Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 64. szám

előtt kis körutat tartóttuuk s fölemelkedtünk a remek kilátással jutalmazó terrassera is, honnau a Tátravidék a maga nyájas völgyeivel s komor hegylánczaival az esthajnal ciair- obscure világításában elragadó képekkel kecsegtetett.

Az élelmes szepesi svábok már Pop- rádon élénkbe járultak s erősen kinálgatták a havasok legnemesebb virágát,

— Edelweiss scliéui! — kiabálták a váczi utcza „ibolyaárulónőire“ emlékeztető parasztuők s ugyancsak megsarczolták a a sietkező vásárlókat.

Megtekintettük a kies park min den nevezetességét, a gyönyörű pavillouokat s svájczi házakat s a fürdőket is, melyek ez időszeriut mindinkább emelkednek liirökben.

A fürdő nagytermében gyülekeztünk vacsorára. Ki-Ki a maga kénye szerint étkezhetett. Itt már nem mint kirándulók, hanem mint átutazók estünk a mohó fogadós magas emelkedésű számításaiba.

De épen ez az egyetlen egy vacsora emlékezetes arról, hogy tőasztot nem mondottak.

Meghagytam kocsisomnak, hogy éjjel 11 órakor segítsen elő egy szöktetést.

A jámbor szepesi éber figyelemmel várakozott reám s nagyot nézett, mikor c: ak magamat látott beszállaui s csak eugeinet szöktetett meg.

Hazasiettem lakásunkra, a hol hatod- magunkkal voltunk elhelyezve.

A háziasszony komoly ünnepélyességgel adott tintát és tollat, hogy Hevesi Jóska és Sziklai János tollforgató baj társainkkal papírra vessük azt, a mit egész Poprádig tapasztaltunk.

Alig végeztük el a munkát, hazaszál- liugoztak többi lakótársaink is s mi a szora- szédszobakban párosával szépecskén a legaranyosabb álmák birodalmába ajánlkozva, néhány órai pihenésre hajtottuk le sokat zaklativtt fejünket.

Kora reggel öt órakor már valameuy- nyüuket fölvert egy öreg szobacziczus, ki olyan szemekkel rázott föl legszebb álmainkból, hogy egyszerre miuden illúziónk halomba hullott.

Fogadást mertem volna teuni rá, hogy az az idős szobacziczus még Mária Terézia komornál közül való lehetett, a ki ide került a halhatatlanná tátrai le\egŐbe, hogy eleven múmia gyanánt riassza meg a jó embereket.

A poprádi emlékek és benyomások átalábau véve nem voltak valami kedvesek. Ne vegye tehát rossz néven „türelmes“ olvasóm, ha nyolczadik kirándulási czikkecs- kém se tartozik legkedvesebb toliammal megirt jegyzeteim közé.

Majd szerzek kedvesebb kárpótlást Tát- rafüredről.

Kőrösy László.

Hírek.

— Herczegprimasunknak Lom- desből a magyar zarándokok a következő táviratot küldték : Az EminenSuttog, zsibong tovább a rokonság. Benn az orvosok utolsó kísérletet tesznek, ;? diskuráluak darabos diák nyelven. Végre kilép egyikök:

— Hölgyeim, uraim, tessék belépui ■3 búcsúzni.

Belépnek. A haldokló ember szétnéz rajtuk szomorúan, mintha szeműkben ke- "osné az igazi részvétet, fájdalmat. Aztán egy utolsó sóhajjal fordul el tőlük, örökre lOebuuyva szemeit.

A rokonok egy ideig még ott marad- raak, azután egyenként távoznak. A két sógor már 40,000 frtot vegyit a beszédbe ; ji házépítő rokou karonfogva megy az építőmesterrel megtekinteni a házhelyet s éléu- aebbeu vitáznak; a kereskedőnó hamarosan iíüld az aranyműveshez; hogy azt a hajtilt, i a fodrászhoz, hogy azt a czopfot el ne adja; a csacsogó kis lány pedig hazamenet azt mondja a mamának:

— No mama, te még sem hazudtál Lesz ugy-e uj ruhám ?

Sebök Zsigmond.

— A Mulattató Zsebkönyvtár 9, és

110-ik füzete fekszik íróasztalunkon. Buzá- lovits Gusztáv lielyb. tevékeny kiadó életrevaló vállalata a Mulattató Zsebköuyvtár, nely legutóbbi fűzetébeu Eckstein hires íumoreskjét (lm Career) Az iskolai í a 1 o d á b a u czim alatt Dr. Spiuza (Om- )olyi) magyarosításában hozza. A változass és becses tartalmú s killöu-külöu be- BÓgzett műveket nyújtó tiz füzet előfizetési íjra csak egy forint.

fiád imái és könyei által megszentelt hazai zászlót a szeplőtelen Szűznek, a magyarok Nagy asszonyának felajánlva könyörgéseinket a katholikus hit egységének és épségének felvirágzásáért bemutatva és az ezüst szivjelvénye alatt az ő szent és szeplőtelen szivének felfeláldozva. Eminentiádnak és főpásztorainknak mindennemű boldogságot és békét kívánva, hitet, tiszteletet s kegyeletet Ígérünk. A — sürgönyök alá Dr. Nogáll János püspök neve volt Írva. Ugyanekkor a pápának s a királynak is küldtek hódolati sürgönyöket.

— Salvátor János föherczeg, ki városunkban is köztisztelet tárgya volt valahányszor körünkben megjelent, mint sajnálattal értesülünk már elhagyta Magyarországot, melyet annyira szeret és Komáromot hol oly szívesen tartózkodott. Távozását komáromi laptársunk a következő tudósításban regis- trálja : János föherczeg ő cs. és kir. fensége tegnapelőtt hagyta el városunkat. Eltávozása előtt magas látogatásával tisztelte mog polgármesterünket. Sajnálatát fejezte ki, hogy el kell hagyni városunkat, melyben úgy megszokott már s hol úgy érezte magát, mint e város polgára. Köszönetét mondott a város közönsége részéről irányában mindenkor tanúsított szívélyes magatartásáért és kérte polgármester urat, hogy hozza ezt a lakosság tudomására. „Mindig örömmel fogok emlékezni — úgymond —Komáromban tölt- tött napjaimra.u Isten vezérelje minden léptein !

— Nász. Szerdán kelt egybe lapunk kiadója Berényi Zsigmond, Stern Szidónia urhölgygyel. Ősziutéu és röviden csak teljes boldogságot kívánunk a frigyhez.

— Búcsújárat Esztergomba. A fővárosból augusztus 15-én kiilöu hajón érkeznek a búcsújárók. A plébániák felhívásokat intéznek híveikhez, hogy mentői nagyobb számban csatlakozzanak az esztergomi búcsújárathoz.

— A dunába fuladt fürdésközben f. hő 7-éu a vízivárosi vasgyár alatt Schalk- liász Gyula gymnisiumi tauuló, Koreucsy Mihály szentgyörgymezei bíró mostoha fia. A szerencsétlen fiút még az nap kifogták s másnap f. 8-áu nagy néptömeg s iskolatár- saiuak kivonulása mellett temették el.

— A közönség köréből. A következő sorok közlésére kérettünk föl : Tek. Szerkesztő ur! A napokban a következő jelenetnek voltam szemtanúja. Két igeu tisztességes polgári uő beszélgetett egymással Szenttamáson, midőu egy unatkozó rendőr kezdett arra kószálni. Az egyik nőhöz jön egy helybeli napszámosné s eladás végett régi pénzeket kínál. Mindketten érdeklődve nézik az eladásra szánt holmit s hajlandók is megvétel végett magukhoz venni. Ekkor odalép az említett rendőr s minden bevezetés nélkül kisöpri az egyik uő kezéből a régi pénzeket s majd a durva tettleges- ségre vetemedve fenyegetőzött a régi pénzek megvásárlása ellen. A gorombáskodó rendőrt figyelmeztettem kiliágó magaviseletére, mire olyan parasztos nouchalanceszal mordult rám, hogy minden nyerseség elhárítása végett tovább kellett állauom. A durva rendőr neve, a ki még a legsértőbb pesti koustáblereket is messze fölülmúlja, valami Schafárik Mihály. Reméljük, hogy a szolgabiró ur majd elégtételt ád, a közönség több megsértett tagjának s jövőre nézve tisztességesebb bánásmódra parancsolja. — A botrány egy szemtanúja.

— Érdekes dombormüvek láthatók néhány nap óta Ékesy Adolf kispiaczi kirakatában. Mindkettő föszből készült brou- cirozott olasz dombormű a régebbi időkből. Az Ecce homo egészen Guido Reni Krisztus festményére üt s valóban méltó a megtekintésre. A tulajdonos mindkét domborművé eladó.

— Piszkéről dementáló levelet vettünk. melyben arról értesítenek, bogy a piszkei hétfői tűzvészen Gutter Mihály piszkei lakos leégett ugyan, de nem kereste halálát a Dunában. A tetemesen károsodott piszkei lakos teljes egészségnek örvend s erősen iparkodik vesztesége gyors kárpótlásán. Teljes készséggel adunk tért a hely reigazgató soroknak.

— A dorogi búcsú ősrégi jóliiruevé- hez méltóan csak az idén is rangosán sikerült s közönség dolgában ritkábban is volt népesebb. A vendégszerető, kedélyes plébános hajlékában s a derék jegyzőnél sok esztergomi család részesült szives fogadtatásban. Vidáman múltak az órák s még vidámabbul a táucz, melyen a vidék szépségein kívül több esztergomi hölgy is kimulatta magát. A búcsú emléke igen élénken fog élni egész jövő évig, mikor a régi jó búcsú uap megint fölvirrad.

— A Lörincz-vásár elvesztette már minden régi jő hírnevét. Lézeugés az egész semmi egyéb. A vevők csekély száma arányban állott az eladók csekély számával s a behozatal mennyiségével.

— Kimért higgadtsággal, hogy ne mondjuk kényelmes csigatempóbau bonyolódik le színészetünk ügye a városházán. A múltkori közgyűlés elhatározta, hogy Beődy Gábor visszatérése ügyében levelet iutéz a győri szinpártoló egyesülethez. Kedden délben még nem meut el a levél. Károlyi is, Tóth is már tizenötödikén szeretnék megkezdeni az előadást. Kérve kérjük az illető tollakat, legyenek szívesek serényebben fölkarolni az ügyet, mely elvégre is a közönség szellemi érdekébe vág.

— Meghívást vettünk a debreczeni iparos ifjúság öuképző és betegsególyző egyesülete részéről a folyó hó húszadikán Deb- reczenbeu tartandó országos iparosifjvisági negyedik vándorgyűlésre, valamint a másnapra tartandó kiállítási megnyitó ünnepélyre. Figyelmeztetjük mindazokat, kik az ünnepélyességekre Döbreczeuba készülnek, hogy aug. 15-éig tudassák szándékukat a debreczeni iparos ifjúság elnökségével, hogy elszállásolás tekintetében fönakadás ne történjék.

— Nagy Jakab tili nkóraüvész lépett föl Kedden este utoljára a Hadiuger-lóle helyiségben. Örvendve közöljük, Hogy ez alkalommal meglehetős szép közönsége volt, A nyári kert pompásan ki volt világítva. Nagy Jakab, a sok viszontagságon keresztül járt tiliukó művész valóban elragadóan játszott, úgy hogy a közönség folytonosan tapsolta. Szombaton este volt az agg művész névnapja, hogy a hatvanadik évbe lépett. És az egyik vendégfogadóban rendezett hangversenye 1 fit, 10, mondd egy forint tiz krajezárt juttatott számára. Az elhagyatott agg művész, ki az egész müveit külföldön auuyi sok szép emléket szerzett magának s annyiszor jótékony czélokra játszott, valóban megérdemelné, hogy végső napjai kevesebb aggodalommal és keserűséggel múljanak.

— Tóth Béla színtársulata a következő hölgyekből és urakból vau szervezve: Győrífynó Erzsébet, hősnő, anya. Ardayué Ida, anya, komikáné. Arday Ida, naiv, dráma és vígjátéki szende. Győrífy Ida, dráma és vígjátéki szende. Bérczyué Erzsi, másod szende, naiv. Mártonffyné Ella, operette és népszínmű énekesnő. Szőnvi Emma operette és népszínmű énekesnő. Szigethy Izabella operette segéd énekesnő. Győrífy Janka súgó. Lengyelffy Emma, Szabóné Eszti, Eruyeiuó Lujza, Sasváry Böske, Majos Eszti,

ardalnoknolc és segédsziuésznők. Kovács Mórnő, pénztáruoknő. — Tóth Béla, igazgató, bonviváut. Kovács Mór, rendező, kedélyes és drámai apa. Hollésy Károly első szerelmes, társalgási. Krémer Sáudor szerelmes, társalgási, Mihálovits Pál, rendező, operette, tenor bariton, népszínmű éuekes. Bérczy Miksa operette buffo, komikus társalgási. Deák Péter, operette és vígjátéki komikus. Mártouffy Pál, cselszövő, apa. Matousek Eereucz karnagy, Szabó László, Ernyei József, Arday Atilla, Szombathy Mihály, Mátray Kálmán, Gyarmathy Gyula kardaluokok és segédsziuészek. Csoutosy István főruliatárnok.

— A pénzes leveleknél a postaigazgatóság azou tapasztalatra jutott, hogy oly pénzeslevelekből, melyek czimiratán a rendeltetési hely vagy czirazett neve tentával aláhuzvák, a benne levő pénz elszokott tűnni olyképen, hogy ama vonalak tollkar- czolása mentén a borítékon hasadékot vájván, azou keresztül a pénzt kihalásszák • legújabban ismételve elrendelte, hogy azou pénzes leveleket, melyek czimiratán ily aláhúzások előfordulnak, továbbításra a postahivatalok el ne fogadják.

— Érsekujvári hírek, folyó hó má- sodikáu nagy tűz volt Érsekújváron. Körülbelül félóra alatt 16 szalmás fedelű ház éged le. A tűzoltóság csakhamar megjelent a vész színhelyén ; de viz hiányában kénytelen volt tétlenül vesztegelni, holott pár hordó vízzel könnyen meg lehetett volna akadályozni a tűz tovaharapozását. — Tóth Béla színtársulata in. hó 29-éu kezdte meg ugyanott előadásait a Barát-féle vendéglő udvarán épült csinos sziukörbeu ; de a közönség oly részvétlenséget tanúsít a színészet iránt, hogy valószínűleg kénytelen lesz a társulat búcsút venni Érsekújvártól.

— A fővárosi tanító pályázat. Hogy mennyire zsúfolt most minden pálya, az kitűnik a fővárosi néptanító pályázatból is. A fővárosi elemi iskola szakbizottsága

ugyanis öt tanítói állomásra pályázatot hirdetett, s erre ötveükileuCz pályázó közül ötven teljesen fiuálificálva van. A bizottság harraiuczljettőt jélölt ki, á kik közül

többeu egyetemi tanul ni á íi y ókat is végeztek. A kijelölés a.kövétkézo i. Farkas József. 2. Feiclitinger Győző. 3. Győrífy János. 4. Lutilszky Iván. 5. Csapó Péter. És a többi egész harminczkóttőíg. Az esztergomiak, a mint örömmel cöustatáljuk-, az elsők közt vaunak jelölve •.

s

U J T AS.

Egy nem épen valami szellemes gab • uakereskedőuk nem régiben ezudar csődbe került s a járásbíróság leghűvösebb helyiségeiben gondolkodott az enyém és tied között való óriási különbségről.

Mikor nagy valahára kikerül a ket- reczbol, a hosszas magába mélyedés erős szakáit növesztett arczáu.

Hazaérve megáll a tükör előtt s igy szól fiatal feleségéhez :

— Nézd csak édes, most itt az állam alatt kivágatom s kaiserbartot viselek.

A menyecske neheztolő pillantást vet a tükör előtt álló férfiúra s igy vág visz- sza :

— Náczikám nem engedem. Denn du

Drauchst keiu Andenken.

* *

*

Pirók Győzi. A vasárnapi Sujtást lefoglaltam. Történt pedig legujab geuie- streichem a következőképen. Két fegyveres pandúr kíséretében elmentem a szerkesztő lakására.

— Jó napot! — mondok. A törvény nevében követelem, hogy nekem Róvó Bán urat azonnal kiszolgáltassa.

A szerkesztő mosolyog.

Erre oda rendelem melléje a két pandúrt.

— Nem mozdultok iuuen, mig el nem készül a lap.

Pandúrjaim voltak a censorolc. Miuden liirfc átrevidáltak s átloyalisitottak. Ekkor a Sujtásra került a sor, fogtam a kéziratot, megtöltettem vele két puskát s párbajra provooáltam a szerkesztőt.

Lőttünk.

A Sujtás nem a lapban, hanem szivemben jelent meg. Háziorvosom dicsősége, hogy megmentett az emberiség számára. De vasárnap azért mégsem volt Sujtás. Nekem köszönd ezt Mukáuyi barátom. Becsület

szavamra mondom.

* *

*

Jön hozzám tegnap délben egy parányi emberke, gyanúsan nyájas ábrázattal. Viselkedése a la Rumy. Simára borotvált arcz, kopasz fej, tubák illat, hosszú geh - rock, apró sunyi szemek, alázatos bátortalanság. Bemutatja magát.

— Kérem alásau ety profossor vagyok.-- Igeu örülök.

— Átutazni Esztergomon.

— Igen örülök.

— Sonst bin ich ein geboruer Ungar und ein aufrichtiger Patriot, A nevét (valószínűleg czáfolat hárításért) elhagyta.

— Nagyon szép.

Másfél óráig (!) tisztelgett, s mikor elsompolyogott ez a kérdés merült föl bennem :

— Ugyan mit is keresett ez a sunyi professorka nálam?

Most se tudom.

* *

*

M u kán yi. Pfuj ! Das ist schon hässlich. Tűnődöm azon mikor már lejön a diplom von Liptaitúró s alles umsonst, írtam Herrn von Várady Gábornak. Keine Antwort. írtam Ritter Louis von Posner- nak. Garkeine Nachricht, Pfuj ! Ez már unverschämt. De azért nem szabad nekem ferzveifolui. Móricz, kitérlek ne csüggedjél!

* .* ★

Díjtalan dijuok: Principális ur kérek egy napi szabadság időt.

P riu c i p ál is. Majd raindjárt! Most mikor a munka olyan rettentő sok!

D ij t a l an d i j n ok. Már pedig principális ur nekem holnapra okvetlenül szabadságot kell kapnom, mert nősülök, Lakodalmamon csak ott kell lennem !

*

* *

Szörnyű látványosság büszkélkedik az iparbank emelkedő házán.

Csak most tapasztalom, hogy az iparbank már légvárakat kezd é p i t e n i.

cRot?6 cBán.

'Felelős szerkesztő: Dr. Kőrösy László