Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 63. szám
Innen van azután, hogy a mit ■szorgalmasén gyűjtöttek a becsületes munka vámján, azt elvesztik a hanyagság révén. Sohase alkalmasabb rá az idő, mint most, hogy a kérdésről elmélkedjünk. A községek termésüket hazahozzák, a házak udvarát gynlékony anyagok halmazával tolitik meg. Gyakran a véletlen, sokszor a rosszakarat szikrát vet a megrakott házba s ott hamuvá vész minden, a mi jobb reménnyel kecsegtette a munkás gazdát. Szomorú dolog, hogy értelmesebb gazdáink, még mindig vonakodnak termésüket s jószágukat biztosítani. Innen van, hegy összes vagyonukat a véletlen jó szerencse őrizetére bizzák, de keserű akkor a veszteség meg a csalódás, mikor a biztosi táti an holmi kárpótlás nélkül semmisül meg. A biztosítás nem kötelező s csakis a józan belátás munkája. De van más valami, a mi a tömeges tűzesetek közt igenis kötelező s ez a kellő tűzoltó szerek beszerzése s folytonos éber felügyelet. Tartsa minden község legelső kötelességének, hogy a községházát tisztességes fecskendővel lássa el, gondoskodjék öntöző edényekről, létrákról s mindenekelőtt a vész kitörésére tevékeny odaadó segédkezekről. Megyei hatóságunk viheti keresztül a kérdést legnagyobb eredménynyel, ha a legnagyobb fokú szigorral fog hozzá. Tartsanak minden héten szemlét, váljon rendben van-e a község tűzoltó készlete s a hol hanyagságot tapasztalnak, ott no kíméljék a fenyitó szigort. Rá férne különben városunkra is, ha mentői figyelmesebben fogná föl a helyzetet rendőrségünk. Azelőtt a forróbb nyári hónapokban el volt rendelve, hogy minden háziúr tartozik telített kádakat tartani háza udvarán a veszély csirájának elfojtására. Most nem igen járnak utána rendőreink. A hydrophor ügye már emberem- emlékezet óta vajúdik, a coinplicált létra és mászósereg a tűzoltók szertárában mindenre inkább, mint gyors munkára alkalmasok s a kitűnő fecskendők használata gyakran meghiúsul, mikor a viz hiány bekövetkezik. Nem akarunk több hiányt és hibát is fölemlíteni. Csak arra kérjük községeink elöljáróságát, hogy járjanak el lelkiösmeretesen saját községük ér- dekében a tűzoltó szerek megszerzése Nagy hírű melodrámája volt ez az első magyar színészeknek, sőt még ez időben is, midőn a hazai színészet életének második félszázadába ment át. Kántorné czigány vajdánója oly remek typus volt, mint a mily nagyszerű This- béjének jellemalkotása ! az ellentétes két alkotást egyaránt magasztalták mindenfelé és egyaránt nevezetes maradt! Már külső megjelenése és bámulatosan összeállított jellegzetes öltözete, a kö- penyszerű nagy sálkendő, akár egy indus főnökné palástja, a turLáuszerü fejtakaró gondos ránczokba szedve festői draperiro- zással mintha szobrász, mintha festőművész rendezte volna el a plasztikus idomokon, — oly művészeti remek volt. Aztán a pirosban égő fejtakaró alól a gyöngyökkel összefűzött ezüstszürke haj liosz- szan lobogó czopfja, a naptól barnított égő arcz, fekete dús szemöldjei, tökéletes ösz- hangzással, kor és jellegzetes hűséggel egy napkeleti királynét ábrázoltak a színpadon. Hangja tisztán csengő volt vénségé- ben is, szerfölött változatos moduláczióval, akár egy teljesen művészileg szerkesztett orgouamtí, melynek külön sípjait értelme és érzésével, csodálatos bravourral tudta vezetni még akkor is. Mikor Precioza, az erdő szélre kitett főúri most czigánylány visszaadása fölött alkudozott a nemesi palotában, ő volt a fe- jedelemuő s nem a büszke spanyol főnrak, kik maguk elé idézték a vén czigány vajdánét. A méltóság parancsoló kifejezésével állt ott az ősi csarnok oszlopai között és körülhordozváu királynői tekintetét, úgy illett az aranyos falak közé, mint mikor az erdőben Precioza leányával ékes sátorbau körül; meg-yei hatóságunkat pedig arra, hogy alkalmazza a legerélyesebb véd- intézkedéseket s végül városunkat, hogy folytonos őrszemmel kisérje a polgárság vagyonát és életét. Nincs magasztosabb dolog, mint önzetlen buzgósággal rohanni felebarátunk károsodásának meggátlására vagy enyhítésére ; de ez időszerint nem is lehet kérdés, mely oly pontos intézkedést és felügyeletet igényelne, mint a tűzoltó szerek kérdése megyénkben községenkint, városunkban pedig régi jó óhajtásunk szerint. Felmondási ügy. Nagy zajt ütött annak idején az ösz- szes napilapokban a herczegprimás dunai hídjának nagy mérvű sérülése az osztrák duna gőzhajózási társaság egy teherhajója által. Az eset anual izgalmasabb volt akkor. mert a főispán fogadtatásának prog- rammja hirtelenül nagy változást szenvedett. Maga az ügy olyan természetű, hogy hirlapbeli megvitatást nem tűr meg. A herczegprimás tetemes károsodását vagy a társaság nevezett hajója vezetőinek ártatlanságát vagy hibáját szakértő vizsgálatnak kell konstatálnia. Annyi bizonyos, hogy a herczegprimás hídja, akár szerencsétlen véletlenből, akár szándékos malitiából jelentékeny sérülést szenvedett s bizony több napra képtelenné vált a közlekedésre. Ez a tény állás. Az osztrák duuagőzliajózási állomás esztergomi főnökségéhez érkezett felmondás, ha nem is volt közvetlenül indokolva, eléggé indokolva van a jelzett tényálla- dékkal. A herczegprimás fölmoudott, mielőtt egyezkedés vagy pör kifejlet keletkezhetett volna. Senki só avatkozhatik a herczegprimás akaratának bonczolgatásába. Legjobban tudja ő, hegy mit miért cselekszik. Csak az iránt aggódunk, hogy a felmondás olyan közegek befolyása gyanánt elemezhető, melyek föl se értik, mennyi előnyt veszt ez által közlekedésünk s a közönség. A fővárosi hajóállomásnál díszesebb esztergomi hajóállomás felmondása következtében közönségünk olyan előnyöket vészit, melyekhez már évtizedek óta hozzá szokott s melyek megváltoztatása csak a közlekedés zavarására fog alkalmat adui. A díszes állomási házat herczegprimá- sunk áldott emlékezetű előde emelte, tisztán oly czélból, hogy Esztergom városa forgalmának és közönségének állandó csarnokot emeljen. Vájjon nem érdemli-e meg a derék társulat, mely a magyarországi duuavidéki városokat oly készséges pontossággal s annyi szolgálatkész loyalifással szolgálja, hogy a mostani herczegprimás elődje jóakaratát is állandóan bírja? A fölmerült ügy olyan természetű, hogy azért ha úgy tünteti ki a vizsgálat bűnhődjenek ugyan egyesek, de az egész Közönség még se, mert nem a közönség okozta a herczegprimás hídja kárát s mert a közönség iránt való tekintetből emelkedett az az állom is, melyet most herczeg- primásuuk felmond. Közlekedésünk és közönségünk érdekében tiszta szívből óhajtjuk, hogy a felmondási ügy békés utón, igazságosan s főleg mindenesetre a herczegprimás nagylelkűsége szerint találjon megoldást. A primási palotáról. (Néhány őszinte megjegyzés.) Tekintetes Szerkesztő ur! A napokban megtekintettem a foganatban levő primási palota építését, és lehetetlen leírnom azt a benyomást melyet a serényen folyó munkálat reám gyakorolt. Régóta szerveztetek egy újonnan építendő primási palota, mely külsején is képviselje a magába fogadott méltóságot. De nem ismerem az indokokat, hogy miért tértek el a régebben kijelentett helytől — meglehet ha ismerném, meghajolnék a komoly érvek előtt, do hogy a jelenlegi hely nem felel meg a ezéluak, azt hiszem, hogy nem is lehet vita tárgya. De föltéve, hogy az uj primási palota számára a kijelölt helyen kívül a székvárosban nincs hely, lássuk még akkor is, hogy mint lehetett volna az adott helyen ő Eminencziája, a herczegprimás méltóságának megfelelő impozáns székházat tervezni és építeni. Először is a Duna parton egy uj part- védfalat építeni, oly arányban, hogy az sétahely gyanánt is szolgáljon, és a palotába a kocsi-közlekedés is erre történjék; a palota főhomlokzata is a Dunára nézzen, az utcza felőli homlokzat pedig lehetett volna másodrendű. De még ez esetben is az utcza felől a homlokzat lábazat kövét magasabbra kellett volna emelni, hogy az átellenében levő járda ne tűnjék szembe hegy gyanánt. Már most azt írom le, hogy mit lehet a foganatositottakból következtetni a majdan megkószülő palota külsejére nézve. Látszik, hogy az épület épitóse a helyhez kötött eszme megszülemlése után azonnal, minden kimerítőbb terv nélkül vétetett irányadóul ; meghagyatott a régi alacsony kapu, a földszinti ablak, sőt hogy még jobban kitűnjék a földszint alacsonysága, ezt erős tagozattal látták el. Nevezetesen egy erős tagozatú lábazat kővel, felette mély bevagású néhány sorból álló koczkázott fallal és földszint az emelettől elválasztó, szintén erős tagozatú ővpárkánynyal, (Cordongsims) a kicsiny ablakocskák szinte mély bevágású koczkák- kal egyenes vonalú boltozattal boltozvák, a kapu ellenbeu Segment boltozattal vau boltozva. A kis földszinti ablakok úgy viszouy- lauak az emeleti óriási ablakokhoz, mint piucze lyukak. __________________________ Ho gy az alacsony, de elég széles kapu ne lássék oly nyomottnak, kívül keskenyebbre falazták; igaz, ez által némileg nyúlánkabb nyílást nyertek, de az egész oly kicsiny, oly gyerekesnek tűnik föl, hogy ma még egy uj b érházra sem aplikálnak olyant, nem pe dig Magyarország első mágnásának a palotájára. Hisz ezen a kapun, ha fogattal akar valaki behajtani, úgy a bakon ülő kocsis, inas élete forog koczkán, ha le nem bukik- — Azért állítom, hogy valamely komoly terv nélkül vették az épitést foganatosításba, mert ő Eraenentiájának műépítésze ily tervet nem készíthetett, és ép úgy képtelenségnek tartanám azon feltevést, hogy néhány ezer frfc. mit az által megtakarítottak, hogy a régi földszinti szobák és ablakok boltozatait meghagyták, estek volna a már meglevő szarvas hibába ; mert alig tett volna tönbet ki 4—5 ezer írtnál, ha a régi földszinti szobák és ablakok boltozatai kibontatnak és az uj külsőnek megfelelő magasságra beboltoztatnalc. Elítélésre méltó takarékosság az is, hogy azért, hogy a régi külső homlokzatfalat felhasználhassák, végig bele kötnek az egész íal magasságában kívülről egy láb vastag falat ott, hol 4—5 száz ozer frt. előáuyzatról vau a szó. Még azt is eszme szegénységnek tartom, bogy a simmetria kedvéért egy vak kaput készítenek ! Ezek mind kimondhatatlan kellemetlen benyomást gyakorolnak a nézőre és lehetetlen‘azon megjegyzést visszatartanom: hogy mint nagy és terjedelme- sebbépület fel fog ugyan tűnni, de architek tó ni kus szempontból csak arány t a lanság áir ól lesz hires és nevezetes az uj primási palota. —cs. —ez. Városi közgyűlés. I. Csütörtökön meglehetős részvétel mellett több igen nevezetes kérdés merült föl. Ezek közül való a reálisko’a kérdése, mely minden esztendőben fölmerül mint a lét vagy nem lét kérdése. A tanügyi bizottság jelentését ez ügyben elfogadták s ugy a megyéhez, mint a kormányhoz fölterjesztés végett elhatározták. A kérdés pénzügyi megvizsgálásával Dr. Feichtinger Sándor, Rédiy János, Ma- rosy József, Takács Géza, Scheiber, Schwarz Dóczy A., Dr. Helcz Antal, Frey Fereucz és Oberma.yer urak bízattak meg. A közgyűlés kimondta azon elvet, hogy a reáliskolára nézve a statusquo egy évre főn marad, s jövőbeli föutartásához a város csak az esetben járul, ha a szomszédvárosok kö- ■ telezettsége biztosítva vau. Az ép.toidő laktanya ügyében Prokopp i városi mérnököt felszólították, hogy az ide < vonatkozó költségvetést és tervrajzokat két , hét alatt nyújtsa be. A volt gunuásium a járásbíróság ré- ■ szére bérbeadatui elhatároztatott. ülve, mint vájdáué kegyelmet és parancsot osztott, mert a vajda kormáuypálezáját ő hordozta uópe fölött ! Majd ismét mint kígyó az áluokság guuy, és alázatosság edényébe összehúzódva öntötte ki mérgét, fullánkját a vele alkudozó spanyol főurakra, kik tőle Pre- cziozát visszakövetelték. Mikor pedig utolsó föltételét hangoztatva, e szókkal távozott: „ezer skudi nagyságos uram“ és ezt mindég más érzelmek festésével háromszor ismételvén, baltenyerébe verdesett, aztán midőn a szenvedélynek is indulatoknak kár- örveudő, majd alázatos halk guuykaczajjal való kisérése mellett, végre pedig a követelés nagy hatalmával imponáló kifejezések közt a sziut elhagyta — nem volt oly hallgató s néző, kinek e scéna, e négy tolmácsoló szó annyit és mindent mondó megér- zékitése, benyomása, mélyen és örökre emlékébe ne vésődött velna! Hát a végső scéna, a Preciózától való elválás ? ! Ez valódi remeklése volt az érzékitő művészetnek, mely vizcsöpögtetések nélkül is köuyekre facsarta a közönség szemét s minden handabanda, minden erőlködés és üres kiabálás nélkül is a fájdalomnak lágy susogása és elhalásával az ajkon, szivszorongásba hozta a nézők kebleit. Éledés végére mintha megifjodott volna ! Ugy is volt. Nagy szelleme, hatalmas erkölcsi ereje ledobta a porhüvelyről az évek súlyát, könnyebbé Ion és még egyszer, utoljára szárnyakra kelt! Ejh! ha a nemzeti színház intendán- sága nem volt volna a sinekurák bársonyos széke, ha a nemzeti színház nőm lett volna a féltékenység, irigység, szerencsétlenség, intrikák örökké forrva sustorgó boszorkányüstje, — akkor Kántoráét a marosvásárhelyi szereplés után Pestre vitték volna, hogy Preciózában búcsúzzék el a sziupadtól s a nemzeti utáu a többi magyar színpadokon is játsza el remek czigány vajdánóját és ő még ekkor, a nagyhírű Kántoráénak bizony nem lomjait ismerteti meg vala az élő nemzedékkel, — mely sokat veszített, hogy legalább Viardájábau nem látta! Hatalmas szárnyalásával még egyszer bevilágitototta volna a magyar színpadok homályát és hús elhagyatottságáuak nyomorát is elűzhette volna kis kamrájának küszöbéről és koldus asztaláról! E jutalomjáték a lelkes közönség ajándékaival darab időre enyhítettek a nagy művésznő keserű sorsát s a nyert koszorúk, az oly nagy jelentőségű utolsó színpadi di csősóg, ágya fölött, mint tündöklő trofeum eleuyésztette a kis kamra koldusi ridegségét s eloszlatta az örökös esthomály báua- tos ködét. Kántor Gyuszit homlokon csókolta és ez a drága talizmán tartotta föl hányatott életében a fátum által örökös küzdelemre utalt embert, do talán ugyanez tanította is meg arra, hogy a körülményekkel, ha már nem bírta azokat megteremteni, hát no tudjon velők megalkudni sem. Most is alig lihegvén ki örömét, hogy Kolozsvárról megszabadulva az arany zsi- iióros hivatalnoki rekvizitum sipka segítségével a marosvásárhelyi színpadra jutott, fátuma nyomában volt s már első fölléptének (Don Caesar de Bazan) főpróbáján nyakon csípte egy reudőrbiztos képében, ki a színpadról mint szökevényt a rendőr- főnökségre vitt«. Zivataros sáros idő volt s a színteremmel átellenbou eső rendőri hivatalba a piaczou kelle átlubiczkolni; Kán- ■ tor Gyuszi egyetlen színpadi kivágott czi- • pője már nagyon megvolt viselve, a kolozs- ■ vári busz forintos gázsiból pedig nem lehetett újabbal felcserélni a marosvásárhelyi i piacz tojáskövezetén megtagadta a további i szolgálatot, és a hajdan tükörféuyes lak- • ! czipő, orránál fogva végig hasadt a magas*, sarokig s mint valami csukaszáj táutougotti a sárral kevert havas lében, talpa a fejó-f tői elválva, csakúgy szotyogott és hányta , előre a hó levét. Desperátusan sóhajtott föl, hogy mi- - féle szégyenteljes bemutatás lesz ez most ; a roudőrséguél, hol az asztalon, rniut az ; utczasarkokon is ékes sziulapok jelentettek i az ő, a kolozsvári szerelmes színésznek első föléptét Marosvásárhelyen. Hát a kolozsvári igazgatók szívtelen- - sége reklamálta a policzia utján a meg- - szökni kényszerült szerelmes aktort, vagy \ az 50 p. forint viukulum lefizetését. Ez s nem lévén, bedugták egy büzhödt dutyiba jc a csirkefogók, munkakerülő és kóborlók,I,: meg a tépett ruhájú megérák közé, hogy y aztán másnap kora reggel ebben a Don n Csesari társaságában és csúf proczeszióval 1, kisértessék vissza Kolozsvárra. A próba megállott, de hiábau vártak ;l Don Caesarra, mert föl sem léphetett az el- - ső felvonásban, már is elfogták. A Bach- - huszárok frisebbek voltak, mint a madridi il alguazilok ! Pósa, az igazgató, kevés idő váltatva utána ment a rendőrségre s megtudváu-u az egész dolgot, az ötven forint viukulu- - mot lefizette s nagy nehezen kieszközölte, , hogy a passus nélkül eljött fiút no bűn- - tessék pár napi fogsággal, hanem bocsássák i! wiónnal szabadon. Molnár György.
