Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 67. szám

ufc meglehetősen alkalmatlanná volt téve gyalog tourokra. A mit legiukább a höl­gyek nehezteltek.. Valainennyiiükre nagyon kedves benyo­mással volt Tátraiam!. Vaunak tapasztalt touristák, a kik azt mondják, hogy Tátrafüred a legregényesebb vidékű magyar fürdő, sőt a világhírű für­dő helyek közt is igen intelligens helyet foglal el. Vannak megint tátrafüredi ven­dégek a kik azt mondják, hogy fölséges a vidék, nagyszerű a fürdő, díszes a társaság; de szörnyű kezdetleges a közlekedés, rend­kívül csigázott a számla és gyakran kriti­kái alul álló a konyha. Hát talán azért nem bir Tátrafüred a világhír szárnyára kelni. Nyájasan fogadtak a svájczi stylben épült csinos vendégfogadók és villák. Ba­rátságosan látott a remek kis park. Ünne­pélyes komolysággal üdvözöltek a fehér fe­jű havasok. A fogadó nagy termében gyülekeztünk össze. A kandallóban vígan pattogott a tűz, mikor Ka as Ivor és Teleki szónoklatokat tartottak s Böller, a Kárpát egyesület al- elnöke fejedelmi mödnau papirosról olvas­ta le beszédét. Nincs könnyebb, mint lelkesedésre gyújtani a magyart. Benne volt a beszé­dekben, hogy éljenek a derék, iparkodó sze- pesiek éljen az egyetértő barátság, éljen a haza! Melegiben felmelegedtünk s kisobb- nagyobb csapatokra oszlottunk. Először is a Kilátáshoz gyalogoltunk. Onnan a Róza, Meuházhoz. Akkor már zsú­folva volt a kis fogadó. Mindenki sietett valamit kapni a fösvény kis konyháról. Nem emlékezem rá, hogy életműben jobb epret ettem volna, mint a havasok alján. A jóképű szepesi svábok néhány perez alatt az egész társaságot fölfegyverezték Bergsteigerekkel. Valamennyi csinosan volt faragva s bizony isten meg is tették a szolgálatot. A piknik után megindultunk a nagy hegymászó útra. Sikamós utón, permete között, napernyőkkel és őszikabátokkal. So­hase volt nagyobb kelete napernyőmnek. Magam úgy au sehogy se használhattam, ha- uem auuál inkább megtette a szolgálatot a különben elszáut hölgyeknek. Azt hiuué az ember, hogy a finnyás fővárosi hölgyecskék nem bírnak daczolui a zord időjárással s nem mernek szembeszáll­ni a meredek utak ezer akadályaival. A höl­gyek dicsőségére kell megjegyeznem, hogy bátrabbak, vállalkozóbbak és kitartóbbak voltak, mint akárhány au a heraklesi alka­tú ak Közül. A vízeséseknél a legsimább szilieken a zergék ügyességével tépték a virágokat a kirándulás botauizáló hölgyei. A Tátra leg­fenségesebb pontjaira nagyrészt a hölgyek bátorítására sót kényszerítésére vállalkoztak az urak. A kirándulás ez a részlete volt a leg­nevezetesebb gyalogpartie. A végtelen völ­gyekből a szepesi városok mosolyogtak föl hozzánk, elül, hátul a legfölségesebb szik­la képződések, vízesések, fenyvesek és ha­vasok. Jobban belefáradt a lelkünk, mint tes - tünk, mikor hat óra előtt megint visszaér­tünk a kiindulás pontjához. Itt constatáftuk leginkább, hogy meu- nyire tönkre silányultak czipőiuk s ruháink, de azt is, hogy milyen nehéz hozzájutni valamihez, hogy legalább a diszebéden dí­szesen megjelenhessünk. A diszebédet a lőcsei iparbank ren­dezte. Ez volt a kirándulás legfényesebb asz­tala. Feleldué toasztot mondott. Ez volt a kirándulás toasztjaiuak leg- kedvesebbike. Ebéd után bál. Ez volt a kirándulás legsikerültebb táuczvigalma. S hogy éu mindamellett mindezekről alig irok valamit, az már jó olvasóim tü­relmének legkiválóbb tisztelete. Utolsó czikkem-it a kirándulás épen nem utolsó emlékeiből irom. A rendezőség tartalmas epigrammái csattanással igyeke­zett a nevezetes expeditiót befejezni. Es ez a csattanás a csorbái tó körül esett. Valóban nehéz lenne azokról a benyo­másokról írni, melyeket reánk a világhírű panoráma gyakorolt. A havasok között tündöklő tengerszem a legaranyosabb gyermekkori tündérmeséket idézte föl merengő lelkűnkben. Szinte lát­tuk a csábos hableányokat, a hívogató vi- zitüudéreket, a titokzatos szellőket és holló - kis vizi manó kát. A remek tengerszemet már sokau leír­ták és lerajzolták. Leghívebben látta azou- ban leírva és lerajzolva az, a ki maga sa­ját szemeivel gyönyörködhetett a fölséges látványon. Mindjárt a legfölségesebb részlettel kezdtem, pedig bízvást előbbjáró lehetett volna karavánunk viszontagságos fölvonu­lása a hochwaldi állomástól. Hanem szeretem a mélyebb tartalmú pontokért a kevésbé tartalmasakat elhagyo- gatni s igy itt is ott is toliamba rekesztem* hogy menuyi viszontagság között döczogtek föl ügyetlen saraglyáink a nyápicz tót lo­vacskákkal s lomba kocsisaikkal a magas hegyen fekvő cscrbni tóhoz. Persze dmom-dánom nélkül itt se ma­radhattunk. A tengerszem közvetlen szélire épített svájczi fogadóban, igen vígan költöttük el a villásreggelit s nem kellett soká emle­getni Terpsichorét, mért megjött az maga magától is. Nikolics Sándor, a kinél szeb­ben csárdást járni csak igen kevés fővárosi fiatal embert láttam, beállott, czigánypri- másnak s csinálta olyan remekül, hogy még a csorbái tó hullámai is táuczot kezdtek járni. A villásreggelinél megint nagyon sok toasztot mondtak Bors Mihály itt is kie­melkedett a felköszöntők közül s igen de­rült hangulatú köszöntéseket csinált a há­zigazdára és sok egyéb jó gondolatra. Valamint neheztelő tollal emlegettük, hogy Tátralürednek még igen sokat kell módosulnia, míg a világfürdők comfortja természetes tulajdonságává válik, úgy a. csorbái tóhoz vezető utak mizériáit s egyéb vendégmagasztaló körülmény hiányait is sajnálkozva említjük föl. Jöjjön el a kényelmes közlekedés s a tisztességes comfort országa s akkor a csorbái tónak nemcsak világhíre de világ­járó közönsége is leszeu. Nehéz szívvel váltunk el a tündén tengeri szemtől. A hegyen lefelé még csak elszórakoztuuk a szebbnél szebb változatú tájképeken s a saraglya kegyetlen zökke­nései közt sziporkázó adomákon. Hanem a mint az állomáshoz értünk, csak ott éreztük, hogy most már az ut visszafelé vezérel, vissza Budapestre s a mit láttunk és tapasztaltunk, azt csak em­lékezetünk lapjairól fogjuk leolvashatni. A kassa-oderbergi vonalon azonban még mindig több és több sort kellett azokra a kedves lapokra fölirni. Remek be­gyek közt, fölséges völgyeken, hatalmas alagutakon s nagyszerű vidékű városok mellett zakatolt végig vonatuuk. Mintha csak irigyelte volna gyönyörünket, eszeve­szetten iramodott. Az ut Rutkától Budapestre körülbelül tizenkét óra hosszáig tartott. Túrócz-Szent- Mártou, Túrócz, Zuióvárallya, Körmöczbá- nya s Zólyom, maradandóan emlékezetünkbe vésődtek. Fáradtan érkeztünk meg a fővárosba, a hol igen keveset szoktak pihenni. Az elmaradozóktól s a búcsúzoktól a következő vigasztaló s eligérkező szavakkal váltunk meg: — Tehát jövőre az erdélyi havasok között találkozunk '. * * * A mindennapi élet rideg prózájában tudjuk csak legméltóbban megbecsülni ara­nyos emlékeinket, melyekre, mint kies oá- zokra még sokszor, de nagyon sokszor vissza fog szállani a dicső természot örökre üdítő költészetét sóvárgó lelkünk. Körösy László. Hírek. — Szent István napján. Megren­dül székesegyházunk tornyában a zúgó liarangszó, megdördülnek azokon a bás­tyákon a mozsarak, melyek közt első koronás királyunk született s melyek látták az első magyar keresztény feje­delem fején ragyogni a koronát . . . . A magyar ünnep -van ma ! Ünnepi nép siet a templomba, melynek homlokán a szent király magas szobra nyújtja a Duna felé jobb kezét, azt a jobb ke­zet, a melynek igaziját az ország szi­vében hordják a mai napon ünnepi disz közt szerte. Ez a mi nemzeti napunk, a mi igazi uj esztendőnk, melyen a gazda összekálkulálja aratása hasznát, elosztja kis budgetjét az egész évre. Ez megy a zsidónak az adósságra, emez a vá­sárlásra, ez meg eltétetik télire. Jó gazda Szent István napján már tudja mit költhet magára napjában. Az ün­nepi áhitat hangján mondjuk el jó ki­yánatkép, adja isten, hogy minden gazda e napon nyugodt lélekkal nézzen a tél elé. A szent magyar király ün­nepén a haza minden polgárának ajkán egy fohász kel az ég urához!: Adjad én istenem, hogy e haza boldogabb napokat éljen ! — Lapunk Szfc. István napja miatt ma szombaton jelent meg. — Királyunk születése napján csütörtökön a basilikában fényes ünnepi mise volt. Maga a herczegprimás pon- tificált két püspök s egyéb nagy se­gédlettel. Az ünnepi misén megyei és városi tisztviselőink, előkelőségeink s a tisztikar díszben vettek részt. Az izr. hitközség is szépen ünnepelte meg a napot, Dr. Weisz rabbinus lelkes magyar beszédet tartott nagyszámú hallgatóság előtt, A chorus pedig zsol­tárokat a s Hymnust énekelte. — Gr. Forgách Ágoston f. hó 18-án teljesen felüdülve érkezett meg Franzensbajilból. A gróf néhány napot Maria-Özeiben is töltött. — A vasárnapi üzíetszünet — halaszta-tik. Mint tudtunkra esik, a ke­reskedelmi társulat előnyösebbnek látta több közbejött akadály miatt az üzle­tek vasárnap délutáni bezárását az eleinte felvett szeptember elsejéről október elsejére halasztani. A kereskedelmi társulat határozataiba mi nem avatkozunk be; okait — habár tudtunkkal ez okokat már a mozgalom elején is tudta mindenki — szótlanul elfogadjuk. Nem mulaszthatjuk azonban el palástolkatatlan aggodalmunknak adui kifejezést, hogy e tény az első lépés az ősrégi esztergomi szokáshoz : a húz a-v onáh oz , mely kedves jó szokásba rendesen a már nagy nehezen megszülemlett elhatározásokat szoktuk belefullasztani. Óhajtjuk, hogy aggodal­munk alaptalan legyen. — Beiratások. A beiratások a fő- gymnásiumban e hó három utolsó napján tartatnak meg. — A reáliskolában szintén e hó három utolsó s a jövő hó két első napján tartatnak meg a reáliskola helyisé­gében reggeli 8 órától 12-ig. A pót és ma­gánvizsgálatok pedig f. hó 29-én fognak megtartatni. — Az izr. hitközség elemi is­kolájában f. hő, 29, 30. 31-éu történnek meg a beiratások d. e. 10 és 12 óra kö­zött az izr. iskola épületében. A hittani előadásokra a jövő hó negyedikétől nyol- czedikáig d. e, 11 és 12 óra közt ugyan­ott. — — Uj vasút. Igen fontos miniszteri leirat érkezett megyénk alispánjához a bel­ügyminisztériumból. Az illető leirat sze­rint ugyanis a Magyar Országos Bank BécstőlBudáigDorogonkeresz- t ü 1 vasutat szándékozik építeni s az ehez szükségelt előzetes munkálatok megejtho- téséhez a belügyminiszter engedélyét kérte ki. A miniszter az engedőimet megadta s erről a megye közönségét értesítette. E szerint tehát vasúti kérdésünk ismét uj stádiumba lépett. — A bérkocsi részvéuytársulat. E régóta hiányzó s régóta várt társulat ala­kítása általános felkarolásban s tetszésben részesül. Kereskedőink s tőkepénzeseink nagy számmal jelentették már eddig ki hozzájárulásukat s nemsokára kiadatnak az aláírási ivek. Pár nap múlva gyűlést tar­tanak ez ügyben, melyen az alapszabály tervezet előolvastatik. — Szerencsétlenség Nagy szeren­csétlenség történt csütörtökön Fuchs Miksa ur kenyérmezői szeszfőzőjében. Egy mun­kást a gép ugyanis összevissza szaggatott, elannyira, hogy az ember valóságos hastö­meggé lett. A szerencsétlen ember vigyá­zatlansága folytán esett áldozatul. — Lesi puskás. A városi erdőmester a napokban egy állítólagos lesi puskástól elvette a puskát, mivel az illető szentelt- vadász a „tilosba“ vadászott. Híjában, a tilosban legelni, tilos. — Bókebirónktól múlt számunk vezér- czikkére válasz érkezett. Szerkesztőnk tá­volléte miatt a czikket csak a jövő szá­munkban közöl hetj ük. — Esküvő. Arányi Dezső előnyösen ismert színész, ki városunkban is már több ízben megfordult, szerdán vezette oltárhoz Győrft'y Vilma k.-a.fc, a Beődy Gábor-féle színtársulat tagját Komáromban. Gabonapiacz. (Wallfisch Gyula tudósítása.) A tegnapi kettős vásáron (Esztergom Párkány) igen dús volt a behozatal. Az árak a mint az eredmény mutatja a múlt- heti álláspontot foglalták el. Az üzlet igen élénk volt. A külföldi tudósítások szerint nem vár­hatunk árcsökkenést és azon reméuyünk valószínűséget nyer mindinkább, hogy ga­bonakivitelünk a tavalyinál jóval nagyobb lesz. Az árak a következők voltak : Esztergomban: Búza Hectlit, 8.50­-9.— Rozs » 5,70­-5.80 Árpa ti 4.30-5.™ Zab ti 2.80 — 3.— Párkányban: Búza ín mázsája 11.25 —11.50 Rozs D 8.25 — 8.50 Árpa a 7.50 — 8.50 Zab V 3.10 — 3.30 Nem ha gyhatom érintetlenül a tegnapi esetlegesen kettős vásár jelontőséges voltát. Az esztergomi kereskedők és iparosok igen jól emlékezhetnek még azon tanácskozásra, a mely két év előtt a párkányi és eszter­gomi pénteken tartandó hetivásár egyesíté­sét — illetőleg egy napon tartását tár­gyalta. Az ügy elejtetett. Időközbeu Pár­kány vásárt nyert, Ma az esetleges kettős vásár megmutatta,- hogy lehet pénteken kettős vásárt tartani és hogy sokkal ered­ményesebb, az iparosokra és- kereskedőkre nézve sokkal előnyösebb ha a vásár pénte­ken tartatik és összesítve van mintha,- az eíforgácsoltatik. Vegye Esztergom ezen ünnep' adta esetleget tanulmánya alá és karolja ismét fel az akkor elejtett eszmét. Felelős szerkesztő' : Dr. Körösy László, l lyilttér* 1 Nyílt levél. Tek. Mattyasotszky Vilmos Szoü gabiró tinták Esztergomban, Igen tisztelt Colléga ur! Miután az igen tisztelt colléga ur mindig kész hivatalos eskü mellett ta­núskodni, hogy a táttiiak az ő vizásr- kukat mindig tisztán tartják, fölkérem az igen tisztelt collega urat,- szíves­kedjék alkalmilag a tátlli vi zár kot, fő­kép az úgynevezett határárkot megte­kinteni, vájjon lehetséges-e, hogy az még tisztátlanabb legyen. Hisz úgy be van nőve gaz, fű és náddal, hogy nem is látni tulajdonképen hol van az árok! S vájjon nem a legnagyobb pas- q u i 11-e ez az árok egy olyan vízve­zetékre nézve, mely arra szolgál, hogy egy k. b. négyszög kilométernyi nagy­ságú hegyhátiéi ban záporeső és hóol­vadás alkalmával összetóduló vizet kellő gyorsasággal elvezessen. Illő tisztelettel Mogyorós, augusztus 19. 1S81. A tekintetes colléga urnák aláza­tos szolgája Brzorád Rezső. INGYEN. ■** Deákoknak teljes ellátástelő­kelő családoknál, és koncli- tiókról tudósítást ád az első Esztergom városi és megyei tudakozó és el­helyező intézet Széehéiíyi-tér 34. sz. a *) E rovat alatt közlöfctekórt nem vállal felelőséget a szer k.

Next

/
Thumbnails
Contents