Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 5. szám

Esztergom, ül. évfolyam. 5 szám. Vasárnap 1881. január 16-án. T Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára : egész évre ..............................................0 l'rt. — kr. f él évre ...............................................3 * — „ é vnegyedre..........................................1 . •r>() , Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a. kiadó liiviitallioz, Széchenyi téren intézendók. Megjelenik : lie ten ki nt kétszer vasárnap és csütörtökön. NyiIttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerit esz tőséghez, ŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM ALÁ, intézendók. Kéziratokat nem adunk vissza. Magyarosító egyesületet. A néhány évtized óta hatalmasan meg­indult magyarosodási szellem még folytonosan emelkedik mérvében. A régibb nemzedék tag­jai nem veszik divatnak a megindult áramlatot, hanem erélyesen istápolják, s az uj nemzedék testestül lelkestől a magyarosodási szellemet szolgálja. A mozgalom országszerte el van terjedve s még a legrosszabb kormányok is legjobb akarattal voltak irányában. Városunk országvilág előtt magyar vá­rosnak van biresztelve. A magyar nemzet tör­ténetének legfényesebb korszakában ugyan nagyobb hivatás volt reá bízva, de sz. István bölcsőjének városa már a magasztos traditiók után sem lehetett sohasem más csak magyar. Ha pillantást vetünk iskoláink látogatá­sának statistikájára s főleg a főgymnasiuméra, akkor igen örvendetes eredményekkel talál­kozunk. Városunk állal Jegőszinfébben tisztelt s mindenki által egyformán szeretett Ferenczy Jakab igazgató alatt főgyinnasiumunk azért emelkedett országos fontosságúvá, mert Felső- Magyarország tótajkú ifjúságának megmngya- rositó intézménye volt. Százával jöttek ide a tótajkú tanulók, kiket főpapságunk kiváló gyámolitásban része­sített, s mint magyar ajkú, magyar szivű ifjak távoztak Esztergomból. Mióta azonban több felső-magyarországi városban középiskolákat nyitottak, azóta fogyott s végre megszűnt a tótajkó tanulók hozzánk gravitálása. A ki Esztergom városa történetét meg fogja Írni, az nem hanyagolhatja ol sohasem Hajón. Eöl van szedve már a horgony, És indulunk messze -— messze, — Arra, merre sohasem járt A te lelked kópzeletje, Arra, a hol nincsen harmat, Nincsen rózsa, —-nincs kikelet — Földi üdvöm, boldogságom, Isten hozzád ! Isten veled ! Megy a hajó, megy-megy gyorsan És én sírva vissza nézek, A távolból oly szomorún Intenek a néma bérezek... Látlak-e még ?.. avagy soha?.. Vagy pedig a sors eltemet?.. Földi ildvöm, boldogságom, Isten hozzád ! Isten veled! Nem tudom én, csak úgy érzem. Szivem mintha visszaszállna ; - Oh hová lett, hová tűnt el Ifj 11 ságom első álma?,.. főgyinnasiumunk nagyszerű magyaiositó hiva­tását a múlt évtizedekben. A hazafias szellem Esztergomban sohase tagadta meg magát. A külföldről betelepedett családok sarjai tisztességesen megmagyarosod- nak s a meglett korú idegenek, ha nem is sajátíthatják el minden izében a magyar nyel­vet, de érzésükben egészen megmagyarosodnak. Hazafiul szellem dolgában Esztergom mindig a legelső magyar városok között áll. Hanem nézzünk csak végig kereskedőin­ken, iparosainkon s a középosztály tagjainak névsorozatán. Közbevetve említjük meg, hogy kereskedőink Ígéretet tettek üzletrendjük ma- gyarulvitelére ez évben. Eddig ugyan nem volt szerencsénk e részben örvendetes pél­dákkal szolgálni, de hiszsziik, hogy az Ígéret nem marad czifra frázis. A kezdeményezők nevét sajtónk is, közönségünk is tisztelettel veszi ajkára. De maradjunk a tárgy rendes folyamá­nál. Kereskedő ességeink három negyede német nevű; (nem német feliratú) iparosaink közt kilencztized részben idegen neVüeket találunk s középosztályunk jórészénél is idegen név­sorozat hangzik felénk. Vájjon megbukott-e már a kereskedő csak azért, ha magyarosította a nevét? Vájjon tönkre ment-e már egy szál iparos is, a miért ma­gyar hangzású névre cserélte apja nevét. És zűrzavarra, kellemetlenségekre ad-e az okot, ha idegen hangzású nevünket megmagyarosit- juk? Mikor a szív úgyis nemzeti érzésekkel van áthatva s minden gondolatunk anélkül is a hazafiság magasztos törekvéseinek van szen­telve. Nálunk legföljebb nem indokolható elfo­gultság vagy a minden újítástól rettegő con- servativ szellem tartózkodhatnék az idegen nevek megmagyarositásától. Értelmes itéletű ember nem riad tőle vissza. Országszerte megindult a magyarositó moz­galom, mely miután már megérlelte a szive­ket, most már a külső formán is változtatni óhajt. Csatlakozzunk ehez a mozgalomhoz ma­gunk is. Muta1 síik meg, hogy a hazafiság által teremtett legújabb irányzatnak alá tudjuk ren­delni a családi emlékeket s a természetté vált megszokást. Tartsunk e kérdésben erélyes mozgalmat. Igyekezzünk ide mentül több tagot megnyerni s világosítsuk föl első lépés gyanánt mind­azokat, kik a kérdés fölött közönyösek ma­radnak, vagy ellene gáncsokat emelnek. A nemzet ereje mindig fölül múlja a legerélyesebb fejedelem erejét is. Mikor József császár az ő gennanizáló törekvéset vasakaratával s szívós kitartásával már majdnem diadalra emelte, a magyar nem­zet egyesült ellenállása megbuktatta a császár merész nemzetellenes törekvéseit. De ő utána ragadt mégis izraelitánkra a német hangzású név, mert ő kívánta úgy. Most vessük el a régi keserű emlékeket fölidéző külsőségeket. Hagyjuk el az idegen hangzásn nevet, mely anélkül is éles ellen­tétben van szivünk nyilvánutatával. Megdőlne az Istóczi által felbujtott zsidó ellenes tüntetés is, ha zsidóink magyar hang­zású névvel cserélnék föl czifra német nevö- ket s ez által szemmel látható s füllel hall­ható bizonyságot is tennének a magyaroso­dásra nézve. Hová lett a „szőke angyal,“ A kit szivem soh’som feled?.. Földi üdvöm, boldogságom, Isten hozzád! Isten veled ! Tudja Isten ! a szivemben Valami úgy fáj, úgy éget: Az-e, hogy most eltávozom, Hogy nem látlak soha téged?.. Vagy, hogy a sok fájdalom, — hú Elhervasztja a lelkemet?.. Földi üdvöm, boldogságom, Isten hozzád ! Isten veled ! Kádülök a párkányzatra, S ol mélázok a habokba, És úgy tetszik, mintha ott is A te angyal képed volna ; Úgy elnézem azt a képet, A ki látja: kaczag, — nevet«— Földi üdvöm, boldogságom, Isten hozzád! Isten veled! Fejünk felett kis madárka Száll, repül egy szebb vidékre, Mint 0 madár, úgy száll hozzád Az én lelkem vágya, — égve... Úgy szeretnék megpihenni, Int a végzet: nem — nem lehet! 1 Földi üdvöm boldogságom, j Isten hozzád ! Isten veled ! I Megy a hajó, megy-megy gyorsan — Elmaradtak már a tájak : i Most tudom csak, mint szeretlek, , Mint epedek te utánad. ; Most tudom csak, mit neveznek. Itt e földön szerelemnek — Földi üdvöm, boldogságom, Isten hozzád ! Isten veled ! I Föl van szedve már a horgony, Megy a hajó messze — messze —- Oda, hová sohasem szállt A te lelked kópzeletje, A hol nincsen harmat, rózsa, A hol nem lesz több kikelet. — Földi üdvöm, boldogságom, Isten hozzád! Isten veled! ! Lévai Sándor. I j Szabadalmazott karczolatoK. I (— Az időjárásról. — Bölcs észrevételek a közönyösségről. I — Bokjnszenvem a zárkózott természetek iránt. — Holte­remnek a legnagyobb hősük. — Gyűlöletem a pietykázó fér­fiak iránt. — Herczegpri másunkról* — Szabadalmazott ész­revételek a sajtószabadságról. —) Mentői szellemtelenebb valaki, annál többet beszél az időjárásról. Az időjárás théraája olyan, 1 mint a burgonya. Rendes eledel gyanánt csak a —

Next

/
Thumbnails
Contents