Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 70. szám

varosokban s mindenütt elismeréssel üdvözölték.. A magyar szinműirodalom elsőrangú termékeit hozza színpadra s van társulatának néhány tagja, kiket valódi tehetség hevít valóban figyelem­reméltó alkotásokra. De hát mit akarunk mindezzel? — kérdheti olvasónk. Mit beszélünk mi rendesen „szín­padunk érdekében ?“ „Pártfogásra“ akarjuk serkenteni a közönséget. Pártfogasra ! Sajátságos szó a ma­gyar irodalom és művészet szótárában. A külföldi nagy képírókat, hírneves Írókat, jeles színészeket, kitűnő művé­szeket nem szokás „pártfogolni.“ Azo­kat kötelesség fölkarolni, olyan köte­lesség, milyennel a szellemnek például a mindennapi olvasmányokkal tarto­zunk. A művelt külföldön s dicsőségünkre legyen Írva, lassan-lassan a fővárosban is kötelességnek kezdik ismerni az iro­dalom és művészet fölkarolását s a „pártfogás“ helyett „ életszükséglet“ - nek tekintik nemcsak a színpad, de a művészet egyéb mezejének gyönyöreit is. Mi esztergomiak azonban csak „párt­fogoljunk.“ Megelégszünk vele. Tóth Béla is megelégszik vele. Pártfogoljuk a hozzánk érkező tár­sulatot, moly bizalomteljesen foglalja el régóta elnémult színpadunkat s re­mélve tekint Esztergom művelt közön­ségének jóindulatára. A magyar színész kettős értelem­ben teljesít tiszteletreméltó kötelessé­geket. Először is a művészet régiói felé tör s arra emeli lelkünket is ; má­sodszor a nemzeti szellem és nyelv ma­gasztos ügyét szolgálja. Reméljük, hogy Tóth Béla színtár­sulatának tagjai méltók lesznek ezek­hez a felséges missiókhoz. És ebben a reményben ajánljuk a jóravaló társulat őszinte méltatását mű­velt közönségünk rokonszenvébe. Művelődéstörténeti töredé­kek. (Négy közlemény:) I. A legnagyobb művész az általa meg­teremtett széles világnak uralkodójává tette az embert, kezébe adván mindazon roppant kincset, melyet a viz, föld és levegő me­llében rejteget. Azt mondhatnék tehát, lionv az ern­ben észtől és okosságtól függött és függ mindezen kincsek kiaknázása és felhaszná­lása és midőn valaki ujouuan telt fölfede­zésével dicsekszik, kérkedőnek tarthatnék, mert hisz a teremtő a nagy miudenséget már jó eleve az egész emberiség nevére betelekkönyvezte s igy minden a minden- ség határán belől létező, leendő és meg­szerezhető dolgok kizárólagosan az egész emberiség és nem egyes ember tulajdonát képezik. A mi az elsőt illeti, igaz, hogy az ész az, a mi által az adományozott kincsek birtokába juthatunk ; de eszköznél .még sem egyéb az. Csak világitó lámpája a termé­szet uj mutatásainak. A szükség volt az, mi az embert a természet elemeit saját javára felhasználni, megtanította. Mert ha ezzül az észt állítjuk, hogy fogjuk megmagyarázhatni, hogy a lőpor, a gőzkezelés és táviró miért éppé n csak az újabb kor vívmánya? Honnan fogjuk a beszéd eredetét leszár­maztatok ha nem a szükség adta kénysze­rűségből? Tehát a szükség az, mi az em­beri tetteknek s gondolatoknak irányt ad, s igy a jelenkor civilisatiója is e bázisra vau fektetve, mint azt alább is látjuk. A másik állítás szerint pedig minden létező, leendő és megszerezhető dolgok az emberiség birtokát képezik ugyan, de e mel­lé a művelődés előhaladtával az egyéni ki­vánalom az egyéni tulajdont állitá fel, s miután az egyéni szükség és egyéni tehet­ség különböző lévén kell, hogy az egy sa- játlag előállított termény egyéni tulajdont képezzen. Ez a művelődés haladásának másik lealkudhatlau feltétele. * * * Az első emberpár megszaporodott iva - déka a szükség ujj mutatása szerint minde­nekelőtt az életföutartás legelső eszközei­ről kezdett gondoskodni. Elő álott a természet s a ruházatot, bust és tejet szolgálható nyájnak füvet, pa­takot és berkeket adott. Népismeretünk azonban csak ott kez­dődik, hol az emberiség társadalommá szer­vezi magát. Ez megtörténvén, eredménye Ion, hogy az emberek felhagyva a pásztor élettel, közös telepitvéuyeket kezdtek hazá- jokul vallani, s kezdtek a személyi és tes­tületi viszonyokról álmodozni. Az üveg a phoeniciaiaknál, a szám, a sakk, a mérték, homokóra és a bíbor e korból veszik eredetüket. Miudazáltal a kor jellemző vonása ma­rad az erő és hatalom. Megnépesülvén a föld, a rajta lévő em­beriség törzsekké, fajokká, nemzetekké ala­kult. S az egymással való kölcsönös súr­lódás, durva erkölcseik is arra készték Őket hogy a testi erő és ügyesség kifejtésére törekedjenek. így keletkeztek a háborúsko­dások. Mig végre az emberiség vad tömegé­ből mint legéletrevalóbb, legszívósabb, bon­takozott ki a görög és római nemzet. Görögországnak állami intézményein, alkotmányán a szellemi emelkedettség va­dogtalau — moudá jámbor öregünk. Ki i utánozná e nyilatkozatot ? Az egyik rabnak tekinti magát falai között és ki, a szabadba vágyik ; a mási­kat nem elégíti ki a nagy természet pom­pája, a fák susugása, a madárkák csicser­gése. Örömeket hajítasz emez; a bú tenge­rébe dönti magát amaz, Az egyik zajt; a másik csendes nyugtot keres. Tavasszal nem gyönyörködik a zöld bokorban, a csalogány dalában, melyet té­len kíván ; hanem az őszt várja, hogy lássa liuilni a sárga leveleket, hallja csörögni a száraz gallyat- Szóval nyugtalanok vagyunk mindig; nem elégít ki a jelen, nem üdít a múlt emléke, nem emel a jövő reménye. „Czél nélküli teugődés ez az élet* mond­ják sokan a költővel, és elcsüggednek. Ha felmerül valami nehézség; ha akadályba ütköznek; ha le kell valamiről mondani; ha beáll némi szenvedés, felkiál­tanak : bealkonyul a nap, Leesik a csillag, Felszárad a harmat, Elhullnak a lombok . . . Oh Istenem,! hát ón Mért nem halhatok meg ? Nem óhajtom nagyon, mentsen Isten, de ha mégis eltaláltam volna valakinek gon­dolatait ; ha megzeuditettem azon húrokat, melyeknek szomorú hangja legrokonszeuve- sebbeu hat, kérlek nyájas olvasó, keresd fel öregemet, tekintsd egyszerű, fáradság teljes, minden örömet nélkülöző életét és tanulj tőle megelégedetten élni. Kevés kell ahhoz, hogy valaki meg­elégedetten élhessen és boldog legyen. Hál a érzettel fogadni a természet ado­lamiut minden más népeket túlszárnyaló elohaladása a művelődésben, elvitázliatlau. Tökéletesen kifejlett államiságot tehát le­gelőször is itt találunk; de korán sem olyat, melyben a növekedő művelődés ne tudott volna csiszolni valamit. így például alkotmányuk fő alap elve ez volt a nép minden, az egyén semmi; minek eredmé­nye Ion az egyéni szabadság lábbal tapo- dása. Voltak ugyan egyesek, kik ezt belátták, de az alkotmány szervezésén erejök meg­törött. Hiába állt elő Drakó szigorú s So­lon bölcs mérsékleti! törvényeivel ; ez az alkotmány diszpalotáján egy kis vakolat és nem uj építkezés volt. Következett Plato Respublikája. Alom volt, nem egyéb. Támadtak azonban — és pedig nem kis számmal, — férfiak, minőkkel a világ azóta nem igen dicsekedhetik. Perikies, az erélyes és bölcs kormányzó, Leanidas a tö­mérdek hősök egyike ; Epamiuondas, kiről a történet ezt jegyzé fel:, a deo veritatis diligeus üt ne joco quidem mentiretur ;“ Sokrates, és- a közmondásos hét bölcs s utánuk egész raja a bölcseknek. Archime­des a polyhistor, Nagy Sándor nevelője, mindenekelőtt Homer a költő, Demosthenes a világ első szónoka, Phidias és Praxiteles alig utánozható szobrászok és számtalanok még, mind oly férfiak, kikkel mint példány képpekkel szokott dicsekedni a világ. A nagy népcsaládok koszorújában a rómaiak nem állanak nagyon vissza a gö­rögök után. Az anyagi és. szellemi erőben nagysága nevükkel karöltve jár. A római birodalom fénypontján állott még, midőn született Krisztus, Augusztus császár uralkodásának 25-ik évében s a mi számlálásunk szerint az első esztendőnek első napja előtt mintegy öt nappal. Szüle­tett, hogy hirdesse azt az eszmét, melyre az ókor két művelt nemzete nem tudott felmagasulni : „szeressed felebarátodat, mint t$nmagadat.“ És hogy ezáltal eltörölje a szolgaságot. A keresztény bitelvek meggyökereztek az emberiség szivében s alapját tevék le jelen társadalmi álláspontunknak. Túlélték az óriási, de erkölcstelenség miatt romba dőlt római birodalmat, s túl fognak még élni nagyou sok nemzetet. A kereskedés kezdetben csak a tenger s folyambeli lakóknál kezdett fejfedezni, élénkülni, hajóikat evezők szerint oszták fel. Kezdetben csere kereskedést űztek, nem bírván az érték tiszta fogalmával, vagy ha bírtak is, nem volt oly eszköz, mi az ér­téket helyettesítette volna. Később Pausa- nias idejében már találunk nagy idomtalan nehéz vas pénzeket. A természet azonban csakhamar kitárta ezüst-arauy kebelét s a kincsszomjas világ mohón kapott utánira. Demosthenes „Philippikájában* ösz- szesen 15 arany ezüst és ónbányát említ az atlieueiek birtokában. A rómaiak már gazdag arany bányá­kat bírtak s a császárok a nép megveszi e- getésére mesés összeget pazaroltak el gyak­ran. így például Caesar imperatorrá lett kiueveztetésekor a népet lmszonkétezer szo­bában vendégelte meg s 72. millió tallér értékű pénzt osztatott ki. .. ■ ..................... má niáit; azokat gyermekded érzékimnél használni; férfias erővel tűrni, ha szükséges; feledui és lemondani tudni, ha a körülmé­nyek kívánják ez az életbölcseség. Öregünk az c szűrét még esküvejekor vásárolta; — do nem nyugtalanítja ma sem az a gondolat, mikor cseréli fel másikkal. — Negyven két évig éltem szegény jó feleségemmel. Elégedetten éltünk; . . . sohasem zúgolódtunk . . . boldogok vol­tunk. Ritkaság napjainkban! A mai házas élet rövid néhány hétig tart mig meg van az öröm, megelégedés, boldogság, de 42 éven keresztül — ritkán. A rózsaláncz; minek a házasság kötelékét uevezget.ni szeretik, a mézes hetek után már, és nem 42 év után —- rablánczuak tűnik fel. A mily szeretet, ragaszkodás, szívé­lyesség uralkodott a házasság előtt, épen oly hidegség, ellenszenv, harag lépnek fel a házasság után. Órákat, napokat töltenek együtt a há­zasulandók: örülnek, ha egymástól távol lehetnek — a házasok. Őszinteség, bizalom a házasság előtt; csalfaság, bizalmatlaukodás a házasság után. Tisztelet, tartózkodó félénkség a há­zasság előtt, tiszteletlenség, rút féltékeny­ség a házasság után. Akarat-egység, elnézés a házasság előtt; egyenetlenség, vádolás a házásság után, szóval fordított világ ! Mindennek u, i. épen ellenkezőleg kellene történni. A régi jó időkben, midőn még deákul beszéltek jó kedvű eleink, szokták volt mondani : „A férfi sub&tantivuin, a no ailjectivum, quao Ez időbeu már igen sok arany és ezüst veretű pénzek voltak. Megemlítendő, mi­szerint ez időbeu gyors futárok alkalmaz­tattuk a levele,k küldésére, kik bot segé­lyével mesés térséget futottak be egy nap alatt. Hogy mily művelésnek örvendett a mechanica, mutatja az, hogy midőn egy ízben Athen városához közeledett az ellen­séges haj óraj a város alatti vi# partjaira .al­kalmazott óriási tükrök segélyével íelgyuj- tatott. Archimedes csigalépcsője minden mechanikus előtt ismeretes, —‘ Pythagoras tautétele mai időben is minden lépten nyo­mon használtatik. Ipar tekintetében a bíbor és különféle szövetek, kagylók drága gyöngyök, pipere eszközök képezték a közforgalmat. A két millió lakost számláló Róma bő­velkedik templomokkal, nagyszerű magán épületekkel, minő Luciilliis villája volt, és még nagyobbszerű színházakkal, mint pl. a Scaurus színház 365 márványoszloppal, a melybe 80 ezer néző fért el. Azonban a színházak akkor még fedélzettel nem voltak ellátva, a mint az Herculauuin és Pompeji vulkán temette városoknak a múlt évtize­dekben történt kiásatása alkalmával is be- bizonyult. Nem mellőzhetem itt felemlíteni azon kereskedelmi szempontból oly roppant ne­vezetességű római utakat, melyek az egész világ birodalmat keresztül hálózzák; s mi­vel hazáuk is a római birodalomhoz szá­míttatott, azért nálunk is láthatók főleg a Bánát síkjain, sőt a szomszéd Houtiuegyé- ben, valaiuiut töredékesen nálunk is Nyer- gesujfalu körül. Oly tömör égetett tömegből építették Htjaikat hogy az idők ezredéves viszontag­ságait rendületlenül ki bírták állaui s lát­hatjuk, vizsgálhatjuk, de hozzá hasonló jó, tartós anyagot előállítani képesek nem va­gyunk. Ezeu jó közlekedési utak természetesen arra mutatnak, hogy náluk a kereskedés is nagy terjedelemben űzetett. Nem kevésbé érdekes hazánkra nézve Trajáu császár mű­ködése. Ő a mai Bánát mocsáros helyeit a ka­tonaság közvetítésével nagy részben kiszá- rittatta; a mai Szerémség hegyeit szőlőkkel ültette be. Övé a szőlő behozatalának ér­deme hazánkba. Dácziávál, a mai Ereiéiy- jyel való könnyebb közlekedhető végett a Dunát oly roppant híddal szelte át, hogy romjai máig is láthatók s Trajáu hídjának neveztetnek. Ez történt Krisztus születése után a 3-ik század közepetáján. Roppant építkezéseiknek tanúsága ások város, melyek közül többen kiállva az el­lenséges hadak folytonos ostromait, máig is fenállanak. A rómaiak korát tehát leginkább jel­lemzi, hogy a szellemi és anyagi erők nagy­sága uevökkel karöltve jár. Szabó Titus. Nyílt kérelem. Kiváló tisztelettel kérem t. gyűj­tőimet s mindazokat, kik Rajzok és Ej. debent conveuire in geuere, numero et ca- su “ ; azaz, hogy majd a férjnek, majd a nőnek kell áldozatot hozni a közjó a házi béke érdekében. Nem palástoljuk sem a nő. sem a férj hibáit. Tudjuk, tévednek miudketten. De a férj sohasem feledkezzék meg arról, hogy a nő gyenge, és támogassa őt, ne­hogy ellankadjon az erény nehéz utján. Szomorúbb dolog, ha a nő szeretetteljes önfeláldozására és szivreható ékes szólására van szüksége — a férjnek. Sajuos dolog, ha ráillik valamely férjre, mit valaki mon­dott : A férj oly könyv, mely kettős tudás­ban jelent meg ; finomaban a világ, durvá­ban a neje számára“. Szomorú dolog, ha valamely férjen teljesedésbe mennek Ber­zsenyi szavai és csak úgy tekinti nejét : Mint ösztöninek szenvedő edényét S nyers kényeinknek játszó eszközét“. A nő, a valódi nő nemes kagyló, szi­vében a köuyörütetr, kedélyesség, gyermek- szeretet, türelem csiu és rendszeretet te­vékenység, elégedettség, szeudeség, mérték­letesség, takarékosság drága gyöngyeivel ; a nők, a valódi nők : Azok életünknek gyenge bímbait Dajkálva őrzik .forró köblükön, Azok szebb korunknak édes napjain, Rózsás kötettel kapcsolnak magukhoz Azok ősz korunkban reszkető fejünket Ismét ölükbe veszik, és dajka kézzel Vezetnek éltünk véghatáráboz. Ily lények nem érdemelnének állandó becsülést, szeretetet és tiszteletet? Avagy leróhatnék e nagy adót néhány nap alatt ? Vagy annyira elszoktunk már a fizetéstől. lajnau Kiuajianam az anatóliai, szó ittam o o kron dohányt vásárolni és azzal beérem két u napig. Délben ilyen darab kenyeret szoktam elkölteni (előhúzza fekete kenyerét tarisz- k nyájából), este pedig otthon egy kis me- k leg ételt. Bort ritkán iszom. Olykor-olykor p adnak a jó emberek. Ruhára keveset adok ; p kalapom 8. esztendős; szűrömet esküvőmre r vettem; csizmát kapok évenként egy párt, r és ez elóg. Tisztázást szintén kapok ; (akarta mondani: mosásról nem kell gondoskodnom) L így élek ifjúságomtól, és kérem alázatos- 1 Sággal, boldog vagyok. Ismerem különben 1 a világot is; egyszer voltam már a „nagy s Pesten“ és éveukint egyszer be szoktam r menni Esztergomba. , Még néhány kérdésre válaszolt a jám­bor öreg, azután nagy liálálkodások között j — eltávozott. Távolról hallottuk még egy Ízben haugját, midőn valamelyik „szarvast* * becsülettudásra intett ; azután nem hal- i lőttük, nem láttuk többé. ' t A jámbor öreg, egyszerű, szívből jövő előadása meghatotta lelkünket. Éreztük mindannyian, hogy oktatás, komoly okta­tás volt, mit nekünk az öreg öntudatlanul adott. Neked világ fia, ki az ifjúság hajnali pírjától környezve, vidorau, bátran, önhit- ( ten kiszállsz az ólet hullámzó tengerére; de t csakhamar ellankadsz, mivel nincs erőd, bá- r torságod megküzdeni a viharokkal: nincs s reményed mely kormányozna : nincsenek c komoly elveid, nincs kitartó tevékenységed, 1 türelmed, lemondásod, mely erények, mint t a vitorladiizzasztó szelek a hajót, elősegít­sék haladásodat tövises pályádon ! c — Soha sem voltam tens uraim hol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents