Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 77. szám

mil, akkor nem is igen tudhatják azt, annál kevésbé cselekedhetnek annak értelmében.

Viszont a kormány, úgy az országos képviselők is, habár korlátlan teljhatalmú megbízással bírnak, mégis annyi erkölcsi kötelezettségi viszonyban állanak a választók és az állampolgárok iránt, hogy ez utóbbiaknak törvényes alakban előterjesztett méltányos kérelmüket nemcsak meghallgassák, hanem, miután arról meggyőződést szereztek, azt tényleg teljesítsék is.

A polgárok általános óhaja s kérelme, vagyis a közvélemény, nemcsak kérvények, törvhat. és testületi föliratok, hanem a higgadt irányú sajtó czikkeiben is nyilvánul; ezen faktorokat tehát, mint a honpolgárok sokszor jogosult óhajainak telephonját, kívánatos volna, ha úgy az igen tisztelt országos képviselők, mint a kormány komoly figyelmükre méltatnák.

Színházi szemle.

19.

Képzelt beteg.

(Mo’iére vigjátéka. Bérczy Miksa jutalomjátéka.

Feigler Hermiuke közreműködésé.)

(Dr. K. L.) Utolsóelőtti színházi szemlénkben ki kell jelenteni, bogy a Tóth Béla színtársulatának legnagyobb hiánya a művezetés hiánya.

Ügyelésroí, rendezésről, a darabok Ízléses összeválogatásáról ép oly ritkán le bet szólni, mint nagy közönségről.

Lipunlc annyi jóakarattal támogatta színtársulatunk ügyét, hogy gyakran kénytelenek voltunk a közönség hangulata daczára is határozottan lándsát törni mellettük, a mi különben soliase bántotta lelki- ös méretünkét, mert meggyőződésből irtunk. Csak az esett nehezünkre, hogy egyes esték annyi mizériával teltek meg, hogy a közönség, átalánositváu Ítéletét: kimondta nem javaló kritikáját.

Mindig azt mondtuk : tegyék sutba

az operettet, mert niucs hozzávaló módjuk. Se zenekar, se ruhatár, se kórus, se Soubrette. Tanácsoltuk, hagyják abban a népszínművet, mert nincsen népszínmű énekesük. És mégis az utolsó öt előadásra az igazgató jóvélekedésü tauácsuuk daczára egy hitvány népszínművet is igér. És mindig azt hangsúlyoztuk, hogy maradjanak csak a vigjáték s. az újabb frauczia színmüvek mezején. Mert a Proletárok, Muká- uyi és Járvány összevágó előadásai csakis ezen a téren engedtek élvezhetőt reményiem.

A csütörtök esti közönség egy classi- kus vigjáték élvezésére jött a színházba.

Es kellemetlenül csalódott. Moliéro rém ok „Képzelt betegjéből csúnya bohózatot csináltak s a darab szóvivői nemcsak hogy tönkre silányitották a classiluis mű remek nyelvét, mert egy árva sornak se hagytak zamatot, hanem még izetlen rögtönzéseikkel arczul csaptak minden aesthe.tikai igényt.

Mártouffi Pálnak fogalma sincs arról, ki az az Argon. Annyira bohóczkodott benne. Veszprémi Diaforiusa valóságos clown volt. Deák Péter is túlzott az or- vosuöveudékben.

Egyedül Ardái Idának (Toinette) tartozunk teljes elismeréssel. Az ő alakítása rendkívül kirítt valamennyi közül. Szerepét Moliére szelleméhez méltóan, legalább jól megtanulta s mindvégig finom Ízléssel és felfogással alakította.

A kis F e i g 1 e r Mine s i k e (Loui- sori) megérdemelté a csekély közönség bátorító tapsait, mert igen is szép színpadi tehetségről tett bizonyságot.

Bérczyuek jutalomjátéka volt. Ezt azonban inkább a szinlapról s néhány esetlen rögtönzésből tudtuk meg, mert Pur- gonja nem Moliére, hanem Nestroi alakjaira emlékeztetett.

Hírek.

— Lapunk előfizetési felhívását közöljük mai számunkban az utolsó évnegyedre. Kérjük e rovatban is jóakaróink pártfogását s a tőlük telhető terjesztést. Deczember végéig az előfizetési pénz csak 1 frt 50 kr., a mit legczélszeriibbeu postautalványon lehet eszközölni.

— Politikai czikkek közlése miatt már régóta pörrel fenyegetnek. A nagy napilapokból tudtuk meg, hogy a kir. főügyész a vizsgálatot már elrendelte. Most kaptuk meg a megidézést, mely október derekára apunk szerkesztőjét és kiadóját járás bírósági elővizsgálatra hívja meg. Nyugodt lelkiös- merettel állunk a megiuditott vizsgálat elébe.

— Herczegprimásunk az ország- ház megnyitási ünnepén résztveendő ma a fővárosba utazott.

— Majer István püspök, a kath. legényegyesületek országos érdé ind pártfogója, a budapesti legényegyesiilot- nek hat aranyat küldött olyan kikötéssel, hogy azokkal a legszorgalmasabb és legjobb viseletű legényeket jutalmazzák. A jutalmakat legközelebb osztották ki.

— Főispánunk péntekén délután a fővárosból városunkba érkezett.

— Beszédes Sándor jeles fényképirónk a veleuczei íöldrajzi cougressnsou kiállított müveiért dicsérő oklevelet kapott. Fogadja szerencsekiváuatunkat újból való kitüntetéséhez.

— Rónyi Rezső ur nagy olaszirodalora- történeti munkájáról már többször említést tettünk lapunkban. Most ismét hozzá kell

tennünk annyit, hogy a nagybecsű mű már majd egészen kész lesz arra, hogy alapos képzettségű szerzőjének méltó elismerést szerezzen az irodalmi világban.

— Munkatársaink sorába lepett dr. Ompolyi Mátrai Ernő szellemes tollú elődünk s megígérte, hogy legközelebb megörvendezteti olvasóinkat czikkeivel. r— Ré- uyi Rezső ur alapos munkájából pedig nemsokára lesz szerencsénk mutatványt közleni.

— Honvédegyésületünk ma délelőtt kileucz órakor a városház nagy termében közgyűlést tart, melyre ez utou is figyelmeztetjük az érdekletteket.

— Történeti adoma. A herendi por- czellángyárosuak, Fischernek, az isten an nyira fölvitte volt már a dolgát, hogy saját szorgalma után elért sikereiért sok irigye támadt. Ezek közé tartozott egy te- tekintélyes szavú magyar mágnás is, a ki nem mulasztotta el seholse, hogy Fisehert becsmérelje. Áskálódó természeténél fogva a herendi derék magyar iparost Kopácsy érseknél is meglehetős rossz színben mutatta he. De a derék iparost herczegprimásunk csak nem akarta kirekeszteni szállítói közül. Egy napon a becsmérelő mágnás Esztergomba jön s meg fordulván az érseknél, azt tapasztalja, hogy újabb tárgyak érkeztek Hereudről. Kíméletlenül kifakadt Fischer ellen. Erre Kopácsy prímás ezt kérdi :

— Tehát ön nagyon keveset tart Fischer tehetsége felől ?

— Őszintén szólva, seinmitse.

— Közölje velem legalább az okokat, mert azt csak mindenkinek el kell ismernie, hogy Fischer kitűnő iparos.

— Azt gondolom Eininentiád, hogy minden egyél) okom fölsorolását elengedi ha csak egyet is .elmondok. Fischer zsidó.

— Hát csak e miatt gáncsolja Fisehert? No jó.

Erre Kopácsy vendégét karjánál fogva egy Krisztus kép elé vezeti.

— Mondja csak barátom, kit ábrázol ez a kép ?

— Megváltónkat.

— Lássa ez is zsidó! Már most csak arra kérem, hogyha egyéb ellenvetése nincsen Fischer ellen, akkor hagyjon föl támadásaival, mert a hereudi porczelángyáros derék magyar iparos, a kit kötelességszerű- leg, önnek is föl kell karolnia.

— Nevezetes erkély. Miden esztergomi gyerek tudja mir, hogy a mostani városháza azelőtt a legvitézebb kuruez vezéré, vak Bottyáné volt. De azt igen kevesen tudják, hogy . vak Bottyán házának belső falára az udvarra miért építettek egy erkélyt, mely most is ott látható. A régi jó világban, mikor ügy vágták az embert, miut a répát, erről a városház udvarára szögellő erkélyről nézte végig a város kapitánya az executiot. Onnan huzattá le és verette rabjait. Manapság az erkély szomorú aua- chrouismus. Semmire se használják. Hivatását s egykori nevezetességét azonban érdemes megjegyezni.

— Primási iskola Érsekújvárt. A herczegprimásunk áldozatkészségéből' épült iskolát a napokban szentelték föl Érsekújvárt lelkes iinnppélyeS'iégek között.

_______

t

őd ? Sebaj, gombház, ha leszakadt lesz más ....

— De uem lesz más — vágott közbe Muki, fenékig ürítve s azután az asztali a csapva poharát, — nem lesz más, mert megutáltam az asszonyokat, e kígyó fajza- tot ! Testük szép, de lelkűk hamis, hamis miut a . . . miut az — izé! íme, itt vau olvasd !

Kebeléből elővonva, markomba nyomta a „Duuavidéki Közlöny“ legutóbbi számát, melyből a következőket olvasám : ,H yra e n. Városunk egyik közbecsülésben álló üzletembere Gebmauer József úr ma vezette oltárhoz a bájdús és kellemteli Somfai Izabella kisasszonyt, özv. Somfai Gedeonná úrhölgy kedves leányát. Áldást és szereucsét kívánunk e szép frigyre hol az ifjú repkéuy a viharedzett tölgyre fűződik.“

— Hm, — mondára visszaadva a lapot —• ez a nem tudom micsoda Mauer úr a „viharedzett tölgy,“ nem igen lehet inár mai gyerek !

— Mi, mai gyerek ? Hit nem ismered a vén rnarhakupeczet ? Lehet legalább is 60 esztendős és most vonult nyugalomba a vén gazember, a ki mindig olyan sovány ökröket adott el az apámnak!----No de ugylátszik, a sovány ökrök

u

tán zsíros vagyonra tett szert, különben Iza uagysám uem igen ment volna hozzá. Azután ne irigyeld a szegényt. — Furcsa nyugalma lesz annak ilyeu menyecske mellett.

—■ Nem is az irigység keserít el, de szívein vau megtörve és vérig sértve önérzetem ! 0, ki auuyiszor esküdött örök hűséget, most máshoz ment s egy irodatiszt, egy valóságos kebelbeli irodatiszt elé helyez egy nyugalomba vonult marha kupe- czet! És miéit ? Péuzért, uem másért! Mert ilyenek a nők manapság, pénzért eladja magát mindenik ! Igaza vau a költőnek : „Szép állat az asszonyi állat, szép, és veszedelmes. Arany pohárban méregital ! Én ittalak, óh szerelem ! Egy harmatcs'epp- uyi belőled édesebb . . * .

— Kérlek ne folytasd mert nem lesz vége. Ha ittál a szerelemből .igyál most ebből a süléiből. Niucs ugyan aranypohár- ban és nem is édesebb a mézzé vált tengernél de legalább uem raéregital és a mi fő, literje csak 24 kr, tehát bátran fogyaszthatod. Azután egy bizonyos mennyiségét levéve, felejteni is tanul tőle az ember . . .

— Igazad nem, felejteni, igen, felejteni . , Igyunk!

Ittuuk, és az én Muki barátom csakugyan felejtett, annyira felejtett, hogy még a lakására sem tudott hazatalálni . . .

Jó idő múlt el, inig Mukival ismét találkoztam, ugyaucsak a „Nihilistákhoz“ czimzett korcsmábau. Hanem alig leliétett ráismerni olyan jó kedve volt. Már messziről kiáltotta a Szervuszt, le ültetetett maga mellé és teletöltötte a poharamat.

— Örülök, kezdem, hogy jobb kedvben látlak mint a milyenben múltkor voltál ! Ugy-e hogy kár lett volna halálra búsulni magadat a miatt az asszony miatt. Megmondtam, gombház, ha leszakad . . .

— De nem szakadt le, vágott közbe Muki kaczagva, sőt inkább !

— Talán bizouy idő közben meghalta

férje, az a uem tudom hogy hívják úr és az özvegyet te vetted le ?

— Gebmauer ur, a ki uekem jó barátom, az ur isteu éltesse, egészségesebb miut valaha és örül s nemsokára bekövetkezendő családi eseménynek.

— Mit? Gebmauer ur uekedjó barátod ? Hogyan, hounét e változás ?

— Várj csak, azonnal elmondom, ügy történt a dolog, hogy még a nyáron szabadságot kérve hazamentem. Volt egy kis dolgom a Duua vidéken is, és hogy már ott voltam, nem tudtam nyugodni addig míg alkalmat nem találtam Izával találkozni. Bántott a kíváncsiság hogy hogyan nézhet ki inint menyecske az imádott leány. A sétányon volt a férjével. Ki akartam kerülni őket, de észrevett és azouual megszólított :

— Ni ni, hát maga itt van ? És még elkerülné az embert, ez ugyan szép dolog ! Mért uem jött hozzánk? Igaz, majd el felejtem, Turteltaub János ur gyermekkori ismerősöm, férjem . . .

Örültünk a szerencsének és együtt sétáltunk tovább. A férj amolyan vén nyárs polgár és erősen papucs alatt van Hauem a menyecske! Meg uem ismernéd annyira megszépüli. Denique elég az hozzá meghívtak, hogy másnap látogassam meg őket. A kitűzött időben beállitotottaiu. Férjem uram nem volt lionu mert valami váratlan sürgős ügyben hirtelen el kellett utazuia s az asszonyka egyedül fogadott.

Noha már dél felé járt az idő, termetét még iscsak egy könnyű vékony pongyola takarta mely sejtetni engedő a legszebb idomokat. Ebben a pongyolában azután ha

— Halálozás. Derék postamesterünké Wittmaun "József urat nagy csapás érte’ a mennyiben édes atya Aradon 67 éves korában hosszasabb betegeskedés után elhunyt.

— Német egyházi beszédek. Áz „Egyetértés“ csütörtöki száma egv külön czikkben foglalkozik a fővárosi templomok nagy részében még mindig szokásos német egyházi beszédek karos voltával a magyarosodással szemben. A mise-énekek, körmeneti énekek és szokásos imák anyáról lenn) ia, apárol fiúra és unokáról , uuokára származnak át s a német imakönyVek helyett alig félfőzhetik be a magyar, mert az egyházi beszédek németek. „Be kell végre látni a herczegprimásnak — végzi a czikkiró — és a fővárosnak, hogy a társadalom a magyarosodás terén egy félszázad, sőt csak évtizedek alatt roppant haladást tett s ma már alig találni a katolikus templom látogató hívei közt valakit, ki hazai uyelvüuköu ne bírná elzeugeui énekét s meghallgatni lelkésze igéit. — Élénk emlékezetünkben van még&herczeg- primásutik selraeczi nyilatkozata s igy reméljük, hogy a fővárosi német szó azokból a templomokból, hol már magyar szóval is dicsőítheti az istent, nemsokára el fog maradni. A magyarosodás örvendetesen megiudult mozgalmának rendkívül sokat használhatna lierczegprimásunk hazafias elhatározása.

Élelmesség. Csepreghy Ferencz „Szép asszony kocsisa“ czimü népszínműve, mint a költő legutolsó alkotása került színre tegnap a népszínházban Rákosi Jenő befejezésével. A darabról már régen beszéltek. Kúpja tehát magát Deréki Antal uram s ir egy darabot azzal a cziramel hogy „Szép asszony kocsisa,“ a mit nálunk is színre hoztak, miut szörnyű gyarló dolgot. A sajátságos élelmességnek különben más keresztnevet is adhattuuk volna,

— Egy végrehajtóról egyik ujdouság- iróuk azt közölte, hogy sértegetései miatt fenyitó följelentést kapott s hivatalától föl van függesztve. A valóságunk megfelelően ki kell nyilatkoztatnunk, hogy a sértegetései miatt bajba került végrehajtó nem fenyitő, hanem fegyelmi vizsgálatot kapott s hivatalában egyelőre megmaradt.

— Őszi zápor. Csütörtökön este rendkívül szenvedélyesen tört ki a zivatar s az egek csatornái oly bőségesen nyíltak meg, hogy utczaszélességnyire folyt le az ár a hegyekről nagy darab köveket görgetve. A Lőrincz-utcza valóságosan Yelen- ezére emlékeztetett.

— Európában. A Lőriucz-utczát kövezik. Ástak mély árkokat, azok megteltek vízzel. Fölhányták a kőburkolatokat. Keletkeztek valóságos bérezek. Teli hordták az utczát kavicscsal és homokkal. Lettek hatalmas torlaszok. Bevertek azutáu (műszaki jelzésnek ! !) félináternyire kiálló czövekeket az utcza több részén, úgy hogy hanyatt homlok buknak arezra, vagy pottyauuak teugerbe, avagy esuelí hátra az arra járókelők. Lámpásról szó siucseu. Két kávéház sőt a színház közönsége zúgolódik e mizériák ellen. Valóban elinoudhatjuk, hogy megengedted érni teremtőm uram a Lőnyagul végig nyúlt egy causeuseöu, nekem lábainál egy tabouretet jelelve ki.

— Solise feszeskedjüuk kezdé a szokásos üdvözlések után — üljön le, gyújtson rá, s azután csévegjüuk a mint illik két jó baráthoz kik rég nem látták egymást.

Daczára az ilyeu bevezetéseknek, bizony meglehetősen zavarban voltam. Hogyan kezdjem a beszédet ezzel a nővel a kit imádtam s a ki aunak idejéu szó nélkül a faképnél hagyott. Az ingerlő idomok látására még inkább fejembe tódult a vér. Ez a bájos alak az euyém lehetett volna és most . . . Szemrehányásokat tegyek-e? Előadjam -e szivem bánatát? Ugyau miuek, most már úgyis késő volna. Játszuk hát a közönyöst. Legalább boszantaui fogja ha látja, hogy éu ueiu sokat törődöm avval, hogy őt elvesztetettera !

El kezdtem tehát beszólni miudeuuapi dolgokról. Szép időről rósz időről, legújabb divatról, múlt hónapról való újságokról stb. Ő uem szólt szólt semmit csak egyre ué- zett reám. És e szemek tüze alatt las.sau- kéut elvesztettem minden gondolatomat, ajkaimról alig jött ogy egy szó, szemeim káprázni kezdettek ...

Egyszerre csak felkaczagott.

— Ugyan miféle ostobaságokat fecseg maga itt össze vissza! Huzza iukább közelebb a szókét és beszélgessünk a régi jó időkről, tudja még mikor . . .

Egy kézszoritás fejezte be a mondatot. Istenem, olyan púba nedves, meleg keze volt.

— Vagy talán már elfelejtette ezeket vagy uem is akar visszaemlékezni arra a