Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 77. szám
Esztergom 111^ évfolyam _______ ______________________77. szám. ___________Vasárnap; 1881. szeptember 25-én. V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ára : egész évre....................................................6 fi t — krf él évre...........................................................3 „ — „ évnegyedre....................................................1 , 50 , Egyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kin dólii víit.íi Uili oy. Széclieny i-tér 35. s z. int é z on dók. Megjelenik : he te ii ki nt kétszer vasárna|] és csütörtökön. NyiIKér petit soronként. 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetuek. A lap szellemi részét illető levelezések, a sxérkesv- tőséghez, JÜŐRINCZ-LJTCZA ^O. SZÁM ALÁ intézendő k. Kéziratokat nem adunk vissza. Közönségünkhöz. Az uj negyed év beálltával szokás szerint előfizetési felhívásokkal jelennek meg a lapok. Mi ez alkalommal csak néhány rövid szóra szorítkozunk. Mindenekelőtt köszönetünket fejezzük ki mindazon t. előfizetőinknek, kik lapunkat már hosszú időn keresztül pártfogolva, az utolsó évnegyedben is hozzánk sorakoznak. Azután azon tiszteletteljes kérelemmel járulunk a t. közönséghez, hogy lapunkat terjeszteni szíveskedjenek mindazon körökben, hol városunk és vidéke napitörténete, szellemi és anyagi mozgalmai, társadalmi vívmányai s egyéb eseményei élénk tollal s figyelmes tárgyilagossággal megirva érdeklődés tárgyát képezik. Jövőre nézve nem Ígérhetünk semmi egyebet, mint a közönség érdekeinek hű szolgálatát s olyan lapot, mely gazdag irodalmi összeköttetéseinél s irányáuál fogva megérdemli az olvasóvilág rokonszenvét. Dr. Kőrösy László szerkesztő. Az Esztergom és Vidéke előfizetési ára: October elsejétől az év végéig 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 6 kr. Az előfizetések legczélszerübben posatutalványon eszközölhetok. Berényi Zsigmond kiadó. Az uj országgyűlés. Már csak néhány nap választ el azon nagy horderejű eseménytől, midőn koronás királyunk ő Felsége által a magyar törvényhozás mindkét háza vagyis az országgyűlés meg fog nyittatni és a választott honatyák törvényhozói működésüket megkezdik. Az országos képviselők nagyja-ki- csinyje, örege-fíatalja, ellátva a legterjedelmesebb, legkorlátlanabb mandátummal, igazoltatni fog és azok után megkezdődik a sajátképeni munkálkodás. Kettős föladat hárul az uj országgyűlés tagjaira, oly kettős feladat, mely a mostani terhes s elviselhetlenné váló viszonyokat rendezze és javítsa, oly föladat, mely a törvényhozás tekintélyének megszilárdítását és a lakosságnak annak irányában föltétien bizalmát lesz hivatva megteremteni. E kettős feladat rövid néhány szavakban összevonható, gyakorlatilag pedig szilárd elhatározás és vaskitartással keresztülvihető ; és e kettős föladat nem egyéb mint: a kodifikácio megkezdése és a terhes adó-, bélyeg- és illeték, ugy az egyéb reszortokhoz tartozó törvények radikális rendezése. A kodifikácio elkerülhetlenül szükséges, mert valóban szégyenérzettel kell bevallanunk, hogy Európában a számba vehető államok között mi vagyunk a legutolsók, a legszegényebbek e téren. Nekünk nincsenek az anyagi és alaki jogszabályokat szabályszerűen magukban felölelő törvényeink, és ha vnn is tételes váltó- és kereskedelmi vagy büntető" stb. ' törvényünk, azok csakis az anyagi részekről intézkednek ; de alaki törvényeink vagy egyáltalában nincsenek, vagy minden lépten-nyomon változó ideiglenes kormány rendeletek által pótolva k. Egy modern jogállamban pedig, hol a modern tudomány theoretikus elvei alapján hozatnak a törvények, — mint nálunk — hol soha vagy legalább is igen ritkán vétetik tekintetbe az ország lakosságának társadalmi állapota és vagyoni helyzete, ott nem lehet, ott nőm szabad ideiglenes kormányrendeletekkel kormányozni; hanem ott tételes oly törvényeket kell hozni, melyeket nemcsak kizárólag a szakemberek, hanem minden, habár középszerű műveltséggel biró állampolgár is megtanulhasson, megérthessen és ha keresi, megtalálhassa. íme most már 14 éve annak, hogy alkotmány unk visszaállíttatván, szakadatlanul évenkint — kivéve 3—4 hónapot részben az ünnepi szünnapokat, vagy az egyik országgyűlés berekesztésétől a másik országgyűlés megnyitásáig terjedő időt — permanensen együtt vau parlamentünk ; — számtalan, százakra menő törvények hozattak, amelyek aztán abszolút érdekekkel talán nem is bírnak; és mégis arról még egy országgyűlés sem gondoskodott komolyan és erélyesen, hogy magánjogi törvénykönyvünk nincsen, hogy közigazgatási rendszerünk olyan korhadt alapon nyugszik, melyet radikális uj törvénnyel alapjában kell javítani, sőt ujjátereinteni, hogy: adó-, bélyeg- és illeték törvényeink és sza- bályaink valódi tömkelegek, melyekből nincs a lakosság egy tizmilliomod része, mely kiigazodni képes volna; és igy tovább számtalan és számtalan rendezetlen bajok és ködös lételü institúciók, melyek rendezetlen ősrégi állapotukban megvannak, de a lakosság határozott anyagi kárára egyéni szeszélyek szerint kezeltetnek. Szóval, ha higgadt és objectiv bírálatot akarunk mondani az eddigi törvényhozások működéséről, csak annyit mondhatunk, hogy tartalomra nézve igen kevés törvényünk van, számra nézve pedig azoknak fölösleges bőségében vagyunk. Régen elismert igazság az, hogy minél jobban ellenőriztetik valamely munka, annál tökéletesebben, annál gyorsabban végre is haj tátik az. — Tekintsük tehát ugy amint van hazánk összügyeit saját közös tulajdonunkat képező ügyünknek, ellenőrizzük a munkásságot, melyet képviselőink anyagi jólétünk előmozdítása végett kifejtenek ; és ha kell, ha látjuk, ha halljuk, hogy vitális érdekeinkkel ellenkező intézkedésekkel akarnak minket megszereneséltetni, akkor ne riadjunk vissza minden törvényesen megengedett eszközöket egyesült erővel mozgásba hozni, hogy kompetens helyen kérelmünknek, kívánságunknak leghatározottabb alakban kellőleg indokolva kifejezést adhassunk. Meg vagyunk győződve arról, hogy ugy a jelen kormány, mint az országos képviselők a legtisztább, legönzetlenebb intencióktól áthatottau óhajtanak cselekedni ; de ha az ország közvéleménye irányukban javaslataik mellett vagy ellen abszolúte nem nyilvúMagyarok istene . . Magyarok istene, hallottad-e a szót? Hogy csúfol bennünket a cseh, német, a tót! Kiválasztott néped nem vagyunk-e többé V Üldözhet tiporhat e fajzat örökké ? Dörgő fellegekből mért nem adsz rá választ ! Kigunyoltabb isten nines is most tenálad. S boldogtalanabb nép nincsen a magyarnál . . . Magyarok istene, élsz-e vagy meghaltál ?! Hallottad-e a szót, magyarok királya, Mely a gyalázatot szemed közé vágja? Esküd, a sok hitvány, Csak szellőnek nézi — Koronádnak gyöngyét kétfejű sas tépi. Űzd el azt a rabló madárt Bécsbe onnan! Sújtsd agyon, aki bánt, aki meg is inoczczan. Hogy meg ne gyalázzák fényes koronádat : Yerdesd a fejükhöz királyi pálezádat! Hallottad-e a szót, hazáin, Magyarország? Világnak csúfjára hogy nevet az osztrák ! Semmi vagy előtte, kevesebb annál is: Rugdal a kapitány, szid a generális. Kiknek se országuk, se hazájuk nincsen, A sok katonatiszt majd kikerget innen. Te alvó oroszlán, rázd meg a sörényed ! S térdre hull előtted minden ellenséged ! Pósa Lajos. Érdekházasság. (Elbeszélés.) Ő sem tehet róla, én sem tehetek, de biz4 őt Turteltaub Nepomuki Jánosnak keresztelték, anno 1850, a mint ezt a bod- rogVölgyi r. k. eklézsia auyakönyve hitelesen bizonyítja. Alakja azonban csöppet sem emlékeztetett a gerlére. Tagbaszakadt legény volt, a falusi naptól sötétre égetett, de azért a falusi konyhától kicsattauóra hízott arczczal. Atyja, egy tisztességes falusi mészáros, erővel ,,urat“ akart nevelni egyetlen csemetéjéből, kiben meg is lett volna a jóakarat, szorgalom és más egyéb szükséges kelléke csupán egyetlen dolog hiányzott. „Nem igen járt ott, a hol az észt osztogatták,“ mint mondani szokták. No de azért átcsuszott a uyolez oskolán és szerencsésen felkerült az egyetemre. Hanem itt már nem igen lehetett kenni a kereket és pár visszavetés után Maki barátom is belátta, hogy ezen a téren nem terem számára babér. Kapta magát és felcsapott a megliasoulott zsenik táborába, más szóval beállt diuruistáuak. Eu még a girauázuinból ismertem. Mindig czéltáblája volt a jó és rósz élczek- uek egyaránt, de azért elölülő a muriknál, a hol a papának nem egy ökrön szerzett nyereségét elittuk. Hol direkt a maga jószántából fizetett, hol pedig a czimborák által „pumpoltatott“ meg, de pénze volt mindig elég. Valószínűleg ezért kedvelte meg őt szállásadójának, özvegy Somfai Gedeouué- uak egyetlen leánya, Izabella. Különben lehet hogy más oka is volt. Vaunak hölgyek, kik elnézik a férfiunk ha ostoba, csak jól megtermett legyen. ízlés dolga, vitatkozni nem lehet fölötte. Izabella, vagy mint röviden nevezni szoktak Iza kisasszony, tüzes barna és nem annyira szép, mint inkább a lehetőségig kaczér egy teremtés volt, Muki barátunk tehát a maga orránál tovább nem igen látó természetével csakhamar fogva volt az utána kivetett hálóban. Sőt nemcsak hogy fogva volt, de a nehézkes természetek szokása szerint, kik ha egyszer valamibe belekezdenek, azt azután abban nem hagyják, ő is egyre jobban és jobban keveredett bele a hálóba, ugyanuyira, hogy egyszer Csak mindnyájunk végtelen meglepetésére, az ön- képzőköroeu egyszerre három darab versel- ményuyel lépett föl, melyek a „Rózsához“, alias Izához czimezve és rettentően rosszak voltak. Hanem hát eljött a tanév vége, mi el- oszoltuuk és Muki ur lassankiut feledve lett, daczára hogy oly sok jó órát köszönhettünk neki. Hja, a világ hálátlan. — Az egyetemen ritkán jöttünk össze, később a főváros zajában még ritkábban. Egy este — és itt kezdődik az én tű- lajdonképeni elbeszélésem — magam sem tudom hogyan, bevetődtem a Józsefváros egyik kis korcsmájába. Jogász koromban gyakrabbau frequentáltam a helyet, a hol olcsón lehetett étkezni, a Dór is iható volt, s ha az embernek kissé jó kedve jött, ordíthatott tetszése szerint. Akkoribau még a „Kövér baltához“ volt czimezve, most a kor igényeinek megfelelőleg „A nihilistákhoz“ felirat ragyog a czimtáblájáu. A mint belépek, az első, a kit megpillantok, Muki barátom volt. Ott gubbasztott egyedül egy sarok-asztalnál három üres üveg mögött és keservesebb ábrázat- tal, mint a milyennel Marius ülhetett valaha Carthago romjain. Hozzálépek s. a vállára ütök : — Servus Muki pajtás ? Talán bizony bor helyett eczetet ittál, hogy olyan savanyú pofákat vágsz? Hm! Pedig a mint olvastam a napokban irodatisztnek uevezteic ki ! Vagy talán te a szó szoros értelmében sírva szoktál vigadni? Mi? Felelj hát. ne nézz rám olyan képpel, mintha csak a pénztáradat sikkasztottam volna el ! Muki barátom akkorát sóhajtott, hogy kisvárosban szélnek is beillett volna. — Hej ! Bár csak az életemet sikkasztotta volna el valaki! — No. no te ! Ne bolondozzál! Hát miért akarnál olyan nagyon búcsút venni az életedtől ? Orrot kaptál a főnöködtől ? No gondolj vele, nem látszik meg rajtad. Üldöznek a hitelezőid ? Más becsületes emberrel is megtörténik. Elhagyott a szere-
