Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 66. szám

ban lakó hitsorsosaik nevében, által- látván az egyházzá alakulás nagy fontosságát és horderejét, adminisztratura mellett anyaegyházzá való alakulását elhatározza s e czimmel: „esztergomi helvét hitvallású egyház község“ magát tényleg megalakulnak ezennel ki- jenti.

2. Bódogh Kálmán felkéri a gyülekezetét és annak elnökét, hogy a fentiek szerint megalakult esztergomi helvét hitvallású egyházközség tisztikarát s jelesül kifejezett ajánlatához képest egy gondnokot (curator), egy algondnokot pénztárnokot, jegyzőt és 12 tagból álló egyház tanácsot (pros- biteruim) választani, illetőleg a választási eljárást vezetni szíveskedjék.

Ezen indítvány egyhangúlag elfogathatván, az esztergomi helvét hit- valású egyházközség gondnokává, Bullán Pál, algondnokává Szabó Titusz, péuztárnokává Dr. Burián János jegyzővé Pethes Géza Aladár és az egyház tanács tagjaivá Márffy Ödön, Marton József, Dr. Burián János, Nagy Sándor, Bőgór István, Pethes Géza Aladár, Horváth Menyhért, Bódogh Kálmán, Környei Imre, Yőneky Lajos, Yajda Péter, Farkas János egyhangúlag megválasztattak.

3. Elnöklő Pály Lajos ur felhívja a megválasztott egyházközségi tisztikart a szokásos eskü letételére.

Ezen felhívás folytán Burián Pál gondnok, Szabó Titusz algondnok, Dr. Burián János pénztárnok, Pethes Géza Aladár jegyző és az egyháztanács nóvszerint következő tagjai: Márffy Ödön, Marton József, Dr. Burián János, Nagy Sándor, Bőgér István, Pethes Géza Aladár, Horváth Menyhért, Bódogh Kálmán, Környei Imre, Yőneky Lajos, Táj da Péter, Farkas János a következő esküt: „Én ... . esküszöm az egy élő Istenre, ki Atya Fiú és Szentlélek, hogy az esztergomi ev. réf. gyülekezet (gondnokává) (presbyterévó) (pénztárnokává) (jegyzőjévé) megválasztatván : a hivatalom körébe tartozó minden kötelességemet teljes erőmből, jó lelki ismerettel, híven fogom teljesíteni. Isten engem úgy segéljen !“

Ezekután ntiszteletű Pály Lajos ideiglenes elnök ur az elnökséget a megválasztott és felesketett gondnok Burián Pál urnák átadván, az értekezlet, mint most már szabályszerűi eg folytatható egyháztanácsi ülés kettős elnökség mellett a következőket tette tanácskozása tárgyává :

4. Felmerülhető kételyek eloszlatása czéijából s részint mivel az egyházközség önmaga is meg akar ismerkedni a módokkal és eszközökkel, melyek évenkinti költségvetéseihez előirányozandó kiadások fedezésére jövedelem forrást nyitnak az egyház tanács egyelőre a megjelent hitközségi tagok áldozatkészségét kívánva igénybe venni, felkéri őket, miszerint nyilatkozni szíveskedjenek arra nézve, vájjon az egyházközség évenkinti fontartásához mivel fognak hozzájárulni.

Ezen felhívás folytán Márffy Ödön kijelenti, hogy mig Esztergomban tartózkodik, az észt. helv, hitv. egyház- község részére évenkinti 25 azaz huszonöt frtot, Burián Pál évenkint 12 azaz tizenkét frtot, Vőneky Lajos 12 azaz tizenkét frtot, Szabó Titusz 10 azaz tiz frtot és azonkívül alapitvány- kép a legelső istenitisztelet alkalmával 50 frtot, Marton József évenkint 10 frtot, Horváth Menyhért évenkint 5 frtot, Bódogh Kálmán élethossziglan évenkint 10 frtot Dr. Burián János évenkint 10 frtot Yasas Béla évenkint 5 frtot Környei Imre itt tartózkodása alatt évenkint 6 frtot Yajda Péter évenkint 4 frtot, Komáromi István évenkint 4 frtot, Pethes Géza Aladár évenkint 5 frtot, Kádár Gyula évenkint 5 frtot Farkas János éven-' kint 5 frtot, Matyók Lajos évenként 4 frtot, Nagy Sándor évenkint 5 frtot, Bódogh Kálmánné szül. Erős Janka óvenkint 10 frtot, Fehér Kálmán komáromi ügyvéd ez évre 10 frtot Csu- kássy László mig itt tartózkodik éven kint 8 frtot, Mikus Endre évenkint 5 frtot Bőgér Mihály alapit vány kép egyszer smindenkorra 20 frt ajánlanak meg, melynek megfizetésére magukat szóbelileg kötelezték.

5. Felszólalás történvén az egyház községi pecsét (stambiglin) feliratára nézve, e tekintetben az egyháztanács következő megállapodásra jutott.

5. A hitközségi pec«ét elkészítését Bódogh Kálmán és Marton József praesbyter urak vállalván magokra e tekintetben további intézkedésnek szüksége nem forog fenn.

A feliratra vonatkozólag azonban nevezettek utasittatnak, hogy a hitközségi pecsétet, minden jelvény nélkül, s közepén az egyházközség alakulási évének jelzése mellett következő felirattal: „Esztergomi helvét hitvallású egyház község pecsétje“ — láttassák el.

Néhány perez múlva majd nem egészen magam valék.

Áthaladtam néhány mély utczáu, zord kinézésű házak között, és megérkeztem azon utczába és megláttam ama házat.

Erős izgatottságot érezék, de csakhamar leküzdöttem.

Kerestem szemeimmel a csirkeárus, a tejesember, a gyümölcsösasszony, és a korcsmáros házait: mindanyi, vagy egészen vagy féligmeddig zárva volt, az utcza elhagyatott volt, a hóleplen élőlények nyomai alig voltak láthatók.

Szülő házam udvarának kapujához érve, az ajtóküszöbre léptem : de nem láttam ott senkit.

Beléptem : a kapus lakosztályának ajtaja zárva volt; lassau haladtam végig a lúgoson mely a lépcsőhöz vezetett.

Eddig nem hallottam mást, mint szivem dobbanásait. De midőn a ház ajtajához értem, azon kis helyen hol összetömörült benső emlékeimnek nagyobb része ; — midőn atyám dolgozó szobájának ajtaját meg- pillantám : — azon lépcsőt, azon kis erkélyt azon szellővel befuttatott lúgost, mindent úgy amint azoktól megváltam — akkor éreztem magamat egy erős, rohamos felindulás által meglepetve, és szemeim kényekkel teltek meg.

Az ablakokra tekinték ; senkit sem láttam. Hátra fordulók a kapus lakása felé: senki. Minden ajtó zárva volt, s minden fehér volt a még mindig hulló hótól.

Hogyan dobogott szívom ! Mennyi ember volt előttem e magányban !

A ház régi orvosai lassú léptekkel haladtak át az udvaron, a megholt cselédség

Járt kelt fel s alá a lépcsőkön, kosárral karjaikon; gyermekkori barátaim ugrándoztak a kapu alatt, latinnyelv tanítóm a lúgos vegén leselkedett reám, atyám kijött irodájából, berakva szemüvegét annak tokjába, anyám intett az ablakból nekem, hogy ne futkossak délben künn a napon, nővérem a kertben virágait öntözgeté, fivérem fenhangon tanult szobájában, vén macskám kapaszkodott fel a szolőlugosra, madaraim csiripeltek zöld kaliczkáikban, az ajtók és ablakok hol kinyíltak, hol ismét becsukódtak, minden mozgott, minden beszélt, minden engemet szemlélt; és én ott áltara ezen ezernyi kép előtt, azon ezernyi hang között, elragadtatva egy kimondhatatlan lágy bús és meglepő érzelem által, azon bizonytalanságban, váljon inaradjak-e avagy meneküljek?

Egy kis hópehely a fáról lábaimra hullott, mely képzelmeimet eloszlatá, s ismét erősnek éreztem magamat. Ekkor kezdtem e helyet jobban szemügyre venni. Mennyire kicsiny lett minden. Azon ház, melyet mindég egy nagy épületnek tartók nem volt más mint egy kis falusi házikó, a lúgost, melyet igen magasnak kézpeltem, most kalapommal majdnem érintettem, a kert falán melyre soha sem sikerült felmásznom, most minden nehézség nélkül nyargalhatnék ; úgy tűnt elő, mintha óriássá lettem volna, éreztem hogy mindenütt én magam képezem az akadályt, de nem tudtam miért, s ez fájt.

Szinte elszomorodtam, hogy annyira megnőttem. Azt képzeltem, hogy a körülöttem levő tárgyak mind kiáltják felém :

— Ki ez az óriás? nem ismerjük. —

6. Addig-, inig- ezen hitközségnek alkalom nyújtátik arra nézve, hogy egy állandóan itt lakó administratorra bizhassa vallási és egyházi dolgai vezetését. a tatai nagytiszteletű esperes Pály Lajos ur ajánlatára is, az egyházi teendők ideiglenes teljesítésére nagy tiszteletű Erős Zsigmond nagysápi ref. lelkész úr találtatott felkérendőnek, ki jelen lévén ezen tisztet nagy- lelküleg el is fogadta.

7. Egyéb fontos és halaszthatlan ügyek elintézése végett egy újabban tartandó presbyteri gyűlés szükségeltetvén, annak határidejéül f. é. áug. hó 20-ának d. e. 9 órája ezennel ki- tüzetik, melyre az illetők ezennel meghív atnak.

Több tárgy nem lévén, az ülés feloszlott. Pethes Géza Aladár jegyző.

Fővárosi zarándoklat.

kos vasárnapi este volt, s daczára annak, a partokat nagy néptömeg lepte be.

A zarándoklatod Franz Hegyei vezette. Igen szorgosan ügyelt mindenre, a mi áltál a rendet mindvégig fon is tartotta.

A bncsujárók három sekrestyés vezetése mellett fölindultak a bazilikába. Utou- utfélen szent éneket énekeltek.

A bazilikában Krofcky kanonok fogadta, és áldotta meg őket. Egyházi beszéde után megszemlélték a bazilika nevezetességeit s rövid közös ima után eloszlottak.

Másnap reggel egészen programra szerint jártak el.

Hétfőn délután pout négy órakor már valamennyien összegyülekeztek a hajón s a Minerváról száz és száz kendő lobogott a partou összegyülekezet közönség felé.

Ez volt az első nagyobb fővárosi zarándoklat Esztergomba. Méltó lesz a megörökíteni helyi sajtónk lapjain is.

Jövő évre megismétlik.

A budapesti állami közép ipartanoda.

Eddig az irók és művészek s a fővárosi kereskedők rándultak föl hozzánk. Külön hajón üdülni és mulatni.

Most a fővárosi bucsujárósak jönnek külön hajón. Imádkozni és vezekelni.

Már régebben közölte lapunk a bu- csujárat érkezését. A pesti plébániát meg is leczkéztette egy nagy napilap, hogy német felhívásokban figyelmezteti a híveket a bucsújárat jelentőségére.

Négyszázan lehettek a Minerva fő- délzetén. A bncsujárók között a következő prograramot oszsztották ki:

„A főt. plébániai hivatal engedélyével Vasárnap folyó évi Augusztus hó 14-én délután 2 órakor, bucsujárat megy Esztergomba külön hajón, hogy ott részt vehessen Mária menybemenetelének búcsú ünnepén, Az utazás dija oda s vissza I. osztály 2 frt 50,

II. oszt. 1 frt. 80-10 éven aluli gyermekek felét fizetik. Menetjegyek csakis a budapesti városi plébánia sekrestyéjében, Aug. 1-sejétől 10-ig, kaphatók. A búcsú program mj a : Vasárnap délután 1 órakor gyülekezés a városi plébánia templomnál ; indulás 2 órakor ; 6-kor megérkezés Esztergomba ; körmenetben fölvonulás a bazlikába.

Hétfőn Aug. 15-ón reggeli hat órakor a vidék megtekintése a bazilika kupolájából ; 8 órakor zászlószoutelés ; 9-kor ünnepi szent beszéd; 10-lcor Szentmise. — Délután a bazilika nevezetességeinek megtekintése ; 4 órakor elindulás, 7 órakor megérkezés Budapestre. A körmemenetet Hegyei Fereucz vezeti. .

Az esetleg fenmaradó összeg a Mária Czelli kápolna alapítványának adomáuyoz- t itik. “

Nevezetes, hogy magyar nyelvű útbaigazító nem jelent meg. lie ez is illusztrálja azt, hogy a kirándulók zöme erősen német volt, az alsóbb társadalmi körökhöz tartozott.

Hat után érkeztek Esztergomba. ZimnnA kert és udvarból bizonyos zugocskák I távoli képek, közeledtek felem, a kerítés falai összehuzódtak ; — nem tudtam magamnak megmagyarázni, hogy annyi év előtt, miként láthattam azon szűk területen, oly sok sétányt. erdőt és vég nélküli utat, s magam előtt kalandornak tiiutöm elő, a ki egy esős napon az udvar szélétől a kert végéig bolyong.

A kert ajtajához értem. Nyitva volt, beléptem.

Hó takarta az utakat, az afouya sort, a madár házikót, az árkokat; de azért az első pillanatra felismertem mindent. Viszont láttam atyára irodájának kis ablakát, melyen ezelőtt huszonhárom évvel — apui hó egy reggeléu atyám kitekintve, üde s vig hangon igy szólott hozzám; — Vilmos! — e perezbeu töltöm be hetveune- gyedilc évemet!

Viszontláttam a kis nádast, melyből évekig hordtam kardot, és lándzsákat a kis rongyos gyerraoksereg számára, a kiket a szent Ambrusnál czimzett plébánia gyávái ellen vezényeltem. Minden bokorból egy egy eszme emelkedett ki, mindenünnen száz meg száz emlék támadt fel előttem. Meghalt egyének arczai, elfelejtett emberek szavai, az álom és valóság összefolyó jelenet I, bizonyos tűzi játékok, erős reggelek kedves üdítő levegő, olvasmányok, csinta- lanságok, gyermeki lelkiismeret furdalások, javulási fogadalmak, bizonyos irányban elhajló faágak ezernyi emlékei; — bizonyos a fák töveiben észrevett rovarok, s azon hirtelen és sajátságos vérlüktetések midőn a zöldben vagy az árnyékban heverészve azoknak egyike felém közeledett; tizenháAz uj iskolai év közeledtével felhívjuk olvasóink általában a szülék és gyámok figyelmét a budapesti állami középipartanodára.

Ez intézetnek az a czélja, hogy benne építőmesterek, pallérok, s a különböző gyár- = iparágak számára magasabb képzettségű művezetők és oly iparosok neveltessenek, a kik önálló mtíüelyeket, kisebb gyárakat alapítani, vezetni tudnak.

Az uj iskolai évben az intézetnek négy szakosztálya u. in. az építészeti, gépészeti, vegyészeti, és fém-vasipari nyílik meg, s a gyakorlati oktatás czéljára szerkovács,- és mintaasztalos-műhely, a vegyészet és fém-vasipar számára pedig nagyobb laboratóriumok rendeztetnek be.

Az intézetbe rendes tanulókul felvétetnek azok :

a) kik a gymnásiura, polgári vagy re-1 áliskola négy alsó osztályát jó sikerrel be ■ végezték.

b) iparos segédek és mindazok, a kik f kellő képzettségüket íelvételi vizsgálat utján bebizonyítják.

A tanfolyam három évre terjed; a tanítás díjmentes.

A beiratások szeptember hó 1-so napjától 15-ig tartanak, az előadások 15-én kezdetnek meg.

Az intézet helyisége VIII. kerület Bőd- ; zafa-uteza 28-ik szám alatt vau.

Az igazgatóság megkeresésre mindenkinek szolgál bővebb felvilágosítással, és 1 gondoskodott arról, hogy a vidékről jövő I tanulók az intézet épületében és annak szomszédságában juiányos szállást és ellátást találjanak.

Figyelmeztetjük különösön azon érdekelt szülőket s gyámokat, kik a kik a Szent István ünnep alkalmával a fővárosba utaznak, ne mulasszák el az intézetet megszemlélni s iránta személyesen tájékozást sze- rezni. A

roiu éves kis luiokahugomuak könnyű hó v fehér alakja, kiről éjjelenkiut annyiszor ál” modék.

Es mennél inkább előre haladtam, kép- zelmeim annál élénkebb és valóbb sziuben állottak előttem, Nem ügyeltem többé a hóra, nem gondoltom többé arra sem, hogy I valaki az ablakból láthatna és talán bo- | londuak vagy tolvajnak nézhet.

Egész valóm, s szivem a múltban volt* elmerülve.

Ug.y tűnt föl mintha sok kedves hang .. nevemen szóllitana, vagy mintha ezernyi | érthetetlen panaszos hangot hallanék, és én • zavartan feleltem, magamat igazolva ,ígértem ki tudja mit: az áhitat és kegyelet | érzésével nézve körül, mintha e kert a temető lett volna, és a hó dombocskák is- I teneket takarnának.

így értein egy lúgos alatt a kert végéig, az ablak felé fordulva leültem s el- : merengtem. Gondolataim az emberi dolgok 1/ hiúságának keserű érzetéhez vezéreltek.

Oh! mennyire megvénültem —szólék ■ magamhoz.

Ha valaki megjósolta volna — akkor, midőn mint gyermek e kertben ugrándoztam — azt a mi velem azután történt:! azt hittem volna, hogy végtelen boldog I leszek.

És most mégis sokkal távolabb va- \\ gyök a boldogságtól, mint gyermek éveim- r ben. Remény és nngyravágyással távozók o | helyről, azon félelemben, hogy az élet nem [ lesz elég hosszú, a világ elég nagy arra mit mivolni és élvezni szándékozók; és imo kevés év múlva még elég fiatalon visszatértem s nincs többé más vágyam, mint ;J