Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 64. szám
Esztergom, III. évfolyam. 64. szám. __ ,___________________Csütörtök, 1881. augusztus ll-én. V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egész évre..............................................C> t'rt. — krf él évre ..............................................3 » — « é vnegyedre............................................1 , -r>0 . E gyes szám: 6 kr. Az előli-/,el,ési pénzelt az „Esztergom és Vidéke“ kiiidóhivütnlához Széchenyi-tér 35. sz. intézendolc. Megjelenik : lie te ii ki nt kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyiliter petit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, n szerkesztőséghez, ŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM ALÁ, intézen (Tőle. Kéziratokat nem adunk vissza. olyan törvény ellen, melyet volt képviselője megszavazott. Hajoljon meg a törvény hatalma előtt s ne kívánjon mentességet a ka tornai szolgálattól megszabadult legény vagy gazdaember, mikor szeme előtt látja, hogy százan és százan szívesen fizetnék a csekély hadmentességi dijat csak szépen odahaza dolgozhatnának s csak időközönkiiit ne kellene nagyobb kirándulásokat tenni például Boszniába. Világosítsák fel népünket mindazok, a kik befolyással vannak reá,ja, hogy a hadmeiitességi adó nem teher, hanem megváltás s az a pénz, a mi ezen a réven begyül, a legnemesebb czélra fordul, a mennyiben elaggott „katonákat, s katonák özvegyeit és családjait segélyzik vele. Világosítsák fel népünket az iránt, bogy a király által szentesített törvény ellen demonstrálni józantalanság, a mi sohase szolgál a magyar polgár jóliir- nevére, becsületére. A hadmentességi adót, ha bár nem is aranyozzuk meg azokat, a kik ki- fundálták, fizetnünk kell, mert kötelesség, mert a saját hadiszolgálatunk megváltása. Ez értelemben világosítsák fel népünket mindazok, a kik szóvivők közöttük. Iparos ifjúságunkhoz. (A. IV. országos iparos ifjúsági vándorgyűlés ügyében ) A debreczeni iparos ifjúság önképző és betegsegélyző egyesületétől kaptuk a következő felhívást, melyet összes iparos egyesülotoink szives figyelmébe ajánlunk: A hazai iparos ifjúsági egyesületek az 1876-ik évben Szegeden tartott orsz. értekezleten tudvalevőleg I határozatikig kimondották, hogy jövő- I ben testvéries összeköttetésben óhajtanak egymással élni; hogy a jogokat melyekkel rendelkeznek s a kedvezményeket egymásközt kölcsönös testvéries szívességgel kívánják megosztani, — e czólból elhatároztatott, hogy a többi hazai hasonczólú egyesületek szintén testvéries egyesülésre hivandók fel. Az ezen értekezleten hozott egyéb fontos határozatokon kívül legnagyobb figyelmet érdemel az, hogy az érintett szövetkezéssel kapcsolatban, az iparos ifjúság szellemi művelődésének és fejlődésének előmozdítására időközönként „vándorgyűlések“ tartása, s ezzel egyidejűleg „munka kiállítás“ rendezése is elhatároztatott. így jött létre a veszprémi, a h.-csabai s utóbb a székesfehérvári vándorgyűlés. Ez utóbbi vándorgyűlésen az alulirt egyesület az orsz. iparos ifjúsági szövetkezet vezéregyesülotévó megválasz- tatván, határozatba ment, hogy a legközelebbi munkakiállitással egybekapcsolt vándorgyűlés Debreczenben, az 1881-ik évben fog megtartatni. E határozat érvényesítése czéljá- ból van szerencsénk a testvéregyesületet és ipartársulatokat értesíteni, hogy a IV-ik orsz. iparos i fj u sági vándorgyűlés f. óv Augusztus hő 20-ik napján, Debreczenben a városháza nagy tanácstermében fog megtartatni, melyre ezennel meghívásunkat tesszük. A hadmentességi adó ellen Mindent szeret inkább a magyar ember, csak adót fizetni nem. Kínos tehernek veszi a kötelességet; sohaso teljesiti valami nagy örömmel. Olyan politikus nemzet, mint a magyar, szeret minden apró adókérdésből rettentő zenebonát csinálni s minthogy sóba semmiféle kormánynyal sincs megelégedve a nép ; soha semmiféle kormánynak se szeret pénzt adni a kezébe, hogy azon a hatalmat tovább is gyakorolja. Kincs hálásabb kenyér, mint az adók ellen izgatni s kimutatni kimond- hatlan számokban, hogy mennyi adót fizet gyászba borult Magyarországunk s mennyit fog még fizetni s mégis mikor kerülünk a tönkremanés örvényéig. A leghaszontalanabb demagógok s a legsilányabb újságírók bizonyos nim- busba kerülnek a nép előtt, ha az adók rettenetes terhei ellen a legborzasztóbb képtelenségekkel izgatnak s ízléstelen támadásokban csépelik össze az ütni való kormányt. Nincs szánalomraméltóbb kenyér Magyarországon a végrehajtó kenyerénél. Pedig a jólelkű végrehajtó sohse tesz mást, mint a törvényt foganatosítja. Népszerűtlen üldözött alak, a kitől tartózkodik a nép, ha dolga nincs velő s kire dühöng, ha dolga akad vele. A napokban egy végrehajtónk kiment a nép közé, hogy „a gyűlöletes adónemek leggyűlöletesbikéf“ a had- mentességit összegyűjtse. Kaszát fogtak reája. Tudjuk azt, hogy az esztergomi nép szörnyű szegény, mert szörnyű Ás „Sistergőm i# Vidéke" tárcája Templomban. Imádkozni jöttem, ügy reszket az ajkam: Mindeneknek atyja Szánakozzál rajtam! Szól a sz^ent zsolozsma, Harsog, zúg az ének ; Csak én vagyok olyan Elkárliozott lélek . . . Kezem összetéve Fölnézek az égre: Könyörülő Isten Könyörülj meg végre ! . . Tévedező szemmel Nézem a szűz képet; Mintha ott lebegne Angyal tiszta képed. Mintha ott lebegne Szózatod is ajkán : Te csaltál meg engem Nyomorultan, gyáván! Lévay Sándor. élelmetlen. Nem igen néz más után, mint a mi után az öreg apja nézett s nem igen keres más réveket, hogy a vámokat fizethesse. Gabnáját, nagy részt még aratás előtt lábon lefoglalja holmi lelketlen uzsorás, a ki rosszakaratú számítással keltezi váltói lejáratát aratás előttre. A mit le nem foglalnak, abból a rendes adó meg a rendes vetőmag alig hogy kikerül. Kenyérre már nem igen marad. Népünk tehát a tengeri, burgonya s egyéb vetemény termékenységében keresi kárpótlását s bízik a szőlőtőke áldásaiban. Az idén azonban tengeriben burgonyában s véleményben nagyon gyarlónk a kilátások. A szólót a íokkeno tartós hőség napról napra jobban elsüti, úgy hogy népünknek nem lehet valami aranyos kilátása. A szegény földműves nép a kötelességek teljesítését alig bírja. Folyton jobban és jobban adósságokba merül s könnyen felháborodik, ha a törvény erejénél fogva akarja valaki rávenni őket olyan kötelességek teljesítésére, melyek minden hasonló más magyar polgárral közös kötelességek. Ilyen viszonyok közt a kiküldött végrehajtó ellen mindenütt fölzudul a nép. A múlt hét végén hadmentességi adó gyűjtő végrehajtónkat kaszákkal támadta meg a nép, úgy bogy katonai erőt kellett igénybe venni a feldühödtek megfékezésére. Ez már igen szórnom állapot. Népünk tagadhatatlanul igenis igénybe van véve folytonosan szivattyúzó adórendszerünk által, do hiába tiltakozik Irma nefelejcsei. — Karczolat. — A kis tizenegy éves Irma a patak mellett játszik és tépdesi a nefelejcseket. Szegény virágok egymás után hullnak le a picziny kacsók között. Pedig Irma nem is gondol rájok. Lelke máshol kalandozik. Kebléből elévon egy kis medaillout, s el-el nézi az üveg alá szorított, kiszáradt nefelejcset. Egy éve múlt, hogy haldokló testvérétől, Esztikétől kapta emlékül. Mért is halt meg szegény Eszti ? Irmának azt mondták, hogy meghűtötte magát, a baj elmérgesedett, és — és — most ott nyugszik a szerető testvér a hideg temetőbeu. Sírját kőemlék jelöli, közepén e szókkal : Esztikém. Élt 18 évet. A merengő lányka piros arczán forró könnyű csordul alá. és csókkal illeti azt a száraz, elhervadt emléket ; majd a letép- desett virágokból koszorút köt, — pihenő testvére számára. A koszorú odakerül a kőkeresztre, s a könyűk helyére visszahozta a játszi élénkséget a könnyű feledés. De idővel a medallion újból kinyílik s az emlékvirág isteni szikrája megismételteti a szeretet adóját, e ki nem mondott szóval: nefelejcs. * * * A raedaillon másik üveglapja szintén takar egy hervadt virágot. Ez is nefelejcs. Csak néhány nappal ezelőtt került oda. Ki adta ? A patakmeuti virágok éveukiut kinyílnak. A természet követeli igy. Irma már tizenhat éves, s ki tehet róla, ha vau valami, a mit „a virágnak megtiltani nem lehet“. A nap, mely a kelyhet kinyitotta, távol van a virágtól, és ez csak a mindent megaraujozó sugárban gyönyörködik, ké jeleg. Nincs naivabb a lányka első szerelménél. Szótárában csak egy szó fordul elő: 0. Képzelete csak egy tárgy körül szárnyal, s ez : ő. Üdve, boldogsága, mindene: ő, — — A medaillou nyitva vau. Két ragyogó szemsugára mereng a „másik“ nefelejcsen. Ugyan kiadta? No, hát — „0“, Emlékképen adta, mivel hosszabb időre el kellett utaznia. Irma átérzi minden édességét ennek a szónak : nefelejcs ! * * * Az éremnek két oldala van. Egyiket láttuk, nézzük a másikát. Éu uram teremtőm ! azok a szentimentális leánykák mindjárt kétségbe vaunak esve, a mint egy kis szerelmi csalódás éri őket. Pedig csalódni nem is olyan rossz dolog. Holmi tüzes szerelmfí fiatal poéta egész boldognak érezné magát, ha részesülhetne az úristen ez adományában. Aztáu, szeretném tudni, miből élnének a poéták; miről imának bús verseket, ha nem „csalódná- urak“? Olyan jó meghalni — versben! A mánia ragadós. A poétáktól eltanulják a lányok, és aztán ők is meghalnak — prózában. Mivel azonban a lányokban több a szeutimeutalismus, mint a férfiakban, és idegzetük gyengébb, hát bizony néha szerelmi búbáuat miatt meghalnak — a valóságban is. Két év múlt el azóta, hogy Irma szerelme megszületett. Azt hitte, hogy szerettetik, és egy napon arra kellett ébrednie, hogy — lakodalomra hívják. Éu mindig szívesen megyek lakodalmakra; hanem mikor olyanra híuak, a hol magam szeretnék esküdni: oda már még se megyek valami nagy örömmel — vendégnek. Pedig Irmát ilyen módon hívták meg annak az ifjúnak lakodalmára, a kit ő szeretett. Az „0“ esküvője volt. Természetes, hogy nem ment el. Ismerőseinek azt mondta, hogy beteg, azért nem mehet. — Azok elhitték, mert halaváuy arezszine mellette bizonyított. Szegény Irma átérezte minden keserűségét ennek a szónak : nefelejcs.! * * * Kis szerelmesünk beteg lett. Az orvos azt mondta hogy meghűlés, semmi egyéb. Majd kigyógyul. De Irma anyja nem akart megnyugodni. Első gyermeke, Esztike is tize nuyolcz éves korában lett beteg, akkor is azt mondta az orvos, hogy meghűlés, semmi egyéb ... A beteg lányka gyakran elővette kebeléből a medaillont ós el-el nézegette a két elfouuyadt nefelejcset. Elmerengett, elgondolkozott rajtuk. Szegény testvére halálos ágyán adta az egyiket. Már akkor is a medailloubau volt, elszáradva, elhervadva. Váljon kitől kapta, hogy úgy megőrizte? 0 is „meghűléstől“ lett beteg, vele egy korban. Agyában világosság támad: ah érzi
