Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 73. szám
Esztergom III évfolyam ____ __ __ 73. szám.________________________Vasárnap,__l88l^szeptembeMI-én. V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára : egész évre..........................................6 frt. — lev fél évié...............................................3 „ — * évnegyedre..........................................1,50 „ Egyes szám: 6 kr. A'/, eldliv,o.tési pénzek az „Esztergom és Vidéke* kiíidóliivíifíilálioy, Széclienyi-fcér 35. sz. iiitézendők. i\l(»gjelenik : li e í e n k int k é t s z e r vasárnap és csütörtökön. Nyílttól* petit soronként; 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét, illető levelezések,- a sr.erkeV/- tőséghez, Ö’RlNCZ-ÖTCZÄ yo. SZÁM Aí.Á. intézel idők. Kéziratokat nem a (lünk vissza. Szent István szülővárosához. A magyar történet legfényesebb alakja, a kor legnagyobb szelleme, ki a magyarokat Európa cziviliznti ójába vezérelte s uj vallást adván nemzetének, megszeliditó erkölcseit; a ki a magyar nemzet legválságosabb napjaiban biztositotta népe sorsát s a kit szentnek tisztelünk: Szent István király emlékezete legyen örökre áldott mikö- zö ttunk ! Megszentölte azt a várost, a melyben született, mert Esztergomot azóta a magyar művelődés Bethlenemének nevezheti a történetíró. Megdiesőitette azt a nemzetet, melynek első királya, mert azóta főnkéitehh szellemű, király nem uralkodott a magyar népen. Megfényesitette a világtörténetet, mert bölcsebb államférfint s buzgóbb törekvésű apostolt csak keveset találunk kívüle. Évszázadok óta hozzá folyamodott a magyar nemzet segítségért, vigasztalásért; évszázadok óta imaszerü áhítattal említi nevét s áldja azt a jobb kezet, melynél áldottabb és jobb csak egy Isten keze lehet. Minden esztendőben fényes nemzeti ünnepben üljük meg az ő emlékezetét, mikor ős Buda várában herczegprimá- sunk kíséretében körülhordják legszentebb ereklyénket: szent István jobb kezét. Az ő emlékezetét a mai Magyar- ország hirdeti. Oszlopa a nép tisztelete és szeretete. Dicsősége a magyar nemzet dicsősége. jiz „Esztergom ézVidékíVUrzzája Angyal Julcsa. (Elbeszélés.) f „Eu gyönyörű lányom, aranyos virágom, í Miért ül a bánat lialovány orczádon ? 1 Szivemnek virága, lelkemnek gyémántja} [ Édes jó szivedet, raouddsza csak mi bántja? I Mért nem mosolyog két rózsabimbó ajkad, 3 Szép selyem vigáuód miért nincs ma rajtod, í Mondd csak édes, mondd csak, a fájdalom bánat, í Miért fedi szende, lialovány orczádat ?“ 1 Angyal Julcsa hallgat, jaj hogy ne hallgatna ! 3 Szívét a fájdalom jobban átnyilalja, I Ragyogó szeméből könnye is kicsordul, áMajd megreped szive a nagy fájdalomtul. r „Czifra kásmir szoknyát csináltattam néked, ILiliom kezedre gyűrűt, ékességet, [Bársonyból topánkát piczike lábadra I Fényes gyöngykalárist hófehér nyakadra, áMenyasszonyi íátyolt habfehér csipkéből, A.Aminő csak messze perzsa földön készül: (-.Azért én jó lányom, én gyönyörű lányom Jaj ne lássam többet a borút orczádon. .-„Czifra kásmir szoknya jaj minek is nékem, 'í Szemem soli’se csiiggött aranyon vágyókén l Bársony topán sem kell picike lábamra, Fényes gyöngykláris sem hófehér nyakamra És mégis- hol találjuk meg örökre jóra, serkentő emlékét maradandó ércz- lén, vagy az idővel daczoló márványban ? Maholnap benépesülnek fővárosunk téréi a magyar Pantheon nagy szellemeivel s mig hálás elismeréssel eme- i lünk szobrot korunk nagyjainak, addig a múltak dicső férfiai csak költészetünkben s a nép szívóban bírnak emlékkel. Szent István király szülővárosához szólunk. Egyik legtekintélyesebb napilapunk, a Pesti Napló, megindította a mozgalmat, hogy Szent Istvánnak szobrot emeljünk. Lelkesen foly az adakozás s ha mindenki meghozná kötelességét, akkor a legnagyobb magyar király emlékezete nemsokára díszes szoborban ékesítené a magyar fővárost. Esztergom a magyar főpapság középpontja. Esztergom Szent István király szülővárosa. Innen tehát egész jogos várakozással sokat várhat az ország. Minden müveit polgára föl birj’a érteni, milyen kötelességekkel tartozik a szent király emléke iránt s a szegény ember fillérje ép oly értékű, mint a dúsgazdag aranya. A megindult mozgalomhoz csatlakozzunk teljes szívvel és lélekkel. Szent István király szobrára adakozzunk módunk és tehetségünk szerint. Mert nekünk nem szabad, nem lehet visszamaradnunk. Az adakozások, legyenek azok bármilyen szerény mérvűek is, a Pesti Napló szerkesztőségébe küldendők. Közönségünk szolgálatára kijelentjük, hogy a kezelés könnyebbsége végett szívesen közvetítjük a szent célra áldozott adományokat s azonnal nyugtáztatjuk a nálunk befolyt összegeket a Pesti Naplóban. 1, A főnkéit eszmének szent Istvo szülővárosában nem szabad foganat nélkül elhangzania ! Dr. Körösy László. Horánszky Nándor. Horánszkv Nándor Esztergom városa országgyűlési képviselője ma városunkba érkezett, hogy érdekeink felől alaposan tájékozódjék s a választópolgárok óhajtásaival mentői közvetlenebbül megismerkedjék. Üdvözöljük idehaza. Legyen siker a mai nap munkáján, melynek eredményeit nemsokára valamennyien élvezni fogjuk. Alig volt még városunknak ország- gyűlési képviselője, kit pártkülönbség nélkül annyi szeretet és ragaszkodás kisért volna. A hozzá vetett bizalom rendületlen s a hozzákapcsolt várakozásokban nem is fogunk csalódni, mert ismerjük tehetségét, tiszteljük jellemét, és szeretjük nyíltságát. Horánszky Nándor programmja nem ígért eget, földet, füstölgő gyárakat, zakatoló vasutakat, imposáns dunai kő- hidat, országos intézeteket, hanem Ígért beváltható dolgokat, érvényesíthető töfekféseket, csak azért is választottuk meg, Nemsokára megnyílik az uj országgyűlés s mielőtt lelkiösmoretos képviselő oda belépne, előbb mogkésziti magának a tenni valók tervrajzát, hogy munkásságának rendszere s rendszerének foganatja legyen. Ebben a járatban van mi nálunk a nű szeretett képviselőnk. Horánszkyt már évek óta annyi meleg érdeklődés fűzte városunkhoz, hogy ügyeink felől már régóta alapos tájékozottsága van, Ismeri viszonyainkat egész közelről, s helyzetünk sivárságát összes megölő betűivel. De lelkiösmcres munkásság, nem elégedett meg mindezekkel. Már megválasztatása óta gyakran megjelent közöttünk s a kikkel érintkezett, azok nem szórakozni, hanem informálni voltak hivatva. Most társadalmunk minden rendjével összeköttetésbe lép, hogy közvetlenül gyűjtött tapasztalatait alapozan érvényesíthesse. Tanulmányozni sietett a helyzetet, a körülményeket s ezért az Htjáért csak jobban fogjuk szeretni s őszintébben ragaszkodunk hozzá. Mert most is megmutatta, hogy Esztergom érdekeit akarja képviselni, hogy városunk szebb jövőjének mun- kálásán iparkodik, mert a segélyre szoruló bajok forrásához jött, hogy haladásunk akadályait még részletesebben megismerhesse. Az uj országgyűléstől igen sokat várunk. Menyiisszenyi fátyol nem illő orcámra, Mikor majd megszakad szivem fájdalmába!“ „Négylovas lurtón jön vőlegényed érted. Hogy ilyen urat kapsz, ugy-e nem remélted ? Minő jó és gazdag úri férjed lészen, Szinte remeg szivem piros örömében !“ „Gazdag vőlegényem immár jöhet érttem, (Oh minek is hittem, minek is reméltem!) Engedek jó szülém, szivbéli szavának : Holnapra otthagyja szivemet a bánat! Ángyai Julisélcnál muzsikaszó járja Gazdag vőlegény a menyasszonyát várja, Szép menyasszony nem jön egyre-egyre késik, A vendégek egymást lniledezve nézik. Óra múltán végre az ajtó feltárul, Sikoj hangzik ifjú vőlegény aj kárul. Szemei, mereszti szép menyasszonyára Beesett szemére, lialovány orcára. i Kapu, ajtó, nyílik, kapu, ajtó, tárul, Dörömbölés, lárma liállszik az utcárul, Szép menyasszony sápadt, mintha nem is élne, Reszkető kezeit szorítja szivére . . . „Angyal Julcsa hallod? eljöttem hát érted Hogy csak az enyém léssz, ugy-e megígérted ? Tudod-e amikor ketten megfogadtuk, Hogy mi egymást soha, soha el nem hagyjuk !“ Ajtó, kapu, nyílik, ajtó, kapu zárul. Epedő sóhaj kél vőlegény ajkárul, Szép menyasszony mégyeu barna legény karján, Ajka olyan fejér, arca ol.yan halvány ! . . . Este van, este van, a nap nyugalomba, Szomorúan susog parti fűzfa lombja, Fehér hab csókdossa az ezüst tó partját: „Egymást selia, soha, soha el nem hagyják!“ a hölgy társaságokban arról igen népszerű hogy vau olyan kitűnő társalgó, mint adóin agy ár tó. Múltkor egy társaságba kerül, hol egy gazdag rokonsági összeköttetéssel megáldott kedves hölgyről van a szó-— Nekem a feleségem után rokon —- mondja az egyik. — Nekem az öreg atyám volt Fáy — mondta a másik. — Nekem a nagybátyám Fáy —mondotta a harmadik. Ekkor azután fölemelkedik a mi kitünően táplált szellemit mankatársnnk, s a fiatal asszonnyal való rokonságát igy értelmezi: — Nekem pedig a szivein Fáy. Persze a legfris.ebb Julesiádon maga a szerző kaczagott légii a tál masai) ban. Annál hatalmasabban csak a színházban nem kaczagnak. Napról napra egy forma közönség előtt játszanak szinészeink. Az üres padok valóban elkedvetlenítik az odatévedt halandót. „Angyal Julcsa mi ez, való-e vagy álom, Menyasszonyi ruhád rajtad hogy nem látem Fekete pántlikát mért fontál hajadba, Feketo/gy ászruhát mért öltél magadra, Mért borítja bánat lialovány képedet, Mért hullajtott szemed keserű kényeket ?“ „Menyasszonyi ruhám azért nincsen rajtam Gyászruhát magamnak lássad azért varrtam, Hajamba fekete szalag azért fouva, A fájdalom, bánat azért ült arcomra, Azért hullajtottam keserű könnyeket ; Amiért ti engemet, jaj, megöltetek!“ Veszprémi Soma. Tárcza töredék. (—„Egy uj adoma.“ Máskép Julesiád, — Üres színház. — Kikért érdemes mégis fölkarolni színpadunkat ? — Hossz szüret. — A hegyek között. — Egy epigramma. — Czukortalan. — Egy másik epigramma. — Czukros. — A kit mindenki szeret és becsül. — Vasúti szerencsétlenség. —Morál.—) Van nekem „egy kitünően táplált“ szellemű gazdasági munkatársam, a ki főleg Mert, hogy mogult a színészek se képesek földeríteni , az igen természetes. Azt mondják, hogy Béődyék után igen gyönge a mostani társulat. Hát az hamis mondás. A társulat bemutatta a Proletárokban hogy tagjai nem tartoznak a vidéki sziuészet proletárjai közé. Bizony igen élvezetes volt az a keddi est s a népteleu előadás érdeme annál nagyobb, mert a kitűnő színművet bizonyos lélekemelő ambitióval játszták. A kis Arday Ida kedves alkotásai de
