Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 15. szám
Esztergom, III. évfolyam. 15. szám. Vasárnap 1881. február 20-án. Városi és megyei érdekeink közlönye. Elöfízetési-ára : egész évre..........................................6 fit. — Icr. fél évre...............................................3, — „ évnegyedre .........................................1 , 50 , E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendók. Megjelenik : h e t e n k i ii t k é t s z e r vasárnap és csütörtökön. Nyílttól- petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, ŐRlNCZ-UTCZA SZÁM ALÁ, intézendók. Kéziratokat nem adünk vissza. Még egy pár szót a névmagyarosításról. Ha figyelemmel kísérjük a hivatalos köz-, lötiyben naponkint szép számmal megjelenő- név változtatásokat, azon meggyőződésre fogunk jutni, hogy azon magyar neveket felvevő hazafiak túlnyomó része a zsidó vallási! polgárok sorából kerül ki, azon zsidók sorából, ddknek családi nyelve még a hagyományos német nyelv s kik túlnyomó számmal kereskedők lévén, neveik megmagyarositása által különösen a most Austriákan és Németországban divatozó magyarellenes érzelmek következtében inkább kárt vállalnak, mint előnyben részesülnek. Pedig nem a zsidókat illet- n é m e g a z elsőség, hogy a m a- g y a r ügyet felkarolj á k. Tudjuk, hogy hazánkban nagy számmal vannak, nagyobb számmal mint a zsidók, oly családok, melyek bevándorolt németek és más nemzetiségiektől eredvén, habár századokon keresztül a magyar nemzet tagjait képezik és ma már a magyar nyelven kívül talán hamarabb a franczia és angol nyelvet, mint őseik nyelvét tanulják és értik, még mindig idegen hangzása neveket viselnek. Esztergom városa is azok közé tartozik, melyek lakossága nagy részben ily idegen nevű családokból áll, s e családok némely tagjai szorgalmuk és törekvésük által diszes társadalmi állást foglalnak el annyira, hogyha városunk intejligentiájának névsorát összeállítanék, bizonyára legalább is felesen fogunk találni idegen s leginkább német hangzású családneveket. S miért ne m t a láthatni ép en Hull a csillag___ Hull a csillag, egyre csak hull, Ragyog, fénylik s aztán kiég... — S mégis mindig csak egy formán Csillaggal van tele az ég. Hány reményem lett semmivé, A mely, mint a csillag fénylett... — S mégis hiszek, mégis hízom S mégis olyan szép az élet! Lányi Adolár. Kis gerliczét... Kis gerliczét oda hagyta a párja, Keresi, de sehol föl nem találja, Kis gerlicze sír, kesereg utánna Árva szive, majd meg hasad bujába. SolT se sirasd kis gerlicze a párod, Úgysem használ hogyha föl is találod ; ezen a t á r s a d a 1o m irányadó elemeit azok között, kik neve i k magyarrá változtatása által is sietnek documentái ni magyar érzelmeiket? Nézetem szerint, minél magasabb társadalmi állást tölt be valaki, annálinkább nemzete iránti erkölcsi kötelessége arra törekedni, hogy nevéről is a magyar nemzethez tartozónak tekintessék, nehogy ellenséges és irigy nyelvek azt mondhassák, hogy a magyar nemzőt értelmiség tekintetében idegen elemekre szorul. Hiszen van-e városunk idegen nevű polgárai között csak egy is, ki magát nem büszkén vallaná magyarnak, s a ki a magyar nemzet fenállásaért vagyonát és életét feláldozni vonakodnék ? Bizonyára nincs és vannak köztük, habár már most gyéren, olyanok, kik a szabadságharcz dicső korszakában ezen áldozat- készségüket tettel is bizonyították. S vájjon becsesebbnek tartják-e idegen hangzású nevüket az életnél? Igaz, hogy nincs okuk, szégyelni idegen eredetű neveiket ; elődeik, kik azokat reájuk hagyták, szorgalmas és becsületben megőszült polgárok voltak, kik neveiket szeplőtelenül megőrizték, d e n e m m a g a s z t o s a b b e a hazaszeretet az elődök iránti tiszteletnél, s nem tartóz u n k-e élő n e m z e t fi n kn e k k e- gyeletteljesebb szeretettel, mint elhalt elődeink emléke i r á n t! Miért ne indulnánk magyar hazánk halhatatlan nagy költőjének Petőfi Sándornak példáján? Ki ne ismerné azon gyöngéd, az imadással határos gyermeki B^erotetet, mely* lyel Petőfi szülein csiiggött, s melyet oly meghatón, a szerető szív ihletségével örökszép költeményeiben megörökített, s im pillanatig* sem habozott, hogy lángoló hazaszeretetének elődei nevét feláldozza. Pedig az öreg Petro* vies is becsületben megőszült, szorgalmas polgára volt a hazának, s Petőfinek bizony nem volt oka atyja neve miatt pirulni. De városunk értelmiségének kétszeresen erkölcsi kötelessége a névmagyarosítás ügyét felkarolni és jó példával elül járni. A városunkban nagy számmal lakó földművesek közül is igen sok család visel német nevet pedig mondani sem kell, hogy magya- rabbakat ugyan alig lehet találni ezen Krie- schnoider, Czechmeister, Elekért, Krajuikker stb. nevű földmivesoknél, bizony pórul járna a ki őket németeknek merné csúfolni. Meg vagyok győződve róla, hogy ezen tiszta magyar nyelvű s még tisztább magyar érzelmű nép a legnagyobb örömmel fogja neveit, melyeket már helyesen kiejteni sem tud, magyar hangzású nevekkel felcserélni, ha tapasztalja hogy a kabátos ember se rostéi magyar nevet viselni, — mig ellenben nem egy könnyen tenné, ha látja, mily szívósan ragaszkodnak idegen neveikhez az urak. Pedig minden magyarnak legforróbb óhajtása, hogy e hazában a magyar nemzetiség egy nagy nemzetté tömörüljön, hogy helyre hozassék mindaz, a mit mostoha idők a magyar nemzetiség ellen vétettek. Meg kell ragadni minden eszközt, mely e czélhoz közelebb vezet, és ezen eszközök között a névmagyarosítás nem a legutolsó. És a névmagyarosítás nem megtagaA ki egyszer megcsalta a szivedet, Hived többé — soha többé nem lehet. Lévai Sándor. A farsangi közönség. — Saison czikk, — Mintha bizony még ilyen is volna. Választó közönségről kortesek beszélnek. Nagyérdemű közönségről boltosok és színészek. Tisztelt közönségről, a kik akarnak valamit. És farsangi közönségről beszélek magam. Jogom van hozzá, —mint Wilczek grófnak a Ferencz József földjéhez. Mert én födöz- tem föl. A farsang már közeledésében is csudásan fölforgatja a jó kisvárosi világ példás józanságé napirendjét. Banális közhely lenne a papák keserveiről zengedezni, habár mégis csak azon kell kezdeni, — hogy leggyötrelmesebb helyzeti! van ilyenkor a jószívű papáknak. A családi életben erős küzdelmek merülnek föl. A nagyobb leányok a mama minden hatalmával pártfogolva kegyetlen oppositiót képeznek a papa conservativ tartózkodása ellen. A papák izgatottak. Casiuóbau, kávéházakban és sétákon keservesen panaszkodnak a helyzet tarthatatlanságáról. Mig Carneval uralkodik, nem szerződnek speczialitásokkal, hanem pipára gyújtanak. Keserű mosolylyal fogadják a farsangi deputátiókat s a meghívókat oiyan mimikával adják oda leányaiknak, mintha legalább is erős váltók lennének. A mamák megfiatalodnak. A régi jó kállai kettősök és bihari csárdások felejthetJen világát czitálják elő és meghatva emlékeznek meg arról az első estéről, melyben ezer aggodalom között a báli terembe léptek. A fodrásznő igen szorgosan jár a házhoz s Török Józseffel bizonyos hires phoenix í szerekért erős titkos levelezésbe lépnek. Egyszerre sírnak és mosolyognak, mikor a szerencse beüt s a legszebb gyerek rendes napi vendég lesz a ház- ; nál. — A kisasszonyok az öltözködés aesthetikáját s a szabás elméletét folytonosan megbeszélik egymás között. De legtöbbet beszélnek titkaikról. Bál előtt tiz nappal előre kiszámítják a sikert s előre megmondják hogy kinél-kiuél hány dobbanással ver többet a szív, mikor sorra jönuek az illatos gavallérok. Szerelmes versek és ömlengő nyilatkozatok iránt rendkívül fogékonyak s halálos elleuségei lesznek az olyan lapoknak, melyek kihagyják nevöket a névsorból. A gavalléroknak állandó spleenjük van egész addig, mig a fényes terembe lépnek. Hitelezők iránt sohasem voltak nyájasabbak s a jó parthie papájával a sziinóra alatt igen bizalmasan koccziutauak. I A mamáknak édes bókokban adják be a lekenyere- j zés bűvös szerét s a csokorban egyetlen egy virágot keresnek. Ezért az egyért néha valamennyire j rá vaunak utalva, mig végre megtalálják vagy elrejtve vagy már másnak a keblén. A agglegények iszonyúan kirúgnak. Gavallé- rosan fizetik a czigányt s a borbélyt. Nem táncolnak, de erősen hódítanak. Minden mosolyt magukra vesznek s képesek még nyilatkozni is, de csak négy szem között. A vén lányok minden farsangi álmukat a lutriba teszik s most már néhány hétig nem csak a lapok hirdetései közt, hanem még a báli termek-
