Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 72. szám

Esztergom, III, évfolyam 72. szám.

____________________ Csütörtök, 1881. szeptember 8-án.

V

árosi és megyei érdekeink közlönye.

Előfizetési-ára :

egész évre..........................................6 frt. — kr*

fél évre...............................................3, — , »

évnegyedre.........................................1 , 50 „

E

gyes szám: 6 kr.

Az előfizetési pénzeli az „Esztergom és Vidéke“ kiadóliivata,Iához Széclienyi-tér 35. sz. intézendőlc.

Megjelenik :

hete tikiul kétszer

vasárnap és csütörtökön.

NyilHór petit, soronként 20 kr.

Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek.

A lap szellemi részét illető levelezések* a w/.erlcesv- tős éghez,

ŐRlNCZ-UTC^A ^O. SZÁM ALÁ,

intézendő^

Kéziratokat nem adünk Vissza.

Az intelligentia proletárjai.

(Megszivlelésül a 'szülőknek az uj iskola-év elején.)

Nem mondunk újságot t. olvasóinknak, midőn azt mondjuk, liogy azon egyének, kik részint tehetség és hivatás nélkül, részint tehetséggel és Iiiva-! tussal ugyan, de azokat a nagy verseny miatt nem tudva értékesíteni töltik be azon életpályákat, melyeket az „intelligentia“ gyűjtőnév alá szoktunk foglalni, napról napra jobban S magát az egészséges társadalmi életet fenyegetve szaporodnak.

Ki nem tudja, hogy az úgynevezett zug-ügyvédek mily csapását képezik részint a tulajdonképi tisztes ügyvédi karnak, részint magának a társadalomnak ? Ki nem tudja, hogy a szellemi foglalkozással járó összes életpályák oly nagyszámú competensek és kenyér- keresők ostromának vannak kitéve, hogy az élet azok számának negyedrészét sem képes kielégíteni ? Ki nem tudja, hogy inig alig mondhatjuk el, miszerint hazánkban évenkint átlag három uj középtanoda keletkezik, a tanárok és tanárjelöltek háromszázával töltik el az országot állás és kenyér nélkül ?

Itt van egy fiatal ember, tehetséges fia egy földmivesuek. Tizenhárom évi tanulás és komoly fáradozás után képesítő okmány van ugyan zsebében, <\e nincs hely, mely neki állást adjon. Minden ismerete mellett, magas állású pártfogók minden jól kiérdemlőit ajánlása mellett nincsen kenyere, nemcsak nem képes saját otthont teremteni magának, hanem boldognak érezhetné magát, ha az öreg zsidó, ki húsz év előtt

az ő falujában házalni járt, de most ugyanott gazdag^T'féíintélyos kereskedő, őt fia mellé házi nevelőnek fogadná.

Itt van egy másik fiatal ember. Isten és jó emberek segítségével felküzdötte magát apjának, egy szegény napszámosnak állásából — nos mivé ? Tanulmányait már néhány év előtt kitüntetéssel bevégezte ; ma levelet kap, mely tudósítja szegény anyjának haláláról, ki sokáig hiába várt a sokszor ígért jó napokra: a mi emberünk még most is praktikans oly díjjal, mely meghalásra sok, megélésre kevés. Egy csendes könyet sir a megboldogult anya után, azután egy másik még csendesebbet saját sorsa fölött, s vagy a megboldogult után a föld alá kívánkozik, vagy — napszámosnak lenni, mint atyja az.

Itt van egy harmadik. Jogot tanult s ügyvédnők képezte magát, sanyarú viszonyok közt, mert szülői szegények s nem segíthették. De a középszerű provinciális városban, hol megtelepszik, harmincz más ügyvéd él, régi névvel, routinnal és praxissal. Miután tisztességesen nem élhet meg, de élni mégis csak kell, evvel elnyomja lelkiismerete szavát, s vagy uzsora-közve- titő lesz, vagy hozzájárul a reábizott pénzekhez, vagy meggyőződésén követ el erőszakot, vagy lelkiismeretlenül szívja éppen a nyomorultakat, vagy megteszi mindezeket összesen s lesz megvetés tárgya a tisztességesek,s gyűlölet tárgya a nép közt.

Itt van egy negyedik, ötödik, de ki ne ismerné a szellem proletariátusának candidatusait, különösen ha fővárosban lakott? Kinek nem esett meg szive e halavány arczu, beesett szemű fiatal" embereken s ki nem nyújtott Volna a szollem e szegény munkásainak segítséget, ha az illetők azt kérni nem restellenék ? Könyvet lehetne Írni e .számtalan szomorú alakról, kik tanulmányaikat elvégezték, de munkájuknak nem találnak vevőt, mert portékájuk számára nincsen kereslet; kik sajnálkozásunkat érdemlik meg, mert szomorú sorsuknak többnyire nem okai; kik mást nem tehetnek, mint tűrni és szenvedni és — megemlékezni az írás szavairól : „a szülök bűneiért a gyermekek lakóinak.“

Itt jutottunk el czikkünk azon részéhez, melyről voltakép beszélni akartunk.

Tény és tagadhatatlan dolog, hogy az intelligentia proletariátusát az idézte elő, hogy a szellemi foglalkozással járó életpályákon több a kínálat mint a kérésié t; ez pedig beteg és válságokra vezető nemzetgazdasági állapot. De miben és hol van ennek az oka?

Azt kérdezzük miért taníttatja ma- nap oly sok szülő gyermekét ? Tévedne a ki azt hinné, hogy e kérdésre minden szülő okosan tud felelni, tévedne, a ki ezt legtöbb szülőről föltételezné, Tanár embernek sokszor van alkalma szomorúan tapasztalni, a szülők mily zavarba jőnek, ha e kérdésre akarnak felelni. Az egyik szülő hivatalnok. „Világos, hogy fiának tanulni kell, mert csak nem lehet kevesebb atyjánál.“ A másik szülő katonatiszt, a fiú is azzá lesz, de előbb a gymnasiumot kell elvégeznie, mert „akkor egészen

más kilátásai lesznek.“ Megtartja hivatását. (melyet a szülő ad neki) ez szintén bizonyos. A harmadik szülő kereskedő; miért ne szerezne fiának verejtékkel keresett pénzén „sokkal tekintélyesebb állást“ az életben? A paraszt, az egyedüli úr a világon, irigy szemmel nézi az ügyvédet, s annak könnyű módon, rövid idő alatt szerzett szép vagyonát; bántja, hogy a fiatal szolgabiró előtt, kinek apja ép úgy paraszt volt mint ő, kalapot kell emelnie ; tehát fiát ő is a gymnasiumba küldi, sőt talán egy másodikat is, mert ez szörnyen emeli tekintélyét a faluban. Egy másiknak a fo Lesé go nagyon tiszteli a plébános urat, ezt tartja a világ legboldogabb emberének, családja nincs, gondja nincs, el van látva mindennel, tiszteli ur és szegény. Hogy szeretné ő is fiát ily állásban látni. Es hogy megirigyelné őt a szomszéd és komámasszony ! Hát még a primitia napján midőn ezt suttognák körülötte : Ez az anyja ! Van-e a fiúnak hivatása, fájdalom, nem jön kérdésbe. Az iparos szintén taníttatja fiát, mert „a mesterség rosszul megy“, szóval és röviden mindenki „úr“-nak akarja nevelni gyermekét. •

Nem kívánunk félreértetni. Nagyon értjük a szülői szeretet e gyöngéd gondoskodását, e sorok Íróját sem ringatták czimeres bölcsőben. De kérdezzük, az Istenért hova kell ennek vezetni ? Tudjuk, hogy az egyetemek és gyinna- siumok minden állampolgár számára léteznek, tudjuk, hogy számtalan nagy ember került ki szegény kunyhóból. De nem fog-e a társadalmi osztályok egészséges csoportosulásának megbontására

Ború és derű

[Mikor Isten a bút megteremte,

[Kezébe vett egy darab felleget ;

[És számára — bogy, hogy nem ? — a férfi :Homlokán szemelt ki móltó helyet.

IS aztán egy tündöklő napsugárból,

[Mely a legszebb hajnalon született — [Mosolyt teremtett a nő ajkára,

[Hogy eloszlassa azt a felleget.

Halász Ferenc/.

Művelődéstörténeti töredékek

(Négy közlemény.)

m.

Feladatom kívánalma szerint szabad ► legyen a t. olvasó figyelmét a visszafelé ezer évvel történetekre s különösen a kereszténységnek a polgárisodásra való befolyására irányoznom. Mellőzni vagyok azonban kénytelen itt is a kereszténység harcait a pogánysággal, valamint az egyház szervezkedésének százados liullámzatát egész i megállapodásig vagyis a trienti zsinatig, hitt a keresztény vallás tehát annyiban ve- izern figyelembe, a mennyiben a civilsatiora lefolyással volt. E tekintetben tanát az elől kér. egyháznak két fölé látóin irányozva : az egyik a császári hatalom megerősödését okozza, a másik a papság önállóságát az államtól. Ezen tant legrégibb kát- forrásunk a Sachsenspiegel, a német szokásjogok könyve (mely a Buda városi ősi törvények alapját képező, s melynek eredetijét Selmecz, később Kassa városa őrizé.) igy adja elő ó német nyelven, sváb dialec- tussal mindjárt az első lapon : „Twei

schwert litt gott in ertricke, to bescermeue de Cristenheit, deine Pavese is gesatt das geistlike, deine kaisere, das wertlike“, (két kardot hagyott Isten a .kereszténység meg- védelmezése végett: egyiket a Pápának

egyházi, másikat a császárnak világi hatalma feutartására.) Az ily tan által a pápa tekintélye kelleténél tul növekedett.

A császári hatalom gyakorlása egy rendezett állam léteiét feltételező, s ilyet már talált is. Ezen államok úgy tekintettek mint egy nagy keresztény család, melynek világi feje a császár, egyházi feje pedig a pápa.

Az államok szervezetét tekintve többnyire mindenütt a hűbér rendszer volt behozva ; a hol ez behozva nem volt, az a legszabadabb államinstitutióval bíró Magyar,- Svéd- Lengyelország. Ezen hübér- rendszer volt a láncz, mely a nép legalsóbb rétegét fel egész a császárig egybe kapeso- lá. Jól meg kell itt különböztetni a íeuda- lismus fogalmát a foederadóétól ; mart ez- napjainkbau is gyakran nem helyesen értel- meztetik. Einek eredménye aztán az, hogy sokan hazánkat is úgy mutatják be, mint ha ez is a hűbériség jármát nyögte volna a legújabb időig. Feudalismus fő jellege a hűség, mely a vállalat urával összeköti, do

a mely hűség ha megszűnt, megszűnt a fendalismus is az lenni. Foederatio alakja a kényszerült engedelmesség, vagyis ha szabad hasonlattal élnem, két külön álló oszlop, mely csak tetőzetében egyesül. így például a nagy hím király Attila több heterogen nemzetet egyesitett birodalmában, de nem a fendalismus,-hanem a foederatió eszméje alapján, vagyis a nemzetek megtartók öuállásukat, csupán a hadviselés és évenkénti adózás tétetett kötelességükké fejedelmeiknek, mit ha ezek nem teljesítőnek, mindnyájan szolgai bánásmódban részesültek.

Ott a hol a feudalismus behozva volt, az egész ország területe a császár patri- monialis birtokának tekintetett, s mint ilyent szabadon eladományozott vitézeinek a liarczolás kötelezettsége mellett, kik ha e kötelmüket nem teljesítők, megszűntek hűbér urak lenni.

Ezen liiibér renszer hazájából Lombardiából csakueiu egész Európába elterjedt s bőven kifejtetett, úgy hogy e rendszer uralgott a legújabb korig.

Az államok alakulása, a merovingiak s Holienstaufok harczai,-ugy a 7. orosz herczegségüek a Rhurik ház alatti egyesülése után befejezett ténnyé vált.

Az állam föuség eszméjét mindenütt a király vagy császár személye képviselő. Az igazgatás pedig az ország vidékeit gyakrau beutazó Comes-ek közvetítésével történt, kik eljárásukban az igazságtalan forró és hideg viz próbát, izzó vas próbát és párbajt a legmegszokottabban használták, és pedig részben a papság pártfogása alatt.

A mi a középkori általános tan második irányzatát illeti, az a pápaság hatalmának megalapítása volt.

A világ Krisztus helytartóságának folytatását látta a pápaság felállításában s hódolt a pápa minden öltözködéseinek. Később a királyok parancsoló! és bíráivá lettek s világi hatalmuknál fogva is nem ritkán hadsereggel hódoltaták meg az engedetlen fejedelmeket, kiket koronájuktól foszthattak meg, liogy viszont másnak adhassák, így pl. VII. Gergely IV. Henrik német császárt excommuüicálta; s ez koronája és a pápa bocsánatának megnyerése végett, mindenkitől elhagyatva, csupán hű neje Berta által kisértetve a havas Alpokon át, zord télnek idején mezítláb volt kénytelen a pápához járulni, ki Cauosssa várában három napig hagyta őt igy várakozni ajtaja előtt. A püspökök mindannyi országiárok voltak a király körül, kik világi ügyekben világiak felett is bíráskodtak ; egyházi dolgaikban pedig csupán a pápának voltak felelősek, pedig a nemzettől bírták — terjedelmes uradalmaikat.

Meg kell azonban vallanunk, hogy a papok e nagy hatalma jótékony befolyással volt a népekre, kiknek szellemi világát ménekkor sötétség boritá, mert a nép oktatására, a szelidebb erkölcsik meghonosítására használták azt fel, de hatalmukban elbizakodva gyakran visszaéltek csakhamar rendeltetésűkkel. A simouismus és nepotismus nyilván űzetett s igy gyakran lehetett háthét éves püspököt, érseket, bibornokot látni s a pápát hadseregeken parancsnokolni. De ez a világiakat csak arra ösztönző, hogy lelkiösmeretök szabadságát, szellemük vezetését később annál inkább kifejtsék.