Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 67. szám
lai járás) Hont, Bars vármegyék gabnatermelőit is vásárja körébe vonta. Mivel sokkal jobb árakat adhat a szomszéd városok vásárainál ép helyzete miatt. Ezáltal azonban Esztergom ismét abba az előnyös helyzetbe jutott, hogy a Párkányba sereglett eladók ezrei szekerüket otthagyva , Esztergomba jöttek át bevásárolni. Ennek az uj vásárral vége. A nép hangulata után szólok, hogy 1-ör a hét vége (szombati nap) nekik előnyösebb volt gabonáik eladására, mert hétközepén munkájukat nem hagyhatják abba. 2-or rosszalják, hogy az esztergomi hetivásárra nem mehetnek át egyúttal. Ezért tehát ók gabnáju- kat szivesebben a lévai, érsekujvári, sőt részben a nyitrai, ipolysághi hetivásárra viszik. Párkányba csak is a közellevők jönnek. S a párkányi hírneves gabnavásár lassan egészen elveszti jelentőségét. Vele együtt azonban az esztergomi vásár is kiszámithatlan kárt szenved. Midőn tehát mindkét heti vásárt ily fenyegető veszély fenyegeti, mi tartóztat attól vissza, hogy elébe álljunk ! ? Helyeselhetjük Párkánytól, hogy az uj vásárrendezésnél a szomszéd községekkel G-yarmattal, Kánéval, Kö- vesddel szemben megóvja jogait, hogy a fordulóknál nem enged vásárolni, hogy a mértékre felügyel — de a vásár régi napjának elváltóztatását kárhoztatjuk, mert ellene szól saját érdeke, s ellene szól Esztergomnak érdeke, mely elvégre is a megye székhelye s melynek jóléte kifolyással van rája is. Véleményem s velem a közvéleményé is az, hogy még mielőtt nem késő, minél korábban állitsák vissza Párkányban a szombatnapi hetivásárt. He még mielőtt nem késő ! Ez az én véleményem. Lesznek tán — nem tudom — • kik ebben nem osztoznak. Ezeknek annyit mondhatok csak, hogy majd megválik. Egy esztergomi polgár. * Közöltük a levelet. Mindenesetre életbevágó ügygyei foglalkozik, mely megérdemli, hogy tárgyaljuk. A kérdést magát azenban két oldalról kell felfogni. Esztergomi és párkányi érdek szempontjából. Az esztergomi érdek határozottan a mellett szól, hogy a párkányi hetivásár szombaton essék meg. Ebben teljesen igaza van a lát sugárzó homlokkal. — Es mialatt búcsút vevék a ház lakóitól, mialatt áthaladtam a többi szobákon, úgy tűnt elő mintha azon ezer hang üunepiesen suttogná felém: Isten veled Vilmos, Isten veled! — 0 az — a kis Vilmos, a ki megy, hogy visszaálitsa a rombadült szentélyt, a ki megy, hogy felépítse az ősi házat, a ki megy, hogy újra kérdje az utat! Viszontlátásig Vilmos ! És midőn az utcza végére értem visz- szafordulék, hogy még egyszer lássam a házat, mely a folyton sűrűbben hulló hó által teljesen bevolt fátyolozva, és tekintetemet az utolsó szoba ablakára szegeztem, hol mintha atyámat újra láttam, ki megáldva mondá nekem: Isten veled! kis Vilmos ! Légy áldott kedves fiam ! a ki indulva egy uj házat építeni, és nekem egy uj életet előkészíteni! A mihamarábbi viszontlátásig Vilmos ! És alig hogy Bois-le-duc-re megérkeztem, siettem Elise atyjához azon kéréssel, molyét már annyi idő óta várt. — Azon nap óta újabb tizenöt év múlt el. Negyvenöt éves vagyok és fejem egészen megszürkült. De visszaállítottam a rombadült szentélyt, s majd minden vágyam beteljesült. Deventerben lakom, egy szép kis házban, melynek kis tornácza, kertje, s ennek aljában kerti házikója, és egy hosszú lúgosa vau. Földszinti dolgozó szobámból látom a tiz éves kis Vilmost, ki oskola-pajtásaival lármáz az udvaron, látom kis testvérkéjét Júliát, ki kerti virágait öutözgeti, hallom czikkiró urnák. Párkányi szemüvegen át nézve azonban nem egészen. Tagadhatatlan, hogy Párkány népes hetivásárából kevés kivétellel csakis a gabnayásárt élvezte, a- többit lefoglalta Esztergom. Midőn ők tehát különböző napokat választottak az esz- targominál, ezt azért tették, hogy a vásár egyéb forgalmát is ők élvezzék. Tudtunkkal nemsokára a vásárpiacz úgy lesz rendezve, mint az esztergomi sátrakkal, állásokkal. Ok tehát az eladók részére az esztergomi vásárt pótolni is akarják. Esztergomra nézve ez persze nagy kár lesz. Más kérdés aztán, hogy Párkány fogja tudni-e pótolni ? Vájjon eléggé ki fogja tudni-e fejteni vásárját, hogy a vidékiek meg legyenek elégedve ? Mindenesetre az eredményt kell bevárnunk. Mi esztergomiak egyebet úgy sem tehetünk. Végtére is a dolog nem oly végzetszerű, mint azt czikkiró festi. A keddi vagy pénteki párkányi hetivásárról, is átjöhetnek az emberek Esztergomba s itt — hála Istennek — hetivásár nélkül is fognak annyit találni, a mit ép venni akarnak. A „hót vége“ sem oly ijesztő mert tudtunkkal Nyitrán, Érsekújvárt! és Ipolyságon sincs szombaton a hetivásár. Léván igen, szombaton s szerdán, de bizony azek a szerdait tartják meg nagyban. Tehát máshova se a hét végén mennek. Végül pedig sajnálva kell szétrombolnunk már nekünk is a czikkiró úr szép ideálját, hogy „minél előbb“ „minél korábban“ állitsák vissza a párkányi szombatnapi hetivásárt. Nem oly könnyen megy az, hosszú útja van annak. Sok idő kellett csak a privilégiumok kivívásához is. Bizony, akarva, nem akarva, ebben a rendben kell maradnunk egy jó ideig. Maga a sors is elénk diktálja, hogy : majd megválik ! Különben e tárgyban utalunk gabonavásári tudósítónk nézeteire is mai számunkban. A szerkesztőseg. Reáliskolánk jövője. Évek óta liáuykódik a reáliskola lét és nem lét kérdése a közönség és a döntő körökben. Néha egyik oldalra, majd pedig a másikra hajlik a nélkül, bogy akár az egyiken akár a másikon végleges megálla- podásra jutott volna. legidősb fiamat Albertet hangosan tanulni első emeleti szobájában, és az én jó Eli- semét ki az ablaknál kiált Vilmosra, hogy ne futkosson délben a napon. Látom a latin nyelvtanitót amint a lúgoson végig halad, látom a házimacskát a szőllő lúgosra felkapaszkodni, látom a vén liázicselédet, karján kosárral a piaczról visszatérni, a madárkák énekelnek zöld ko- liczkáikban, az ajtók kinyílnak és becsukódnak, minden mozog, minden beszél, miudeu telve vau vigság és élettel, s miu- deu visszaemlékeztet kalmerti ősi házunkra. Éu magam azt veszem észre, hogy lassan, lassau, felvettem atyám szokásait, járását, taglejtéseit, hangját. És néha majd csaknem azt képzelem, hogy busz évvel megifjodva ugyancsak ő vagyok, és az én lelkem átment azon kis Vilmoséba, kit az udvaron látok ; s látok még egy harmadik kis Vilmost is, ki az enyém után fog következni, és egymást, mely emezt fogja követni, s ig.y tovább tovább egy egész sorát a kis Vilmosoknak, kik messze messze eltűnnek a kék láthatárban, és nekem úgy tűnik elő mintha halhatatlan és boldog volnék. És mégis sokszor gondolok a halálra; de nem úgy mint ifjú koromban, a bú, s rémület érzetével; nyugodtan gondolok reá, mint a szorgos munkás, ki önmagával meg van elégedve, kedélyes asztalnál ülve, arra gondol hogy hova tovább visszavonul kinyugodni tisztes fáradalmait, nyugtalan álmok által nem látogatott vánkosokon. Csak magamban mondogatom néha szeretnék tavaszkor meghalni, házam utolsó szobájában, a kertre nyitott ablakokkal, Miféle jövő várakozik városunkban a reáliskolára ? Ez az általános kérdés. Mindenki ki- váucsi arra, vájjon fogja-e még tovább is a galvanizált holttetem reáliskolánk czi- pelui kétséges életét, vagy pedig minél előbb feloszlik avagy átalakul, úgy a mint jelenleg az ország több helyén alakulnak át a községi reáliskolák reál gymnasium okká. Tekintsük először, miféle oszlopokra támaszlcodhatik a reáliskola városunkban ? Itt első sorban is azt a tapasztalatunkat kell felemlítenünk, hogy a reáliskola Esztergomban népszerűtlen. Nagy szó az, ha egy intézet, az oktatás egy hajioka népszerűtlen. Lehetnek népszerűtlenek gyűlölt czélból alapított kormányintézkedések, rossz téren mozgó pénzintézetek, sőt még az is érthető, ha a nép egyes körében bizonyos őrtesület népszerűtlen — de hogy egy a közönség pénzén, a közönség kényelmére alakított iskola legyen népszerűtlen, az olyan súlyos vád. melyet kell, hogy nagy számba vegyünk. Egy népszerűtlen intézetnek nem lehet sok hallgatója s ez is oka, hogy a reáliskola látogatottsága évről évre nagy mérvben csökken. S ezzel kidől a reáliskola alul a két főtámasz : A népszerűség és a látogatottság. A város képviselőtestülete nem lehet támasztó oszlopa az iskolának, mert végre is bármennyi személyes jóakaró legyen is mellette ha átlátja, hogy az évekiuti nagy áldozatok árán is egyre kevesebben iratkoznak a reáliskolába, tehát a nagy költséggel szemben csak igen kis arányban tapasztalhat hasznot, kell hogy megszüntetését elhatározza. Az a múlt gyűlési határozat, hogy a jövő évben csak azon esetben egyezik bele a fentartásha, ha a testvér városok, Szenttamás, Szentgyörgymező és Víziváros is hozzájárulnák a költséghez, csak az első szög a koporsóhoz. A kik ismerik a viszonyokat, tudni fogják, miért mondom ezt. Helyi érdeklődés, lelkesedés tehát nem támogatja a reáliskolát. Lássuk most már mennyire áll meg a reáliskola eszméje a bírálatnak. Ez mindé íesetre már elágazottabb kérdés. Tagadhatatlan, hogy épeu speeialiter Magyarországra nézve a reáliskolának nagy fontossága volt, mert ezélja az vala, hogy humanisztikus pályákról, a reális felé terelje a magyar ifjúságot, másszóval : hogy a fiskális országban mérnököket, építészeket segítsen képezni. Tagadhatatlan, hogy a reáliskola nagy számmal is vitte ezen pályára pályára az ifjúságot is — mivel liiszeo egyéb pálya a technikainál amúgy sem nyílt előtte — s talán vau is valami része az ujabb időben tapcsztalt országos reál irányú felvirágozásban. Mind a mellett e „tagadhatatlanságok“ mellett is a baj okát i reáliskola eszméjében kell keresnünk. Első sorban is régi, minden reáliskolai hallgató s miuden érdeklődő ajkán levő panaszt említjük fel, hogy csak a technikai pálya nyílik meg a tanulók előtt s kit ide belső érzetei s tehetségei nem vezetnek, elzüllik vagy legjobb esetben rossz mérnökké lesz. MásodElisein oldalán, gyermekeim altat körülvéve, annyi erővel, hogy Őket felismerhessem, hogy nevükön, szóllithassam, átölelve őket egyeukiut az utolsó pillanatig, és hogy szemeim bezárta előtt mindegyiknek megmondhassam: Gfyermekeim. ha harmincz évesek lesztek, és érezni fogjátok az élet fáradalmait, állítsátok vissza a romba dőlt szentélyt, és kezdjétek újra az utat! Elek. (Vége.) Kiállítási tárgyainkról. a Pesti Napló. A Pesti Napló csütörtöki számában Arabella „Városaink az országos nőiparki- állitáson“ czimü czikkében kiállítási tárgyainkról ezt Írja: Esztergom város kiállítása főleg az egyházi ipari muukákat tünteti föl. Gros m a un Róza oltárteritőjét (?) gyors festés ékesíti. Ezen uj női mim ka igen szépen van képviselve a kiállításon. Hölgyeink szívesen foglalkoznak vele, mert igen gyorsan megy és sokat mutat. Igaz hogy a munka nem tartós, de a mai ipar főleg a szemre akar hatni és sokszor csillogtat belső tartalom nélkül. A terítő festése igen ügyes kezekre vall s a rézsaguirlande igen csinos s még szebb is volna, ha a túlnyomó sok lilasziuű virág túl tömötté nem tenné. sorbau hogy a gymiiásimn is elvező t ngyai erre a pályára, de sőt a többi pál yák elől sem zárja el az utat. Mire való tehát a reáliskola?. Itt e pontnál álljunk meg, mert e körül forog a reáliskola védőinek s támadóinak főküzdelme. As egyik rész azt mondja, hogy a gyimnasium eddigi szervezetében nem képes az ifjak kai a technikai pályái megkedveltetni s eket erre előkészíteni. — Viszont a támadók azt vitatják, hogy hazánkban a reáliskola a reáltárgyakat épeu nem méltatja uagyobb figyelemre a gym- uásiutnnál, de sőt sok esetben hanyagabban tanítja. Nem czélunk e vitát folytatni Csak arra a tényre mutatunk, hogy a hetvenes évek elején a budapeeti József műa egyetemeu mind a mellett, hogy n agy o bb volt a hallgatók létszáma, mint jelenleg,: a többséget gyranásiumot végzett halj hallgatók képezték. Ez tehát az meUett nem bizonyít, hogy a gymnásium tanulóival ue tudná megkedveltetni a technikai pályát, Csak az ujabb időben emelkedett a József műegyetemen a reáliskolát vég^ zettele száma oly nagygyá, hogy a gymnáj siumofc végzettek egészen eltűnnek mellettük. A gymnasiumi tanulók egészeu a reáliskolainak engedték át a tért. Meg vau tehát a remény, a tudat, hogy a reáliskolák megszűntével a technikát újra be fogja népesíthetni a gyumásium, S az esztergomi gymuásiumra e remény e tudat, kiválólag feuállhat, mert itt tudvalevőleg a raathematikára s phisikára nagyobb súlyt fektetnek, mint—a magyar irodalomra s történelemre. A reáliskolát tehát a 60-as é vekbeE oly tetszéssel fogadott o s z m éj e nem védj meg. de sőt elitéli. Midőn tehát az esztergomi reáliskola jövőjéről czimü czikkemet befejezem, őszintén csak annyit mondhatok, hogy városunkban a reáliskolának nincs jövője. Mint al- reáliskola, amúgy se vezetheti direkt tanuló ifjúságát a műegyetemre, ez az öroj kös lét, és uetn lét közti háuykódás pedig már is megbénítja működését. Alakuljon helyébe egyéb iskola, —■ olyan, mely szükségesebb. Eg-y népszerűtlen s kevés hasznú intézetet pedig ne iparkodjunk erővel, fentartani. Appius| Utón útfélen. (Az irok és műrészek társaságának kirándulása.) IX. ügy veszem észre, hogy már végtelen soká húzódik emlékjegyzeteim kiadása. De ez már nem lehet másként. A ki nagyon szeret valamit, az szereti nagyon meghoszj szabbitaui. Szeretném, ha igy volnék jó oil vasóim nagyon próbára tett türelmével is Július tizenegy edikóu érkeztünk szép Tátrafüredre. Nagyon zimankés időjárásra esett oda« érkezésünk. „A komor fenyvesek balzsamos illatú: aprón szem ergo hegyieső hozta felénk. Ai Langer J ó z se f (?) gyors festéssé í s arany hímzéssel ellátott stólát a nőegyer síi let gyönyörű bordeaux-vörös bársonri alapú és sötét arannyal hímzett oltárteritŐ). állított ki, melyet régibb divatú czltromri színű aranysáv vesz körül. A gyönyörű tee ritőt sárga selyem rojt köríti. Az egyéb kiállítók közt emliteudő P es rényi Irma, ki fehér selyem alapú é: gyors festéssel ellátott túltömött guirlaA deot feltüntető pamlagpáruát állított ki. I L a k n e r Janka vászonra varrt, aprv színes kis satin-koczkákból varrt párnáüi tett ki közszemlére. A párnát széles, fekete és fehér csipke köríti. Hoffmann Irén guipure csipkét? említést érdemel. KI ind a Réz son é horgolt nagg paplant, Welzer Anna szép bőr bokául dát (?) állított ki. Az utóbbinak gyakorlata ezélja niucs. Ekkért Irma hímzett zsebkendőjéé a finom és tiszta munka lop meg. Rudolf Mihály né hajjal hímzés; képe egy évi munkát vett igénybe. Mint kuriózumot lehet megemlítem Ivaán Etelka dobozmunkából készült ma kalapját. Különösen ki kell azonban emelnüiuí özv, Langer.üét, ki különféle ezéruagonm bokát állított ki. A gomb-ipart egyedüli í képviseli a kiállításon. A ezérua-gombod igen ízlésesen és különféle minták szeriül igen változatosan vaunak készítve.
