Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 71. szám
Esztergom, Ml, évfolyam 71. szám. ESZTERGCM és Vasárnap, 1881. szeptember 4-én. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egész évre ...................................................6 frt. «Vf él évre.........................................................3 » « évnegyedre...................................................1 « . E gyes szám: 6 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalához Széehenyi-tér 35. sz. int.ézeiidolc. Megjelenik : het,eíikint kétszer vasárnap és csütörtökön. Nj’iltlér petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbh áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesv- tőségbez, ŐRINCZ-ÜTCZA ^0. SZÁM ALÁ, intézendő k. Kéziratokat nem adunk vissza. „Egy üldözött ember.“ „Horn Mór eg-y hitsorsosa“ aláírásit a követkozó levél érkezett szerkesz- >séglilikbe : Tekintetes Szerkesztő úr ! Egy idő óta Horn Mór helybeli la- őst, gyárost és nagybérlőt azzal vádolok a fővárosi sajtóban, hogy magyar emességre törekszik, s ezért mindent Lkövet. Ha Horn Mór ur valami boldogsá- ot talál benne, kinek mi köze hozzá, aljon vádolhatjuk-e azt, a ki pl. meg- azdagodásra törekszik s ezért mindent [követ, a mi a becsület határai közt követhető ? Tekintetes Szerkesztő ur becses ipja is ellenséges álláspontot foglal el Lom Mór ur ellenében s majd mindig ircasticusan tudósítja olvasóit Horn fór urnák sok igenis száinbavehető elírásáról vagy jótékonyságáról. Megvallom, engem mindig kellemet- 311 ül érintenek a meg nem érdemelt ímadások, ha főleg olyan embert il- ítnek, kinek becsületessége és jó tö- ekvése mindenkitől tiszteletet követelek. Midőn tehát Tekintetes Szerkesztő r előtt kifejezném ebbeli nézetemet, íámitva loyalis felfogására, hiszem, hogy [orn Mór ur ellenében a további meg em érdemelt támadásokat beszünteti, 5t a pesti lapokban ellene fölmerül- ető üldöztetéseket kellő magyarázatban észesiti. Mint becses lapjának tisztelője és jóakarója ajánlom magamat Tekintetes Szerkesztő ur szives jóindulatába. Esztergom, 1881. szept. 1. Horn Mór egy hitsorsosa. * Minden megrövidítő kihagyás nélkül közöljük a levelet, de föntartjuk magunknak, hogy észrevételeinket pontosan megtehessük. Eleinte nem is tudtuk, miféle helyre osszuk he a váratlan levelet. De hogy a t. levélíró is lássa, mikóp részünkről nem a személy, hanem az elv kérdése teszi fontossá a tárgyalást, fölvesszük vezérczikknek s cziméiil Írjuk hogy : „Egy üldözött ember.“ Hogy ki által üldözött ember s hogy megérdemli-e az üldöztetést, azt további fejtegetésünkben óhajtjuk kimutatni. Mindenekelőtt kijelentjük, hogy mi Horn Mór urat személyesen nem is ös- merjük s vele nem csak soha egy árva szót, hanem egy sornyi levelet sem váltottunk. Horn Mór ur alakja teliát egészen közönyös előttünk. Törekvéseit azonban kötelességünknél fogva folyton éber szemmel kisérjük s úgy találjuk, hogy mindazok a támadások, melyek ellene fölmerültek, igen is enyhék és csekélyek. Vizsgáljuk csak, hogy mire is iparkodik Horn Mór ur ? Miután virágzó anyagi jólétnek örvend, magának és családjának decorum gyanánt magyar nemességet akar szerezni. Ez még nem nevetséges, mert igen ártatlan törekvés s boldognak tartjuk azt az embert, kit a nemesi diploma még üdvözíteni is képes. De mit művelt Horn ur, hogy a hoz akitüntetéshez, melyért újabban több hitsorsosa epedez, érdemeket is szerezzen ? * I Mert a mit a király ad, azt érdé-1 mekórt adja. Miért akar tehát Horn Mór ur olyan kitüntetést, melynek csak úgy vau komoly értelme, ha számba- vehető érdemekkel van kapcsolatban ? Ha Horn Mór ur és „egy hitsorsosa“ érdemek nélkül való modern kitüntetést akarnak vindikálni, akkor el lehetnek rá készülve, hogy törekvésüket nevetségessé teszi a sajtó s gyarlóságukon mosolyog az olvasó. De Horn Mór uron áll, hogy tie maradjon sokáig „üldözött ember.“ Jó móddal, virágzó anyagi jóléttel áldotta meg a sors s ha gyermekei jövőjére tekint, akkor eszébe juthatna valami. Minden esztendőben Budapestre megyen az egyetemre vagy tizenkét esztergomi fin. Beiratkoznak a karokra, hogy kiki megtalálja a maga jövőjéhez vezető ösvényeket. A tizenkettő közül hat bizonyosan sanyarú viszonyok közé kerül. Lassan akad holmi jutányos irodai vagy neve- lőségi állomás s az ifjú nélkülöz, hanyatlik s mig az anyagiakkal harczol, elhanyagolja a szellemieket s elkallódik, nyomorba vész. Mentői nagyobb Ínség látogatja, annál képtelenebb tanulmányait bevégezni s igy vész a pályavég-, zetlen proletárok közé, kikből minden kikerülhet. Nem írjuk ezt egyenesen a szegény sorsú esztergomi fiukra, kik a fővárosba sietnek tudományt gyűjteni, s élethalál harezot vívni a mindennapi létért. A tétovázó ifjú több esztendeje elvész, mert vagy egy iroda gépies munkája vagy több konok gyerek nevelése lopja el idejét saját czélja elérésétől. Következnek a vizsgálati határidők. Az első hanyagolás már nagy késedelem. Az első bukás már nagy veszteség. Mi lehet ennok a vége? Elkedvetlcnedés, s a kijelölt pályától való eltántoro- dás. Másként lehetne minden, ha a szegény ifjak segély zésére némi alap állana rendelkezésre; mint ez már több nagyobb vidéki város részéről rendelkezésre áll. Ha jótékonyságot s valódi érdemet akar gyakorolni Horn Mór ur, akkor tekintsen ide, ime a tér, mely még nem talált irgalmas szamaritánusra. Tegyen alapítványt a szegény sorsú egyetemet látogató esztergomi ifjak részére, kik örök hálával fognák megőrizni nevét s jótékonysága emlékezetét. Az egyetem újra megnépesül. Az esztergomi ifjak újra odasietnek. A szomorú viszonyok megint fölmerülnek. Tehát az időszerű kérdés épen ösz- szeesik a fölmerült ügy gyei. Nem foghatná többet senkise „üldözött embernek“ nevezni Horn Mór urat, ha hehizonyitami, hogy nemeslelkű is tud lelnni. Nem vádolnánk többet Horn Mór ur törekvését, ha megszerezte volna az érdemet a szegény esztergomi egyetemi ifjak segélyezésére vetett alappal. gy menyecske emlékkönyvébe. ! a te virág volnál, és én kis méh lennék,— izirmod mézét színám korán, későn, mindég; ha én csermely volnék, s te bennem hajacska, — legmélyebb medrembe, szűmbe lennél fogva. iagy ha liget volnál, s én benned csalogány, íegkedves’b dalaim csak neked csattognám, cs ha menny lehetnék, s te bennem az angyal, - Elárasztanálak fénnyel, s boldogsággal ! Záray Mör. Nyári est... tesem a harangszót, mely fuvallat szárnyán néma vidéken gyorsan áthaladván, lűvös lágy hangjával lelkeraet bejárja rogy fölébredjen bent ábrándim világa. lmerengve nézem a csillagos eget ;gy egy fénylő csillag — hivólag integet a mint előbuvik felhős fátyólából razar ragyogásé fényt eresztve lángol. harang még is szél . a langy szellő susog, ítszanak a légbeu csodás ködalakok S fi rideg fájdalom lelkem legmélyében Szótlau lecsillapul, elnémul egészen. Csodás alkotásé ábrándos n.yári est, Melyet szép egünkre teremtőnk keze fest Üdvözöllek lelkem hő imádatával Oh miért is voltál oly sokáig távol! Sz. Géza, A gyermek bálok. Újabb időben divattá kezdett válni, hogy kisebb mint nagyobb váiosokban gyermekbálokat tartsanak. S e divat hódit; mind többen-többeu kezdettek neki térdet, fejet hajtani, Bizonyára Párisből, Becsből, szóval világvárosból vagy legalább is a németektől kellett, hogy kiinduljon, mert különben oly sok utánzója nem lenne még a kisebb-nagyok mértékben tanügyhöz értő egyénekuél is. Nem lesz tehát felesleges e kérdéssel egy kissé foglalkoznunk ; mert nézetem szerint semmit sem szabad kicsiny élnünk, a mi a gyermek életére bizonyos hatással is van. E kérdéshez két szempontból kívánok szólani: Minő hatással vau a gyermek-bál az iskolai növendékek s főleg ezek között a leánykák kedélyvilágára s életük fejlő IL- menetére ? Helyeselhető-e e takarékossági .szempontból ? Az elemi iskolai uöveudékek korát illetőleg 6 —12 év között váltakoznak, tehát niág oly zsenge korban, midőn a gyermeki lélek hasonlít a viaszhoz. A milyen kézzel nyúlunk hozzá, oly nyomokat, hagy maga után, midőn a tanulókkal szemben minden eljárásunknak kiválóan tapintatosnak, s neveléstani elvet szerint intézettnek kell lenni, hogy a gyermekben a télfejlettség-mutatás, tudákosság, álszenteskedés, álszemérem csirája meg ne fogamzzék, hogy a gyermeki ártatlanság zománca épen maradjon, s a felnőttek kül- máza ne tapadjon szennyet nem ismerő tisztaságukra. De ki merné állítani, hogy csak egy gyermek-bál után is, különösen a 11 —12 éves lánykák érzelmei, vágyai ugyanazok, a melyek voltak. Ha állítaná valaki, azt mondanám : vagy nem szeret igazat beszélni, vagy nincs e téren tapasztalata. Ha a rózsabimbók a külső behatástól meuten a tavaszi napsugarak üdítő hatása alatt rendes időre fes lenek ki: szépek, tartósak lesznek ; a szemlélőnek gyöuyört, élvezetet ; a kertésznek benső megelégedést nyújtanak ; de ha a külső behatás kinyílásukat siettette, szirmai egyike vagy másika megsérült, kora fejlettség állott be a szakértő szemlélő — legyen bármily rózsakedvelő — csak rápillant s megy tovább, hogy olyant találjon, melynek fejlődésme- uete a természetszerüség elvének megfelelt, így vau ez a lánykákkal is. Nagyok mulatsága nem való a kisde- ! deknek. Tanuljuk meg, hogy érzelmek, virágok és pillangók annál hosszabban élnek, minél későbben fejlődnek ki. És most vessünk egy futó pillantást a bált megelőző és követő napokra, s a bál idejére. Pillantsunk be ez idő alatt a szülői házba, a bálterembe és az iskolába, Mama — szól a leányka — négy nap múlva már itt vau a gyermekbál. Laurának a gyönyörű szép, kék uj ruhája már készen van; fehér báli czipŐt is vettek neki, s azt mondta, hogy még csak a testszin keztyűje hiányzik. Nekem még semmim sincs, hát mi nem megyünk el ? — Hogy ne mennénk, múlhatatlanul ott leszünk, s még ma, vagy holnap megvesszük neked is a fenn említetteket, —szól a mama — csak még nem lehetett. S itt eltagadja, hogy kontóra máméin igen adnak, s a család feje elment kölcsön pénzt leérni. Itt eltagadja a marna a valódi okot, de ápolja a vágyak fokozását. S hány van ilyen !.. A másik anyának, harmadiknak már uem kell ilyenekkel küzdeni, ott pénz elég van, egyetlen lány, könuyen telik. De itt már a gazdagság, rang, születés társadalmi állás, megkívánja, hogy egy kis oktatást adjon lányának, már t. i.olyant mlyent a divat parancsol. Ennek már az anya utasítás képen adja, hogy szemét süsse le, félénken, ártatlanul tekintsen másokra, kettőt balra s csak egyet lépjen jobbra; a fagylaltból mohón ne egyék stb, stb, Az előbbi példánál felkeltettük a vágyat, utánozni a gazdagot, ez utóbbiban
