Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 13. szám
vasúti üzlet akadálytalan fen tartására teljesen alkalmasnak bizonyult. Az akkori angol hírlapok élénk képet nyújtanak a rainhill-i esemény hatásáról és arról tanúskodnak, hogy az angol nép már akkor felfogta mindazon előnyük lrorderejét, melyek a szárazföldi közlekedésre a gőzgépek alalmazásából eredtek, úgy hogy Anglia hatalmas vasút-hálozatának kifejlődése tényleg ezen naptól számítható. Közel egyidejűleg — 1830-ban — Eszak-Amerika is hozzálátott a v asutak építéséhez. A continensen az első lovasát 1832-ben nyílt meg Linz és B u d w. e i s között, — építésénél egy később nagy hírre vergődött magyar mérnök, Beszédes József is közreműködött. Az első lokomotív vasút Németországban és Belgiumban 1835 ben, Franciaország és Ausztriában 1837-ben, Oroszországban Cuba szigetén 1838-ban, Hollandiában és Olaszországban 1839-ben, S vaj ez és Bániában 1844-ben. Hazánkban az első lóvasút 1840-ben lett megnyitva, a Pozsonytól 2 mértföldnyire fekvő Szent-Györgyig, az első lokomotív vasút pedig 1846 július 15-én Budapesttől Yáczig. 1848- baii Spanyolország, 1850-ben Mexico és Canada, 1851-ben Svédország és Peru 1853-ban Kelet-india, Norvégia és Chili, 1854-ben Brasilia és Portugal 1855-ben Ausztrália, 1856- ban Egyptom, 1860-ban Algier, 1864-ben Kis Ázsia, 1867-ben Java, 1869-ben Oláhország és 1870-ben az európai Törökország kezdette meg a vasutak építését. Ä lokomotív vasútak tehát mindössze ötven évesek, a continensen csak mintegy negyven év óta foglaltak tért és hatalmasabb elterjedésnek szigorúan véve csak az utolsó liar- miuez évben indultak. E bámulatosan rövid idő alatt a'vasútak annyira terjedtek, hogy jelenlegi hosszaságukkal földünket már hétszer lehetne körül övezni: nagyrészt maguk teremtették azon óriási tőkéket is, a melyek építésükre felhasználtattak és az összes gazdasági és társadalmi viszonyok gyökeres módosítását létre hozták. A vasutak messzeható következményeinek elemzésénél nem mellőzhettük a megfelelő korszak rövidségének kiemelését, annyival inkább, mert e fejlődés a jelenleg élő nemzedék láttára fokozatosan történvén, általa rendszerint ép oly kevéssé méltányoltatik, mint a termé * III. * III. szet csodái, melyek szemeink előtt naponként í ismétlődnek. Schwarc/.el Sándor. Városi közgyűlés. i j I. Más alkalomra kell halasztamink a végletek összeiitközéséród szóló elmélkedésünket. Most még igen keserű volna. A csütörtöki közgyűlésen a kaszárnya-ügyben ! Rédly Gyula javaslatát fogadták el. Ha a kormány J | csak 25 évre biztosítaná nagy laktanyánk népessé- 1 j gét, akkor a nagy házzal mit fogunk csiuálni? Épít- i | síink tehát a mostani kaszárnyák helyén nagyobb I laktanyákat. Részünkről is örömmel üdvözöljük a tervet, mely városunkat két ponton fogná szépiteui. A katonai betegápolóház ügyében a közgyűlés a megye átiratát nem fogadhatja el. Városrészeink a garnison területét illetőleg erős solidaritásban állanak. A 8000 frtos tanügyi alapból fölvett kölcsönt a miniszter kivételesen tudomásul veszi s megkeresi a várost, hogy alapítványainkról 1867-től kezdve részletes jelentést terjeszszeuek föl. A közigazgatási bizottság megkeresését a torna-tanítás állandósítását illetőleg az iskolaszékhez utasítják. Ezzel szövetségben fölmerül elnökileg az a kérdés, hogy mintán városi iskoláink sem egészen j felekezetiek, sem egészen községiek, vájjon ki vau J hivatva fölöttük a fölényt gyakorolni ? Az érdekes kérdés tanulmányozását a tanügyi bizottságnak adják ki. Elvárjuk a bizottságtól, hogy eltekintve minden mellékestől, tisztán a viszonyok természete szerint fogja eldönteni a kérdést. A könyvtár rendezésére vonatkozólag, miután ' eddig még semmisem történt, az elnök olyan szakférfiút ajánl, a ki igen szerény honorárium mellett kitünően fogja végezni a műveletet. S e dirék fér- j íiu Nemtsák János, a városi reál iskola köztiszte- letii tanára. A reáliskola sorsa fölött határozó bizottság | utolsó határideje harmiuez uap. Ez idő alatt ok- i vétlenül meg kell tenni jelentését. A megyei bizottság átiratát a közmunkának | pénzbeli megváltására vonatkozólag egyhangúlag el- i fogadják. Pleva Ferencz kérelme, hogy a virilisek közé fölvétessék elufca&ittatott. A pénzügyi bizottság jelentése a borfogyasztás tárgyában olyan heves jelenetekre adott alkalmat, melyek az elnöklő polgármestert arra kénysze- ritették, hogy a közgyűlést feloszlassa II. Pénteken folytatólag ismét a borfogyasztási ügy került napirendre. Hosszú vita után I)r. Helcz Antal módosítását fogadják el, mely szerint a szükséges fedezeti összeg 20°-kal az általános pótadóra vettessék ki a hátralevő födözetlen rész pedig a borfogyasztási pótadó emelése, a vágó hid j ö védelmének fokozása s a vidéki hurok inegvámol,ís;i után eredő indirect adók által pótoltassák. Horvát Mihály ezen tételnél azon javaslatot teszi, hogy a megszavazott póthitel összegének beszerzése iránt egy szőkébb körű bizottság adjon jár vaslatot. 1 . Bróf Gsaky Károly kérelme a temető utak kiívcUícsrj/.tatása ügyében gyors elintézést fog nyerni. több folyó ügy elintézése után még mindig néhány tárgy elintézetlenül maradt. Mindkét közgyűlés izgatottan folyt le. Hírek. — Tóth Kálmán síremlékére a Fővá- városi Lapok szerkesztője gondolt legelőször, a mint hogy azt onnan is vártuk legelőször. 4 öl hívását a nemzethez az összes fővárosi sajtó kötelességszerű rokonszenvvel karolta föl. Tóth Kálmán azonban nem a főváros fénye, hanem egész Magyarországé s igy a vidéki sajtónak is meg vannak a maga kötelességei az ő emlékezete iránt. Lapunk részéről készséggel nyitjuk meg hasábjainkat a gyűjtésre s minden fillért nyilvántartva azonnal megküldünk a 4 óvárosi Lapok szerkesztőjének. Az Esztergom és Aicléke szerkesztősége részéről van szerencsénk a gyűjtést öt forinttal megnyitni. 4te- méljük, hogy a nagy költő emlékezete városunk és vidékünk lelkes közönségét hálás elismerésre fogja serkenteni. Az Esztergom és Vidéke szerkesztősége — A herczegprimasi farsangi ebédre, Kedden, városunk sok előkelő embere hivatalos volt. Az ebéd kedélyesen folyt le s emlékezetessé tette főleg a herczegprimás felköszöntoje. A herczegpri- más ugyanis fölemelte poharát az esztergomi törekvések buzgóságára és sikert kívánt mindazon mozgalmaknak, melyek hivatva vannak városunknak szebb jövőt teremteni. Alig hangzottak el lelkes szavai s a lelkesedés kitörései, fölemelkedett Kruplanicz Kálmán alispán s ékes idézetekkel mondott felköszöntőt a herczegprimásra. Beszédében igyekezett az egyház fejedelmét Lény es nevű elődeivel összehasonlítani. A harmadik felköszöntő városunk polgármestere, Palkovics Károly számára volt föntartva. A polgármester őszinte szavakban meleg köszönetét mondott a herczegprimásuak székvárosa szebb jövője iránt való lelkesedéséért s azt kívánta, hogy városunk szebb jövőjének megteremtésében legyen legszebb része szeretett herczegprimásunkuak. Lelkes szavait sokátartó éljenzések követték. A kedélyesen lefolyt diszebéd vendégei a lehető legjobb hangulatban távoztak el herczegnrimásunk asztalától. — Herczegprimásunk tegnap a fővárosba utazott. Távollétének határideje bizonytalan. — A primasi palota építkezésének első stáveit, melyekből a kis kaczér nem igen táplálkozott hódolók vitték az iskolába. Tanórák végeztével megint gavallérok kisérték haza. A tizenötéves kis lány már annyira benne volt a nagy világban, s annyira kinőtt a poros padokban biflázó kis libácskák közül, hogy elvégre is be kellett következnie a katasztropháuak. Mikor a megsértett tanítónői tekintély olyan elégtételt követelt, a mi a mamát szörnyen megsértette. És ez igy történt. III. Egy szombat délelőttjén a nagyságos tanfelügyelő jelenlétében nagy havi vizsgálatot tartottak. Az elavult tanítónők fényes czvikkerekbeu s unalmas pedántságbau foglalták el a kathedrát. A növendékek kimondhatatlan aggodalommal várták, mikor a médiumra kell lépniök. — Száraz ünnepélyes hangulat uralkodott a czerimoniális teremben. Több feslő kis lány sápadtabb volt a feslő liliomnál és jobban reszketett, mint a harmat-csepp a rózsabimbón. A nagyságos tanfelügyelő kiállhatatlau kegyetlenséggel leczkéztette meg a szepegő kis lányokat. A ki jól recitált, azt megdicsérte, a ki nem tudott semmit, azt nyilvánosan gáncsolta. A száraz tanítónők kétségbeejtő tudományos mimikával adták föl a legnevetségesebb kérdéseket ; de egyformán ítélték el Herostratest és Voltairet, Niuive romlottságát s a rebellis forradalmakat. A tanfelügyelő igen élvezeteseknek találta az efajta szellemi vérengzéseket, s kérlelhetetlen türelemmel élvezte a legklassikusabb gyámoltalanságokat. Egyszerre csak Zelmára került a sor. Zelma v legnagyobb növendék volt, tehát legtöbbet is vártak tőle. A higgadt tanítónők kiállhatatlau komolysága ) még leverőid) lett. A tanfelügyelő azonban alig győzött gyönyörködni a pikáns kis Zelmában, a ki pajkosan mosolyogva legkisebb elfogultság nélkül állott ki a médiumra. — Mondja csak Zelma, mit tart az aesthetika a kaczérságról ? ( Ezt a rettentő alapos kérdést találta föladni j a tanítónő, ki megelégedetten tekintett az unalmas tanfelügyelőre. Zelma csengő kaczajba tört ki. Olyan csengő kaczajba, a mit minden aesthetika elleuálhatatlan- nak tartott volna. A tanítónők arcza megnyúlt, a J tanfelügyelő zavarba jött, a növendékek nagyja pirult. Mielőtt rendreutasitották volna, szeretetreméltó csintalansággal vetette oda a választ. — Az aesthetikáuak, kisasszony, aligha vau oka valamit tartani a kaczérságról, magamnak sin- i csen róla véleményem, de hogy mit tart felőle a kisasszony, azt mír valóban szeretném tudni. — Á, á, á! — sápogta a tönkre silányitott tanítónő. A tanfelügyelő mosolygott. Mosolygott a meghódít ett agglegények gyönyörével. A megalázott tanítónő nem tudta mit műveljen. Tudománya van kétségbe vonva. Tekintélye van pelengérezve. — Zelma, ön megint a fekete könyvbe kerül. Ez a phrásis elhárította a halálig sértett tanítónő már már kitörő pityergését. — Zelma, ön az egész tanéven keresztül most már tizenkettedszer kerül a fekete könyvbe. — Legalább ugyancsak megörökítenek. Zelma menjen a helyére. — Adjon kérdést a nagyságos tanfelügyelő ur. Nekem erre lesz kedvem felelni. A nagyságos tanfelügyelő szörnyű zavarbaju- tott, s nem akarván maga ellen zuditani az egész tanítónői testületet, Zelmának ezt mondta: — Kérjen bocsánatot a kisasszonytól. — Nincs okom bocsánatkérésre — válaszolt daczosan Zelma — s meg sem hajtván magát, oda- ! sietett könyveihez, gyorsan összeszijazta, fölvette kabátját, kezébe kalapját s oda fordulván a megrendült növendékekhez, magas páthoszszal ezt szavalta: ’— Isten hozzátok iskolatársnőim, örökre el- válolc ez intézet falaitól, ne felejtsétek el a ti Zel- \ mátokat. Valóságos forradalom ütött ki. A tanítónők lerohantak a kathedráról, a tau- felügyelő elvesztette a fejét. Egyszere csak a kis Zelma előttük terem, s ugyanazzal a szeretetreméltó gúnynyal vett ily szókban búcsút : — írják be a feketekönyvbe tizeuharmadszor- ra hogy Z-elmát kicsapták. Kaczagva sietett ki a fölforgatott iskolából. Mikor hazaért, a kis mama majd elájult Zelma következő szavaitól: — No mama, végre elvégeztem iskoláimat. Eo-y kicsit csattanósau mert kicsaptak. IV. A kis ördög már most minden bilincstől megszabadult. Udvarlói uapról-napra növekedtek, s a jó szivű mama nem tudta, hogy mi az az erély. Egy napon borzasztó párbaj história rendítette meg a kis városiakat. A fenyvesben két hadnagy iszonyúan össze- risza kaszabolta egymást, s mind a kettőt úgy szedték íöl megcsonkítva s halálra darabolva vitték a kórházba. Mindenki úgy beszélte,hogy Zelraáért verekedtek. Pedig egyik sem ismerte személyesen a kis ördögöt. Csak miudakettő halálosan szerelmes volt bele. És mindakető ki is múlt. Zelma e’meut a temetésükre és sokat sirt. Azt mondták, hogy a kis kaczér soha sem volt hódítóbb, mint mikor könyes szemmel virágot szórt a hadnagyok sírjába. Egy tizeuötéves kis leány, a kiért életre haléira ismeretlenek verekszenek, s a kiért haduagyok halnak meg. Mi lesz a regény folytatása? V. Egy hónap múlva Zelmának egy sápadt szerelmes színész kezdett udvarolni. A trupp épen a kisvárosi színpadon gyönyöi ködtette a közönséget, s a kaczér kis lány a bizarr szerelmesnek egyszer egy olyan csokrot dobott a színpadra, melyben határozott vallomás volt.
