Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 63. szám
Esztergom, III. évfolyam. 63. szám. _____________Vasárnap, 1881. augusztus 7-én. " f Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egesz evre fél évre . évnegyedre G frt. — Icr- 3 „ — „ 1 . r.ft . Az kin dólii Egyes szám: 6 kr. ! előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ lóliivntálához Széchenyi-tér 35. sz. intézendók. Meg jelenik : helton kint kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér pofit soronként 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesv tőséghez, J^ŐRINCZ-UTCZA ^0. SZÁM ALÁ, intézendók. Kéziratokat nein adunk vissza. Gabnatermelőinkhez. A „Grabiiatermelő közönségünkhöz“ zimű múlt számban közlött ezikk iró- ától nem lehet megtagadni azon szorgalmat, melyet a nagy lapok által hozott 1 a g-abonabevitelre vonatkozó czikkek átolvasása körül tanúsított. De azon híven reproducáló tehetiéget sem, melylyel a Pester Lloyd sgyik száma által közölt czikket sok ,ekintétben majd ugyanazon szókkal íópes átvenni. De egészen máskép áll-a t. czikkiró ízen eszmék és adatok felfogásával s izok taglalásával. Az igaz, hogy a magyarországi era- )ona productio concurrensótől csak kelőbb, az az 2—3 hónap múlva vár- íat lényeges csorbát. (Ezt már az ,Esztergom és Vidéke“ gabona tudósítója a múlt számban is megjegyezte. 1 szeri.) De hogy mikép alkalmazható ilyen törülményekkel szemben a vezérczikk ró azon 1-ször alatti jó tanácsa, hogy i gazda ne siessen terményeit a pi- iczra vinni, ezt a tekintet&s. szakértő behatóbban ki nem fejti. Azt ugyan mondotta, hogy azon írakat, a melyeket a világ vásáron még meg nem állapítottak, azokat a kis „szenzál“ egyidőre megállapítani igyekszik és ezt csak azért is, hogy ezáltal mennél nagyobb „rebachot“ rakjon zsebre. No hát ha ez állítás csakugyan is úgy volna, daczára a fővárosi és bécsi tőzsdei napitudósitásokuak, akkor bizonyára az a „rebacli,“ hogy már a czikkiró ezen esztétikus szavával éljek, Az,Esztergom Í9 Vidéke" Hajón. i. (Lábos arc7,képedet Összevissza tépve, Bedobom a Tisza Csillogó vizébe. Hadd mossa le csókom Minden darabjáról, Hadd vigye el innen Szeged városából! II. Szivem közepéből, Onnan is kiűzlek . . . Templom lesz a szivem, Nincs ott helye bűnnek. Csak szent kép ragyoghat Ebben a templomban : Pattogó korbácscsal Kergetlek ki onnan. Kiűzlek egy angyal Ártatlan szemével, Egy szőke kis lánynak Hófehér leikével. PÓ8a Lajos, nagyon silányul üthetni ki ha közép Európa a mi árainkat nem aeceptálja és a szenzál ok és kiskereskedők által már is beszedett gabnáit a világpiaczon olcsóbban kénytelen adni, mint a hogy vette. A mi épen a gabona Campagne elejével számtalan esetben is történt, melyről a vezérczikk Írónak ha kívánja igen eclat ans eseteket sorolhatok elő. Igen jó tanácsot akar adni továbbá termelőinknek, hogy ne is álljanak szóba az esztergomi és .párkányi gabona kereskedőkkel, hanem ne sajnálják s írjanak direct a kíllkereske- dőkhöz, azok majd megadják, mellőzve a magyarországi kereskedőket, a nagyobb árat. No e:ro csak azt lehet a különben igen derék ügyvéd urnák felelni, hogy nem ismeri a kert skedelem jótétemény es hatásköréi, nem ismeri a kereskedelem voltát és szükségességét az állami jóléttel szemben. De nem is czélom a vezérczikkiró urat ezen bizonyára az egész művelt világ által elismert tények felől bővebben fél világosítani. Vegyen csak elő egyszerűen akármilyen nemzetgazdaságtant, meg lesz ott írva, hogy épen a kereskedelem van hivatva az állam anyagi emelését előmozdítani. De mikép is kívánja a czikkiró ur hogy tanácsát megfogadja a termelő ? Én nem tudom elképzelni, hogy például Csíki András, vagy Csóka József annak a heilbrunni vagy ínann- heiini nagy kereskedőnek, a kinek legalább is 20—lOOvaggon gabonát kell vennie, hogy a lejövotele némileg kifizetődjék, kérdem miképen off érái hatna ilyen világhírű ezégeknek közvetlenül a mi kistermelőnk ? Ezt bizonyára majd még lesz alkalma a t. czikkiró urnák bővebben fejtegetni. De további fejtegetésében azt mondja, bogy a kereskedők által szerzett töb- letet a termelő maga nyerhetné el. Ezt is tagadom. Mert a kereskedő részint a folytonos összeköttetésű nagyobb forgalom által részint pedig a külföld irányában értelmi megbízhatóságánál fogva is mindig nagyobb árt érhet el, mint bármily nagytermelő a kinek nem is lehet foglalkozása a kereskedelemmel foglalkozni és ha foglalkozik, az bizonyára csak a termelés rovására történhetnék. És bogy ez igy van, szolgáljon azon körülmény bizonyságul, hogy Magyarországon, de az egész világban vajmi kevés eset van arra, bogy products és consnmtio minden közvetítő kereskedelem nélkül állhasson meg egymás mellett. Nem akartam a ezikk iró urat, a kit bizonyára a legjobb akarat vezérelt, megtámadni, nem is volt egyéb czélom, mint a gabona kereskedéssel foglalkozókat igazság szerint védelmezni, vagyis azon kereskedelmi osztályt, mely épen Magyarországon, de különösen ami vidékünkre nézve minden szempont szerint igen érdemes és fontos. No higyje el a t. czikkiró ur, hogy a gabnakereskedő „szenzál“ nem oly megvetendő egyéniség. Az ép olyan szükséges a maga hatáskörében, mint a perlekedőnek az ügyvéd, nevezetesen lia jó. Egyben azonban osztozom a czikkiró urnák nézetében és magam is demoralizálónak, de közérdek ellenesnek is tartom a szabad ég alatt folyó faluvégi vásárlásokat, melyok csakugyan úgy az eladók, mint a vevők megkárosítására szolgáltatnak alkalmat. Kezet nyújtok a czikkiróuak e kérdésben s magam is azt kívánom, hogy akadályozza meg az e téren fölmerült visszaéléseket kíméletlen szigorral lehetőleg mielőbb maga a hatóság. Egy gabnabizományos. Tűzoltó szereink kérdése. Alig múlik nap, melyről megyénkben vagy városunkban tűzesetet ne kellene constatálnunk. Gyakran nagyobb mérvű pusztulással jár a vész és sokszor olyanokat sújt, a kik vétkes hanyagságból elmulasztották a biztosítást. Vannak községeink, hol a tűzoltó szerek legkezdetlegesebb kiadásait is alig hogy ismerik s magára a vészre soha sincsenek egyformán előkészülve. Nagy mulasztások nagy károsodással járnak. Mennél hanyagabb valamely község, annál nagyobb pusztítást szoktak végbevinni benne az elölnek. A szegény földmivolő gyakran hosszú időre vagy örökre tönkre jut részint a maga hanyagsága részint polgártársai indoloncziája miatt. A készségű kassából sok mindenfélére fut csak jóravaló tüzifocskendő- re nem; sok mindenfélére telik csak más tűzoltó szerekre nem. Kántorné. (Mutatvány Molnár György „Világostól Világosig,, ez. legközelebb megjelenő müvéből,) Kántorné volt-, a magyar színészet e lso és legnagyobb tragikája ! Hát arra a sorsra jutott az egykor fénylő nap, ki művészetével egész hazáját besugárolta s ha körútra indul vala, hírnevével egész Európát is betölti, — hogy vénségére egy kis társulatnál jegyet áruljon a fagyos hidegen, egy nyitott folyosón, hol a házak fölött —mint ő szelíd keserűséggel jegyzó meg „—Pest t áj ék ár ól kavargó“ hózivatar csapkodta teli a szemét, azt s szemet, mely Thisbében — mint ez nagy emlékezettel fennmaradt — úgy tudott nézni, mikor a köpenyt e szókkal Katalin szemébe tartotta; „hát ez nem köpeny?!“ hogy a világhírű Kachel Thisbéje is mögötte maradt. Kántorné, a magyarok első és legnagyobb tragikája 1851 telén, 30 krajezár napdij mellett jegy árusnő ! Kántor Gyuszi már eleget hallott a nagy tragikáról, hogy ily kép, ily helyzet láttára megdöbbenve álljon és lelkének teljes fölháborodásávai először is azt kérdezze a Pésa társulatától, hogy mért van ez igy, hisz Kolozsváron azt beszélték, hogy Kán- torué a legtiszteségesebb körülmények között félrev oüultan él Marosvásárhelyen ? Igenis úgy volt, — mondák a színészek — de pártfogója az öreg gróf Lázár, a szabad- ságharcz alatt kipusztitva, tönkre téve, csupán meiihelyet adhat a nagy művésznőnek, 1 ki most a gróf marosvásárhelyi házában házmesterné s azért egy kis hajléknál egyebet nem kaphat ! Kántor Gyuszi indítványozta a köztársaságban élő testületnél, melynek nagy bevételelei voltak, hogy első osztályú propor- czióba tegyék. Hja, — mondák erre — ezzel már megkínáltuk, de Kántorné asz- szony azt felelte rá, hogy nem tudom már megszolgálni mint színésznő, alamizsnát pedig nem fogadok el ! A jegyeket el tudom adni, amit adtok érte fiaim, megszolgálom és jó lélekkel fölvebetem ! Úgy is volt, nem kívánt, nem fogadott el itt sem többet! Büszke matróna volt, igazi római cziva, büszkébb és hajthatatlanabb mint Veturia, Coriolán anyja! Ez vetette Őt a nyomorba, midőn a nemzeti színház megnyitása előtt Miskolcz és Kassára ment vendégjátékokra és az ország színházát a távolléte alatt föltűnt Laborfalvi Rózával nyitották meg, s őt nem várták be. Hatalmas volt, művészete nagyságával úgy töltötte be a hazát, hogy képtelenségnek tartotta mindenki s Ő is, az ország szinházát nála nélkül nyitni meg. Megnyitották, ám játszanak hát benne ő nála nélkül — moudá s ismétlő vén napjaiban is ! De ő szeretett és megcsalatott, összetört szivét sem akarta a vásárra visz- sza vinni, inkább magába fojtotta és mély megilletodéssel lelke világába temette el, fájón érezve, hogy szépség és ifjúság, lángszellemet és mident hamuval borit a férfi szem előtt, és a csillogó külső, ha üres is, fakadó hajnalával mégrabolja, elhomályosítja a zenit egén ékeskedő napot is ! Nem volt szép, sohasem is lehetett, de a színpadon, kifejező arcza, plasztikus vonásai, domború ajka, beszédes szeme, mely ha ernyőit fölemelte, egy-egy pillantással még vénségébeu és némán is többet mondott, mind az akkori színésznők összevéve mind — egy hosszú tragédia egész elszavalásával és a művészet varázs- fényében ragyogva szebb is lehetett mindannyinál. Magas sem volt igen. de vállas, melles és tömör testű — még nyomorúságában is. Közép termetű alakja a tragikai momentumokban épp úgy kimagasodhatott, mint Egressy kisebb termete a longinusab- bak fölé emelkedett s mindannyinál egy fővel magasabbnak látszott. Ivántornét ebben igen elősegíthette még az is, hogy magas homloka világot jelző fényben ragyogó gömb volt, melyről az idő által eltemetett és költők által eszményített, életre hivott, nagy alkotások tündököltek le, s az emberi szenvedélyek, az örök igazság-szépség kifejezései vésődtek föl rá nyitott könyv és hetükként mindenkitől olvashatókig és ért- hetőleg ! Kántor Gyuszi kezdeményezésére, a társulat jutalomjátékot adott a nagy művésznőnek is. Nehezen lehetett rá venni, hogy elfogadja. Csalc barátja gróf Lázárnak szavára egyezett belé, ki szintoly büszke jellem volt szegénységében is. Roppant unszolásra és hosszas rábeszélésre engedett, hogy ő is föllép valamelyik szerepében, „Preciozát“ adta elő a társulat, melyben Kántorné Viardáfc, egy vén czigány játszta vajdánét.
