Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 10. szám
lett elrendelve. De azt már nem tudjuk, hogy a közigazgatási bizottság- minden egyes községben „észlelt-e hanyagságot" ? Azt sem tudjuk, hogy a határozat hozatalnál nem szavaztak-e oly egyének is, a kik h ivat á- s u k n á 1 fogva az adótörvényeket soha el sem olvasták; mert azt követelni sem lehet, bogy az adó törvényekkel mindenki ismeretes legyen. Szerintünk pedig ily életbe vágó határozat hozatalánál, mert a szegény népre életbe vágó, szükséges hogy a törvény belső részét is láttuk légyen, ne csak a tábláját. Ha azonban már a felelőség elrendeltetett, azon reményünknek adunk kifejezést, hogy a királyi adófelügyelő ur, ismert igazságsze- reteténól fogva nem fogja az illető közegek ellen a törvény szigorát alkalmazni s ez által a szegény adózóknak időt fog engedni, — hogy tartozásukat egzisztenzciájuk veszélyeztetése nélkül részletekben lefizethessék. Teljesen megvagyunk győződve, hogy adófelügyelőnk méltányos kérelmünket ügyeimére fogja méltatni. Egy adózó ügyvéd. A névmagyarosítás. A névmagyarosítás ügyének előmozdítása tekintetéből, hogy alkalmat adhassunk helyes és megfelelő magyar hangzású nevek választására azoknak is kik a szükséges nyelvismeret és kifeji ett nyelvészekkel nem bírnak, ezennel egy általunk ösz- szeállitot és betűrendbe szedett névsort bocsátunk közreudelkezésre. Ezen névsor összeállításánál első sorban oly helynevekre voltunk figyelemmel, melyek szembetünőleg valaha személynevek voltak, felvettünk továbbá magyar, hun, avar, kun, besnyő és bolgár személy és nemzetség neveket, vezetéknevekre alkalmas mellék és főneveket valamint magyar- hangzású keresztneveket is, de gondosan kerültük oly nevek felvételét, melyeket tudomásunk szerint élő családok viselnek. A. Abó, Ábos, Aczúr, Adorján, Ágó, Ákos Álmos Alpár. Aladár, Apar, Árkos, Árnyas, Árpád, Árva, Atala, Ászár, Athel, Avar. B. Baboesa, Baczúr, Bagamér, Baján, Bakó, Bánk Bars, Bassó, Balajtos, Balazsér, Balozsa, Bános, tűről betűre saját kötségén újra lenyomatni? — Ha egy mézeskalács-kardot egy kis lében feleresztünk átgyurjuk és aztánszivalakba öntjük, akkor már mézeskalács-szív lesz belőle, — de azért mindig csak mézeskalács marad. Tehát nem uj és uj anyagot kell nekünk a régibb formákba önteni, hanem csak a régi anyagot öntégetjük ujalib formákba? A mézesbábosságnál is csekélyebb dologgá magyarázzák a költést az auyag és forma theori- ájának ilyetén felállitói és igy akarják megoldani a kérdést, hogy miről? — épen az által, hogy hogyan. Csevegő. Farsangi levél. II. (Kaszinói-estély ján. 29-én.) „Kéretnek a t. tag urak a túloldali helyiségbe menni.“ Ez a mindent megmagyarázó fölirat ébresztett föl köznapias nyugodtságomból, a melylyel a mindennapi preferance-partiera készültem. „Hiszen ma táuczmulatság lesz“ szól a magához tért memoria és benyitok az improvizált kaszinóba. Szokatlan csend, 3 napos lapok összevissza, egy két kávézó és „Jánoska“ kivixelve, díszruhában, fehér nyakkendőben s mintha csak megakarta volna kérdezni, hogy mit is keresek már itt, mikor ma csak este kezdődik az élet? „Hány órakor kezdődik a hangverseny“ ? „Nyolczkor kérem“. ,,Csak ezt akartam megkérdezni.“ Bárdos, Bedo, Béla, Benő, Boreg, Besnyő, Bikó, Bocsár, Bodor, Bogáros, Boglár, Bokor, Boró, Boros, Botond, Bődé, Bulcs. C. Csaba, Csábor, Csákány, Csán, Csauád, Csát, Csege, CsekŐ, Cserös, Csenne], Csorna, Csór. D. Dabas, Dán, Debrő, Déd, Dédes, Deméu, Demeter, Dénes Derék, Dévaj, Dezső, Domány, Horgos, Döbör, Dömör, Drága, Duna. E. Edéién, Edömér, Eger, Elemér, Edék, Előd, Ellák, Ete, Etele. F. Farmos, Fedémes, Fejér. Félő, Feled, Feltő, Fenyős, Fogas, Fokor, Fonó, Füzes. G. Gara, Garas, Garara, Gárdos, Gát, Gáva, Gér, Gerencsér, Gergel, Gejza, Gimes, Göbös, Gömör, Gyalu, Gyáu, Gyepes, Gyula. H. Hajas, Halas, Hangos, Harag, Harangos. Har- czos, Harsán, Hegyes, Helyes, Hódas Hont, Homor Hún. I Igar, Ihar, Iker, Ihres, Ipoly, ír eg, Iván, Izsa Ivar. J. Jákó, Jász, Jenő, Jobbágy, Jóka, Józsa. K. Kán, Kadar, Kajár, Kaján, Kallós, Kálmán, Kalmár, Kaczur, Kaczér, Kadosa, Karos, Karczos, Keczér, Kelemér, Kémes, Kényes, Kengyel, Kerek, Kenéz, Kerepes, Ketel, Koba Kolta. Kopár, Koros Kozár, Köntös, Kőrös, Knnd. L. Ladamér, Ladáuy, Lakos, Lazur, Lekér, Léka Lemos, Levente, Liget, Litas, Lovag, Lögér, Lugos. M. Mács, Madar, Madaras, Madocsán, Malmos, Marczal, Marót, Maros, Megver, Mogor, Mester, Modor, Módos, Murány. N. Nádas, Néma, Nyirős, Nyúlás. O. Obád, Óhaj, Okáuy, Olasz, Ódon, Omor, Opos Ordas, Ormos, Orosz. Ö. Ödön, Őlyves, Őr, Öreg, Őrös, Ötvös. P. Palocsa, Palócz, Pandúr, Pápa, Parlag, Partos, Pereg, Petrad, Polány, Polyó, Ponor, Porrog, Porosz, Pörös, Putján, Püspök, R. Rabó, Radó, Rákos, Rassó, Regöly, Remete, Rendes, Recső, Rőt. S. Ság, Sajó, Salló, Sándor, Sáros, Sarczos, Se- bös, Semjén, Sibó, Sima, Sió, Solt, Sólymos, Somos | Soros, Söreg, Surány, Siittő. Szabad, Szabolcs, Szaa- I kádas, Szamos, Szántó, Szárnyas, Szeges, Szécs, Székes, Szénás, Szepes, Szilágy, Szila», Szobor, Szombat, Szom or, Szőllos, Szügyes. Szűrös. T Tabód, Tagyos, Tallós, Tarján, Tarczal, Tárnok, las, Tatar, Tataros, Tekenős, Teke, Temes Terebes. Tibor, Tikos, Tilos. Tolmács Tömör, Toldás, Torna, Töbör, Tőkés, Túrán v U. Ugar, Ugod, Ugor, Ung, Upor, Utas, Ürög, Üröm. V. Vág, Vaján, Vajk, Vámos. Varjas. Váson, Vándor, Vazul, vata, Vid. Z Zábor, Zádor, Zajk, Zala, Zalán, Zámor, Zavar, Zelemér, Zobor, Zombor, Zodán, ZsUer. Zu- árd. — Ipar és iskola. A alamennyi államgazdász és politikus egyetért abban s constntálja azt, hogy légió már is száma azoknak, a kik hivatva — hivatva —hívatlanul el- özönlötték a szellemi pályát; egy igénytelen iruoki állomásra száz pályázó is jelentkezik, s az ügyvédek száma évről-évre növekedvén már is megnehe- ! zitik, illetve szigorúbb feltételekhez kötik az ügyvédi diplomát. Nagyon helyesen. — Sziikég van-e rendszabályra. Hadd jusson már az eszébe a sok őssel dicsekvő, nagy pipáju, de kevés dohánya magyarnak, hogy van más egyéb szintén tisztességes pálya és megélhetési mód. ” Mert látunk jelenben rósz prókátort ki ügyes üzletember lehetett volna, míg üzletembert kiből jó prokáror válandott. Egész léuyök az azokra való rátermettségöket mutatja. Ezek pályájukat tévesz- ték. Már ezeken nem sgithetünk, de segítsünk hát az utánuk következő generation. Az bizonyos, hogy a melyik tanuló ifjú 5 — 6 gymnasiumi osztályt végzett, a bajusza már szám- bavellető s kezd belenőni az ifjak közzé: akár van rátermettsége akár nincs, már szégyenlené az iskolát odahagyui, hogy talán iparos tanonczczá legyen. Aztán valljuk meg, gyakran a szellemi vezetők is méltánytalanul sőt guuyuyal nyilatkoznak azon osztályról, mely többé-kevésbé a nemzet hasznos, munkás és értelmes tömbje. A gyenge tehetségű ifjuhoz a tanár urak gyakran igy szólnak: „Dikics való önnek nem Horatius“, vagy: „Még csizmadiának sem való!“, maguk pedig a szülék a gyenge tehetségű ifjút azzal rémitgetik, hogy odaadják „csizmadia“ vagy „asztalos“ inasnak. Tehát már a gyenge gyermekbe ellenszenvet csöpöghetnek az iparos pálya iránt. Az iparos pályát egy oly valaminek declarálják, a melyre iskolázott ember nem igen lép ! Mintha oda elég jó v#lua a képezetleu üres fejti, tanulni nem akaró suhancz is !.. I Áz iskolai növendék tehát csak neki dűl a magolásnak, bár nem tudja megemészteni a szelsőn van és mindig korán jönnek; én pedig akár- liova megyek rendesen épen jókor, vagy már későn szoktam jönni. Alig emlékszem, hogy életemben valamely elindulás előtt csak 5 perczig kis várakoznom kellett volna, de akárhányszor megesett már rajtam, hogy 3 napon át egymásután lekéstem a hajóról. A kaszinó estélyénél a legkedvezőbb eset állt be, mert mikor a terembe léptem a hangverseny első száma Feigler János ur hegedű szólójá vette kezdetét. És valóban épen jőkor jöttem még hogy a mesteri játék élvezetzben részesülhessek. Ez után / Borovicska Adolf ur lépett föl és Rubinstein „Azra“ dalával teljes megelégedést vívott ki. — Kedves jelenségek gyanánt üdvözölte a közönség Palásthy nővéreket kik Verdi Bolero-ját s néhány érzésteljes magyar népdalt énekeltek. Dalaikat szűnni nem akaró tapsok közt ujrázták. Blalia Károly ur czi- terajátéka egészen méltó volt az ő művészetéhez s legfeljebb azt sajnáltuk, hogy nem hallhattunk tőle azokból az általa páratlan érzéssel előadni szokott magyar-dalokból Feigler Károly ur énekénél csak az az óhajtásunk lett volna, hogy az ő rendkívül terjedelmes érczes tenor hangjához képest legalább szélesen megnagyobbították volna a kaszinó termét. Mint halljuk legközelebb már elfoglalja helyét a kolozsvári színháznál, hol mindenesetre csak emelni fogja városunk hírnevét. Szabó Gyula ur szavalata, — mint rendesen érzésteljes volt. Ábrányi Emil „Zászlóját“ valóban drámai erővel adta elő. Eelsenburg Gyula ur, ki a hangverseny majd nem minden számát kisérte zongorán végül maga játszott egy balladát Chopintől kiváló technikával s kitűnő felfogással. Szóval a hangverseny kitünően sikerült és kiváló élvezetet nyújtott a jelenlevőknek de nem halgalliatjuk el abbeli kérésünket hogy a jövőre ily alkalmakkal a gastrono- mia lelkes bajnokait — okulva a tapasztaltakon— a rendezőség a külső terembe szorítsa. I Hangverseny után ráhúzta a Pali bandája és ; megkezdődött a táncz. S csak ekkor volt alkalmam j körültekinteni a díszesen kiállított teremben s látni j a fürdő vendéglő nagytermét — kicsinyben- S ha- 1 bár sokan hiányzoteak városunk szépei közül igen | szép kis társaságot láttunk egybegyülve. Az első I négyest 20 pár tánczolta s a jelenvolt hölgyek kö- | zül a következők neveit jegyeztük fel: Bartal Rezsőnél, Feigler Gusztávné, Feigler Jánosué, Feigler Ilka, Fiedler Fereuczné, Horváth Ilka, ,Ivauovics Béláué, Kiinda Rezsőnó, Kollár Antalné Kollár Györgyike, Kovács Dezsőné Leipolduer Antalné, Magos Sándorné, Marton Józsefné, Niedermaun Eud- réné, Niedermann Józsefné, Palkovics Károlyué, Palásthy Erzsi, Palásthy Neszti, Rencz Mariska, Rudolf Mihályné, Rudolf Etel, Sarlay Edéué, Yay- diqger Antalné, Yaydinger Anna, Waldkircb Ödönné Zoller Mihályné, * * * Igazán alig voltam még mulatságon, a melyen jobban éreztem volna magamat, mint a kaszinó ez estélyén s legalább én részemről felségesen mulattam. Hogy mi játszta e kedvemben a főszerepet azt természetesen nem fogom kifecsegni, bármily csevegő legyek is, annyi bizonyos, hogy nagy részben járult hozzá az a fesztelen családias jelleg, a mely az egész estén átvonult. Mikor úgy 3 óra felé vége szakadt a táuczuak és hölgyközönség nélkül maradtunk, megeredt a korlátlan jókedv s nem tudom hogy esett meg, de mikor szobámba léptem a falióra nyolczadfelet mutatott. A kasziuó ez estélyét mindenesetre tehát a sike- í rülteb táuczmulatságok közé kell sorolni, mert ha kiseb is volt a közönség a szokottnál, de annál jobbau volt képviselve a jó kedv. A kik ott voltak jól mulattak s egy kedélyesen eltöltött est emlékével gazdagabbak. — A. — * Vannak emberek, kik bárhova mennek, rendesen elsőknek szoktak ott lenni, a kik örökösen azt hiszik, mikor valahova készülnek hogy már ké* )
