Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 10. szám
Észtergom, ill. évfolyam. . ______ . ______10. szám. Csütörtök 1881. február 3-án. E SZTERGOM Városi és megyei érdekeink közlönye. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz tőséghez, pŐRINCZ-UTCZA 50. SZÁM ALÁ, iutézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési ára : egész évre..........................................6 frt. — kr. fél évre...............................................3 „ — * évnegyedre..............................................1 , 50 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a, kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren iutézeudők. Megjelenik : hete ii kint kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttór petit soronként 30 kr. Az adóvégrehajtásról. Nem lehet valami hálátlanabb dolog’, mint az adóbehajtásról czildiezni, de nincs is veszedelmesebb valami, mint a hatalom ellen állást foglalni, mégha ez az állás foglalás a közönség érdekében történik is. E lapokból olvastam, hogy a közigazgatási bizottság az adóbehajtás körül elkövetett mulasztás miatt Esztergom kir. város ellen a felelősséget elrendelte. A felelősség elrendeléséről szóló végzés már közölve is lett a város illető tisztviselőjével, a pénztárnokkal. A felelőség elrendelése, Esztergom kir. város ellen oly absurdum, hogy valóban nem találok szavakat annak jellemzésére ; mert az 1876. évi XY. t. ez. 62 §-ának 2-ik bekezdése szerint a felelőséget a közigazgatási bizottság csak „észlelt hanyagság esetében“ rendelheti el. Már pedig, hogy Esztergom kir. városban, a királyi adó behajtása körül hanyagságot „észlelni“ nem lehet, azt kétségbe vonhat- lan adatokkal fogom bebizonyítani. Esztergom kir. város évi királyi adója 63,284 frt. 30 krban lett az 1880-ik évre megállapítva. A megállapított összegből befolyt az elmúlt évvégéig 57284 frt. 5 kr. Maradt tehát hátralék az év végével 6000 frt. 25 kr. Miután azonban az évi adó négy részletben fizetendő, csak a fenti összegből egy ne„ISmilOM IS VIDÉKE.“ TÁRCSÁJA. Esik eső. . . Esik eső, csak úgy szakad, Árva szivem majd meghasad, Előbb-utóbb meg is hasad Vesztesége súlya alatt. Csalfaságod, hűtlenséged, Most is gyötör, most is éget; Se éjjelem, se nappalom, Mindig rólad álmodozom. Megver még az Isten téged, Meg bánod még hűtlenséged; Van gondja, ki annak őre, Az igazi szeretőre! Lévai Sándor. Időszerű csevegés. Nincsen tárgy a világon, a mihez manapság biztos kézzel lehetne nyúlni. Légy poéta, vezérczikkező, vagy kenélyes távozni) ó; irj novellát, színdarabot, vagy regényt, — gyed évre 15,821 frt. 70 kr. Tehát az utolsó évnegyedre volt a behajtandó királyi adó. Az esedékes összegből befolyt 572S4 frt. 5 kr. így tehát az utolsó évnegyed! adónak fele része sem maradt bátra. Követkéz ;s képen itt hanyagságot „észlelni“ nem lehet. Bebizonyitsam-e hogy ha Esztergom kir. városban az összes utolsó negyedi királyi adó bátramaradt volna is, nem lehetne hanyagságot „észlelni“ ? Megkísérlem. Az adótörvény szerint az utolsó évne- gyedi adót kényszer utón az év utolsó havának első napján lehet csak behajtani, illetőleg a foglalást deczember első napján lehet megkezdeni. A törvény, a foglalástól az árverés „kitűzéséig“, a végrehajtást szenvedettnek 15 napi batáridőt rendel adni az önkénytes fizetésre ; ha ezen idő alatt a hátralék nem törlesztetik, szabad csak az árverést kitűzni a mire a törvény ismét nyolcznapi batáridőt rendel. Tehát röviden szólva a valóságos kényszer rendszabályt az utolsó negyed évi adóra deczember 26-án lehet foganatosítani; mert sem az a nap nem számítható, a melyen a foglalás történt, sem az a melyen az árverés kitűzetett. Igen ám, ha csak eddig volna. De vau még ennél sokkal nagyobb bökkenő is. Nevezetesen az, hogy ha az árverést 26-án foganatosítani akarjuk, okvetlenül szükség, hogy a foglalás m i n d e n a d ó b á t r a 1 é k o sbiztos lehetsz benne, hogy volt a világon ember, a ki már régesrégen meg irta a t e gondolataidat és te csak szerencsétlen utánzó vagy még akkor is, ha teljes életedben nem Írsz egy árva szócskát sem, a mi nem volna eredeti. A tizenkileuczedik századnak eredetisége, hogy benne már alig akad eredeti. Hiszen már-már régiséggé kezd válni az az egykori újság, hogy — „semmi sem uj a nap alatt.“ Valahányszor tehát tollat veszünk a kezüuk- i be, — még ha napiujdonságot Írunk is •— avval a resiguálfc tudattal tegyük, hogy abban, — a mit iiuuk épen semmi újdonság sincsen. Nem volna háládatlan dolog megírni annak a ' statisztikáját, hogy egy-egy themát, gondolatot hányán, hányszor és hányfélekép dolgoztak fel. Csodálom, hogy még nem akadt e nemes vállalatnak áugliusa. Azt hiszem, hogy az ilyen statisztika roppant nemzetgazdászati haszonnal volna összekötve; menynyi papirost még tintát kímélne meg az emberiség, ha az azt fogyasztó iróluul tudná, hogy azt, a miről ő csak ma akar irtai, előtte már auuyia u, meg I annyian megírták. Mindenesetre azonban az az egy kellemes oldala meg volna, hogy legalább megtudhatná belőle mindenki, hogy kinek az utánzója és hogy tulajdonképen kitől is plagizált. Csak fel kellene ütnünk az „Eszmék statist!kúját“ és kikeresni belőle a megírt gondolatok régibb megíróit. Es gyakran megesnék, hogy látva, mily szegény embert lopnánk meg, hogy egyetlen s legdrágább kincsétől fosztunk meg valakit, mogbánva abbahagynék szándékunkat. Nem kellene-e például a leghatártalaubb emberietleuség ahoz, hogy valaki ' n ál deczember elsőnapján foganatosítva legyen. Olyan hivatal főnök pedig alig lehet a világon, a ki egy nap a 1 a t t a z ö s s z e s a d ó- z ó k ellen a foglalást foganatosítani képes volna. Hát a vasár- ünnepnapok liol maradnak. Lehet-e és szabad e vasár- és ünnepnapok alatt a közönséget az adóért zaklatni? Alig hiszem ! Azt hiszem, hogy a lehetőségig bebizonyítottam, hogy a törvény maga lehetetlenné teszi, hogy az évi adó telj esen behajtassék. Már most kérdem az illető közigazgatási bizottsági tagokat, a ki a törvény ily világos intézkedése ellen a felelősséget elrendelték, képesek-e bebizonyítani, hogy „hanyagságot“ valóban „észleltek“ ? Képesek-e bebizonyítani, hogy a hozott határozat folytán nem-e egye- d ű 1 a közönség van sújtva; nem-e az anélkül is agyon zaklatott közönség lesz kénytelen az utolsó falat kenyerét, de talán utolsó darab ruháját is pénzzé tenni, csak hogy a végrehajtás kellemetlenségeitől magát megmenthesse. Ugyan mit gondolnak azok az urak, hogy talán a vagyonosabb polgárok tartoznak ? Koránt sem. A legszegényebb, a leguyomorultab- bak tartoznak nagyobb részt, a kiket most adóért zaklatni a legnagyobb bűn. Do az egész határozat igen sajátságos. Tudjuk, hogy a felelősség Esztergomon kívül h a r m i n c z b a t község elöljárói ellen ! Hazafi Verái Jánostól sajátítson el egy gondolatok I vagy csak egy rímet is? Amig azonban ilyen statisztikát nem fog va- j laki összeállítani nem lehet senkit sem elítélni, alcár- ; milyen merészen occupálja is a mások munkáját, I mert mindig fon fog maradni számára az a ment- | ség, hogy nem volt tudomása a rról, hogy csak a máséból másolt és h a esetleg Shakspeerrel irta meg ugyanazt az egy dolgot, még akkor is büszkén fogja elmonbatni: „nagy eszmék találkoznak,“ De hát miről is Írjon manapság az ember, ha a kabzsi elődök mindent elkapkodtak az orrunk elől ? Miről lehet írni újat, ha uj már — semmi sincs ? . . , Miről?... Hogyan?.... Hogyan? tehát nem csak az a kérdés, hogy miről, hanem az is, hogy hogyan ? Tehát váltóztat a dolgon az, ha én agyánál- r ó 1 nem u gy a n ú g y írok ? Hiszen akkor nincsen könyebb, mint Írónak lenni. Előveszek egy nagyobb munkát és az elejét bátra teszem, a végét előre, a közepéről törülök valamit és készen van az én munkám. Hogyan ? Hiszen akkor, ha eredeti értekezést akarok Írni példái a barátságról, egyszerűen magyarra ferdítem Cicero kis füzetét — egy még kisebb | eredeti füzetté. Anyag és forma. Ez a megkülömböztetés tehát az egyedüli kibúvó, a melylyel a plagiatorok el akarják hárítani magukról a vádat. Tehát csak az anyag ugyauegy, a melyet a forma megváltoztat ? Tehát az irás tudománya nem teremtés, hanem csupán az anyag alakítása, vagy helyesebben átalakítása? Akkor hát csak az plagizál, a ki elég ostoba volna a mások munkáját szórol-szóra, be-
