Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 6. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ára : Megjelenik : egész évre..........................................G IVt. — fél évre...............................................3 „ — évnegyedre..........................................1 * 50 Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendök. ii o t e ii k i ii t k ütsz e r vasárnap és csütörtökön. Nyílttól' petit soronként. 550 kr. ' Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkes/ tőséghez, ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM ALÁ, intézendök. Kéziratokat nem adunk vissza. A polgármesteri jelentés. Az idei első városi közgyűlésen a polgármester, Palkovics Károly, jelentést?téit a múlt év eseményeiről. Jelentésének^tátistikai részét múlt számunkban Amit szerencsénk közleni. Jelen alkalommal a jelentés egy-egl bírálati részletével foglalkozunk s főleg azon részeket emlitjük föl, melyek ferde viszonyainkra élénk világot vetnek. A jelentést következő átalános jellemzés vezeti be : „Midőn a lefolyt 1880-ik év folyását fölkaroló jelentésemet beterjesztem, lehetetlen kifejezést nem adnom azon lehaugoltságnak, mely országszerte és igy városunkban is uralkodik és ha ennek okát az általam nyomott viszonyokban, rossz termésben, a reánk nehezedő adőterhekben vélem részben föltalálni, sajnálattal kell kimondanom, hogy nincsen hatalmunkban ez állapoton segíteni s a gondviselésbe valamint jobb idők bekövetkezendő derűjébe kell helyeznünk ingatag reményünket.“ Erre rá tér város atyáink közönyére. „A közöny, mely e helyzet folytán elfogja a kedélyeket igen szomoritó és kihat a városi ügyekre is, melyek iránt az érdekeltség nagy mérvben való csökkenését tapasztalom. A képviselők nagyrésze s épen az, mely tanultsági s műveltségénél fogva első sorban hivatva volna a város ügyeit intézni vagy ritkán vagy sohase jelen meg gyűléseinken, itt azt 11 kérdést merem koczkáztatni vájjon mi lesz, ha azon néhány lelkes polgár, ki jelenleg viszi a rengeteg sok bizottságban való munka terhét vagy kidől vagy megelégli a dicsőséget? nem lehet más, mint hogy a jo.ESZTERGOM. ÉS VIDÉKE" TÁRCSÁJA. Vigasztalődás. A ------Ma gam vagyok, miként a korcs levél, Ha többit már lehordta őszi szék Borulni látszik már az ég fölöttem, Hisz elhagyott büszkén testvér, barát, Remélve, hogy sorsomtól megtörötten, E meggyalázás majd pokolba ránt! Bár sújtson az életnek ostora: De szolgajellem nem leszek soha ! Virult bej egykor éltem fája is, S tavasz derült rám, enyhe, nem hamis ! Mégis lehullott biztató virágja, G-yümölcstelen maradt a lomb, az ág; S a bánatos saél most ha összejárja, Néhány levél kcsergi panaszát. Bánat szele ragadd azt is tova... De szolgajellem nem leszek soha! Mikor bajmilsugáros volt az ég, Hajnal, sugár, most mind elköltözők. Most feltolúlnak árnyak, éji rémek, S bolyongok én árván, hajléktalan, A csendes lak, nyugalmat hol remélek, gos közkívánatnak amúgy is meg nem felelő városi administrate még inkább fog szenvedni. A képviselő urak fönjelzett részéhez intézem tehát azon kérésemet, hogy a közbizo- dalom által reájuk rótt tisztséggel járó kötelességet ne méltóztassanak egészen szem elől téveszteni.“ A buzdításnak mindenesetre jogosultsága van, vajha foganatja is lenne. Igen örvendetes egyrészről a jelentés az a része, mely a rendőrségi számarányokat követi. „Az 1879-ik évhez képest átalában — úgymond — a város belterületén a vagyon- és személy biztonság javult; a határban azonban még mindig aggodalmas, a főok pedig abban rejlik, hogy a határ őrzésével megbízott közegek oly egyének, kik különböző okoknál fogva a kihágók ellenében erélyesen föllépni részint félnek, részint nem tudnak. Remélni lehet azonban, hogy ezentúl az 1879. évi 40. tcz. szigorú alkalmazása által a vagyon biztonság, ha nem is egyszerre, de évről évre javulni fog.“ Pénztár kezelésünk hiányaira következőkben utal: „Midőn ezen kimutatást a fönebbi föntartással előterjesztem, a pénztáritok ur jogos és általam is helyesnek tartott felszólalása folytán bátorkodom a tisztelt közönség figyelmét arra fölhívni, hogy minden pénzintézetnél létezik egy felügyelő bizottság, melynek föladata szemmel tartván a követelések pontos befolyását, illetőleg behajtását a hátralékok okát vizsgálni s gondoskodni a szükséges összegek előteremtéséről, előforduló esetekben pedig a közönségnek jelentést tenni. Ez nálunk nem létezik, a pénztár magára Íme gyafcva ki van téve zaklatásoknak, melyek oka nem tőle erednek. Különös figyelmet érdemelnek a kamatkövetelések, melyek megdöbbentő mérvben növekednek s mikért a felelőséget sem a pénztárnok sem a polgármester nem hajlandó elvállalni. Szükséges tehát és elvi- tázhatatlan e részben hatályos rendszabásokat hozni.“ Az érintett hiányokat s;.az ezekből folyó bajokat mi is élénken érezzük s épen azért csatlakozunk a polgármester óhajtásához. El- odázhatlanul intézkedni szükséges a fontos kérdésben. ' * A napi renden lévő ügyek közül az elnöki jelentés még irtainkról is megemlékezik. Elismeri utaink gyarlóságot, de előnyös módokat is ajánl a miseriák megszüntetésére. „Ez alkalommal szükségesnek tartom megjegyezni, — végzi a polgármesteri jelöntés — hogy országútiunk meglehetős rossz karban vannak s ha ennek némi mentségéül a közmunka erőnkhöz aránylag országútiunk nagy terjedelme, a múlt évi köztudomású rossz időjárás szolgálnak is, igen szükségesnek tartanám a közmunka intézésében szigorú rendszert behozni. Továbbá nem osztom ugyan azt a véleményt, hogy a városi kövezetvám összes jövedelme csupán s egyedül a kövezetre forditas- sék, annyi mégis tagadhatatlan, hogy a vámfizetők jogosítva vannak a fő vagyis országutat képviselő buda-utezai vonalon járható kövezetét követelni, minélfogva ennek tatarozását, a kátyúk kiigazilását elhatározni indítványozom, mivel egy kis jóakarattal és erélylyel a sok e részben előforduló panasznak elejét venni lehetne, igen csekély költség mellett.“ Künn, messze innen, temetőbe van. Dördülj meg ég, légy ámbár mostoha: De szolgajollein nem leszek soha! Majd megtalálom egykor a helyet, A hol szenvedni többet nem lehet. Utániban im ott áll az Isten háza, Ha vétkeztem, majd annak számolok ; Ha. úgy akarva engem mega,láza., Áldó kegyelme megvigasztal ott! Csak egy kissé! Isten, segíts oda, Es szolgajellem nem leszek soha! Szölgyémy Ferenc/. Erdélyből. I m. M áros v á s á rí) 0 1 y t. (7. Folytatás.) Fél tizenegy óra volt, midőn másnap reggel 1 kidugtam katzeujammeros arezomat a jó meleg j párna alól. Még hátra volt a programul szerint egy 1 kis kaszinólátogatás, a Teleki könyvtár megtekintése, tisztelgés a polgármester, meg a kapitány uraknál, I tehát sietnem kellett, hogy még Hollók kvártélyán éljem a tizenegy órát. Hamarjába magainra rángattam a fekete ruhát, fejemoe nyomtam a cíaqueot, s a pengő sar- kautyús csizmához szokott lábamra czúgos czipőt ' húzva, rohantam a rendez vonz helyért, hol Lvka, | Holló s Ballagi barátaim rendes hivatalos fnnetionk I teljesítésében fáradtak, t. i, ettek meg ittak ! Szívélyes házigazdájuk kezembe nyomta a fe- I hér kalácsot, elém tette a sonkás tálat, meg egy ; pohár sziverősitőt, s biztos tudomásával annak, hogy I én még semmit sem ettem, váltig kinálgatott. ■ Nem voltam a harmadik harapásnál, midőn ; megnyílt az ajtó s beléptek Hajmos, Kégl, Gidó- : falvi, Fóris, Nyári. Pálinkás jó reggelt kívántak, ! amint illik, s csakhamar elettek előlem minden sonkát, a gugyiból meg éppen alig hagytak kóstolni valót. No, de hát ez katonadolog, mondám magamban, amint vigasztalásképpen a számat törüigettem, — hanem itt hibázik még valaki!... — Hol vau Jókai? — Az ára, hol van Móricz, kiáltják többen? — Ne féltsétek! Felel Nyári, jó helyen van a. — Hol? — Otthon, Gicziékuél. — Hát mit csinál ? — Semmi egyebet jelenleg, mint hogy hévül Jjláukáért! — Giczi Jolánkáért? — Azért a kis barnáért? — Azért bizony; rémitő szerelmes a gyerek, olyanokat sóhajtozik, hogy bérbe adhatná a tüdejét valami szélmalom tulajdonosnak. — No akkor hasztalan várjuk — mondja Gidófalvi Pista — gyerünk vizitelni, mert estéiig sem leszünk vele készen. Midőn kiérünk az utczára, lélekszakadva jő felénk Móricz barátunk, s nagyokat kacsintva a jobbik szemével, szépen el akar mellettünk suhauui. Nem oda Buda ! Egyikünk megállítja : — Hova oly sebbel, lobbal Móricz ?
