Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 72. szám

vezetni a dolog, még akkor is, ha a fiuk az illető pályára tehetséggel és hivatással bírnak ? Hisz az élet már is szomorúan bizonyítja.

És ha hallgatnánk még ez esetben ha a tehetség és hivatás megvan, mit szóljunk akkor, ha e két föltétel nincs meg, és az erőlködést mégis látjuk ? Egy tehetős földmives, vagy iparos szintén urnák akarja látni gyermekét. A fiúnak se tehetsége, se hivatása, de kedve sincs a könyv mellett izzadni. Mégis erőltetik. Mikor öt, hat osztályon átvergődött, azokból kettőt, hármat megismételvén, végre a szülők is belátják, hogy nem való diáknak. Kiveszik az iskolából, de már most mi lesz belőle ? Különben becsületes parasztember, jóravaló iparos lett volna. Most nem lesz se ur, se paraszt, se iparos, mert a kapa már nehéz neki, inasnak meg késő van. A tömérdek pénz ki van dobva, a testvérek megrövidítve, az élet az egész családban megkeserítve. És ilyen eset számtalan tan. És ha az ily ifjak valahogy el is végzik tanulmányaikat, ugyan mily munkásai lesznek a választott életpályának, ha az élet asztalán még a hivatottak és választottak számára sincs mindig teritve ?

Tudjuk, hogy túlzónak fognak mondani bennünket, mégis kimondjuk, hogy n i még a 6—8 évi elemi iskolázást is (mint ez Austriában törvényes) földmives és iparos pályán maradó gyermekekre tulságnak és károsnak tekintjük. Először mert e pályákon annyi év alatt szerzett ismereteiknek legnagyobb részét nem fogják használhatni, másodszor mert az illető pályákra elkedvetlenednek, oly igényekkel saturál- tatván, melyeket az illető pályák, a társadalom legszükségesebbjei, melyeken különben legboldogabbak lettek volna, nem tudnak kielégíteni.

Valljuk meg tehát őszintén és röviden, hogy korunk azon törekvése, a gyermekeket mindenáron tudományos pályára nevelni, a szülők menthető szeretetében bírja ugyan alapját, de sokszor nem menthető, jogtalan és értelmetlen nagyratörés, annak titkos rugója. A szerencsétlen nagyratörés az mely a szülőket megvakitja, melynek oly sok szülő sokszor saját és gyermeke boldogságát föláldozza, mely velők e nagy szónak „hivatás“ jelentését «lfeledteti, mely elfeledteti velők az apák és a józan értelein intéseit és tanácsait, mely elfeledteti velők azon nagy

A kereskedelem s ipar most is még kénytelen küzdeni az ó kori nehézségekkel. A nagy szorgalommal előállított gyártmányokat útközben rabolták ki az iparosoktól kereskedőktől rabló várparancsnokok s hatalmas babér urak.

Erre a kereskedelmi városokban fölébredt a szövetségi vágy, a testületi szellem.

De legnevezetesebb az ez időben történt váltók keletkezése.

Az utak járhatlansága és félelmes volta azt kívánta, hogy a vásárok bizonyos helyen és időben tartassanak.

Az ide messze földről vándorló kereskedő'1 vagy idegen pénzt hoztak, vagy haza ide" gén pénzt kelle viuniök, és minthogy a2 utón kirablástól félhettek, kénytelenek voltak vásáron szerzett pénzeiket a helybeli pénzváltóknál hagyni, kik az ő hazájukbeli kész kereskedőkkel összeköttetésben lévén ■oly Írásbeli utalványt adtak, melyet a hazájukbeli pénzkereskedő beváltott, ha be nem váltotta, visszaváltotta, visszamentek ■az utalványozóhoz. Ezen utalvány kiállítása a váltók eredete.

Közlekedési szempontból ez időben még egy fontos intézmény jött létre. Ugyanis eddig csak gazdag magánosok, vagy testületek által használt levelezés módot általánosított a 15-ik század közepén a ■hires' Thum Taxis család, országszerte állítván fel csomag-személy- és levélszállitá- si hivatalokat, a mely intézmény a nemzetek által mindenütt bevétetett és az uralkodók által eleinte privilégiummal láttatott el, később pedig állami kezelés alá vonatott. (A T hu in Taxis herczegitett család

parancsnak tulaj donkópeni értelmét, mely parancsnak teljesítése minden embert egyenlővé tesz a földön : „I m á cl- k oz z ál és dolgozzál!“

Szülő, ki beadtad fiadat az iskolába, jól kisérd figyelemmel tanulását, s ha nem arra való, ellensége vagy gyermekednek, ha nem adod százszor inkább akárminek, mint deáknak.

Sz-y.

Herczegprimásunk levele.

— Sehiffner Ferenczhez, a kath. legényegyesülot elnökéhez Budapesten. —

Egyike talán a legszebb pillanatoknak a halandó életében az, midőn egy jól és becsületesen befutott életpályára visszatekintve tiszta és nyugodt lelkiösmorettel fogadhatja barátai és jóakaróinak üdvözletét, mert számos éven át keresztényi és polgári kötelmeit mindig híven teljesité a társadalom neniesb érdekeit saját körében buzgón szolgálta s egész magaviseleté által közbocsülóst vívott ki magának.

Ha kedves, ha szép, ha lélekemelő e pillanat akkor, midőn a pálya végét jelzi s az ünnepelt jutalma főrészéül immár csak a jól kiérdemelt nyugalmat várja és óhajtja: mennyivel szebb menuyire lélekemelőbb kell, hogy legyen e pillanat, midőn csak fordulót jelez, mintegy nevezetes emlékkövet egy még sokkal hosszabbra terjedő pályán, eszményi nemes czél felé, melyen a mai naptól fogva megifjult, megújult, kettőztetek erővel haladnunk, előre törekednünk kell, haladni vállvetett iparkodással nemes versenyben előre törekednünk határozott szándékunk, de erőnk is van.

Ily helyzetben van a pesti kath. legény-egylet, egy negyedszázad óta a derék honpolgárok hosszú sorát vezeté he a közéletbe, kik onnan biztosan kalauzoló iránytű gyanánt magukkal viszik ama keresztény elveket, melyek a tisztes iparnak miudenha egyik foó- kességét, de az élet viharaiban meg- törhetlen fenállásának is zálogát képezik, s melyeknek féifias érvényesítése rég letűnt időkben épen a polgári ipart ildomosán szervezett, az egyháznak is védnöksége alatt álló testületekben erőssé, tiszteltté, sőt oly hatalommá tévé, melyben a társadalom nemcsak biztos alapját, hanem egyik legmegbízhatóbb, gyakran döntő tényezőjét is látta.

egyik élő ivadéka (j Felsége Erzsébet királynénk fenséges húgát bírja nőül.)

Meg kell említenem a virágzó tudomány és művészet hazáját Spauyolországot, melyet ez időben az arabok bírtak. Ezek a tudomány és művészetet eddig nem ismert magas polczra emelték. Kalifáik, különösen a* Abbassidák és Oraajadok törzséből származónak, kik magok is többnyire tudósok voltak, vetélkedtek a tudományosság előmozdításában. Alattuk Spanyolhon, de különösen a szép lovak és szép leányok hazája Andalusia, eddig legvirágzóbb állapotra jutott. Költők s tudósok hazája volt ez akkor, megrakva könyvtárakkal s iskolákkal. Tizennégy főtanodája volt ekkor Spanyolhonnak köztük a hires cordovai hová Frank- hon s egyéb országokból számosán vándoroltak, hogy megtanulhassák az araboknál azt, mit a keresztényeknél hasztalan kerestek. így Agerbertus, ki később IT Sylvester név alatt pápa s a magyar korona adományozója Ion, szintén az arab egyetemek tanulója volt. Művelték itt a logicát, phisikát, metaphisicát s különösen utolór- hetlenek valának sokáig a csillagászatban. Jeles vegytani, orvostani, földirati és történeti munkákat hagytak hátra.

A zenészetet, építészetet virágzásba hozták. A szobrászat és színészet művelése azonban nálok a Korán által tiltva volt. Gazdag az ekkori arab [irodalom mesékben és regékben. Az ismeretes „ezer egy éjszaka“ regőfiizór e kor szüleménye. A nagy nevű Ferdudzsinak „Schach - Nalnue“ [ királyok könyve] czimtí munkáját magyar fordításban Arany „Koszorú“ ja is hozta a 60-as években.

Ma ez fájdalom, máskép van!

De talán több, mint a véletlennek puszta találkozása, hogy a tisztes azaz keresztény iparnak hanyatlása felett épen akkor kell leginkább keseregnünk midőn a keresztény hitelv tüzetesen a kath. anyaszentegyház több helyütt rég látott üldözéseknek kitéve, a keresztény világnézet a közéletnek nem egy terén végleges leszorittatás veszélyében forog

E világosan szóló tünemény ujj mutatásul szólhat az iparnak, hol keresse egy merőben megváltozott világhelyzet közepett, beteges tengődés helyett az újbóli megerősödés, emelkedés s felvirágzás eszközeit s biztosítékát: abban ugyanis, hogy a dicső múlt -századok nemzedékének nyomdokait felkeresve, uemes szövetségben az egyházzal, a vallással, kétségbeesett munkások zilált tömegéből ismét keresztény alapokon szervezkedett, öntudatosan haladó polgári osztálylyá legyen s ezen az iparra nézve életkérdést képező törekvésnek előmozdítása s szerencsés czélhozveze- tése az, mi a kath’ legényegylet egyik főfeladatát képezi.

Az önök egylete eddig derekasan s üdvös eredménnyel iparkodott a czél felé ; múltjában meg van adva az irány de meg van a biztosíték is a jövőre nézve, melyet csak a társadalomnak keresztény szellembeni njjonszületése tehet boldoggá az ipar számára is.

Nincs kétség benne, hogy a kor ez intő szózatát Önök is kellőleg felfogták s egy negyedszázad tapasztalatait hasznosítva lelkes vezetőik tapintatos útmutatása mellett az eddigi kitartással fognak ezentúl is a tisztes iparnak újbóli felvirágzásáért küzdeni.

E reményben, e meggyőződésben kérem a Mindenható áldását, s adom e mai emlékezetes nopon főpásztori áldásomat mindazokra, kik mint az egyletnek tagjai, munkásai, vezérei és pártfogói az egyház és haza körül egyaránt nemes érdemeket szereztek.

Nemzetközi gabonavásár.

Azon remények melyeket kereskedőink és termelőink a legközelebbi bécsi és budapesti gabnavásárokhoz kötőitek, meghiúsultak.

A vásárok ugyan elég látogatottak

voltak, amennyiben képviseltették magukat

Gotha, Poseuv Mannheim, Berlin, Boroszló,

Hamburg, Dietz, Liudau, Korhrschacii, Bécs,

Prága, líumburg, stb, stb. — de hiába a

kereslet aránytalanul vissza maradt az ajáulatokkal szemben, és azon meggyőződéshez > ^———————

A többi európai nemzetek csak utánzóik voltak, ámbár később Spanyolhonbóli kiűzetések után az európaiak minden beu túlszárnyalták őket. De sokáig tekintély maradt az arab tudomány Európa előtt, úgy hogy e tekiutélyt csak a keresztes háború rombolta le.

Mint fentebb is moudám, az emberiség történetébeu minden korszaknak megvan a maga sajátságos jellege, mit mi korszellemnek nevezünk, mely az emberben szuuyadozó szellemi és testi erőket vagy ellankasztja, vagy a szenvedélyek és indulatok tüzes paripáját mégsarkautyuzva nagy tettek rugójává válik. így e kor jellege a lovagiSág.

Keleten a .muliamedáuak a szent sirt hatalmokba keriték. A pápák ennek visszafoglalására az emberi szív vallásos szentélyéhez folyamodtak s egész Európa egy nagy tábor színhelyévé vált. A kalandos csatározások leírása azonban ezélunktól mesz- sze elütne, azért a keresztes háborút társadalmi szempontból fogom tekinteni.

A harczvágyó, hirszomjás deli ifjak lovagoknak csaptak fel ; a családi tűzhely kaszárnyává vált. A szent sir vissza foglalásának eszméje lázként izgatottságban tar- tá egész Európát, s ki csak tehette, életét, vagyonát és mindenét sietett feláldozni a nagy eszmének; országok és királyok vetélkedtek egymással a kereszthadak előállításában.

Igen, de a bábom színhelye messze idegen föld volt, hová som gyalog menni, vem élelemre pénz nélkül szert tenni kellett. Kinek lova nem volt vagy neiu is szerezhetett, az habár nemes volt is, mcgjútottunk, hogy ezen vásári institutió a ina viszonyainkra nézve inkább káros, mint elő-1 nyös. Ennek okát a következőkben fejtjük ki.

Ezen intézmény czélja ugyanis az volt, hogy a nagy világvásár által alkalmat nyújtson azon szerintünk lehetetlennek látszó czél irányzatára, hogy fogyasztó és termeié közvetlenül érintkezzék. — Ezen «‘.színe a lefolyt 8 óv alatt a mióta hazánk fővárosa ezen vásár költségeit viseli, teljesen kudar- czot vallott, mert még az üzleteknek azon csekély része is, mely fogyasztó s termelő közt létesült, gabona ügynökök vagy bizományosok által köttetett.

De más czélja is volt ezen vásároknak. Ugyanis úgy, hazánk termési eredményét, mint a külföld szükségletét bizonyos napon a melyen minden vidékről a statistikai adatok befolynak, konstatálni és ez által az árak olyaténkép való megállapítását kieszközölhetni, hogy ezek részint a termési eredménnyel, részint a szükséglettel szemben indokolva legyenek.

De ez sem sikerült. Mert eltekintve attól is, hogy ez efféle statistikai kimutatások ritkáu megbízhatók, ha már meg is engedjük, hogy a terméseredményét ismertetjük, lehetetlen egyszersmind a szükségletet is összegezni, mert ez vajmi változatos, és ennek tudása nélkül nehéz volna számokkal élnünk.

De egy más, és igen figyelembe vehető körülmény teszi, a nagy nemzetközi vásárt lehetetlenné..

A külföldi kereskedő, ki ezen vásárt meglátogatja, szükségleteinek fedezése végett, nagyon is keveset hallgat az ilyen alkalommal, bizonyos ünnepélyességgel előadott statistikai kimutatásokra, hanem, reá nézve azon benyomás irányadó, melyet az ajánlat sokasága vagy csekélysége gyakorol.

Képzelje csak el az olvasó, hogy itt pl. Esztergom és környéke jelenleg körülbelül -kétszáz vaggou gabona készlettel rendelkezik, és ezeket a nemzetközi vásáron árúba bocsájtaui is kívánja. Mikép történik ez ? Úgy, hogy nem csak az illető tulajdonosok ezen, (mondám csak például) kétszáz vaggont áruba bocsájtják, hanem azok megbízottjai is ; ezek a megbízottak azonban igen sokan vaunak, olykor de talán legtöbb Ízben egy tulajdonosnak tiz megbízottja is vau, tehát ezen kétszáz vaggou készlet különféle ajánlók által tízszer is lesz kínálva, s így kétszáz vaggou helyett, ott két ezer vaggou figurái, és igy a hazánkban lévő készlet, körülbelül tízszeresen leszen ajánlatba hozva.

Ám már egy pár éve azon sajnos tapasztaláshoz jutottunk, hogy ezeu vásár alkalmával az árak tetemes hanyatlást mutattak, és a gabena üzlet csak később nyerte volna vissza lélekzetét — de már akkor nagy konkurensünk Amerika tette meg velünk azt, a mit jóval előbb a gabona vásár.

Szerintünk tehát ezen nemzetközi gabona vásárok mai nap, a mai viszonyokhoz képest hol a közlekedés oly könnyű, ahol egy néhány perez alatt a legtávolabb üzletbarát akaratát tudhatjuk teljesen szükségtelen, de egyenesen káros is.

________Egy_jabnaJiizomán^

v

etés, majd üldözet tárgya lett s kénytelen volt egy nem nemes lovas föléuyéfc elismerni. Már a 10. ik századon Madaiász Henrik, ki a magyarok elleuálhatlan vitézségét, lovakon történt-barezmodoruknak tu- lajdonitá, nagy fontosságot tulajdonított egy lovasnak, s mellőzte a lóval nem biró nemest egy lovas nem nemes mellett. így| volt ez most is. A nemesi osztály felfar-á gattatott. A lovas szolgák nemességet, nyertek, a lóval nem biró, vagy harczolui nem akaró nemesek pedig a gyalázat, megvetés és üldözés elől menekülni valának kénytelenek. És hová menekültek ? Az ipa- íOsok kőfallal kerített városaiba. De még itt is meg vetésben részesültek 1 A szorgalmas iparosok hozzájuk menekülni látiau eddigi elnyomóikat, fosztogatóikat, el tűr- .■ ték ugyan magok között, de rendesen csak : városuk szélein adtak nekik tanyát. Az ig.VA polgárosított, s város végére kiküszöbölt i nemesek, gúny nevüket máig is magokkal 1 hordják „spiezburger“ név alatt. ■

A mi a hadviseléséhez megkívántat«® roppant menyiségű pénzt illeti, a fejedelmek kénytelenek voltak a gazdag iparosé osztályhoz folyamodni. ^

Mert a föld birtoké nemesség és kivált- - ságok osztogatásának joga közökben volU ugyan, de pénze egy fejedelemnek soinn voit, legalább nem elég. És a gazdag iparosok, kereskedők, kik eddig elnyomottak*} kik utón utfé'on kifosztattak, megvettottek;;i segélyt nyújtottak a iejedeliiiekuek nagyy terveik kivitelére. De meggazdálkodott pen-^i zóikét nem adták ingyeu. Birtokokat, jni—j vilogiumokat vásároltak rajta a fejedelmek***' tői.