Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 15. szám
dása a múltnak, lianem előkészítése egy szebb jövőnek, s bizonyára ba tartozunk is elődeink emlékének tisztelettel, ennél inkább kell szivünkön hordanunk az utódok boldogságát. A magyarság nevében előre urak ! Ragadják kezeikbe a magyarositás lobogóját, tömegesen fognak az idegen nevű magyarok alája sorakozni és az önök érdeme leszen, lia Esztergom lakossága rövid idő alatt nem csak érzelemre, de névre is olyan magyar lesz, mint akár Debreczené ! Éljen a magyar! Dr. Vállas Rezső. Tanügyünkről. Major János lelkes tanférfiuuk szerdán felolvasást tartott, melynek kidomboritottabb részletei következők voltak. Reflectálva Bartal Rezső múltkori felolvasására, Major ur is azt coustatálja, hogy tanügyi állapotaink folytonosan javulnak. Hálás sorokot szentel azután herczegprimásunk nagyszerű alapítványának méltatására, ki ugyanis egyházmegyéje szegényebb sorsú tanítói segélyzéséie 100.000 forintos alapítványt tett. Kiemeli azután főkáptalanunk kiváló érdemeit is tanügyünk körül s részletesen méltatja Máj er István püspök ur valóban fényes érdemeit tauiigyünk felkarolásában. A nemes szivű püspök ugyanis több mint busz tanügyi pályadijat tűzött ki az esztergora- járási tanegyesület tanítóinak serkentésére. Megemlékezik Bartal Rezső odaadó buzgalmáról is, raelylyel tanügyi állapotainkat felkarolja. Kiemeli érseki tanítóképző intézetünk kitűnőségét is s azután rátér felolvasásának tárgyára. Thémája az, hogy mikép lehetne a tanfelügyelő által jelzett iskolamulasztás nagy számát megszüntetni vagy legalább és jóval megapasztaui. Kétségkívül figyelemreméltó eszme s épeu azért csak üdvözöljük Major urat, a ki azt részletesen megbeszélte. Az elmaradások fő okozója részben a ruha- hiány s részben a szülők indolentiája. Törvényhozásunk ugyan bírságot mér hanyag a szülőkre de ezt sanyarú helyzetük miatt nem lehet rajtok végrehajtani. Az iskolamulasztásokon nem annyira a törvények szigorával, mint inkább népnevelési egyesületek felállítása által lehetne segíteni. _______ A z eszme nem a felolvasóé. Régen fölmerült az már. Eötvösnél fogamzott meg legtisztábban s most Zichy Jenőben talált leghathatósabb apostolára. De a felolvasásnak mégis érdeme, hogy az életrevaló eszme mellett propagandát csinál Esztergomban. Kívánjuk, hogy ez alkalommal nagyobb szerencse járjon a munkája útin, mint 1878-ban, midőn felszólalásai eredménytelenül hangzottak el. Alakítsunk Esztergomban központi népnevelő egyesületet, — fejtegeti tovább a felolvasó — mely azután szétágazó fiókegyesületeket állíthat föl községeinkben. Részünkről örömmel csatlakozunk a felolvasás alapeszméjének pártfogásához s kívánjuk, hogy az ügynek mielőbb diadala legyen ! Amerikai levél. (Az Esztergom és Vidéke r. levelezőjétől.) I. New.-York 1881 január 27-én. A levelező nyilatkozik. Az amerikai uj év. Sarah Bernhard és a Newyorki nők.Az Egyesült Államok gyapotipara. Bevándorlások. 6672 magyar hagyta el hazáját a lefolyt évben. Statistikai adatok a bevándorlásra vonatkozólag. New-Yorki népfaj-kiállitás A puebla Indiánusok és az esztergomi gőzmalom. Midőn a világhódító és tengert korbácsoló Xerxes ádáz hadai a viruló mosolygó Athén felé közeledtek, a veszélyben forgó, de ellenállásra kész görögök Miltiades vezérlete alatt 10.000-uyi sereget gyűjtöttek és e maroknyi csapattal Xerxes da- czoló millióival szembeszálltak. A marathoni győzelmet megelőzőleg követeket küldöttek Spartába %egélyhadakat kérendő, de a fekete levest ivó spar- I tai atyafiak azt üzenték, hogy legnagyobb sajnálatukra nem foghatnak fegyverhez, mert a jósda meg | tiltotta nekik holdtölte előtt harczolni. így történt, hogy a legdicsőbb győzelmek í egyike nélkülük vivatott ki, és igy történt, hogy midőn később csakugyan megérkeztek, egész hős tettük abban állott, hogy megszemlélték a csata- tért és az athaeneiket vitézségükért megdicsérték. Hogy miért mondom el ezen több mint 2000 éves újdonságokat, annak oka abban rejlik, hogy én most január végén az „amerikai újévről“ szándékozom beszélni, és ezen késedelmet mivel sem menthetem ki, mint azzal, hogy az én jósdám t. i. a t. szerkesztőség megtiltotta nekem holdtölte előtt, azaz az én esetemben és az én naptáram szerint 30 nap leforgása előtt harczra kelni, azaz czikket írni, s igy a jó spártaiak módjára csupán arra szó ritkozom, hogy az újév napján vívott csaták külöubözo téréit utóhigosau megszemléljem és ha lehet megdicsérjem. Ha „periculum in mora“ az csupán e lapok szerkesztőjének rovására írandó, miért szőri' < t* a toliamat 30 napi korlátok közé ? — Hát kedvo-uam az amerikai újév bizony csak abban különbözik az európaitól, hogy 6 órával későbben áll be és igy 0 órával későbben száll sírba is. Egyebekben egy arasznyival sem jobb vagy rosszabb, mint a mienk kivéve talán azon kör linenyt, hogy itt az üdv és jó kivánatok szintén csinos kártyákra vannak ugyan írva, de ezen kártyákat mindenki maga expedTálja a czimzetthez és a posta csak oly esetekben vétetik alkalmazásba, midőn a „muszáj grafulatio“ forog fenn, midőn az ember csak úgy tisztességből gratulál; tetszik tudni „pour l1 honeur d’ diappean.“ \ aljon jobb-e rosszabb-e ezen szokás az európainál, bizony magam sem tudom. Nehéz is volna itt a meghatározás. Mert feltéve, hogy jobb, az a kérdés merül fel, váljon kire nézve jobb, a hölgyre-e akinek gratulálnak, vagy a férfira ki gratulál, ha pedig rossz — ugyanazon kérdés emeli fel fejét. Kétségtelen azonbau, hogy ezen tiszteletreméltó szokást leginkább a lábak és a lábbelik siratják meg (magamról tudom) minek következménye ismét az, hogy e napon legjobbau örül a . . . czipész. Ez utóbbi körülményt azonbau nem saját tapasztalatból tudom, mert nem vagyok azon helyzetben a nemes czipészczéh tagjai közt szerepelni — de tudom onnan, mert e napon magam is pengő ezüsttel valék kénytelen a czipészi örömökhöz hozzájárulni. ^ A newyorki nőkről illetve a newyorki aggszüzekről szándékozom beszélni, de ezt nem telietem annélkül, hogy Sarah-Bernhardról ne Írjak. Ezeu genialis művésznő jelenleg Amerikában vendégszerepei. E perczben Chikagóban lép fel, hol a publi- eumot egy egészen programmou kívüli kitünően lejátszott ájulási jelenettel lepte meg. Itt New-Yorkban legelőször „Adrienne Lecouvreur“-ban lépett fel. Sarah Bernhard megjelenése tagadhatatlanul frappáns. Mindaz mit róla újságok ós egyéb leírások mondanak csak halvány lenyomata a valónak. Első pillanatra az ember valósággal megijed a kisasszony száraz sovány alakjától, mely hiába igyekszik fényes toilette alá rejtőzni, de legott leköti figyelmét a művésznő érdekes feje. Valóban nem mindennapi fő ez! ügy nyugszik karcsú nyakán mint ha a világot akarná kihívni. Haja vöröses szőke, arcza felső része nemes szabású, sötétkék szempár és hosszúkás egyenes orr, de az ajkak, a női arcz ezen gyönyörű rózsás bíboros coralljai — az ajkak vékonyak ban ts férjet üldöznek. Báli ruhájukon azonban soha még csak a legkisebb redőnek sem esik kára. A vezércikkek a fényűzés ellen Írnak. A vasárnapi szent dörgelmek az emberiség romlottságát emlegetik. A leves mindid elvan sózva. Jóté- konyczélok czimén patentot vesznek a zsarolásra. És' a szerkesztők tárczája iszonyú üres. És mégis a farsangi közönségnek tartozunk legtöbb elismeréssel. Mert az élet legnemesebb gyönyöreiért, addig mig Carneval he rezeg uralkodik, odaadó lelkesedéssel áldoz ifjúságából és jóságából, valamennnyinkért. Nagyon gyakran csak keserű csalódások árán. Aucun A genie. — Kisvárosi karczolat. — — Nézze csak épen ott megy. Nem dicső egy gyerek? Nézi'e csak milyen magasan emeli a fejét, akár egy isten. Azután az az önérzetes járás az a nemes büszkeség. Nézze csak, hogy milyen tisztelettel üdvözli mindenki, a hölgyek milyen boldogok mosolyára. Hiába a géniét csak mindenütt tisztelik és szeretik. Czenczi néne rajongó figyelmeztetésére kitekintettem az ablakon. Láttam egy izetlen piperkőezöt. Széles trombita nadrágban, kurta kabátban, szarvasbőrkeztyűs balkezében rövid, vastag raegyfabottal. Divatos kalapja olyan gondos frizurát takar, mely akármelyik borbély legény ékességére szolgálhatna. Hülye szeme, — szellemtelen arczkifejezésére, pöffeszke- dő szája s lenéző mosolya nem mindennapi arcz- képeken látható. Szinte éreztem azt az átható illatot, mely a genievel találkozókat megüti. — Olvasta legutóbbi költeményét ? — folytatta tovább a jó száraz Czenczi néni s nem köznapi kéjjel szörcsölte ki utolsó korty ozsonna kávéját. — Maga még nem olvasott olyan remek munkát. Szeretném megenni érte azt a gyereket. Ez ám csak a genie. — Hogy hívják jó nénéra ? — Hát nem tudja hiszen az egész fővárosban népszerű hangzású s az irodalomban is kedvesen cseng. Maga hanyag egy ember, Zsolozsmái Oszkárt nem ismerni! Hiszen az aczél is szereti, ha szürke ezüstnek mondják — tartja egy orosz közmondás, a mit különben sohasem szoktam keresztülvinni. Zsolozsmái Oszkár tiszteletét tette nálam s egy nagycsomó kéziratfélét hozott magával. Úgy látszik^Czeuczi néne küldötte hozzám, Pirulnom kellett a saját szobámban, olyan arrogánsul viselte magát. A génieknek meg van enge öve, hogy szemtelenkedhetnek. — Hallom hogy ön is olyan irófóle — kezdő gúnyos mosolylyal — sietek tehát önnel megismerkedni. Bemutatom sokoldalúságomat. Nézze csak ez itt egy költemény. Kleopátrához van írva, a ki, mint a történetből is fogja tudni .. . olvassa el. Ez pedig egy rajz egészen Bret Harte modorában. Csupa báj és költészet. Ez itt egy lnimoreszk. Nem hiszem hogy az erőlködő Beöthy Laczin kívül valaki ilyen sikerült dolgot teremtett volna szegény uyelvüukön. Ez pedig egy novella, a la Boccaccio. Tudja én a pikáns genrenek nagy kedvelője vagyok. Zolát ki nem állhatom. Különben ezt kitűnő novellámban is kiéreztetem. Ennyit a poesisből. Most jön egy operette zenei része. Lecoque megölte Offenbacht és megakarom ölni Lecoqueot. Yan itt még három kis dalom is Schumann szel- 1 lemében. Hoztam egy eredeti festményt is. Nem tudom fogják-e még Munkácsit tovább is magasztalni, ha síkra lépek. Jól figyelje meg. Nálam Rembrandt skepticismusa, Kaulbach merészsége és Makart isteni kéje csodás harmóniába olvad össze. Pardon már négy óra. Ajánlom magamat uram. ítéljen szellemi kincseim fölött. Ha lehet Írja meg életrajzomat, ide csatoltam az adalékokat. Pont ötkor párbajom van. Vívni fogunk élethalálra egy szép assszony miatt. * * * Beleszédültem. A piperkőcz elrohant. Attekitettem a geniális termékeket. Mindjárt a versnél rosszul éreztem ma- I gam. Eszembe jutott Petőfi egy népdala, mely itt | kíméletlenül agyon van nyomorítva szemtelen tol- vajrimekben. • A rajz kétségbeejtő diák gyakorlat. Még a stylus elemeit sem tiszteli. A humoreszk émelygős clown hecczel, olcsó paprikajancsi vicczekkcl fecseg pulykáról, harisnyáról, velocipedről, farsangról. A novella éretlen zűrzavarral kezdődik. Az operette , első akkordjaira már kaczaj fogott el s a dalok kétségbeejtő szemtelenséggel voltak kiorozva az Apollóból. És a mázolat ! Soha festéket nen\pazarolhattak el kegyetlenebből. Tisztában voltam a genievel. * * * Másnap az Egyetértésben a következő sorokat olvastam: Zsolozsmái Oszkárt a sokoldalú kontárt, a ki mindenbe beleütötte az orrát de soha semmit sem végzett sikerrel, a ki verselt, novellá- zott, festett, vívott, tánczolt, de legtöbb adósságot csinált, tegnap Aradon egy párbajban veszélyesen megsebesítették. Alig olvastam el a nevezetes jelentést, Czenczi néném hivatott magához. Összehajtogattam a vadgenie műveit s a hatalmas tekercsesei megindultam. Czenczi nénét sírva találtam. — Képzelje csak leütötték a bal fülét . . . — Talán előnyére fog szolgálni. — És még maga is gúnyolódik! Ez szeut- ségtelenség. — Olvassa el néném az Egyetértést. Átolvasta. Elhalaványulva kérdezte: — És maga mit szól a kritikához? — Egy kicsit enyhénak tartom. — Enyhének? Ha én férfiú volnék kihívnám azt a hírlapírót, a ki az éu ideálomat igy megsértette— Mikor látott már néném egy semmiért ennyi rokonszenvet elpazarolni, — Hát maga semmit se tart róla. — Épen semmit. Itt küldöm neki vissza gyarló megtévedéseit. A miut láthatja nagy kék hetükkel irtain rá, hogy fogadja részvétemet. * * * A vad geniek kiirthatlanok. Zsolozsmái Oszkár gyorsan fölépült s megint irt költeményeket, rajzokat, humoreszkeket, novellákat, operetteket, dalokat, s festett halomszámra. Illatosabb volt mint azelőtt, szemtelenebb mint azelőtt s javithatíauabfi mint azelőtt. De Czenczi néne azért csak még mindig geuie^ nek^tartotta. gHovÓ cBáiv,
