Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 6. szám
Ez ok volnának a polgármesteri jelentés j legtöbb pontjai. Valóban figyelemre méltó an- | nak minden része s az általános elvek meg- 1 érdemlik, bogy mennél több pártolót talál- 1 janak. Polgármesterünk pártján van mindenki, a ki városunk szebb jövőjéért lelkesülve aján- ; lotta fel tehetségét a közéletnek s így alaposan reméljük, hogy mindazok a hiányok és hibák, melyeket a jelentés kiemelt meg fognak szűnni s helyükbe az átalános jólétet előmozdító módok fognak lépni. Ilyen értelemben üdvözöljük mi városunk fejének magvas és tartalmas jelentését a múlt év eseményeiről. Pór Antal és Hazay Ernő — levelei az uj fogyasztási adó ügyében — — Kereskedelmi Társulatunkhoz. — Jeleztük annak idején, hogy Kereskedelmi Társulatunk felkérést intézett országgyűlési képviselőjükhöz az uj adó-nem rendkívüli kártékonyságának f elhárítására. Pór Antal és Hazay Ernő urak mégis vála- i szóltak s körülvonalazták álláspontjukat. Van szerencsénk leveiket egész terjedelmükben J bemutatni. I. Pór Antal levele. A tekintetes Kereskedelmi Társulatnak Esztergomban. Nem vagyok ugyan önökkel, tisztelt uraim, a fogyasztási adókra nézve egy véleményen, mert azt tartom, hogy a lözvetlen adók a legigazságosabb és legkönnyebben ei viselhetők : mindazonáltal, hogy bemutassam odaadó ragaszkodásomat szülőföldem | polgáraihoz, mindent meg akarok kisérteni, hogy a j kérdéses törvényjavaslat a Ház asztaláról lévé- • tessék. Fogadják, kérem, mint kereskedelmi társulat J kiváló tiszteletemet, mint földieim őszinte baráti j üdvözletemet, melylyel vagyok mindvégig önök igaz liive, szolgája PÓR ANTAL képviselő. Pozsony, 1881. januárius 9. II. Hazay Ernő levele. Tekintetes Mihalik Bálint urnák az esztergomi Kereskedelmi Társulat aleluöke! Esztergom. Nagy érdekeltséggel olvastam hozzám intézett nagybecsű felszólítását, csakhogy az rosszul van — Barátom, dolgom van ! — De hol? — A Kamásli utczában ! — De minek? — Furcsa kérdés?... — Igenis, mi dolgod van neked a Kamásli utczában? — Ott lakik a Dalkenbeisz Ármin. — Hát mi közöd neked a Dalkenbeisz Árminhoz ! — No, hát, ha éppen olyan nagyon kiváncsiak vagytok, hát el mondok mindent! — Halljuk! Hát Jolán kiasszony bízott meg... — Abá!... — No igen, megbízott, hogy ilyen kék selyem ezérnát hozzak neki, s mivel ilyent csak Dalken- beisznál lehet kapni.... Hát most kimégy a városból ügye? Kérdi Gidéfalvi mnlicziózus arczczal. Ő ismerte közülünk Marosvásárhelyt legjobban, s az utcza melyen álltunk nem volt messze a városvégétől.- Hanem te Móricz — mondja Holló — jobb lesz, ha őszintén megvallasz mindent: ugye, hogy a fotographushoz mégy ? A szegény delinqueus fülig pirul. — Nos nincs igazam? Ismétli Holló. — No igen, hát oda megyek, ha éppen olvan nagyon akarjátok tudni. Hát mi rossz van abban, bogy én a fotográfushoz megyek? — Semmi éppen semmi, feleljük többen, hanem én mégis szerencsésen kitaláltam az egész dolognak a nyitját, s Móriczunk szőke szakállát gyöngéden megsimogatva, a fülébe súgtam. Ugy-e Móriczkám, elfogyott a kicsikének minden fotográfiája? No valid inog őszintéu fiacskám, te kérted tőle, ő meg — bármennyire fájt is a szi- vecskéjéuek — kénytelen volt megtagadni tőled. Ugy-e, hogy úgy van; de ne hazudjál? Móricz egy' hatalmasat sandított a bal szemével, ami körülbelül azt jelentette, hogy: Mégis czimezve, nem nekem kellett volna azt küldeni, liánéin Pór Antal tisztelt képviselő társamnak. Én agy is ismerem a fogyasztási adó törvényjavaslatnak káros voltát, tudom hogy annak következménye a városi lakoságot nagy mérvben sújtani és a kereskedést a városokból a falukra áthelyezui fogja, ahol az osztrák kereskedésnek szolgálni fog. Tudom bogy a szaporodó városi zárvonalak minden élelmi czikket ott megdrágítani, és a szegényebb mester embert a városokból kiszorítani fogják. A törvény- javaslat kártékony természete nem annyira a közvetlen tervezett terhekben, mint az igazságtalan felosztásban fekszik, mert a falusi ember alig fogja érezni azt a mi a városokat agyouuyomja. Az ellenzék minden árnyalatai szent kötelességének tartják a tervezett törvényjavaslat ellen küzdeni, de a kormánypárt erős — a választók indolencziája által. Különben a városi képviselőknek nagy része velünk fog szavazni, — kívánom hogy Esztergom város érdekeinek tisztelt képviselője is köztünk legyen. Őszinte nagyrabecsülésem kifejezésével alázatos szolgája HAZAY ERNŐ. Bátorkeszi, 1881 január hó 8-án. A népszámlálás ügyéhez. Egy kis hírünkre vonatkozólag a következő sorokat vettük, melyeknek készségesen nyújtunk tért lapunkban: Tekintetes szerkesztő ur! Becses lapja f. évi január hó 16-áról keltezett számának a „Hírek“ czimü rovatában az országosan elrendelt népszámlálásra vonatkozólag azt voltam kénytelen olvasni miszerint „a népszámlálás k. városban igen lanyhán halad; eddig az eredményről hivatalosan mit sem lehet tudni.“ Ezen vád nem csak alaptalan, de korai is, mert: Miután a népszámlálás végrehajtásához felső helyről kiadott általános utasítás, illetőleg az országos m. kir. statisztikai hivatalnak múlt évi 6139. számú megkeresése alapján Esztergom megye köz- igazgatási bizottságának 700|880. sz. alatti végzése szerint a számláló ügynökök az áltatok eszközölt számlálási anyagot, az illető felülvizsgáló bizottsági tagnak 1881. évi januárhó 11-ig, a felülvizsgáló bizottsági tagok pedig az által ok felülvizsgált számlálási anyagot az illető járási szolgabiró illetőleg városi polgármesterhez 1881-ik január 20-ig köteleztelek átszolgáltatni, illetve beterjeszteni: s Miután tudomásom szerint az esztergomi kir. városi népszámlálást eszközlő ügynökök közül a számlálási anyagot többen már 1881. évi január hó 7-én és 8-áu, de 11-éig az ügynökök mindegyike az illető felülvizsgáló bizottsági tagnak átszolgáltatta ; a fid ül vizsgáló bizottsági tagok pedig szintén nem fognak késni 1881 január hó 20-áig, az általuk felülvizsgált számlálási anyagot a városi polgármesterhez beterjeszteni : Ennélfogva kir. városunkban a népszámlálás eredményről hivatalosan tudni valamit csakis 1881 január hó 20-ik után lehet joggal követelni és lanyliaságról az illető működő egyénekét csak is ezen idő után lehet vádolni, ha arra elegendő és alapos ok forogna fenn. Ha a nagy fáradsággal, nem kevés idő veszteséggel és minden dij nélkül a legnagyobb készséggel teljesített népszámlálásért az illető ügynökök és felülvizsgáló bizottsági tagok elismerést nem is \<unak, de alaptalan es korai vádat nein érdemelnek ezen épen nem kellemes munkálatukért. Fogadja egyéb iránt tekintetes szerkesztő ur kiváló tiszteletem őszinte kifejezését melylyel vagyok Esztergomban 1881. január hó 16-áu. alázatos szolgája a népszámlálást kir. városunkban teljesített egyik ügynök. A küzlött levél tisztelt írójával az alap kérdésekben egészen egyet értünk. Csekély hírünkkel azonban nem akartuk elérni azt a vádat, mintha a népszáralálók és vizsgálók valóban önzetlen fáradozásait kétségbe vonnánk. Vegyük a dolgot úgy a hogy van. Megbízott ügynökeink átalábau elismerésre méltó odaadással teljesítették a műveletet; de egyesek nem a maguk erejével birkóztak meg a kérdés súlyával s igy több osztályban nemcsak lanyhán, de hiányosan is folyt az összeírás. Egyesekért azonban nem szabad az összességet vád alá veuui s mi, ha a népösszeirás módjai hazafias intentióval lettek volua elrendelve, túlzásta- lanul állíthattuk volua, hogy ügynökeink és feltil- vizsgálóink „hazafias“ kötelességet teljesítve nem köznapi érdemeket szereztek. Minthogy azonban egyik nem rég múlt számunkban kifejtettük az országos műveletnek nemzetiségi szempontokból igen is káros irányzatát, mely országszerte hol felháborodásban, hol fájla- lásbau nyilvánult, sajnáljuk, hogy a népszámlálók fáradozása sok tekintetben nem a legkedvezőbb adatok összegyűjtésére volt kárhoztatva. A közlött levél tisztelt írója külöuben biztos lehet a felől, hogy városunk az önzetlen és odaadó munkásságot mindig hálás elismeréssel szokta méltatni s mi magunk is mindig tisztelettel hajiunk meg olyan érdemek előtt, melyeket a közügynek használni óhajtó érdektelen buzgóság létesített. Tűzoltó intézményünk restaurálása. Nevezhettük volna czikkünket akár úgy i is, hogy in á s o d i k megmentett ! egyesületül] k. Ez az elnevezés is csak I az örvendés viszh.angja.it keltette volna föl, mert hiszen nincsen egyesület, melynek ne csak ördöge van ezeknek a fiúknak ; már hogy kitalálták !.... S rohant, fotográfiára vadászni.... * * * Mi meg felhúzgálva tisztára radirguminizott kesztyűinket, bejártuk a marosvásárhelyi satrapákat mandarinokat, Poncziusokat, Pilátusokat, s mindenütt szépen megköszöntük a szives vendégszeretetet, melyhez foghatót — legalább mi még — nem igen tapasztaltunk. Midőn kifáradva, végre hazamehettem, s ismét közönséges bőrömbe bújva ehettem végig azt a pompás ebédet, úgy éreztem magamat., mint egy felszabadult rabszolga — vagy talán a hasonlat igy találóbb lesz — mint egy király, aki letette koronáját s felsóhajthat. — Végre tehát csak magam ura vagyok! S bizony szép is az az arany szabadság ! Midőn az embernek nem kell megvigyáznia, hogy melyik lábával lépjen ki, hogy milyen közel legyen a feje a földhöz, midőn meghajtja magát, ,hogy milyen keserűséget adjon be a felebarátjának jó adag mézes beszéd közé csavargatva. Mindettől megszabadultam e délelőttel, s kivételképpen jó szivarom kék füstjét felfujdogálva a magas meuyor- szágra, szerető laktársammal az elmúlt ebéd kellern eit dicsértük, midőn szelíd kopogás zavarja meg ábrándjainkat, s egy emberségtudó pesztonka a következő ezédulát nyomja a kezembe : Kedves uramöcsém! Szívesen látom ma estére egy szerény búcsú- vacsorára. Giczi Mártó n. Nagyon természetesen, megüzentem, hogy elmegyek, s iparkodtam a délután nagy részét pakkolással agyon ütni, ami inzony csak gyilkossági kísérlet maradt, mert már öt órára mindennel készen valék. Nem tehettem tehát jobbat, mint hogy elmentem Jókayék szállására- Kolozsvárra a vonat esti kilencz órakor indul, tehát — gondoltam magamban — jobb ha közel vagyok a bucsúvacsora színhelyére, bőimét már sehova sem kell mennem. Csak Nyárit találtam otthon. — Hát Móricz hol van? — Furcsa; hát fen az emeletben, búcsúzik. — Hogy hogy, hát ő nem lesz itthon a búcsúvacsorán ? — Dehogy nem, hanem hát te, meg én csak könnyen elbúcsúzunk, de ő! Az ő szivének hatalmas mágnese van ; a kis Jolánka, s már ebéd óta búcsúznak egymástól ott fenn. — Szegény Móricz! S nem is jött le a deliquens egész délután. Midőn aztán a vacsorához fel nentünk, igen jó dolga lett neki; Nyári meg én beálltunk önkénytes — elefántoknak. Én a körömszakadásig traktáltam Márton bácsit a politikával, Nyári meg a hölgyeket mulattatta, s annyira sikerült az általános figyelmet lekötnünk, hogy azzal a csendesen beszélgető két fiatallal, amott az asztal végén senki sein törődött, Nem is ettek ők semmit, csak egymást nézték, s mikor Nyári Laczi egy toasztbau éltette a kedve házigazdát, vizet ivott miudakettő. "A vacsorának fél kilenczre volt vége. Móricz eskildözött nekem, hogy ez utolsó vacsorája volt, s én jónak láttam hozzátenni: Ma ros vásárhelyt! Aztán szépei elbúcsúztunk. Mikor Joláukával kezetfogtam, egy forró köuycseppet éreztem a kesémen. A Jolánka szeméből hullott oda. Elkértem Móricz zsebkendőjét s letöröltem vele azt a köuycseppet. Azóta az a zsebkendő sokszor össze lett csókolva, s azóta Jolánka már Isten tudja hányszor lett elfeledve. De a kis Eidélyt nem feledte el egyikünk sem, mert az ott átélt idő feledhetleu! [Vége.] Szabó Mihály.
