik. Művelt városokat a leiró földrajzok mindenkor iskoláik minősége és mennyisége után definiálnak. A hol kellő számú iskolák nincsenek, ott meg vannak ugyan kellő számban a haladást folytonosan gátló tudatlanok, de a szellemi fölény tisztelete igen is meglazul. Csodálatos egy kérdés került csütörtökön városi közgyűlésünk zöld asztalára. Néhány képviselő ugyanis azt indítványozta, hogy a túlkiadások fedezésének egy részletét tanáraink fizetésének levonásából eszközöljék. Nevetségesnek mondanánk az indítványt, ha olyan komoly viszonyok közt nem merült volna föl. így azonban csak leverőnek és szo- moritónak tartjuk. Városunk tanügyéhez ugyan sok szó férne, de azt el kell ismernünk, hogy tanerőink megérdemlik az egész városi közönség elismerését. Önzetlen buzgóságú férfiak azok, a kik a város szebb jövője előkészítését különben munkálják, mint azok, a kik a méltánylás koszorúja helyett minden loyalitást kirekesztő modorral lépnek föl. A szellemi műveltség terjesztőit városunk anélkül is mostohán méltányolja. Tanáraink igen szerény fizetésben részesülnek, sőt, amint azt már több Ízben is kiemelte lapunk, még csekély fizetősök is igen hanyagul jár ki. Meggondolták-e azok az urak, hogy menynyire elkeserítő inditványnyal léptek föl, habár törvényeink szempontját is eltévesztették? El lehet-e azt feledni, hogy tauügyün- kön akartak csorbát ütni, még ha indítványukat vissza is vonták? A kapkodás és hazamentés valóban sajátszerű csodabogara volt a csütörtöki indítvány. Ti csak kaczagjatok! Ne bántson az, hogy sírok, könyezek, Szét dúlt szerelmem romjai felett, Ne bántson az ti fényes karvalyok, Szi/em bár mint fáj, vérzik és sajog... Ti csak kaczagjatok! Szerettem őt — és bűnöm ez vala!.. — Ő volt szivemnek üdve, angyala —. Boldog valók és ittas annyiszor, Bűn-e, ha mostan büszkén eltipor? Ti csak kaczagjatok! Készen vagyok... utam bár czéltalan... Hisz a bolygónak útja merre van?.. Megyek... megyek... s mig annyi sok sirat, Talán érdek, avagy bú miatt... Ti csak kaczagjatok ! Megyek... megyek... s ha jő a hir szele, Hogy elbukám, és nincs ki mentene... Hogy nincs, ki adna egy ital vizet... Hogy kinaimtól halnom nem lehet... Ti csak Kaczagjatok! S ha jő a hir, hogy: „már kiszenvedett“... [ Ne mondjátok: „jobb sorsot érdemelt“... Ne sírjatok — a könyü enyliet ad — Ti nóktek rablók sírni nem szabad... Ti csak kaczagjatok! Lévai Sándor. Hogy vált meg Elza a nefelejcstől.-- Egy bál törtóüete. — A kis Elza igen okos, kedves jó leány volt. De igen nagy hibával. Nagyon nagy túlzással szerette a — nefelejcset Előttem e kedves kék virágot egész gyűlölt- ; té tévé szenvedélyes szeretete által. De hogy is ne. Nem lehetett Elzához menüi, ) hogy az ember ne látta volna azt a szegény virágot százféle kiadásban. Lehetett ő rajta sárga, piros vagy zöld r uha ő azért a rengeteg nefelejcs esokrot keblére tűzte. Kertjükben annyi volt, hogy kaszálni lehetett volna. Ha elhervadtak e szerencsétlen kis virágok, akkor a város összes boltjaiból vásárolta össze a csi- náltakat. Akár természetes, akár csiuált, neki az mindegy volt, csak nefelejcs legyen, Ha dalolt, nefelejcstől dalolt; ha szavalt, álról szavalt. Pohárban, kertben, ablak között, mindenütt csak : nefelejcs ! Ha valahová mulatságba ment, rendesen e szerencsétlen kék virággal jelent meg. Már nem is hívták máskép mint „nefelejcs kisasszony-nak.“ — Ha kértem, rimáukodtam, hogy ne hordja már mindig azt az általam annyira gyűlölt virágot, rendesen igy válaszolt: — Oh Margit, mikor az „ő“ emléké-ért hordom s hordani fogom mindig! . • * * * B. alispántól meghívót kaptunk egy táucz estélyié. A mulatság nagyszerűnek Ígérkezett, mert a házi nő ritka előzékeny finom nő ; úgy szintén az alispán is. Á meghívóval Elzához futottam. — Meghívtak titeket is ? — Igen — feleié — midőn ruhában mógysz az estélyre ? — Fehérben rózsa füzérekkel. És te ? — Tenger zöldben, nefelejcscsel díszítve. — Mit mondasz — kiálték fel — 'tengerzöld és kék ? De hisz ez borzasztó! Mindenki ki fog nevetni. — Nem bánom. De én még is úgy megyek. Hisz tudod, hogy „ő“ mennyire szerette a nefelejcset. — Tudom! tudom ! vágtam szavába. — De azért az „0“ emléke nem érdemli meg, hogy ily borzasztó vétket kövess el a jó Ízlés ellen. De én nem is tudom, hogy nem tudod el felejteni azt az „őt“. Megcsalt elhagyott,rád sem gondol, s te mégis róla ábrándozol. v. . — Te még nem tudodí Margitoni, mi az szeretni! — Majd ha tudni fogod, akkor méltányolni is fogod ö szeszélyemet, mint a hogy te mondod. Én nem feledem cl „Őt“ soha. A nefelejcset pedig
