Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 64. szám
A vándorgyűlés napirendjére kitűzendő, s Grelléri Mór ur által a vezéregyesülettel egyakaratulag kidolgozott, egyesületünk választmánya által lényegében elfogadott tárgyakat a következőkben közöljük : 1) Megalakulás és ülnöki megnyitó. 2) Jelentés a vezéregyesület két évi működéséről; tekintettel az előbbi vándorgyűlések határozatainak érvényesülésére. 3) Jelentés a létező iparos ifjúsági egyesületekről (statisztikai felsorolás) tekintettel a veszprémi vándorgyűlés óta tapasztalt gyarapodásra. 4) Az iparos-ifjúsági egyesületek terjesztésére nézve a csabai vándorgyűlés által kidolgozott programúi érvé- nyesitése érdekében teendő újabb intézkedések, és eliez képest: 5) A szövetkezeti kapocs szorosabb meghatározása, esetleg egy állandó központ létesitése. 6) Eszmecsere az iparos ifjúsági egyesületek, esetleg segélyezési pénztárak egyesítése, illetőleg központosítása érdekében. 7) Az ipartörvény módosítása tárgyában a nagymélt. földm. ipar éske- resk. minisztérium által tartott enque- tek és az iparos segédekre vonatkozólag beterjesztett kérdőpontok tárgyalása (szükség esetén a tanonczokra vonatkozó kérdőpontok megbeszélése.) E kérdőpontok a következők : I. A segédekre vonatkozólag. a) Szilkséges-e a segédek (és munkások) számára munkakönyveket köte- lezőleg meghonosítani ? Ha igen, lehet-e azokat minden iparágnál (ideértve a kereskedést és a gyáripart is) követelni? Mily tartalmúak legyenek a munka könyvek ? b) Szükséges-e a segédeket (kereskedelmi segédeket és gyári munkásokat is) arra kényszeríteni, hogy munka bérükből segélyző alapokhoz járuljanak ? Ha igen, az illető munkaadók felelősséggel terhelhetők-e ezen járulékok pontos befizetésére nézve? Törvény, vagy hatósági szabályrendeletek által szabályoztassanak-e ezen segélyalapok és mily elvek szerint? c) Az ipartörvénynek a gyári munkásokra vonatkozó intézkedései kielé- gitők-e ? ha nem, mikép pótlandók? II. A tanonczokra vonatkozólag. a) Helyes-e az ipartörvény 39. §-ának az az intézkedése, mely szerint tanouczot tartani minden önálló ipának szabad ? avagy szükséges-e a ta- no n ez tartág i jognak megszorítása? Ha igen, minő feltételek állapíttassanak meg erre nézve ? b) Elégséges-e a törvény 41. §-ának az az intézkedése, mely a tanonezok felvételét szabályozza ? Nem volna-e szükséges, hogy a ta- noncz felvételnél valamely közeg közbejárjon ? c) A tauszerződés felbontását tár- gyazó törvényes intézkedések kielégi- tők-e; ha nem, mikép egészitendők ki? d) A tanidő befejeztével az iparos részéről az ipartörvény 47. §-a értelmében kiszolgál tan dó bizonyítvány elégséges-e, avagy szükséges-e, hogy a tanidő befejeztével a tanoncz képessége más közegnek (és mely közegnek) közbejöttével igazoltassák ? — ha igen, mire terjedjen ki az igazolás? — a gyakorlati képességre, az elméleti tanulmányokra, — vagy mindkettőre ? e) Szükséges-e a törvényben a ta- nidő tartamára nézve intézkedni, avagy hagyassék-e az fen jövőre is a munkaadó és a tanoncz közt létesítendő megállapodásnak? . — 8) E határozatok érvényesítésének módjai. 9) A legközelebbi vándorgyűlés idejének és helyének meghatározása és. megállapítása annak, hogy a legközelebbi vándorgyűléssel egyetemben ren- deztessék-e munkakiállitás is ? 10) Javaslat a székesfehérvári vándorgyűlésen megállapított „betegsegély- zési szervezet“ módosítására nézve. 11) Netalán szabályszerűen bejelentett indítványok. Ezen pontozatok mindegyikére nézve részletes javaslatok lesznek előterjesztve melyek indokolását és előadását általuk felkért egyének teljesitik. Felkérjük az ipartársulatokat s iparos egyesületeket o vándorgyűlés támogatására és azon való képviselteté- sére. A vándorgyűlésen való részvételre kiküldött megbizottaik neveit kérjük velünk mielőbb közölni, hogy azok számára azon vasutak igazolványait, melyek vándorgyűlésünkre dijkedvezményt adtak megküldkessiik. Az egyesületi küldöttek külön Írásbeli megbízó levéllel látandók el. A mennyiben a vándorgyűlést megelőzőleg folyó évi Augusztus hó 19 én előértekezlet fog tartatni, kérj ük, ho<ry az egyleti vagy társulati küldöttek már tudja már boldogult testvére szomorú történetét. — — Csókjaiban könnyeiben füröszti a drága emléket. — A baj mérgesedik. A szerető anya kétségbe vau esve. Ráborúl szenvedő leánya ágyára, fájó zokogással : — Édes egyetlenem ! te is elfogsz hagyni? Irma anyja nyaka köré fonja lesoványodott karjait: — Nem, téged nem hagylak el soha! * * * ügy hiszem, eddig elég szentimentális a dolog. Hogy azonban részvétkönyűket síró olvasónőimet megnyugtassam : tiszteletteljesen az orrocskájukra kötöm, hogy mindezeket egy egészséges pirospozsgás képű menyecske beszélte el nekem, a kit Irmának szólít a férje. Megmutatta a medail- lont is, a két nefelejcscsel. Első szerelmét elfeledte, a mint szakított a szentimeutalismussal. Nehezen ment ugyau, de ment. Édes anyját jobban szerette, hogy sem testvére példáján ne okult volna. Második szerelmével nagyon boldognak érzi magát, és se prózában, se versbeu sem pedig a valóságban, nem mutat hajlandóságot a — meghalásra. Ez a története Irma nefelejcsének. Borzas. Tükördarabok. I. Színházi románcz. — A fővárosból. — Együtt jártak a színházba, Béla és Irma. T. i. hogy Béla váltott a karzati ülőhelyre két jegyet, megleste Irmuskát az utcza szögletén, kaczagva, tréfálódzva lebegtek karonfogva a színházig, fel a karzat szédítő magasáig s mikor fen voltak, észre se vették, hogy oly magasra mentek. Aztán vígan néztek le a karzatról a színpadra. Irmuska nagyon hamar könnyezett, ha a színész eljajgatta bus szerelmi bánatát ; Béla meg harsányokat kaczagott, ha valami „sikamlós“ helyzetet produkáltak a deszkákon. Az egyensúly megvolt. Irmuska könnyező, kaczagó kék szemei aztán egy kis forradalmat csináltak a páholyokban, erkélyeken. Távcsövek irányultak a karzatra, a karzat egy pontjára, s e pont bizonyosan nem Béla urfi volt. Irmuska egyszer csak elmaradt a divatboltból, az utczaszögletéről, a karzatról. Egy kifent, kikent uracscsal ült a földszinten, de most már nem olyan nagyon érdekelték a szerelmi sóhajok, inkább a „sikamlós“ pontokon mulatott, kaczagott. Lopva a karzatra is feltekintett. Béla ett ült egyedül, halaváuy arccal s úgy látszik, hogy most meg ő kap a búbánatos szerelmi jajokon s akkorákat sóhajt rájuk, mint egy malomkő. Nem sok idő múlva Irmuska az erkélyen ült egy festett hajú, bajszu, e hó 19-én délelőtt lehetőleg városunkba érkezzenek. A midőn tiszteletteljes megliivá- sunkat újból ismételnék, mararadtunlr, hazafias üdvözlettel a d e b r e c ze u i iparos ifjúság ö n k é p z ő é s b e t e g s e g é 1 y z ő egyesületé- u e k Elnöks égé. Válasz. Tisztelt Szerkesztő Úr! Egy gabona bizományos hozzá szólt „Babona termelő közönségünkhöz, Írott czilc- kemliez. De miután névtelenül tette, neki mit sem válaszolok. A t. Szerkesztő ur közvetítésével azonban, a t. közönség előtt, kényszerítve vagyok nyilatkozni ama csupa személyeskedésből álló hozzászálásra. Vannak emberek, a kik ha vitatkozásba bocsátkoznak valakivel vagy meg akarnak valakit czáfolui, első olengedlietlen kötelességüknek ismerik a személyt támadni meg; üy egyén azonban a müveit emberek sorába nem tartozhatván, velők szóba sem állok. Polgári becsületemre jelentem ki ugyanis ünnepélyesen, hogy már több mint egy év óta, úgynevezett nagy politikai napi lapot nem olvasok, és hogy különösen a Pester Lloydból soha egyetlen egy czikket el nem olvastam. Mégis személyemet azzal kezdeni vádolni, hogy ezekből Írtam majdnem szóiul szóra czikemet, ez igazolja állításomat, hogy ama senzal, vagyis műnyelven gabonabizományos, nem tartozik a művelt emberek soiába. Hallott valamit továbbá harangozni arról, hogy a jó szónok akkor üti ellenfelét legjobban, ha dicséri hibáinak felsorolása mellett. Én az ő dicséretéből sem nem kérek, rászorulva nem vagyok; czáfolataira pedig melyekkel czikkeraból egy szót sem látok megczáfoltnak, csak azt üzenem, a mit Jókai irt egy vadpoétának az 50-es években, egy hozzá bírálat végett beküldött verses zöngeméuyre : „Jó fiam ! A haza szent ügyét, — Nem értesz te ahhoz — soli’se zengjed“ — Maradjon csak a gabonabizományos ur senzálkodása mellett s majd ha valahol gabouakereskedő lehet, akkor meg fogja érteni czikkem tartalmát s befogja látni annak szószerinti igazságát és a körülmények szerinti helyességét, addig azonban csak olvasgassa szorgalmasan a nemzet gazdászattani, mert inig ő maga nem tudja, nem illő dolog másnak ajáulgatui. Egyébiránt még akkor sem hibáztam volna, ha más lapokból átvéve tártam volna fel a gabnavásárlás körüli vissza éléseket, mert ezek oly szomorúak és oly miu- mindeunapiak, hogy nem ártana, ha nyomtatásban a legtöbb sensál hátára volna várva, hogy óvakodnék minden eladó magát inegrövidittetni : habár a bizománvos ur —* * * % ——— szakállu, szemöldökű közepes úrral. Béla a karzaton volt megint. Irmuska kaczagott, Béla sóhajtott. Egy év múlva Irmuska már a páholyban ült egy hosszú, vézüa báróval. Béla a karzaton ült egy kék szemű, mosolygó arczu lánykával. Béla megint harsányakat kaczagott a sikamlós helyeken és Irmuska — Némán nézett a színpadra; összekava- rodott szemei előtt a színház, s bár a deszkákon ép akkor folytak a leghunczu- tabb tréfák, szemében egy égető köuy támadt s ott rezgett sokáig hosszú szem- pilláin. Unta a páholy puha székét, a selyem- ruha pompáját, a fényt, kéjt, mámort . . . szeretett volna újra ott fenn lenni, fenti a karzaton . . . De hihetőleg’ csak azért, hogy kikaparja annak a „másiknak“ a szemét. II. Dúsgazdag rokon halálos ágyán. A dúsgazdag ember haldokolva, betegen fekszik ágyán. Künn az első szobában a rokonság lesi a döntő perezet s izgatottan hallgatja az orvosok jelentéseit. Az asztalnál az asszonyok ülnek szépen kisirt szemmel, bú bánatos arczczal. Egyik jobban búsul mint a másik, mintegy evvel mutatva ki nagy fájdalmát, vagy a— közel rokonságot a dúsgazdag vagyonhoz. Az ablakban két sógor tanakodik egymással. Ép most vitatkoznak egy szerződés megkötése felett, melyben zab, árpa, 20,000 forint szavak igen sokszor lumgzaőket a saját hatás körük ben nagy- gyá fújja is fel. A sa j á t h at á s körében bizony még a sensal is fontos személyiség. Végül nem hagyhatom szavaim akkén- ti elcsürését, mintha én a termelőknek azon tanácsot adtam volna, hogy az esztergomi és párkányi gabonakereskedőkkel szóba se álljanak. Ez egyszerűen nem igaz. Hivatkozom e lapok hasábjain megjelent több rendű czikkemre, melyek mindenütt hazánk auyagi érdekei előmozdításáról szóltak; s józan eszéről kellene letennie azon embernek, ki a kereskedést is nem egyik hatalmas tényezőjeként tekintené hazánk anyagi boldogságnak. Különösen pedig, mint párkányi, kénytelen vagyok a helybeli kereskedelmi életre és mozgalomra büszkén tekinteni, mert ez az, mi Párkányt néhány év alatt Esztergom fölé helyzi auyagilag, s ez az mi Párkánynak jövőt biztosit, mig Esztergom határozottan elmarad. De mindebből nem az következik hogy akár a kereskedelmi osztály, akár egyes emberek ne nyúlj hozzám virágként akarjanak grassálui, hanem éppen ezen küzdelem a jövőért követeli, hogy éber szemmel őrködjünk a hibák és visszaélések felett és irtsuk a gyomot, a hol az mutatkozik. Ez éppen úgy érdeke minden osztálynak, mint minden embernek. — * ) Párkány aug. 7. szives üdvözlettel Szabó Titus. Utón útfélén. (Az írók és művészek társaságának kirándulása.) VIII. P o pr ád o n. A dobsiuai jégbarlang fölséges emlékein tűnődve hajtattunk át végtelen liosz- szú kocsisorban Poprád felé. Az ut mindenfelé jóképű sváb helységeken vezetett keresztül, hol virigokat hintettek [ácsijainkba s lelkesen megéljeneztek a tátra vidéki hölgyecskék. Este felé Poprádra érkeztünk. Hatalmas diadalív fogadott a kedves kis fürdőhely nyájas kertjében. De bizonyos hidegség is, a mit én a hűvösebb clima velej árójának magyaráztam. Feszes udvariassággal osztogatták'ki elszállásolási jegyünket. A Kárpát-egyesület aleluöke Duller, már itt is bemutatta, hogy legőszintébb rokonszenvvel szorgoskodik érettünk és kényelmünkért. A remek kis fürdői parkban miudeuek*) Nem vagyunk barátai a hoszadalmas pa lemiáknak, melyek rendesen eltérve a tárgytól személyeskedésekbe tévednek. Szabó Titus ur t. munkatársunk válaszát saját álláspontja részéről kötelességünk volt közölni, mert röbb hibásan értelmezett részlet ellen nyújt magyarázatot. Nem foszthatjuk, meg azonban a kölcsönös lojalitás elvéiül fogva a szótól másik t. munkatársunkat som s midőn végső nyilatkozatára alkalmat adunk, kijelentjük, hogy az ügyet szerkesztői zárszavunkkal bevégzettnek foiúuk tekinteni, ___________A Szerk m ile. A mint az orvos éjszakázástól fakó, álmos arcza megjelenik az ajtóban és jelenti a beteg állapotát, ép úgy emelkedik a 20.000 forint 30,000-re, j 35000-re. Egy más rokon pedig egy beteglátogatóba jött építőmesterrel suttog valami házalapról, tégláról, mészrŐl, kőmiveslegényről, ácsról, cserepesről. — Ugy-e mama, meghal a bácsi? — Hallgass, csacsogó, riad rá köny- uyező mamája a kiváncsi lánykára, dehogy", hal meg a jó bácsi! — Hát akkor nem kapok uj ruhát? Hiszen akkor hazudtál, mikor Ígértél. — Csitt, csitt! — Minek mondtad akkor, hogy ha a bácsi meghal, uj ruhát kapok ! Szerencsére- az orvos újra jön. — Még legfeljebb harmiuczpércig él. A kereskedőim oda fordul patikárusaé bugához. — Oh, milyen kiuos ez ránk nézve, többé nem látni" körünkben legjobb bátyáukat! , . — Ali, nem tudom a könnytől visszatartani magamat. És sírnak mind a ketten. — Ali édes Katim, hiszen egészen le- bomlik a hajad. Ezt ugyanis a síró nővér a könynyöu keresztül is észrevette. — Ah, istenem, a hajtűm . , . Oh ez a rósz chiguon, hajfouat . . • Egy szép drágaköves haj tűt láttául az ékszerészemnél s • egy gyönyörű ezopfot fodrászomnál. Ah, . édesem, elragadó szép volt, azonnal megveszem, ha a bátyánk . . . ah, ah . . I A többit elnyelte.
