Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 17. szám
Nekünk tisztelt javasló városatyáink inkább oda kellene hatnunk, hogy művelődésünk magasztos ügyét folyton előbbre vigyük. Oda kellene törekednünk, hogy a képzettség világossága mentői inkább eloszlassa a tapogatózás homályát. Oda kellene törekednünk, hogy tanférfiaink iránt mentői méltányosabbak legyünk. Nem mulaszthattuk el rosszalásunkat kifejezni azon elv ellenében, mely néhány nap előtt fölszinre vergődött. Tanügyünkön kezdjünk gazdálkodni ! Ez az elv uraim oda vezetne, a hol a sötétség országa kezdődik. Örvendünk azonban, hogy a tekintélyes számú többség a korcsjavaslatot megbuktatta s az elhamarkodó indítványozókkal visszavo- natta. Városi közgyűlés. A csütörtöki közgyűlés az egész termet megtöltötte képviselőkkel s közönséggel. A tárgysorozat legelső pontja, polgármesterünk leköszönése volt s ez fokozta föl a jelenlévők érdeklődését. Palkovics Károly helyét most Sziklay József tanácsnok foglalta el. Mielőtt megnyitotta volna a közgyűlést, fölemelkedett Frey Ferencz s néhány lelkes körülírással a következő indítványt tette. — Kérjük föl a leköszönt polgármestert, hogy tekintettel a kaszárnya kérdés fontos ügyére, tisztét mindaddig megtartani szíveskedjék, mig a laktanya ügye kedvező megoldást nyer. Ezzel kapcsolatban vegyük le a napirendről a lemondás kérdésének tárgyalását. Az indítvány szavazáson ment keresztül s áta- lában nagy többséggel el is fogadtatott. Legérdekesebb tárgya volt különben a közgyűlésnek néhány városi képviselő jelentése a födözet- len tételek honuét beszerzésére vonatkozólag. A gazdasági ügyeket érintő javaslat tárgyalása hosszú időt vett igénybe s természeténél fogva inkább is tartozott volna a gazdasági bizottság elé. A tanárok fizetésének leszállítása nagy hullámokat vert. E kérdésről külön czikkben nyilatkozunk. A közgyűlés elnöke alig bírta összetartani az elszállinkozó képviselőket, hogy legalább az ügysorozat megkezdett második pontját befejezzék. Pénteken folytatólagos közgyűlés volt, melyen az ismert tárgysorozatot tárgyalták le. 1811. febr. 26. Hetvenéves születés napját érte meg tiszteletben és szeretetben. Félszázadon keresztül hat az ő tevékenysége. Két nemzedék kelt szárnyra az ő ápoló kezei alatt. Ferenczy Jakab azok közé tartozik, a kiket < mindenki becsül és miudenki szeret. Az ő jóságu megnyerte tanítványai szivét, az ő nyájassága az ( alárendeltek szeretetét, áldott lelke pedig meghódította mindazokat, a kik találkoztak vele az életben. Fenhéjázó gőg sohasem volt kenyere, békés egyetértésben tudott Ő megférni mindenkivel. A kiérdemült aggastyán egy olyan pályára tekinthet vissza, melyen az őszinte elismerések koszorúját lehet találni. író és tanár volt. Nemzetét j j s az ifjúságot szolgálta. Szolgálata jutalmául pe- ) dig bírja a nemzet tiszteletét, tanítványai háláját s a trón kitüntetését. I A nyugalomba vonult érdemes aggastyán Győr- I megyében Peérett született, hol atyja gazdatiszt J volt. Tizenhét éves korában lépett a benczések | közé, miután tanulmányait Győrött és Székesfehér- | várt elvégezte. 1836-ban szentölték áldozárrá. Ekkor néhány évig majd mind hitszónok, majd mint a rendnöveu- ' dékek tanára fáradozott. 1840—1850-ig a pozsonyi akadémián a ma- i gyár nyelvet és irodalmat adta elő. ) 1852 aug. 24-én lett az esztergomi székház főnökévé s mindjárt igazgatása elején octóber negyedikén nyittatott meg ünnepélyesen az uj főgym- násiura. Innét kezdve egészen városunknak szentelte életét. 1861 óta városi képviselő, tanügyi bizottsági és iskolaszéki tag volt. Casinónknak pedig 1854-től kezdve hosszú időn keresztül aligazgatója. A főgymnasium szervezése és vezetése körül szerzett érdemeiért 1868-ban ő Felsége a Ferencz- József rend lovagjává nevezte ki. Gymnasiumi igazgatói hivatalától hosszan tartó betegeskedése miatt 1872 év végén saját kérelmére fölmeutetvén a benedekrend főapátja Chruesz Cliri- , zosztora által szentszéki ülnökkéggel tiszteltetett meg. Jelenleg fogymnasiumunk székházának főnöke. Nagyok az ő érdemei az irodalomban is. Ezekről jövő számunkban külön irodalmi [levélben emlékezünk meg. Nagyok az ő érdemei a magyarosítás terén is, s a mit valamennyien tudunk, de oly ritkán említünk, az ő eszméje volt egy uj főgymuá- siumi épület emelése is. Hetven esztendőnek sok viszontagsága van s terhessé válnék tőle az élet, ha az érdemek elismerése, s a hálás tisztelet meg nem édesítené. Ferenczy megtette azt, a mivel nemzetének ! tartozott s a nemzet hálás is leszeu csüggedetlen bajnoka küzdelmeiért, ki a nevelés és irodalom mezején valóban nagyszerű vívmányokat létesített. Egész Esztergom hálás örömmel üdvözli ma a hetvenéves tanférfiut! Amerikai levél. (Az Esztergom és Vidéke v. levelezőjétől.) A levelező nyilatkozik. Az ameriai uj év. Sarah Bernhard és a Nevvyork nők. Az Egyesült Államok gyapotipara. Bevándorlások. 6672 magyar hagyta el hazáját a lefolyt évben- Statistikaiadatok a bevándorlásra vonatkozólag. New-Yorki népfaj-kiállitás A puebla Indiánusok és az esztergomi gőzmalom. Hát még azok, kik hajótörést szenvedtek, azok a százak azok az ezerek! Hej ha a hullámok beszélni tudnának! Sokan betegen érkeztek meg. Azon i örökké keblemen fogom hordani, mint „őt“ szivemben. * * * Mérgesen hagytam el Elzát. Eljött az estély napja. A mint a mamával a kocsiban ültem, borzadva gondolám el, hogy fog Elza kinézni, s mint fogják kigunyolui. Midőn a fényesen kivilágított terembe léptünk, Elzát már ott találtuk. — Oh mily ízléstelen -— hallám susogni, a mint Elza előtt ment el a szép Ilonka és Mariska. — És valóban Ízléstelen volt. Zöld meg kék együtt, annál nem lehet Ízléstelenebb valami. Az a gonosz Szerémfi még a következő megjegyzést tette: Blau und grün tragen die Narren in Wien. Bármennyire szerettem is Elzát de nem sajnáltam. Mert szerintem is meg érdemelte a kigúnyolást. Az első négyes elkezdődött. Elza mellettem tánczolt. Egy igen szép fiatalember volt a tánczo- sa. Domosy Jenő miniszteri titkár. Annyira el voltak merülve beszélgetésükben, hogy minden figurát elrontottak. A mint Domosy beszéd közt Elzához hajolt, a gomblyukban lévő piros rózsa egész Elza kebléhez ért. Oh milyen jól állna — gondolám — a tengerzöld ruhához e gyönyörű piros rózsa. Mért is nem szereti ez az Elza a rózsát . . . vagy mert nem gyűlöli a nefelejcset ? . . hogy ott egy kissé kipihenjem az édes fáradságot;-^ és ábrándozhassam a jó — táuczokról. De oh borzasztó ! A mint a pamlaghoz közeledtem, mit látok? Az éu üldöző szellememet. Egy rengeteg nefelejcs csokrot! olyan nagyot, mint a minőt Elza szokott viselni. Mérgesen tapostam rí. Szinte örültem, hogy most kitölthetem rajta boszuraat. A mint igy, legnagyobb haragomnak adtam kifejezést, Elza állt előttem. Midőn rá pillantok, bámulatomban egy nagyot kiáltottam. Mert óh egek! képzeljék csak kérem. Elzának nem nefelejcs volt a keblén, hanem — piros rózsa! — Domosy Jenő piros rózsája . .. Elza látva meglepetésemet, mosolyogva mondái — — No kedves Margitom, meg mentelek a gyűlölt nefelejcstől örökre. Helyét a rózsa fogja elfoglalni. Azt hiszem az jól fog állni minden színhez . . . — Igen — mondám de csak úgy, ha nem kötöd le magad egy színhez . . . hanem változtatni fogod a színeket . . . — Az lehetetlen — Margitom ! Mert érzem, hogy a piros rózsát jobban fogom szeretni — a nefelejcsnél! . . * * * * * Elzának igaza volt, hogy szrretui fogja a rózsát. Mert azóta egy rózsa láucz fogta körül. Hymen rózsa láncza. A napokban jegyezte el magának Domosy * * * I Jenő. I Adja az ég, hogy rózsákból álljon egész éle A négyesnek vége lett, s éu szem elől té- | tűk ! . . vesztém Elzát. Reggel felé lehetett már, midőn a j Margit, táncztól fáradtan a mellék terembe lopóztam, — I ---h ajón, mely engem hozott ide egy 80 éves agg épen azon perczbeu halt meg, midőn 14 napi utazás után legelőször pillantották meg Amerika zöld vi- rányait Sandy-Hook-nál, két kis fiú pedig 3 napi szenvedés utáu 1800 rafnyi távolságban Havre-tól jobb létre szenderült és hült tetemeik zsákba varrva éjjeli pont 12 órakor a kétségbeesetten zokogó anya jajkiáltásai és a körülállók mély megilletődése mellett — a csendesen folyó holdvilágban fürdő és a p losphor escentia tüzszikráitól vörösre festett be- láthatlan tenger kiszámithatlan mélységébe bocsáj- tották. — Biztos temető, nem fogják felhányni 36 év alatt! Egy nappal ezen szomorú eset után volt min örülni is. Állampolgár született és legelső hangpróbáit (meglehetős lármát csapott az ifjú ur) a tenger üde tiszta levegője fogta fel. — Árnyék és világosság ez a világ folyása. Kérdés csak az, váljon a halál-e az árnyék s az élet a világosság ? Vagy tán megfordítva? A kivándorlási kórházban 1545 beteg talált ápolást. A Wards Islaud-on fekvő kórházban 3412. Szegény bevándoroltaknak ez évben 27864 ebéd lön kiadva. 624 személy Európába visszaküldetett. A bevándorlótok közt a bevándorlási hivatal 28806 férfi és 10,505 nőnek összesen tehát 39311 léleknek szerzett munkát. Ezek közül a magyarok 555-el szerepelnek, az arabok pedig 6-al. A kéz- munkások havonkiuti bére a különböző évszakokhoz képest 7—14 dollár közt ingadozott szabad koszt mellett,^ nőknél 8—10—50 volt az arány. Egyáltalában Éva leányai sokkal előnyösebbnek fogják találni a helyzetet mint az Ádára ivadékai, főleg ha nem maradnak New-Yorkbau hanem a távoli nyűgöt felé húzódnak, hol alig jön 10 férfira egy nő! Ott vannak ám csak a paradicsomi állapotok, ott lehet ám azután uralkodni, főleg egy tűzről pnttaut piros pozsgás magyar lány ott könnyű szerrel kaphat férjet 10 yaukeet is minden ujja hegyire. Legkönnyebben leltek foglalkozást pékek, mészárosok, butorkészitok, ácsok, szivarkészitok, virág- kertészek, egyéb kertészek, fűszeressegédek, szobafestők, vasöntők esztergályosok, lakatosok gépészek, bányászok (legnagyobb számban) czipészek, szabók, pinczérek gyapotszövők és inasok. Sehol sem látható annyi különféle népfaj —• együtt és egymással békés érintkezésben, mint az Egyesült államokban. New-York utezái valóságos n ép fű j kiállítás képét mutatják. Phlegmaticus bajusztalan koros yankeek, magyarosan felpödrött bajuszos ifjabb yankeek, vörös- orrú henczegő németek, simaorrú francziák, göndörhaj u és sötétszemű olaszok, széles arczu hollandok, hegyes verhenyes szakállú svédek, hosszú hajas, olajjal bekent oroszok, bocskoros tótok, szűrös magyarok, barna arabok, feezes törökök, lusta spanyolok, plaidbe burkolt angolok, kropfos stájerok, vörösbőrű indiánok, széles ajkú négerek, — ezopfos chinaiak, hegyes szemű pápaszemes japánok sötétbarna kofferek, apró bamba eszkimók, rongyos felláh-k, embere vő fidzsibeliek, ausztráliai félvadak sydnei és melbourni kereskedők sürögnek forognak zajongnak, zsibongnak egymás után egymás mellett és egymással. Valóságos megállapodott népváudorlás ! Említettem ezen nép kaleidoskopban a rézbőrűeket is. Ezek között az u. „puebla“ azaz városi indiánok kötik le figyelmünket legiukább. Ezen rézbőrű polgárok szorgalmasak és becsületesek. Legfőkép földmivelés és marhatenyésztés képezi főfoglalkozásukat. Másik jó oldaluk az, hogy roppautul erényesek és nagyon szeretik feleségeiket a mi nem nagy hiba. Félvérű azaz vegyes házasságból származott pueblát alig látott még valaki. Ők csak maguk közt kelnek egybe és ezen szabálytól csak mexico- iak irányában szoktak néha néha eltérni, de így is csak úgy, ha a mexikói feladja nemzetiségét és törzsükbe olvad szokásra úgy mint erkölcsre nézve. Számos falvaik vaunak, melyek közül a főszerepet „Isleta“ viszi. E falu Allriquenque közelében fekszik s lakói főleg gyümölcs tenyésztéssel foglalkozunk. A legnagyszerűbb és leggyönyörűbb gyüraölcsuemek és szőllőkegyek találhatók ezen kies falu környékén. Egy másik faluban „Taos“-ban körülbelül 400-au laknak két házban. Ezen házak pyramidszertíeu vannak építve. A földszint csupán egy lakosztályt foglal magában. E fölé még még 1. 2 lakosztály vau emelve, melyek azonban kisebbek az alsónál. E tóié egy 4-ik és 5-ik emelet csatlakozik és igy tovább egész 8—9 emeletnyi magasságig. Ajtókkal ezen sajátságos épület nem rendelkezik; mely körülmény azon kellemes gondolatra vezetett, midőn e házakat megtekintettem, hogy legalább reguláris módon ki nem dobathatom, ha csak nem az ablakon át, mely a puebla urak ki és bejáratát képezi és melyet odatámasztott létrákkal mászuak meg, úgy hogy sokszor azt hinué az omber, hogy a pesti tűzoltók diszgyakorlatut látja és nem rézbőrtí polgártársukat. Nagy históriai fontossággal bírnak az uj mexikói elhagyott puebla faluk. Valami 15—20 léte- -zik még ezekből, de senki sem tudja eredőtöket.
