Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 66. szám
Nagyon ifi, van az idő. hogy a magyar ifjúság nagy része a tudományos és hivatalnoki pályáról —- a hol már annyi el- züllött, s a hol a proletariátus mind nagyobb mérvet ölt — a produktiv munka, az ipar reálisabb körébe tereitessék. Tóth Béla színtársulatáról. Néhány nap múlva Tóth Béla népes színtársulata Érsekújvárról városunkba érkezik. Alkalomszerűnek találjuk ez úttal a társaságot a Szinészeti Közlöny egy tatai levelezője után a következő méltató sorokban bemutatni: A színtársulat életrevalóságát s a sziu- igazgató tapintatos eljárását tanúsítja azon körülmény, hogy daczára annak, miszerint társulata legtöbbnyire uj tagokból állt; nem várt eredményre jutott. Ugyanis ez ideig — sajnos — Tatából színészeink mindig deficzit s compro- missum mellett távoztak ; s ezúttal mindenkinél szép emléket hagyván maguk után, jóllétben s üdv-kivánatokkal kisérve hagyták el e várost. A társulati tagok között — annyival is inkább, mert mint, uj tag, ki első szereplését Tatán kezdte, — első sorban S z ő n y i E m m a . érdemli meg figyelmünket, ki a legnevezetesebb operettekben mint énekesnő, az első szerepeket dicséretesen játszotta. De kitűnő elismerést érdemel A r d a y Ida Tata város szülötte is, ki szerepeinek helyes felfogása és kellemdús játéka által minden válfajban a közönség kedvenczévé lön, továbbá: Gr y ö r ff i u é Erzsébet és A r d a y n é . A férfiak közül mint routiuirt jeles színészeknek mutatták be magukat Mi haló v its Pál operett- s népsziumö-éne- kes és rendező: Tóth Béla komikus és társalgási színész ; K o v á ts Mór veterán komikus s kedélyes apa; Deák Péter mint komikus szintén megállja a helyét. Nem mulaszthatjuk el a nevezett társulat figyelmét felhívni arra, hogy egymás képessége s ismereteinek megbirálásánál az önérdektől menten, elismeréssel legyenek; mert ez fokozza a közönség pártolását s elismerését, — s ne feledjék, hogy a kezdő színésznőt ért kitüntetés nem az elbizakodottság fejlesztésének, hanem a hivatás iránti kedv s munkásság buzgalmának mag- vát rejti méhében. Végül megjegyezzük, hogy a színtársulat Tatán rendkívüli kitüntetésekben részesült; a főbb szereplők koszorúkkal, és csokrokkal lettek elárasztva s viharos tapsokkal kísérve minden előadás alatt. A színtársulatot távozása alkalmával, zeneszó mellett, kisérte ki a közönség a városból. Eddig a tatai levéb Tóth Béla most Érsekújvárt időz, de nem a legszebb viszonyok között. még a legkitűnőbb darabok előadásakor sem törik meg. Lehet hogy nálunk, ha a társulat csakugyan megérdemli a pártfogást, dús kárpótlásban részesülhetnek az érsekujvári napokért. E reményben üdvözöljük a társulatot, mielőtt városuukba térne. A debreczeni iparmű- kiállitás. Debreczen, aug. 14. Elmondhatjuk : bevégzett tényekkel van ezúttal dolgunk. Tényekkel, melyek a debreczeni iparmű-kiállítás sikerét kétségen kívülivé helyezik, tényekkel, melyek a magyar ipar virágzása mellett fognak tanúskodni; tényekkel, melyek bizonyítják azt, hogy nem csak iparosok, de a társadalom más osztályaiban is vannak elég számosán, a kik kezet fogva a szakemberekkel, feladatuknak tekintik : hozzájárulni valamivel az iparügyek emeléséhez. A végrehajtó bizottsághoz érkezett bejelentési ivek összeszámoltatván, már most is azon eredményt engedik konstatálni, hogy 600 kiállít, több mint 1200 tárgygyal lesz képviselve, noha e szám növekedésére még most is biztos reménységünk vau. A bejelentési ivek és a már eddig beküldött tárgyak sokfélesége s ez utóbbiak feltűnő küttinősége után indulva, azon következtetésre kell jutnunk, hogy az ipar minden ága, a legkitűnőbb készítményekben lesz feltüntetve. A bejelentési határidő lejárt ugyan, de mind a mellett folyton elfogadja a kiállítási irodában dolgozó bizottság úgy a vidéki, mint kivált a debreczeni bejelentéseket. Közeledvén a megnyitási idő, a végrehajtó bizottság számos apróbb csoportba oszolva, az előmunkálatokat a legnagyobb szorgalommal végzi. Most, kiválólag a kiállítási helyiség illő módon történendő feldíszítése van munkában s ezt Boránd György a debreczeni színház diszmestere végzr. A piisp öld lak és a nagy templom közt diszkapu lesz, valamint föl lesz ékesítve a főiskola homlokzata és a két főkapu úgyszintén a folyosók, a szobák, és az udvar. Az udvaron egy faépület lesz emejve a nagyobb és termekbo nem férő tárgyak számára, ezenkívül ott lesz felálitva egy kioszk és egy nyári lak is török stylbeu. A beérkezett tárgyak azonnal osztályoztalak, s már aug. 10-én a termekben csoportonként kitétettek. Nemkevésbbé fontos a vándorgyűlés is. Ez aug. 20-án lesz a városház nagy tanácstermében. A tárgysorozat már megvan állapítva és közölve lett a hírlapokban és az iparos egyesületekkel. Azt hisszük, miszerint a hatóságok is méltatni fogják kelló mértékben az iparosok törekvését és Debreczent föl fogják keresni, hogy hatáskörükben, az itt szerzendö tapasztalatok után és alapján a további intézkedéseket a hazai ipar érdekében any- nyival inkább megtehessék. Reméljük is, hogy úgy a közeli nagyobb városokból számosán lesznek képviselve a kiállitás látogatói közt, miit mi annyival inkább is merünk számolni, mert távolabbról számtsau Ígérték meg eljövetelüket, de legyen szabad azon reményt is táplálnunk, hogy Debreczen lesz e hó 29-én közös találkozója mindazoknak, a kik hazánk iparügyei iránt érdekkel viseltetnek. A haza polgárai méltassák kellőképen az ipar debreczeni ünnepét. Sz. K. Hírek. — Boldogasszony napján a Basiliká- ban biboros fopásztoruuk a herczeg prímás ő emja pontificalt fényes segédlettel. Az istentiszteleten nagy ünnepi Közönség vett részt. — Királyunk születése napját ma minden templomainkban ünnepük az egész országgal. Katholikus templomainkban ép úgy mint a zsinagógában. A zsinagógában •— mint értesítenek — az istentisztelet a következő programmal tartatik meg : 1. Ma town ima előadása. 2. A 72. Zsoltár éneklése. 3. Az ünnepi beszéd. 4. A Szózat eléneklése. — Herczegprimásunknak ma nevezetes vendége van. A hilburghauseni püspök ugyanis, a ki körútra indult, pécsi látoga- sásából ma városunkba érkezett s egyenesen a herczegprimáshoz szállt. — Szent István ünnepére herczegpri- másunk már holnap a fővárosba utazik, hol körülbelül három négy napot fog tölteni. — Bús az idő . . . Ilyen volt a múlt napokban, de bezzeg nem feleltek rá termelőink : bus vagyunk mi magunk is. Az eső hol szakadt, hol csöpörgött, és igen vidáman fogadta a szomjas föld s a perzselődő hüvelyes vetemény. Az esztergomi üuueplő publikumot persze csak úgy üldözte sétáikról vissza a „bús idő, mint kedves fiumei honfitársainkat az ország szivében. Metsző szél sivitott végig az utcákon s őszikabátba kergette az embereket. Budautcánk, a mi kis faszegélyes boulevardunk este majd úgy uézett ki mint egy szentpétervári fagyos utcza s oly üres volt mint az esztergomi színház rendesen. Felöltőbe burkolva sietett végig egy-egy sétáló csoport vagy magános) a szél őszi szomorú nótát dúdolt s a csillagok barátságtalan homályos féuyuyel bámultak ki a futó, tornyosodó fellegek mögül. Külön hajós fővárosi zarándoklóinkat, kik programmjukba a vidék megtekintését is felvették — kissé megsajnáltuk. — Utóállitás volt a megyeházán f. hó 16*án. Az egész hadkerületből mintegy 25-en jelentkeztek, kik közül azonban csak négyen váltak be. — Bécsi zarándoklat. A legelső for_ rásiból arról értesítenek, hogv Bécsből nag,, zarándoklat indul várósutíkb'a. Több mint ötszázan vannak ugyanis, a kik az esztergomi kegyhelyeket, még a nyárutó kellemes napjaiban meg akarják látogatni. A bécsi zarándokok külön' hajón jönnek le s ez iránt már tárgyalások is folynak a cíűná- gőzhajózási társasággal. Városunkban majd két napig fognak időzni s innen Visegrádra ránduluak a legremekebb Duaavölgy s a legregényesebb fekvésű vidék megtekintésére, — A fővárosi zarándokok vasárnap délután érkeztek meg leülöd huj ón s hé főn délután távoztak el. Sajátságos, hogy a népes zarándoklatot a hajóállomásnál senkise fogadta a rotundai sekrestyésen kívül s a bazilikába egy koldusbiró kalauzolta. — A minisztertanácsos. Néhány fővárosi ur hétfőn a főszékesegyházi sírboltot akarta megszemlélni. Kívánságukat azonban boldogtalan1 cicerone seliogyso teljesítette, mert „nem volt rá engedelme,“ hogy ta uagy közönségnek kinyissa a sírbolt kapuit. Erre az egyik urnák nagyon furcsa ötlete támad. Bemutatja lígyaufis a társaság egyik tagját, mint minisztertanácsost, mire a boldogtalan cicerone megrökönyödve,- mélységes szolgálatkészséggel nyitja ki á sírbolt kapuit s mély hódolattal magyarázza meg a „minisztert uiácsosnák“ és „barátainak“ a sirbolt nevezetességeit. A helyzet conoic'ú. mának azonban van egy kis elmélkedni Való tartalma is. Nagyon furcsának találjuk ugyanis, hogy intelligens idegen urak ilyen fogásra vannak utalva, hogy megszemlélhessék műkincseinket s nevezetességeinket. S még furcsábbnak, hogy hangzatos társadalmi állásra a „felsőbb körök“-nek azonnal kinyílik az ajtó magától is, míg más utazók talán elég udvariatlanul el is uta- sittatnak. — Lövöldénk szombaton délután választmányi gyűlést tartott, melyen a jegyzőválasztást ejtették meg. Földváry István ur helyébe ugyanis lapunk szerkesztőjét választották meg. A volt jegyzőnek buzgó fáradozásaiért jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak. — Elgázol ás. Párkányban f. hó 12-én Sógor Ferencz bognárraester nyolez éves kis fiát elgázolta szekerével egy részeg kürtlii ember a főutezán. A szerencsétlen gyermek fejét a ló megrugta, testéu pedig a kerekek keresztül mentek, úgy hogy életéhez semmi remény. A részeg szekeres gyorsan elakart hajtatni, de Diamant párkányi mészáros feltartóztatta s átadta a hatóságnak. — Névmagyarosítás. Resszer Gyula fővárosi tanító és Resszer József miniszteri tisztviselő, városunk fiai, vezetéknevüket R u d n a i-ra magyarosították. — Esztergomi kis káplár aláírással közölt lapunk nyomán tárczákat a „Színészed Közlöny“, mely a legügyesebben szerkesztett szinészeti lap ez időszerűit. — Esztergombászati Közlöny .Jóságos bátyánk elvégre eljutott az ő halhatatlansága révébe. A „Bolond Istók“ legközelebbi száma egész csokrot^ köt belőle a Pegazus ni gamble között. És a maga m -< gától szerkesztődé' csudalap még mindig eljár hozzánk kísérteni vasáruapoukint s szerzi a dicsőség koszorúit városunk közönségének s a jóizlés bizonyítványait mint megyei hivatalos lap azoknak az uraknak, a kik ott a megyeházán még mindig istá- polni tudják az irodalom rozsdáját és pe- uészét. Réges-régen ráadtuk már jóságos bátyánk tehetetlen ágaskodásaira az utolsó kenetet s a múmia csak nem bir letűnni a térről. Hóuapok óta szégyenletes mesterséges utón tartja főn lapjában a leheledet. Gyanús csikkeket közöl gyanús forrásokból s a városi és megyei élet legnevezetesebb mozgalmait boszantó ügyetlenséggel hallgatja el. Szép naplója lehetue városunk történetének! Hogy ujabbau a „Bolond Istók“ közöl belőle mutatványokat, azt mi már régebben elvártuk. Legyen ez is egy uj adat az „Esztergombászati Közlöny“ élhetetlenségére s a közöuség rég kivívott közönyének magyarázatára. Igen óhajtandó volna, ha jóságos bátyánk a „megyei hivatalos lap“ helyett azt nyomatná lapja szerencsétlen homlokára, hogy „helyi élezlap s a fővárosi élczlapok első vidéki forrása.“ — Uj hitközség. Arról értesültünk, hogy az esztergomi helvét hitvallású egyházközség Pály Lajos tatai ref. esperes úr elnöklete alatt f. hó 15-én megalakult. Gondnoka Buriáu Pál, algoudnoka Szabó Titusz lettek. Ezenkívül választatott még egy pénztárnok, jegyző, é3 12 praesbiter (egyházi tanácsos.) Ugyanakkor addig is, mig az újonnan alakított egyházközség rendes adrainistratorral láttatnék el, a nagysápi rét. lelkész Erős Zsigmond kéretett fel az egyházközség vallási dolgai vezetésére, mit ő tudósításunk szerint készséggel el is fogadott. Felelős szerkesztő: Dr. Körösy László, Az érsekujvári közönség indolentiája, Meghívók mentek a ministeriumhoz, a megyei és városi hatósághoz, aztán minden város ipar társulata és egyesületéhez, iparunk jelesebb férfiéihoz, stb. stb. ifjúságomat befejezni, távol a világ zajától, egy magános házacskában, családom és könyveim között. Sok fáradalom, csekély öröm, s az önszeretetuelc múló kielégítése: ez veit az egész. Alig, hogy a nagyutra elindultam, már is a visszavezető utou vagyok. Nem vágyok többé másra mint az élet és lelkiismeret nyugalmára. ^ Nem érzem még a csalódás keserfísé; gét sem. Hamis barátok, csalfa remények, hiú- : ság, dicsvágy, az eddig átélt apró élvek, s i még apróbb szenvedélyei, mindezeket most [lábaira előtt látom s harag és szemrehá- ínyás nélkül szemlélem. Nem vetek meg és nem vádolok sen- í kit és semmit, nem tartom magamat jobb- inak a hozzám hasonlóknál; nem érzek mást imint egy végtelen elteltséget, mély kime- ■jrültséget és a magáuy s nyugalomnak le- rlküzdhefclen szükségét. A ki a világot szereti, ám vesse karjaiba magát, nyissa meg magának a diadal rútját, tündököljék, legyen kéjittassá. Az irigység nem fog egy fohászt sem /kicsikarni szivemből. * Én nem kérek a világtól többé mást, imint egy kis zöldet és egy kis levegőt és áz istentől csak erőt, hogy ellent bírjak illani a kétségbeesésnek: ha egy napon egyedül maraduék a földön . . . E perezban láttam az ablak üvegtáblái mögött egy arezot, melynek vonásai a ;ió visszaverődő fénye által elhomályosi- ottuk. j Úgy látszott, mintha engem szemlélt volna. Ekkor jutott eszembe, hogy távoznom kellene, vagy felsietni és elmondani ittlétem okát., E gondolat bátorságot adott nekem, hogy engedelmet kérjek a ház belsejét megtekinthetni, mit előbb nem mertem megtenni. Kimentem a kertből, felmentem a lépcsőkön és kopogtattam az ajtón, mely azonnal kinyílt, bent meglepett arezokat láttam: melyekre különben már elvoltam készülve. A házi gazda volt; egy jó arczkife- jezésű férfiú az ötvenes évek körül, háta mögött visszahúzódva egy óltesebb asszony, ki nejének lenni látszott, intett reám édes de szomorú arczczal. Megmondtam nevemet, kifejeztem s megmagyaráztam óhajomat. Nevem nem volt előttük idegen. Meghatott hangom érzelmeimet jobban kifejezte mint szavaim; felhivattam a belépésre. Beléptem. Oh ! édes, áldott s felejthetetlen falai kedves szegény házamnak! a falakon kívül minden megváltozott; de azonnal felismertem minden zugocskát és viszontláttam minden tárgyat, megint a maga helyén mint volt gyermekkoromban. Ezer szó egyszerre szólt felém mindenünnen : Vilmos! Vilmos! Vilmos! — Itt van ő —- visszatért — a kis Vilmos. Hát a mama ? Meg a kis testvérek ? , ■ ■ ------y i Hol vannak ? hol voltál ? mit műveltél ? de az első perez eme benyomásait azonnal felülmúlta atyámnak emléke. Minden ajtó küszöbén őt láttam megjelenni, mindenfelé őt láttam járni kelni, ő mindenütt előttem állott, ott láttam mint száz tükör visszfényét, száz meg képben ; itt a széken ülve, s iskolai irkámat vonalozva, ott a kályhához támaszkodve hallám nekem előszavalni Youdel verseit, amott egy képet akasztott fel, melyen, magamat öt éves koromban katonai egyen- rúhában lerajzoltam, — s melyben nagy szellemre következtetve, atyámnak annyi öröme volt. És minél inkább előbbre jutotottam ezen egy — a hó visszasugárzásához hasonló halválny fény által megvilágított szobákban, emléke mindinkább élénkült, any- nyira hogy némely pillanatban bizonyos hidegség futott át ereimen,, mintha hirtelen visszafordulva csakugyan őt kellene magam előtt látnom. Viszontláttam a szobát, melyben anyám kétségbeeső haugon felkiáltott, mikor öreg orvosuuk atyánk szobájából kijött, s meghatott hangon mondá : vegyen erőt magán asszonyom! . . Ő nincs többé! . . A méllékszobában viszontláttam önmagamat amint — hat éves koromban — haldokolva feküdtem kis ágyamon ; atyám kissé távolabb krétával rajzolta arczképe- met, közbe, közbe, törülgetvén könnytelt szemeit, anyám vánkosomra — melyet egy kezében tartott — fektetve könyökét, zokogását paplanomba főjfá el. (Folyt köv.)
