Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 56. szám

Esztergom, III. évfolyam. 56. szám. ____ Csütötök 1881. juiíus í4-éü

r

V

árosi és megyei érdekeink közlönye.

Elöfizetési-ára :

egész évre..........................................0 frt. — krfél évre...............................................3 „ — „

évnegyedre..........................................1 „ 50 ,

Egyes szám: 6 kr.

Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalához Széchenyi-tér 35. sz. in kézen dók.

Meg.jÍenik :

he te aki nt kétszer

vasárnap és csütörtökön.

Nyiltlér petit soronként 20 kr.

Hirdetések a legolcsóbl) áron közöltéinek.

lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez,

ŐRINCZ-UTCZA <j)0. SZÁM ALÁ, intézendő le.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Zenészeinkhez.

Ritka vidéki város Magyarországon,

; a, melyben a zene annyi hívvel birna,

: mint Esztergomban és ritka vidéki vá- ! ros, a mely annyi képzett zenei erőt tudna felmutatni, mint Esztergom.

Jóformán alig van a zenének csak Légy ága is, a mely nem volna városunkban képviselve. Hegedű játékosaink kitűnőek, zongoraművészeink kö- : zött vannak elsőrangú tehetségek, van

> TBziteramíívészüiik, a ki párját ritkítja, dalárdánk az országos versenyeken, egyik jutalmat a másik után nyerte el.

És mégis mit tapasztalunk mind

> ezzel szemben ?

Azt, hogy ez a sok erő tétlenül pang, hogy ez a sok kínálkozó kincs kiaknázatlan maiad s hogy egy elő- : kelő, jól szervezett zeneegyletről ép . oly kevéssé van szó, mint minden egyéb- : rul, a mi szép nemes és üdvös.

Országos hírű dalárdája volt váro- i suliknak évek előtt s hova lett?

Hova veszett az az összetartás, az ; a lelkesedés, a mely annyi szép órát tudott teremteni ?

Oda, a hova nálunk minden neme- : sebb törekvés jut: az enyészet, a szét> oszlás birodalmába.

Ma már csak híréből tudjuk, hogy volt és csak szebb emlékeink között őrizzük azokat a diadalokat, a melyeket hajdan kivívott.

Pedig azok a diadalok, a melyeket a hetvenes évek elején elért, i fizok a diadalok hangos követeléssel szólnak az akkor hatalmas egylet sz étzüllött tagjaihoz.

__________________

R

ózsabokor...

Rózsaimkor a szerelem,

De nékem csak tövist terem ; Másnak nyílik, másnak virul Rózsája,

Hiába eped a szivem U tána.

Ragyogó nap a szerelem,

Ríigyog, ragyog, de nem nekem; Hő sugára nem süt utam Rögére,

Báuatfelhő tolult, borult Eléje.

Széles tenger a szerelem,

Halász vagyok a tengeren;

De hiába vagyok én a Halásza;

Fényes gyöngyét más valaki Halássza.

Rózsaimkor szép virága,

Ragyogó nap hő sugára;

Fényes gyöngy a széles tenger Fenekén. . •Szőke kis lány csak te lennél Az enyém !

Halász Ferencz.

Alig tudjuk elhinni, hogy az az egylet, a mely Budapesten az első, Debreczenben a második jutalmat tudta városunk számára kivinni, iu az egylet ma már csak hiiyM\\Jk s az clMt* * *" #

lietetlen eszmék szomorú sorsara jutott.

Nem tudjuk fönál-e még, de múlt évi szereplése által magára vonta figyelmünket egy zenei erőkből alakult kisebb társaság a FTétfőí kör.

Törekvéseiben nemes képességeiben elismerésre méltó, de eredményeiben nem volt kielégítő.

Alaphibája az volt, hogy nem volt egyöntetű, nem volt szervezett.

Pedig azok a tehetségek, a melyeket ott láttunk közöttük, jövőt teremthettek volna az egyesületnek, pedig azok a fényesen sikerült estélyek és hangversenyek tanúbizonysága gyanánt szolgáltak annak, hogy közönségünk magát az eszmét, a törekvést élénk pártfogásába fogadta.

Ez a társaság is az elkalló dús ösvényén halad.

Takács Imre ur egy külön kis csoporttal uj irányt indított meg.

A múlt, farsang végével hallottunk egy igen élvezetes hangversenyt, — de azóta nem hallottunk semmit.

A mint látszik ez a törekvés is széjjelolvadt.

De mi hinni szeretnék, hogy a városunkban lévő tehetséges zenészek és lelkes zenekedvelők nem fognak továbbra is ilyen szétmállott, szétzüllött helyzetben maradni, hanem egyesülni fognak, össze fognak forrni egy nagy és szervezett zene egyletté.

Vén tekintélyek és fiatal óriások.

— Szabadalmazott karozolatok. —

(Folytatás.)

Magasztalják a múltat. Korholják a jelent. Kétség neesnek a jövőn. -—Mi pedig épen megfordítva tesszük. Szidják a modern világ elfajzását, s a vén kópék mégis szeretik a mézet.

Minket küldeuek a templomba, a hová ők csak parádénak járnak. Nekünk adják az aranytanácsokat, bogy mikép járjuk az erény rögös útjait, s Ők nem tartják meg azokat.

De igenis : magasztalják a múltat, — mert akkor ők is magasztalódnak, korholják a jelent, mert annál fényesebb lesz a múlt, és kétségbeesnek a jövőn, hogy annál inkább emelkedjék a régiek dicsősége s az ő nagyságuk.

Sok, nagyon sok ellentét nyilatkozik a vén tekintélyekben. Sok, nagyon sok hiúság csiklandozza csigavér ereiket. De hát hat ezer év óta úgy van, hogy a mi haj ezüstfeher az tiszteletre méltó ; a mi fej kopasz : tiszteletreméltó.

És a vén tekintélyek ezekkel a tulajdonságokkal kihivóan megkövetelik azt a hatezeréves világegyetemi törvényt, hogy tiszteletreméltók legyenek.

* * *

Haj és fogak nélkül, csekély értelemmel és sírva születünk. Haj és fogak nélRagadja kezébe az ügyet valaki, ki képességet érez magúban az ilyen egyesület vezetéséhez, hívja össze az összes zenészeket és zenekedvelőket és olyan egyesületet teremthet városunkban, a milyen kevés lesz több az országban.

Csak a kezdeményezés nehézségéin kell túlesni.

Támadjanak tehát föl a ki múlt dalárdával együtt a meghiúsult törekvések, a tétlenségre kárhoztató tt tehetségek és teremtsenek végre egy Esztergomi zeneegyletet!

L„ A.

Levél a szerkesztőhöz.

Esztergom, 1881. jun 11.

Tekiutetes szerkesztő Ur!

Becses lapja legutóbbi számában azt volt szereucsém olvasni, hogy a város közönségének folyó hó 7-én tartott közgyűlésében hozott azon határozata ellen, mely szerint a városnál üresedésben lévő második tanácsnoki állás ez idő szerint be nem töltetik, hanem ezen állással egybekötött munkakör, vagyis az árvaszéki ügyek referálása a jegyzői hivatal munkakörébe osz- tatik be, fellebbezés fog beadatni.

Nincs kétség benne, hogy ezen határozat néhány személyi aspiratiót megsemmisített de az, ki csakis a közönség érdekét veszi tekintetbe, a városnak ezen intézkedését helyeselni fogja, s az ki azt fellebbezi, egyenesen arra tör, hogy a város zsebéből 1800 irtot kivegyen, esetleg a mennyiben ezzel azon törekvés látszik eléretui, hogy a város közönsége az árvaszéki állást jövőre is mint ilyent fentartsa, a jövő 6 évi ciklusra járó 5400 ft. megtakarítható ne legyen, már pedig hogy ezen megtakarítás e _yáros minden adózó polgárára reá fér kisem

kül, csekély értelemmel és sírva Daluiiiv meg. Csöndesen kezdjük, csöndesen végezzük. Egy kis művészettel könnyű hajat és fogakat szerezni, de értelmet nem lehet.

Ennek a Inját érzi sok összezsugorodott agyvelejű vén tekintély. Érzi, hogy nagyon sokat felejtett,^ de azért mégis emlékszik a diplomára. Érzi, hogy alig tud valamit és mégis kérkedve kérkedik vén bülcseségóvel, arany tapasztalataival. Más ember baját, fogút, de a saját értelmét viseli s a maga könyeit sírja.

De azért makacsul ragaszkodik a múlthoz, föl aggatja érdemjeleit, fölemeli időszántotta homlokát, s bágyadt fényű szemedből valami daez formed felénk.

Talán azért is haragusznak reánk, hogy a magunk haját s a ínaguuk fogát viseljük s nem fogyunk a napok múlásával, hanem mosolyogva tekintünk a vén tekintélyek szívós lmrczára.

*

* *

Náluk az emeletes protectio, nálunk a rajongó ambitió. Lehet-e ezeket helyes arányba hozni P Ritkán. Ők igenis értenek a pretegálás művészetéhez.

De kiket profcegálnak ?

Azokat, a kiktől tartani nem lehet. — Szeretnek lekötelezett kegyenczeket hagyni hátra. A kik tudnak magasztalni és liajlon- gani, de egyebet nem.

És ők rendesen olyan utódokról gondoskodnak, a kik ha csak lehet kisebb nyomot hagyhassanak hátra. Mert az ellentét emeli az ő glóriájukat.

Azután ők a protectiót nem megtisz- telésnek, hanem lekötelezésuek veszik. Az

fogja tagadni, esetleg nagyon jól fog esni, ha ezen összeggel egyéb el kerti Illetlenül szügséges kiadás födözhető leeud.

Az árva széki tanácsnok egész évi munkája az, hogy vagy 700 db. ügyet feldolgozik, akkor midőn a járásbiróbiróságuál egy bíróra 7000 db akta esik, mondja meg már most valaki, hogy 700 db ügyszámért érdemes évenként 900 frtot kidobni.

Úgy látszik hogy a város tanácsa is ebben a nézetben és meggyőződésben volt akkor, midőn a közgyűlésnek ezen tanácsnoki állást végleg be nem tölteni véleményezte.

Mert, hogy ezen tanácsnoki munkakör egyéb hivatallal egybekötve pipafüst mellett könnyen elvégezhető, minden ember —- már most a nmük a mennyiségét tudva—- beláthatja.

De vau ezen be nem töltésnek más indító oka is. A városi közgyűlésnek minden tagja meg van győződve arról, hogy a jelenlegi szabályszervezet jövőre fen nem tartható. Ezen újabban alkotandó szabályszervezet készítésénél figyelembe kell venni azt, hogy némely hivatalok egyesíthetik annélkül, hogy az ügymenetben bármily részben fennakadás történnék.

Már pedig ha van hivatal, mely egyéb állással egybekapcsolható, akkor első sorban ilyen az árvaszéki előadói állás.

Ha a közgyűlés ezen állást most véglegesen betölti, ellenében a szabályszervezet készítésénél azt egy harmadik hivatallal egyesíti, mi fog történni, az, hogy az ujabbi választásnál egy egyént kénytelen lesz végleg elbocsájtani.

No már ez esetben vagy végkielégítés, vagy nyugdíj következik, hogy azt miért dobja ki, mintegy az ablakou a város közönsége, azt a személyes érdek kielégítése tudná bebizonyitani.

Hogy pedig melyik esetben fog az egyéni érdek inkább megsértetni, akkor-e, ha be nem töltetik, avagy akkor a midőn egy egyént kénytelen lesz a közönség kenyér nélkül hagyni, bírálja meg a képviselő testület.

A gyárai törvény 177. §-a megengedi azt, hogy a jegyző ülnöki teendőket végezhesa rabi ti ó pedig legnemesebb nyilatkozataiban nem bírja a békó köteléke t. És igy támadnak azok a kegyenczek, a kik a társadalom hasznos embereivé soh isera válnak; A kik semmiből lesznek valamivé, a kiket eszmék nem lelkesítenek, a kik cssk hálás hivatalos hízelgőkké és gyötrelmes tehetetlenségekké válnak.

Ezek az úgynevezett gyönge ténsurak De a mi ambitióuk már csak ezért sem részesülhet protektióban, mert félelmetes törekvés, melytől a vén tekintélyek miu- dig rosszul érzik magukat.

* *

*

Úgy vau a világtörténetben, hogy a ki bírja az marja. Egy kicsit cynilms eredmény, de annál igazabb.

A vén tekint élyek tagadhatatlanul soká és terjedelmes összeköttetéseik által hathatósan bírják. De végre is a fiatal óriások mégis csak tovább bírják.

Es valaha be kell következnie annak M epochának, mikor a nemes törekvés, a lelkes jóakarat, az életerős elv, az uj iráuv diadalra emelkedik. A hosszú harezbau a, hősök, ha képtelenekké nem válnak, megőszülnek.

De még igy is hősök maradnak. És ha csak az utolsó felvonásban jut is ki a dicsőség koszorúja, ezek a vén hősök legalább eltörülik a vén tekintélyek kasztját, s ezüst fejjel, gazdag tapasztalatokkal, tiszteletreméltó sebekkel és hervadatlan koszorúikkal, egész sírig fiatal óriások maradnak.

Fiatal óriások, kiköt a véuség gyengéi, a végső tehetetlenség, nem tesznek képtelenekké, mert ha ők nem is győztek,