Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 81. szám

ha társalgásba kezdenek, vagy levele­zést folytatnak, szívesen választják a német nyelvet, ha épen folyékonyan írnak és beszélnek is fi<azai nyelvün­kön. — De a czikkiró csak constatálja a betegséget s nem keres gyógyszert. Pedig anélkül semmit se lehet előbbre segíteni­Lapunk már nem egyszer szólt hozzá az igen hálás sociális kérdés­hez s nem egyszer hangsúlyoztuk, hogy zsidó kérdésről csak addig le­szen szó, mig egészen meg nem ma­gyarosodnak. Mert józanabb nemzetet a magyarnál vallási türelemben [nem igen lehet találni. A magyar csak ér­zés és nyelv szerint qualificalja hon­fitársait s mindenki vallása iránt a legpéldásabb türelemmel viselkedik. Koreskedőségünk megígérte, hogy jelen óv elsejétől magyarul vezeti ma­gyarországi levelezéseit és üzleti köny­veit. Megindult a névmagyarosítás moz­galma, mely nemcsak külső hatású, ha­nem a nemzeti érzületet is hatalma­san növeli, ha nemes czélból in­dul ki. És mégis ritka holló az első Ígé­ret megtartása s csak elvétve magya- rosodik meg egy-két német firmánk. Szörnyű döczögősen halad a magyaro­sodás ügye. Az ifjabb nemzedéktől várunk el mindent. — Az hozzon be kereskedé­sünkbe magyar szót, levelezésünkbe magyar Írást, firmáink közé magyar nevet, a zsidó társaságokba magyar tó­nust és szellemet s az öregek közé a nemzeti nyelv hegemóniájának elisme­rését és becsülését. Az ifjabb nemzedéken függ a zsi­dókérdés megszüntetése s az ifjabb nemzedék fogja még a szószék nyel­véül is csak a magyart elismerni. Rohamos átalakítás seholse jár üd vösséggel, de lassú veszteglós sein. — Megfeszített munkával kell a magya­rosodás és magyarítás ügyét előre vin­ni.— A másik czikkiróval ellentétben tehát ki kell jelentenünk, hogy sok­kal bűvösebbnek tartjuk, ha a magyar szó előbb szenteltetik meg náluk a templomban, mint a családban, mert ha kéizárólag magyar egyházi beszéddel dicsnrik az istent, akkor kegyelettel lesz ek azon nyelv iránt, mely leikö­ket az istennel köti össze — a társa­dalomban s a családi életben is. Ez a mi álláspontunk a két egy­más ellen fölmerült eszmével szem­ben. — Felhívás. A roűipar emelésének és versenyké­pessége fokozásánál! egyik leghatósabb té­nyezőjét képezik a szakkiállítások. Ezeu, bő tapasztalatok által igazolt meggyőződésben a hazai műipar és a közönség műizlésének fejlesztésére hivatott Országos Magyar Ipar- művészeti Muzeum is, a nagy méltóságú magyar királyi vallás-és közoktatásügyi Mi­niszter ur helybenhagyásával, időnként egyes iparágakra vonatkozó kiállítások egész sorozatát tervezi, melyeket jelenben a könyvnyomtatás, könyvdiszités és könyv- kötés termékeinek bemutatásával szándéko­zik megnyitni. Czélja e kiállításnak a keretébe eső nagyfontosságú iparágaknál {melyeknek köz­gazdászat! jelentősége a közművelődés ter­jedésével párhuzamosan nőttön nő, azoknak hazánkban történeti kifejlődését, jelen álla­potát és követendő mintáit felmutatni. Ehhez képest a kiállítás alkatrészeit képezeudik: 1. A nyomtatást megelőző korból, a magyar nyelven irt és a legjeleutékeuyebb iiazai vonatkozásit latin kéziratok, valamint egyéb, hazánkban létező oly codexek, me­lyek kiállításuk fényénél és mintaszerű dí­szítésüknél fogva figyelmet érdemelnek. Itt fognak helyet találni a Corvin- könyvtár maradványai, melyeket úgy a hazai mint a külföldi könyvtárakból lehetőleg nagy szám­mal összegyűjteni igyekezünk, és a melye­ket mig a nagy közönség hazafiéi kegye­ledel fog szemlélni, a miniatűr-festészet művelői és a kaligraphusok, kiknek nap­lóinkban díszoklevelek, feliratok stb. előál- jitása hő foglalkozást nyújt, haszonnal ta­nulmányozhatnak. 2. A magyarországi nyomdászat fejlő­dését feltüntető könyv kiállítás, mely a Ma­gyarországban (bármely nyelven) nyomatott műveket 1711-ig lehetőleg teljesen, azon­túl napjainkig az egy egyes nyomdáknak jellemző vagy díszes kiállítás által feltűnő termékeit fogja magában foglalni, Régibb idő óta fennálló nyomdáink tekintetében óhajtandó, hogy azok az általuk felállítá­suk óta napjainkig nyomatott munkák ki­válóbbjait időrendes sorozatban állítsák ki, s eddigi termékeik teljes jegyzékének kioyo- matása által a kiállítás érdekességét és ta­nulságos voltát emeljék. 3. A magyarországi könyvkötészet ré­gibb díszes példányai mellett az ez idő szerint működő hazai könyvkötők munkái­nak kiállítása; mely azt hiszszük, ki fogja tüntetni, hogy úgy az alakítás és díszítés szépsége, mint a munka tökéletessége és az előállítás költségei tekintetében a magyar- országi ipar kiállja a külfölddel a versenyt, és csakhamar a nyomdászat példájára a magyarországi megrendelőket a külföldi piacztól el fogja vonni. 4. Egyes magángy fijtó'k kiálltásai és általában oly nyomdászaid érdekességek, melyek a kiállítás czéljait előmozdíthat­ják. így bírjuk egy kiváló gyűjtő Ígéretét, hogy régi nagy mesterektől származó könyv- diszitményekbŐl álló ritka gazdag . gyűjte­ményét át fogja engedui. A kiállítás történeti részének rende­zésére bizottság Mákul, mely alulírottakon kívül Dr. Ballagi Aladár, Csontosi János, I)r. Franknói Vilmos, Dr. Hegedűs Candid Lajos, Mayláth Béla, Dr. Pulszky Károly, Szilágyi Sándor és id. Sziuuyei József urak­ból áll. A bizottság feutartja magának to­vábbi, különösen kültagokkal való kiegé­szítését. Az újabb könyvnyomtatási a könyvkö­tési kiállítás rendezésére ínaguk a kiállítók által választandó bizottságok támogatását fogjuk kikérni. A kiállítás a Műcsarnoknak az orszá­gos Magyar Képzőművészeti Társulat által átengedett tág és díszes helyiségeiben jövő 1882-ik évi január hó 15-én fog a nagy közönség számára megnyitattui. Ezek után felhívjuk a hazai közönség szives figyelmét ezen kiállításra, mely a nemzeti múlt nagy emlékeinek felmutatása mellett jelentékeny gyakorlati czélokat is tart szem előtt. Felkérjük mindazok közreműködését, kik ezen kiállítást részvételűk által gazda­gíthatják ; névszerinti. a) A hazai könyvtárak őreit és a ma- gángyüjtőket, hogy folyó évi október hó végéig egyelőre az 1711 előtt bármely nyel­ven kiadott magyarországi nyomtatványaik be tű red es jegyzékét, valamint a ; kiállításra szánt diszkötések és codexek leírását bekül­deni szíveskedjenek; b) A hazai nyomdákat és könyvkötő­ket, hivatkozva az ez irányban hozzájok in­tézett előleges felhívásra, hogy a kiállít­tatni kívánt munkák számát, a mennyiben még eddig meg nem törtéut volna, ugya­nazon határideig jelentsék be. A kiállítandó tárgyak tényleges bekül­désének határidejét a jelenkezőkkel utólag fogjuk közölni, valamint időközben is a kívánandó részletesebb felvilágosításokkal készségesen szolgában dunk. A kiállításra vonatkozó miudeuemű köz­léseket „Országos Magyar Iparművészeti Muzeum Budapesten (sugár ut, műcsarnok)* czimzéssel kérjük ellátni. Kelt Budapesten, 1881 szeptember .hó 30-áu. Pulszky Ferencz. miut a könyvtárak és múzeumok országos felügyelője. Rath György. mint az Országos Iparművészeti Muzeum ideigl. vezetője és felügyelője. Dr. Fejérpataki László mint a kiállítási bizottság jegyzője. A tornázás. mint iskolai t a n t á r g y. A tornázás nálunk Magyarországon ™ég gyermekkorát éli. Nem is csoda hisz minden olyan dolog, mely külföld­ről plántáltatott át, csak akkor nyert ná­lunk értékben és becsben, lm kézzelfog­ható, szemmel látható haszonról tett ta­núbizonyságot. S miután a tornázás a mondott ér­telemben nem nyilatkozik, mert haszna egészen más jellegű, mint más iskolai tárgynál, azért sokaknál még mindig olyan­nak tekintetik, mint a mely csak mellőzést érdemel. Ez okból származik tehát azon körül­mény, hogy a tornázás több helyen — t. i. a hol már létezésének legkevesebb 12-ik évfordulóját élhetné — jelentőség­re vergődni egyáltalán nem bir. Váljon miért igtattatott a népoktatásé' törvények közé a tornázás, mint köteleza tantárgy ? Azért-e hogy ebben csupán - külföldet, különösen a németeket utánoz­zuk ? Nem. A tornázás által előmozdíts tátik a testnek természetszerű egészsége- fejlődése , mi az iskolai padok közé helye­zett s a jelenkor tanulmányi rendszere mel­lett szellemi munkával el halmozott gyér- : melleknek annyira szükséges, mint az élet­nek az eledel. Ezt tudva már Montaigne (1592) is a testgyakorlást sürgette következő sza­vaiban : „Nem elég a gyermek lelkét, ha­nem izmait is kell erősíteni, a lélek a fá­radalmak alatt meghajol, ha a test nincs segítségére, s nem támogatja, — rá kell szoktatni, hogy a testgyakorlat fáradal­mait és nehézségeit elviselhesse. Nem egy test vagy egy lélek az, a mit nevelni akarunk, hanem egy ember, , kiből ne csináljunk kettőt.“ Értve ez utób- \ bi tétel azt, hogy az embert négyoldalú­kig fejleszteni, legyen az testileg vagy < szellemileg véve, hanem e kettőt akként kell nevelésünkben egyesíteni, hogy egyik a másikat kiegészítse, egyik se fejlesztés- ‘ sék a másik rovására. Montaigne szellemében többen is nyi­latkoztak, kiket a torna-történelem töl - jegyzett. Hogy a tornázás nem az újkor embe­reinek agyszüleménye, bizonyítja legjob- * ban az 6 görögök története, a hol a tor- j názást rendszeresen gyakorolták, mert intéz­mény volt, mely az általunk ismert : időszámítás szerint már Kr. e. 1000 esz- , tendőre vezethető vissza. A görög classicusok olvasása időnként , többekben fölkeltette a tornászat fontossága j iránti érdeklődést, melynek kiváló eredraé- j nyeként csak a legújabb kor bir legtöbbet j felmutatni, midőn a különböző balfelfogá- I sokból keletkezett s a tornászatot megsem­misíteni igyekező nézeteken (ültette ma­gát. — Ma nap az európai culturállaraokbau — kivéve Era uczia országot — virágzásig korát éli a tornászat s folyton tért hódit fiinak, azt akarja, hogy bocsássam be azfio- nal a tekintetes úrhoz A szolgábiró homloka befelhősödött. — Bocsássátok be azonnal. Otthagyta a reggelijét s feszült fi­gyelemmel várta az ajtó megnyílását. Varga Zsófi a szobába lépett. Nem félt, nem reszketett. Csak sápadt volt és reszketett az éjszakai úttól. — Hát megkerültél, Varga Zsófi ? — kezdetta szolgábiró szigoman beszélni, hát tudod-e hogy az apád akasztófára kerül ? Varga Zsófi megrendülve nézett a ke­gyetlen szókat mondó szolgabiróra. — Csak azért jöttem tekintetes uram, hogy ne bántsák az én apámat, mert az egészen ártatlan. Mert az apám keze nem volt véres a Tölgyesi Sándor ur vérétől. Hallgassa meg az én mondásomat tekinte­tes uram, azután tegyen velem amit akar. A daczos tekintéstí sapadt lányka nagy bátorsággal folytatta: — Vasárnap este meggyilkolták a föl­des urat szolga biró ur. Hétfőn reggel azu­tán szuronyospaudurok hozták be az apá­mat erős vaslánczokkal meglánczolva- Azt mondták hogy ő gyilkolta meg a földes­urat. En oda vetettem magamat a kocsi elé és összetett kezekkel kértem a pandú­rokat, hogy ue üssék úgy az én szegény apámat. Ekkor egy pandúr a puskatusával lejbe vágott, de úgy szolgábiró ur, hogy azt gondoltam, no most már végem van, s azzal bedobott a kukoriczásba, A mint magamhoz tértem, a második béres, a Miska bácsi, azt mondta uekoin, hogy az apámat föl fogják akasztani. Hát azóta utón vagyok ide gyalog, ét­ien, itlau, álmatlanul. Nagyon siettem, mert nagyon sietős az utam szolga biró ur. — Hát hallgasson meg engem. Vasár­nap délután azt mondta nekem a tekinte­tes földesur. Te Zsófi, gyere be máma hoz­zám, adok majd neked szép ruhát, arany függőt, magos sarkú czipőt, gyere be hoz­zám. Megmondtam az apámnak, hogy a föl­desűr magához hí eugem. Az apám szörnyű haragos volt s Miska bácsi előtt azt mondta, hogy a földesur gonoszlelkü ember, a ki vadállat is tud lenni, mikor bort iszik. Nekem pedig azt mondta : — Te Zsófi, tudod mivel halt meg az édesanyád? Azt mondta, hogy inkább öld meg azt. a ki elakarja venni az erkölcsö­det. Szegény paraszt lány vagy, ha meg­akarsz gazdagodni, hát maradj szegény és becsületes. Járj parasztosan, ne áhítozzál úri mód után. Maradj meg lányomnak. Légy becsületes. Meg ne feledkezzél magadról Zsófi, mert akkor én oltom ki az életedet. Istenem, szolgábiró ur, istenem a ta­núin rá, hogy úgy mondta szórul-szóra. Akkor vasárnap este a fiatal földesur megint részeges fejjel látott meg engem és bepnraucsolt magához. Azt mondta, hogy kiadja a bérem. Bementem hozzá. Reszkettem testemben, lelkemben, mi­kor rám csukta az ajtót. Azt mondtam neki: — Tekintetes iram, nyissa ki mind­járt azt az ajtót, mert én az isten ha­ragjára esküszöm, hogy nem maradok ma­gánál. A földesur nevetve ölelt magihoz s olyan erősen szorította össze mind a két karomat, hogy nem tudtam mozogni. Odakint az apám szavát hallottam. Behallottam, a mint Miska bácsinak ezt mondta : — Megölöm azt a gazembert!.. Akkor én haldoíó édes anyám szavá­ra gondoltam, erőt kezdtem érezni kar­jaimban, hamarosan kicsúsztam a földes­ül- karjai közűi, odarohantam az Íróaszta­lához, kirántottam vádászkésót s beledöt- tem a szive közepébe; Mikor a vére rám föcscsent, akkor el­vesztettem az eszemet. Szörnyen megijed­tem s mintha azóta más lakoznék bennem, úgy állok most itten. Miska bácsi azt u ondta, hogy az apám ölte meg a földesurat. El is vitték el is ítélték, Én nem szóltam még senki­nek egy árva szót is borzasztó bűnömről ; de bevallom magának tekintetes szolga- biró ur. így történt, édes anyám üdvössé­gére mondom, hogy igy történt. így kellett törtónm, szolgábiró ur. Engem nem éget a földesül- piros vére : csak az édes apáin gyötrelme. Ereszsze ki a szegényt tömlöczéből, de ne mondja meg neki, hogy magamra vallottam, És no engedje, hogy lássuk egymást, mert akkor meghasadna a mi szi­vünk, ha találkoznánk. így történt szolgábiró ur. Tegyen ve­lem amit akar. Más lélek lakik bennem mint azelőtt. Nem félek én Szolgábiró ur sem a legmélyebb töiulöcztől, so a legne­hezebb vaslánczoktól, se az Ítélettől, se a hóhértól. Tegyenek velem a mit akar­nak. Én megtettem a mit el nem kerül­hettem. Szánja meg helyettem szolgábiró ur az édes apámat..,. A szolgábiró megindulva tekintett a tizennégy esztendős gyilkos lányra, a ki úgy állt előtte, mint valami miudeu kiura elszánt vértanú. Azután nagy sokára, mikor reszkető ' hangja szóhoz juthatott, igy szólott a be-I csöngetett pandúrhoz. — Vegye le a bilincseket Varga Já­nos kezéről lábáról. Csukja le ezt a leányt a legvilágosabb szobába. Mind a két ra­bot jó móddal, mig az igazság napja föl­virrad. Varga Zsófi megcsókolta a szolgábiró kezét. Az édes apjáért cselekedte. Körösy László. — A Budapesti Hírlap nemcsak afj legolcsóbb, de egyike a legszel'emesebb ma­gyar napilapoknak. Vezérczikkeit a leglci- - tiinőbb magyar publicisták írják s egyéb ro­vatai nemcsak sokoldalúak, de olyan szel- - lemesen vannak tárgyalva, hogy egyik czik- - ke se maradhat olvasatlanul. A kitünőeni szerkesztett napilapot részünkről is őszin-.- tén ajánlhatjuk mindazoknak, kik kedves?.' irodaimi barátot óhajtanak családi körükbe.. Ára egész évre csak 14 frt. Kiadó hivatalai Budapesten a Haris-bazárban van.

Next

/
Thumbnails
Contents